| Aktív tag |
 |
 |
Csatlakozott: 2008. feb. 22., péntek 22:22
Hozzászólások: 830
|
pauler írta: Ezzel szemben az USA egy kitalált hír miatt (kommunikációs háború) letámadta Irakot, mert azóta se találtak nukleáris kísérleteket.
Ha valaki nem cionista, az már antiszemita?
Tényleg ebből a kettőböl lehet választani, mert akkor én kiszállok ebből a vitából!
Még mindig nem tudom mi a neokon keresztyének célja, valaki segítene?
Kedves Pauler!
Az Iraki helyzetbe én nem bonyolódok bele.
Az utóbbi kérdésed elég necces választ szülhet. Mégis megpróbálom.
Nem kell cionistának lenni, aki nem zsidó és ezzel még nem antiszemita.
Azzal viszont, hogy valaki tagadja Izráel államiságához való jogát a közel keleten, avagy annak a megszüntetése mellett érvel, az antiszemita is, az anticionizmus összefonódik az antiszemitizmussal.
Tehát aki nem zsidó az nem szükségszerűen cionista elveket vall. Mert egyszerűen számol a történelmi tényekkel és nem akar abba megmásítást(Izr.eltörlését, inkább elismeri, mint tényt) Ez van, az ENSZ határozata alapján joga van a zsidóságnak ott államot alapítani.
A cionizmus egyébként elég tág fogalom, nagyjából az a lényege, hogy a zsidók visszatérjenek az ősi földjükre és ezért ma is munkálkodnak. Nem feltétlenül területfoglalást kell ez alatt érteni, noha van ilyen ága is. A mérsékelttől a radikálisig.
Az anticionizmus már nehezebb, mert azt mondja, hogy a zsidóknak nincs helyük a közel keleten.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Anticionizmus
Neokon egy amerikai politikai irányzat, neokonzervatívat jelöl.
Bemásolok egy cikket erről:
Nagy Melinda
Az ős-új eszme
Az elmúlt két évben az Amerikai Egyesült Államok kül- és belpolitikája kapcsán a „neokonzervativizmus” fogalma napjaink leginkább vitatott témájává vált. Bár egy rendkívül szerteágazó, fiatal és korántsem egységes mozgalomról van szó, mégis mély gyökerei vannak. A neokonzervativizmus olyan, mint a búvópatak, amely bár néhány évtizede folyamatosan jelen van az amerikai politikában, az eseményektől függően hol előbukkan és hallatja hangját, hol beleolvad a Republikánus Párt olvasztótégelyébe. Ha George W. Busht idén újraválasztják, a fiatalnak mondható irányzat erősödése várható az elkövetkezendő négy évben - ha nem, a búvópatak ismét eltűnik a szemünk elől.
A Republikánus Párt tudvalevőleg a konzervatív nézeteket képviseli - de miben is nyújt újat a neokonzervativizmus? Az amerikai konzervativizmuson belül ma három irányzatot különböztethetünk meg, a tradicionalizmust, a libertarianizmust és a neokonzervativizmust, amelyek külön-külön vonalon fejlődtek ki. A konzervatív tradicionalisták meglehetősen vaskalaposan ragadják meg az alapító atyák értékrendszerét, és minden újítástól idegenkednek, a libertáriusok pedig örömmel fogadják azokat: ha tőlük függene, akár az emberklónozás is korlátok nélkül folyhatna. A neokonzervatívok (neokonok) e két szélsőség áthidalásával próbálkoznak: a „neo” annyiban módosított a tradicionálison, hogy a mai megváltozott körülményekre próbál demokratikus politikát szabni. Tehát, akinek szimpatikusak a modernitás vívmányai, de egyben aggódik is azok miatt, abból biztosan neo-konzervatív lesz. Külpolitikájuk legmarkánsabb jellemzője a nemzetek demokratizálása. Legalábbis azon országoké, amelyektől vélt vagy valós fenyegetettséget észlelnek.
Az alakuló mozgalom néhány gondolkodóból álló kis csoportjára először kívülállók ragasztották a „neokonzervatív” elnevezést, amely azóta széles körben használatossá vált, politikusok és újságírók által is. Sokan „zsidó konzervatív”-ként interpretálják a kifejezést, a „régóta tartó zsidó uralom” megnyilvánulásaként értelmezik, egy újabb kódolt kifejezést vélnek felfedezni benne - pedig nem szükséges a zsidó származás ahhoz, hogy valaki neokonzervatív legyen.
A neokonzervativizmus amerikai találmány, egyfajta meggyőződés, egyedülálló jelenség, Európában kevés kivétellel nemigen találkozhatunk vele. Gyökerei visszanyúlnak egészen a puritanizmusig, a fonalat végig lehet vezetni az alapító atyák eszméjén keresztül, Tocqueville és Leo Strauss filozófiáján át Irving Kristolig, aki közel három évtizede formálta ki a modern demokrácia neokonzervatív szárnyát, a „Nagy Régi Párt” új áramlatát. Történelmi múltjából fakadóan szoros kapcsolata alakult ki az evangéliumi kereszténységgel, és szavazóbázisának egy részét is a pünkösdi, evangéliumi keresztények képezik.
Az is tény viszont, amit Gadó János, a Szombat című folyóirat publicistája összegez A neokonzervatív külpolitika és Izrael című cikkében: „A neokonzervatív gondolkodóknak komoly szerepük van abban, hogy az Egyesült Államok továbbra is Izrael megbízható szövetségese.” Legfőbb céljuk érthetőbbé tenni a mára már kevésbé szimpatikus kozervativizmust, és rokonszenvesebb programot készíteni a szavazópolgárok számára - hasonlóan a szintén ehhez az irányzathoz sorolt Tony Blair brit miniszterelnökhöz, aki felismerte a Nagy-Britanniában végbement változásokat, miszerint a Munkáspárt régi szavazótábora ma már a középosztályt képezi, és ennek megfelelően változtatott politikai stratégiáján, elsöprő sikerrel. Az amerikai neokonok hatása a Bush-kormányzat színre lépésével, de különösen a 2001 őszén történt eseményekkel erősödött meg.
A tudományos és technológiai fejlődés, az erős gazdaság, a társadalom jóléte és az emberi szabadságjogok minden nemzetre alkalmazható demokratikus értékek. A jelenlegi elnök, neokonzervatív tanácsadóinak hatására, külpolitikai törekvéseiben ezt a nézetet kívánja megvalósítani: annál biztonságosabb a világ, minél több nemzetben honosítják meg a demokráciát.
George W. Bushnak, az Egyesült Államok elnökének egyes törvény-előterjesztéseiben kimutathatók bizonyos tradicionális elemek, például az abortusz elítélése, a halálbüntetés fenntartása és a pornográfia szabályozása. Azonban nem tud osztozni a tradicionalista konzervatívoknak az ipari forradalom és a felvilágosodás előtti időket érintő nosztalgiájában, mely szerint minden újítás elítélendő, de a libertariánusok regulázatlan piacképében sem, valamint az Amerika alapításakor lefektetett értékek örökségének feladásában sem. Az elnök osztja a neokonok nézetét: meg szeretnék őrizni a valódi szabadságot és méltóságot abban a korban, amelyben most élünk, a demokratikus korban, és nem kívánnak teret engedni a futurista utópisztikus ábrándképeknek.
A növekvő népszerűség mellett azonban több vád is éri a neokonokat. Richard Fink, a Koch Industries alelnöke egyike azoknak, akik úgy vélik, hogy a republikánusok az amerikai felsőbbrendűséget hirdetik. Ők viszont a kolonizációs idők első pionírjaira hivatkoznak, köztük John Winthorpra, aki a következőt tűzte a nemzet identitásának zászlajára: „Olyanoknak kell lennünk, mint a hegyen épített város.” Az ősi kijelentést ők úgy vonatkoztatták magukra, hogy nekik a morális mércét magasabbra kell emelniük, mint más nemzeteknek, és ezeket az értékeket meg is kell osztaniuk velük.
A mozgalom képviselőit gyakran túlzott Izrael-párti beállítottságuk miatt is vádolják, azt állítva, hogy az ellentétes az Egyesült Államok nemzeti érdekeivel. A neokonzervatívok nézetei szerint, azonban minél több a demokratikus nemzet, annál biztonságosabb a világ. Mivel Izrael az egyetlen demokratikus nemzet a többnyire demokráciaellenes arab országok tengerében, a neokonzervatív politikusok e demokrácia védelmével magyarázzák külpolitikai törekvéseiket.
Ami belpolitikai céljaikat illeti, azokat néhány fő alappontba lehet sűríteni: gazdasági realizmus, korlátozott kormányzati beavatkozás a magánszférába és a törvény tisztelete, melyek nélkül egyetlen dinamikus kapitalista gazdaság sem tud virágozni, sem fennmaradni. H. D. Thoreau-ra, a 19. századi nagy amerikai gondolkodóra hivatkozva - aki Polgári engedetlenség című levelében tiltakozott az adófizetés ellen - fontosnak tartják az adók csökkentését a gazdaság ösztönzése érdekében, még a kormány túlzott megterhelésének kockáztatásával is.
_________________
http://literaty-nazo.blogspot.com/
Üdv, Literaty
|
|
