Parókia fórum • Téma megtekintése

Georgina22

Hát mostmár értem!

Csak egy kicsit kellett utána nézni, és máris kiderült, hogy a helyes cím: vizsgalat90@gmail.com !

Elnézést kérek érte, és ha esetleg lenne még, akinek ezután is megmaradt a kedve, nagyon nagy örömmel fogadom a segítséget immár mindkét - remélhetőleg helyes - címre !

Üdvözlettel:
Georgina

KW_Ana

Mit gondoltok, a jó dolgokkal mindig együtt jár a rossz is? Máshogy feltéve a kérdést, az örömteli pillanatokba a gonosz mindig be akar férkőzni?

pauler

A jó dolgok azért történnek, hogy az azt követő próbákban legyen hitünk.
Igen, egyelőre még ezt gondolom, amit írtál, de egyszer ez véget ér, amikor elmehetünk innen az Úrhoz, amikor eljön az Úr értünk.

Te mit gondolsz?

KW_Ana

Én úgy veszem észre, hogy a gonosz mindig megpróbálja befúrni magát ezekbe a helyzetekbe. A nagy öröm, a jó dolgok közepette lehet hogy csak valami aprósággal, de bosszankodást okoz....Lehet, hogy pontosan a jótól nem tud csak a "bosszantás" szintig eljutni. Na hát ezt jól megfogalmaztam

Nagyon sokszor éltem meg ilyen helyzetet, és ilyenkor azért legtöbbször helyén tudtam kezelni, és nem hagytam elvonni a figyelmemet, pontosan azért mert valamiért "felemelkedett" hangulatban voltam, de azt észrevettem, hogy stabilan próbálkozik, stabilan kísért, és ott van mindig ugrásra készen

Ana

pauler írta:

A jó dolgok azért történnek, hogy az azt követő próbákban legyen hitünk.
Igen, egyelőre még ezt gondolom, amit írtál, de egyszer ez véget ér, amikor elmehetünk innen az Úrhoz, amikor eljön az Úr értünk.

Te mit gondolsz?

Miskolczy József

- bocsi, hogy lusta vok :oops:

idézet:
Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (5)
„Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell.” (Galata 6:4 NLT)

Egy ideig imádkozhatsz, tervezhetsz és készülődhetsz, de aztán el kell indulnod hitben, és cselekedned kell. A kínaiak azt mondják: „Aki túl sokáig gondolkodik, mielőtt lépne, az egész életét fél lábon állva fogja tölteni.” Azért nem indulunk el soha, mert a holnapra összpontosítunk a ma helyett. Az egyetlen időszak, amelyet valamelyest kézben tarthatunk, a jelen. Jakab azt írja: „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik” (Jakab 4:13-14). Edgar Guest írta a következőt: „A legjobb munkás lett volna ez az ember – holnap. A világ megismerte volna őt, ha valaha meglátja – a holnapot. De az az igazság, hogy meghalt, és eltűnt a szemünk elől, és amit élete végén hátrahagyott: egy halom dolog, amit el akart végezni – holnap.” A holnap gondolata nagyon csábító lehet, de az ígéret, amit tartogat, gyakran hamis. A kezdés az, ami megállít minket! Dawson Trotman a „The Navigators” alapítója a következőt figyelte meg: „A leginkább elpazarolt idő a nekikezdés ideje”. Egy levél megírásának a legnehezebb része az első sor papírra vetése. Egy kellemetlen telefonhívás legnehezebb része a kagyló felemelése és a telefonszám tárcsázása. Hogyan tudsz felülkerekedni ezeken a nehézségeken? Tűzz ki egy meghatározott időpontot, amikor megteszed azt, amit nem szeretsz, vagy félsz megtenni, és minden alkalommal, amikor megteszed, egyre könnyebb lesz, és egyre jobban csinálod.

- ez csak a mai ige a mai Ige-ből

http://www.maiige.hu/?p=kezdolap

- azért rakom ide, mert év eleje óta olvasom - és ebben az évben pont olyan kérdéseket feszeget és tárgyal újra meg újra, gyakorlatias formában és tényleg Igére alapozva - hogy úgy érzem, ha ilyen kérdésekkel viaskodtok, akkor ezekbe a tanácsokba nektek is megéri belepillantani.

Loisz

.

"Ragadd magadhoz a kezdeményezést!."

-Az ÖNTUDATOS, MAGABIZTOS ember jelmondata ! -

A Biblia szellemiségével ez nem egyezik.- És az alátámasztásul idézett
Jak.3,13-14-et kontextusából, szövegösszefüggéséből kiragadva, teljesen
félrevezető.

A 15. vers mondja ki a lényeget, ami a fenti álltással éppen ellenkező:

"INKÁBB EZT KELLENE MONDANOTOK: HA AZ ÚR AKARJA ÉS ÉLÜNK,
ÉS EZT, VAGY AZT FOGJUK CSELEKEDNI."

A 16. vers pedig meg is rója azt, aki önmagában bizakodik.

"Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen
kérkedés gonosz." (Bibliatanács újfordítás)

Loisz

net2rist

úgy alakult, hogy egy hitgyülis csetszoba operátora lettem... KÍNOS nekem, a NEM-HITESnek egyes hiteseket "rendreutasítani"

kínos, és eléggé hatástalan is, hiszen TUDJÁK, hogy én csak egy "senki" vagyok

ennek örömére fejlesztettem ki a "Dorgáljon meg téged a Németh Sándor!" - beszólást...

itt most "eszköztelen" vagyok, nem mennék el tulip-irányba ("egy református fórumon...")

ugyanerről az emberről állapítottam meg, hogy (nyilvánvaló frusztráltságától hajtatva) HÁROM üzemmódja van:

1) IGÉket dobál be
2) KÖVEKET dobál
3) IGÉbe csomagolt KÖVEKET dobál

Miskolczy József

ad 1./ az öntudatos-magabiztos még mindig jobb választás, mint a bizonytalan-tudatlan...
ad 2./ szegény fazon "amerikáner" - de nem fúrni akar - náluk ez a természetes kifejezési forma...
ad 3./ ha lefölözöd az usa-zsírt a tetejéről, alatta fogyasztható tejnek italával találkozhatsz...
ad 4./ ezért nem kellene első látásra "belekötni" abba, akit első látásra könnyű félreismerni...
ad 5./ ha mindezt bárki sértő szándékú beszólásként éli meg, jelezze, akár privibe, akár a nyílt színen, s akkor az egész 1-5-ből csak egy :oops:

fog maradni

Miskolczy József

net2rist írta:

1) IGÉket dobál be
2) KÖVEKET dobál
3) IGÉbe csomagolt KÖVEKET dobál

-----------------------------------------------------------
Dear Net...!
Az első pillantásra valóban logikusnak látszik, hogy aki (ide) dobál valamit, annak visszadobáljam...
...második pillantásra talán kitűnik, hogy ezzel csak a (kő)lavina veszélyét tudjuk növelni?!
:wink:

---------------------------

net2rist

talán MOST nem "kerülendő kísértés", hanem HELYÉNVALÓ CSODA a "kőből kenyér" metamorfózis

Miskolczy József

net2rist írta:

talán MOST nem "kerülendő kísértés", hanem HELYÉNVALÓ CSODA a "kőből kenyér" metamorfózis

csak nehogy a legtöbb hétköznapi atyafi módján kívánjuk a dolgot:
"Ha te megdobsz kővel, én elmegyek a sarki bótba, hozok egy 2 kg-os múlt heti száraz KENYERET és az Ige szeint(!) azzal doblak vissza!" :wink:

rosta

Ahogy ismerem, farag egy gyönyörű kenyér sablont, de lehet, hogy fonott kalács, vagy szív alakú mézes kalács mintára fogja megcsinálni, majd kiönti jófajta betonnal, jól kiszikkasztja, és azt vágja a delikvens fejéhez a legváratlanabb pillanatban. Erre már bejáratott technikája van... :wink:

Miskolczy József

figyelő írta:

HŰSÉG VAGY MEGMEREVEDÉS
„Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr: tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” (2Korintus 6,17-18)

Mit csináljon az a hívő keresztyén, aki megállapítja, hogy gyülekezete egyre liberálisabbá válik? Pedig alapítói egykor nyilván olyan emberek voltak, akik hittek a Biblia tévedhetetlenségében és a hit alapvető tanításában. A gyülekezet története is híres talán misszionáriusi vállalkozásairól, az evangélium iránti buzgóságáról. Vezetői közül sokan lehettek ismert tudósok, és az Ige hűséges hirdetői. Csakhogy most a teológiákat egy új nemzedék foglalta el, és az onnét kikerült lelkészek egészen más, ún. szociális evangéliumot hirdetnek. Még a bibliai szóhasználattal élnek, csakhogy a kifejezéseken valami egészen mást értenek. Aláássák a Biblia legfontosabb tanításait, természetes magyarázatokat adnak a csodáknak, és gúnyolódnak a biblikus erkölcs fölött.(*1) Viszont első vonalban állnak, amikor radikális politikáról és tervekről van szó. Megvetően beszélnek a fundamentalistákról.
Mit tegyen ilyenkor a keresztyén ember? Családja talán nemzedékek óta él ebben a gyülekezetben. Vagy ő az évek folyamán nagy összegű pénzzel is támogatta. Legjobb barátai is itt találhatóak. Megkérdi önmagától: mi lesz azokból a fiatalokból, akiknek az ifjúsági órákat tartja, ha ő elmenne? Maradjon meg, ameddig csak lehet a gyülekezetben, és emelje fel hangját Isten mellett?
Érvei meggyőzőnek hatnak önmaga számára. És mégis „gyötri igaz lelkét”, amikor látja, hogy akik hétről hétre kenyérért jönnek ebbe a templomba, helyette követ kapnak. Nagyra értékeli mindazt, ami ehhez a gyülekezethez köti, ugyanakkor megszomorítja az, hogy Üdvözítőjét megvetik, és hogy Isten dicsérete és dicsősége kárt szenved. Nincs kétsége afelől; mit kellene tennie. El kellene hagynia ezt a gyülekezetet. Erre világos parancs van Isten Igéjében. Ha nem húzza többé velük együtt a közös igát, akkor Isten majd gondoskodik minden következményről. Isten maga veszi át a felelősséget a fiatalokért. Új barátokat ad a régiek helyett. Isten megígérte, hogy Atyja lesz és olyan közelséget és meghittséget kínál, amit csak akkor tapasztalhat meg, ha feltétel nélkül engedelmeskedik az Úrnak!

William MacDonald: Ösvényem világossága – szeptember 07.

-----------------------------------------------------------------------------------------------
ha már egyszer itt tartunk: kő/kenyér... akkor visszaidézem ezt a tavalyi iratot...
(*1 - közbevetőleges megj: MORE-unk ezt már alaposan átélte, pl. a "racionalizmus" idején, amikor a lp.ok a méhészetről, a szőlészetről a lekvárfőzésről/!/ predikállottak, mintegy (és min.) 1.5 óra időtartamban - s Jézus mennybementelét úgy magyarázták, hogy felment a hegyen az egyik oldalán, aztán eltűnt...mert lement a másik oldalon - quasi: nincs /sok/új a nap alatt...)
- nah: a kenyér valóban így és ettől kövesedik meg (bár némelyek fejében már akár "agyhúgykővé" is keménykedett...)((de ez NEM a "kenyér" hibája, hanem azé, aki galacsint gyúr belőle, hogy a másikat megdobálhassa...))
- az új nemzedék...csak a régi hibákat ismétli+újakkal tetézi - ez IGAZ!
(csak nem lehet mindenkire általánosítani, ebből a korosztályból is lettek hűséges evangélisták...!)
viszont a kő megkenyeresedése pedig csak MEGTÉRÉS útján történik: kőszívem kilágyulva helyet tud immár adni az evengélium kenyerének is...DE
a "szociális evangélium" kora - nos az valóban nem a megtérésnek kedvez...
:cry:

De amikor a "menni/maradni" kérdés merül föl ... ott kell nagyon észnél lenni:
1./ lehet ál-kérdés: kísértés, hogy ugyan menjen már el onnan, és ne ébresztgesse a halófélben levő többieket...
2./ lehet ál kérdés: kísértés, hogy ugyan menJEK már onnan: mert én KÜLÖNB vagyok (nem szennyeztem be magam... stb.)
3./ lehet élet-kérdés: ha nem futok el, belehalok/kinyírnak...
4./ lehet élet-kérdés: ha nem ébredünk föl és nem erősítjük meg a többieket, abba belepusztul (az emiatt következő itéletbe pusztul bele - ez talán világos) az egész csapat.

Miskolczy József

Idézet:

Moderátoraink Tulip szerint tipegő kiskacsák.
Én ennek személy szerint nagyon örülök. A kacsa kedves állat, egészen ritkán említ a szakirodalom vérengző példányokat.
A határozottságot sokszor számon kérem rajtuk, de a halk és szelíd hangot jobban szeretem a pallos suhogásánál.

-Admin: 2007. jún. 03.
-------------------------------
ahogy látom: (bár jobb volna nem-látnom...)
Mire a csapat odáig "párbeszédelt"...hogy Admin Tesó is megszólalt...
----------------------------------------------
megszólalását vessétek össze:

Idézet:

1 Kir. 19: 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. 2Móz 33:21-23 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?

-----------------------------------------------

addigra nemcsak ő várhatta már, hogy a hegyeket szaggató szél (=fújok a másikra, aki ellenem mer mondani...) a földrengés(=a talajt is ki akarom húzni alóla, mert hazudik...) és a tűz (=égetni az égetnivalót...) csendesüljön el végre - bár lehet, hogy addigra a tényleges KERESŐK már hegyen-völgyön is túl szaladtak innen, ahol féleszmű óriások birkóznak...s nincs a világnak akkora karéj tejfölös kenyere, amivel vissza lehetne őket csalogatni!
-- ha van, ahol indulatainkra MÉG JOBBAN kellene vigyázni, akkor azok a tpic-ok ilyenek, ahol újakra, benézőkre, érdeklődőkre is számítani lehet - mert ha azt a képet látják maguk előtt, amit fentebb idéztem, tényleg ész nélkül szelelnek el innét (és kedves Admin, ez lesz a leghalkabb szél - mert csöndben teszik!).
Tehát kaptam már a fejemre amiatt, hogy miért a megszólalgatókat itélgetem...és adott szituban jogos is lehet az ilyen megrovás...
de itt és most az "őslakosságnak" kellene kinek-kinek a saját fejéhez kapni (és nem a másikéhoz, ahogyan voltatok/vagytok szívesek olykor gyakorolni...).[/quote]

Boglárka

Kedves József,

idézted valahonnan:
„Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (5)” - Ez a fórumon hangzott el valahol?, ha igen, hol?
Ehhez kapcsolódóan írtál még egy idézetet: „Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell.” (Galata 6:4 NLT)

Az én új ford. Bibliámban a Galata 6:4 így hangzik: „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.”
Tartalmát tekintve figyelmeztetés, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, az a fordítás viszont, amit te idéztél, jelentését/mondanivalóját tekintve egész más! Milyen fordítás ez?

Egyetértek azzal, hogy a holnapot nem ismerjük, és a holnap ismerete nélkül kell meglépni hitben ma azt, amiről már megértettük, hogy Isten akarata. Nagyon jól látod, sokszor valóban az első lépés megtétele a legnehezebb (pl. amikor megértjük, hogy valakitől bocsánatot kell kérnünk, s el kell indulni megtenni…).

De ez a „Ragadd magadhoz a kezdeményezést!” felszólítás számomra nem ezt közvetíti!, hanem - Loiszhoz hasonlóan – egészen mást juttat eszembe....a „könyöklésszerű, másokon taposó” előresietést. (Az „öntudatos, magabiztos” karrierista típusú ember élmondata.)

„az öntudatos-magabiztos még mindig jobb választás, mint a bizonytalan-tudatlan...” – írod.

Szerinted melyik ember fordul Istenhez a két típus közül: az „öntudatos-magabiztos”, vagy a „bizonytalan-tudatlan”?

Eszembe jutott két nagyon kedves igém a Bibliából:
"Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.” (Lukács 10:21)
„…és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket;” (1Korintus 1:28 )

Szeretettel: B.