Eeyore írta:
Köszi, Ex. Tényleg nem kekeckedni akarok. De miért vette el Isten a mindennapi áldozatot? Ha számára az izraelita vallás, a zsidó néppel kötött Ószövetség egyenértékű Jézus áldozatával? Mert valami ilyesmit tanított Derek Prince, ha nem csalódom. Nos: miért gondoskodott arról, hogy még csak véletlenül se lehessen felújítani a templomi áldozatot? És miért mondta azt, hogy „a törvény és a próféták Jánosig prófétáltak, attól kezdve a mennyeknek országa hirdettetik” ? Miért kellene a jelenlegi, ateista zsidó identitású embereket Isten eleve elrendelése szerint eleve kiválasztottnak tekinteni, ha közben az eleve való kiválasztásban Derek Prince nem hitt a megtért, újjászületett keresztények vonatkozásában? Ez aztán a furcsa kettős rendű szólás, nemdebár? Miért ne várjam el a zsidóktól pontosan ugyanazt, mint bármely más embertől? Miért tekintsem őket úgy, mintha megtérés nélkül is belépőjegyük volna a mennybe?
kedves Eeyore!
nagyon örülök hogy nem kekeckedni akarsz, előző felvetéseid előtt kissé értetlenül álltam(ültem). Nem biztos hogy Derek Prince az egyetlen autentikus forrás a témában, tanításai amúgy is úgy tudom távol esnek a reformátustól. ettől még lehet akár jó is, csak azért írtam ezt ide, hogy nem egyetlen kiforrott álláspont van ebben a kérdésben és lehet hogy tőle vagy egy képzett karizmatikustól kellene megkérdezni mit is akart mondani. azt hogy MINDEN zsidónak automatikus beszállókártyája lenne a menyországba tartó repülőre biztos nem gondolta, hiszen ezt még a zsidók sem így képzelték, képzelik. a kiválasztás egy nagyon meredek téma (lásd eleve elrendelés topic) sokféleképpen magyarázható. ha csak az Ószövetséget nézed és annak is a elbeszélő és nem annyira a tanító részét (amibe belekeveredhettek emberi teologizálások is) azt elég jól lehet látni hogy miközben a népet mindvégig megőrizte az Úr (nem üvegbúra, de tűz és víz között) az egyes emberek ugyanolyan szigorú vagy még szigorúbb megítélés alatt álltak és ugyanolyan vagy még szigorúbb büntetéseket szenvedtek, mint pogány embertestvéreik. Semmi nem utal arra, hogy a utolsó ítéletnél külön kérdés lenne a tesztlapon a sémita származás. Ha ez így lenne a zsidómisszió is értelmetlen dolog lenne, hisz akkor a betérés lenne a jó megoldás, nem a megtérés. Hogy aztán a hívő zsidók saját szabad akaratukból döntöttek Jahve mellett, vagy itt is a predestináció működött azt kiki saját hite szerint képzeli el. azt is hogy az újszövetség életbelépésével elinflálódott-e a régi vallás a régi hitélet gyakorlásának értéke. Pál aki azért hitelesebb forrásnak tűnik Drek Prince-nél elég dialektikusan látta ezt a kérdést. Egyszerre hirdette a Jézushoz való megtérés és a törvényektől való radikális elfordulás kötelező és minden ember (beleértve a zsidókat is) számára szükséges és egyedül üdvözítő útját, és egyszerre azt, hogy a zsidóság értetlensége nemcsak gonoszság és megátalkodottság, hanem Isteni akarat következménye, mivel az ő ellenállásuk következményeképpen terjed az evangélium a világban. Ha viszont ez így van és a zsidók tényleg a Mózes arcára terített kendő miatt nem látják a fától az erdőt, akkor nyilván nem lehet őket kategórikusan és generálisan elítélni, megvetni. Főleg ha azt tapasztaljuk, hogy Isten sajátságos gondviselő keze a mai napig megőrizte őket hihetetlen szenvedések és megaláztatások közepette is, illetve ha azt is képesek vagyunk észrevenni hogy egy hívő zsidó is megtermi a Lélek gyümölcseit és élő hittel, Istennel közösségben képes élni. Nincs itt maszatolás sem szinkretizmus, csak egy összetett és mozgásban lévő csodálatos Isteni üdvterv.
Az hogy ők hogyan teologizálták meg a Templom elpusztulását s ezzel együtt a hagyományos áldozati szertartások bemutatásának lehetetlenségét már az ő magánügyük. Végülis nem először fordult elő történelmük során ez a csapás, valószínűleg akkor sem volt senki babilonban aki azt mondta volna: mától nem ér a nevem, nics templom, nincs zsidó vallás. Egy hívő zsidó ember ma is minden hívja és várja a Messiást, aki majd helyre állítja a rendet, és hiszi is hogy ez már csak idő kérdése. Ettől mi még tarthatjuk magunkat a saját meggyőződésünkhöz és vallhatjuk az ő számára is hogy az akit vár nem más mint Jézus. Viszont az hogy a történelem úgy alakult hogy sok sok évszázadon keresztül a legkegyetlenebb üldöztetések sorozatát szenvedték el tőlünk, emberileg nagyon nehézkessé teszi a kommunikációt köztük és köztünk. Nagyon nagy szeretetre türelemre és megértésre van szükségünk ahhoz hogy ezeket a falakat leromboljuk, miközben ez kötelességünk is. A távolság miatt általában csak sztereotípiáink alapján gondolkozunk egymásról.
