Ady Endre:Mutamur


Emlékszik az arany napokra,
Ugye, emlékszik, édesem?
A lugas árnya enyhén fedett be
S ott üldögéltünk kettesen
Irtózatos szerelmesen.

Szerelemről suttogott minden,
Csiripoltak a verebek,
És mi nem mondottunk egymásnak
Chablonon kívül egyebet, -
Mért voltunk olyan gyerekek?

A mama is megnézett néha,
Nyugodtan ment ismét odább:
"Hadd játsszanak szegény gyerekek,
Játéknál nem mennek tovább,
Hisz' ők még olyan ostobák."

És mi csak ültünk, üldögéltünk
Traccsolva sok mihaszna szót,
Pedig szerettünk volna szólni
Egymásnak szépet, lángolót
De - mersze egyiknek se vót.

A múltkor aztán nagy sokára
Ismét találkoztam veled,
Azaz magával. Hosszú ruhát
Öltött azóta már kegyed,
Nem kurta szoknyás kis gyerek.

Alig vártunk az együtt-létre,
Sóhajtoztunk a múlt felett,
Elmondtuk, mait elhallgattunk
Nem oly régen,mint gyermekek,
Vágván ábrándos képeket...

De mikor aztán úgy magunkban
Gondolkoztunk az eseten,
Rájöttünk, hogy bizony a múltból
Kinőttünk szépen, csendesen
Maga is, én is kedvesem...

Maga egy dandyt kívánt látni,
Ki úgy szórja a bókokat,
S talált egy száraz ifjú embert,
Aki tanult ugyan sokat,
De - nem mulattat lányokat.

Én a régi lányért epedtem,
Ki szende volt és angyali,
Nem bomlott az egyenruháért,
Szerelmet nem mert vallani,
De maga - nem volt a hajdani.

Emlékszik e históriára,
És nem mereng el e felett?
Nem mondja, mint én - könnyes szemmel,
Hogy: Boldogok a gyerekek,
Mert tudják, mi a szeretet!

Dömötör Ilona

Ideje van a hallgatásnak

Jó, hogy ideje van a hallgatásnak
mert gyógyító érlelő a csönd.
Mert a legtisztább szándékú beszéd is
a tűzre sokszor csak olajat önt.

A zúzmaravirágos téli erdők
ugye milyen tiszták, hallgatagok?
S ugye milyen bölcs útmutatást adnak
a gyémántfényű, néma csillagok?

A lélek, mint a búza, csöndben érik.
És hangtalanul jön a virradat.
Ó, szánjad-bánjad sok meggondolatlan,
hirtelen mondott, lármás szavadat.

Szabó Magda:
KARÁCSONY

Oldják iszákjukat a csendesülő,
alacsony fellegek,
omlik az ártatlan, az együgyű hó
a háztetők felett.
A füst elkapja derekát,
együtt forognak,
úgy imbolyodik a világ,
ahogy ők imbolyodnak.

Húzzák már komoly szarvasok
az ünnepet,
szájuk körül az esti pára
s az eltünt gyermekkor lebeg.
Omlik a hó, ömlik a hó,
nem nézi, hova hull,
csak bámulnak a szarvasok,
szarvukon gyertya gyúl.

Ömlik a hó, omlik a hó,
leng, surrog és kering,
eltemeti a surranó
december lépteit,
meztelen, ezüst lábnyoma
nem villan már sehol,
a szarvas békén lépeget,
bizakodik, dalol.
"Honnan jössz?" - kérdezem a hótól.
"Te hova mégy?" - a hó ezt kérdezi.
Rám néz, én meg rá. Hallgatok.
Mit feleljek neki?
__________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)

Ady Endre: KARÁCSONY - 1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szivben
Csak szeretet lakik máma.

Ady Endre: KARÁCSONY - 2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szivből
- Ugy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szivvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ady Endre: KARÁCSONY - 3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne ujra,
Talizmánja lenne
A szomoru utra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

off:
Ady Endre "haza ment a kis falujába"?

Szia!

Miért nem mehetett volna???

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rmindszent

Kedves SzJ nagyon köszönöm ezt a verset.

Szabó Gyula előadásában gyönyörű!

http://www.youtube.com/watch?v=EGxxSQ8qsXs

Tóth Árpád: KRISZTUS-KÉPRE

Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,
Felém mért nyújtod nyájasan kezed?
Szívem, mely mindig későn érkezett,
Szelíd gyermek, lásd: lomha, furcsa, bágyadt.

Leomlanék csókolni jászolágyad,
Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet,
De lásd, a mirha s csillag elveszett,
És eltemettem minden drága vágyat.

Álomsereg víg Fáraója voltam,
S szép katonáim zengő csodasorban
Vittem dőrén, amerre örvény tátong.

S most itt vagyok, szelíd szavadra vágyva,
Mert nem maradt más bennem, csak a gyáva,
És gúnyolódnám, s ajkam halk imát mond...

Árvai Emil:

JÉZUS

álruhás királyfi
izgalmas szitu
Isten Fia járt itt
inkognitóban

kudarcot vallot-
tunk, nem hittünk neki

száguld velünk a "Titanic"

valaki sír

Kérdezz gyakran,amit tudsz, tartsd meg, s add tova másnak,
ezzel a hárommal tanulója legyőzi a mestert.

ismeretlen költő

Árvai Emil:
MÚLÓ IDŐ
Eltelt az év. A régi naptárt
újra cseréljük. Mondják: feledd
mi rossz volt, nem lehet
nyögni több éven át
múlt terhét, szorongásait.
Mondani könnyű - gondolod,
s fürkészed, néked mit hozott
örömöt-bánatot, mit tanit
a most jelen még, holnap emlék;
lettél-e jobb, bölcsebb;
titokban ezt szeretnéd,
beérni, nem botolni többet:
másoknak egyszer lehetsz még
emlék te is...
(...Ha egyáltalán velünk még törődnek...)

Reményik Sándor: Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Farkas Mária

Mit tegyen kinek reménye messzeszállt?
Mit tegyen kinek szíve búra állt:
Mert hitt, remélt, s tán épített kősziklára
A kőszikla szilárdan áll, de romokban háza……

Nincs kiút, s bár szégyen mardossa
Tehetetlen, mint szárnyaszegett madárka..
Egykor repülni vágyott
Vonzotta az ég kékje
Gubbasztva ül most
S nincs békéje.

Ó, Uram oly távol vagy
Koppan a szó
S belehel a fagy
Ó, hol van a jó?

Pattan az ideg
Kötél a tánc
Szív jajdul
Zokog a táj.

Mondd mit tegyen kinek reménye messze szállt??