Parókia fórum • Téma megtekintése

Boglárka

Járj az igazi úton!

"... a becsületesek imádságát kedveli" (Péld. 15,8 ).

Ez is ígéret, mert olyan tényt állapít meg, amely ma és mindörökké igaz. Isten örömmel fogadja az igazak könyörgését; sőt, gyönyörűségének nevezi azokat. Tehát elsősorban arra kell törekednünk, hogy mi magunk igazak legyünk: se jobbra, se balra el ne hajoljunk. Ne űzzünk csalárd politikát, ne adjuk meg magunkat a gonosznak, hanem legyünk őszinték, becsületesek és igazak! Ha elkezdünk ügyeskedni, színt változtatni, nem számíthatunk Isten segítségére. Ha görbe utakon járunk, hamarosan azt kell majd tapasztalnunk, hogy nem tudunk imádkozni, és ha mégis megpróbáljuk, úgy érezzük: imáink előtt zárva az ég.

Mindenben egyenesek vagyunk és úgy követjük Urunk kijelentett akaratát? Ha igen, imádkozzunk sokat és hittel. Ha imádságunkban Isten a kedvét leli, ne fosszuk meg Őt ettől az örömtől! Őt nem imáink nyelvtanilag kifogástalan mondatai érdeklik, (nem filozófiánk) nem is ékesszólásunk - az ilyesmire csak az emberek helyeznek hangsúlyt. Ő a mi Atyánk, aki gyönyörűségét leli kicsinyei gőgicsélésében, és újonnan született fiai és leányai dadogó imáiban is. Hát ne találnánk kedvünket az imádságban, amikor az Úrnak örömet okoz, ha imádkozunk?
Vigyük ügyeinket bátran a mennyei trónus elé! Az Úr tudja, hogy bőségesen van okunk az imádságra, és legyünk ezért hálásak neki!

Boglárka

Méltóvá leszel a dicsőségre

"Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten" (Zsolt 84,12)

Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.

Aranyat esetleg nem ad az Úr, de kegyelmet igen. Talán nem juttat nyereséghez, de adja kegyelmét. Szinte bizonyos, hogy megpróbáltatást is küld ránk, de kapunk elegendő kegyelmet is, hogy azt elhordozhassuk. Lehet, hogy munkára és szenvedésre hív, de elhívásával együtt érkezik a szükséges kegyelem is.

Milyen nagyszerű az "és" ebben az igeversben - "... és dicsőséget". Most még nincs szükségünk a dicsőségre, és nem is vagyunk méltók rá, de megkapjuk, amikor eljön az ideje. Miután megettük a kegyelem kenyerét, megihatjuk a dicsőség borát. Át kell mennünk a szentélyen - ami a kegyelem -, hogy elérkezzünk a Szentek Szentjébe - ami a dicsőség. Ez a két szó "és dicsőséget" elegendő kell legyen ahhoz, hogy örömünkben máris dicséretet énekeljünk. Még egy kis idő - és azután az örök dicsőségben lesz részünk!

Boglárka

Isten felöltöztet

"Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? (Mt 6,30).

Drága a ruhanemű. A szegényebb hívők aggodalmaskodhatnak, hogy miből vásárolják meg legközelebb a ruhájukat. Hamarosan elszakad a cipő: miből veszünk újat? Nos, lássuk, mit mond az Úr aggodalmaskodásunkra! Mennyei Atyánk olyan pompásan öltözteti még a mező füvét is, hogy "Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy": hát akkor a saját gyermekeit ne ruházná fel? Bizonyosak lehetünk benne, hogy megteszi. Talán nem a miénk lesz a legszebb ruha, esetleg kopottas is lesz, de lesz ruhánk, és az megfelelő lesz.

Egy szegény igehirdető ruhája már annyira kopott volt, hogy csaknem szétfoszlott. Mint az Úr szolgája, Mesterétől várta az új ruhát. Történetesen e könyv írója szolgált egyszer az illető imaházában, és azt a gondolatot kapta, hogy rendezzen gyűjtést a számára. Ennek eredményeképpen összejött a ruha ára. Sok egyéb esetből is meg kellett tapasztalnunk, hogy az Úr mennyire gondot visel a neki szolgálók ruhatárára. Ő, aki az embert olyannak teremtette, hogy a bűneset után ruházatra volt szüksége, irgalmában készített ruhát az ember számára. Ez az Urtól kapott ruha sokkal jobb volt annál, amit az ember maga készített magának.

Erika

Nem csúszol el

„Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg" (Péld 3,23).

Ha mint Krisztus hűséges követői, a bölcsesség és a szentség útját járjuk, Isten megőriz minket ezen az úton. Aki világosságban közlekedik az úton, az védelem alatt van. Minden embernek megvan a maga útja, azaz élethivatása. Ha istenfélelemmel és buzgón járja ezt az utat, Isten megőrzi a gonosztól. Esetleg egyszerűen járjuk ezt az utat, de biztonságban. Talán nem tudunk úgy sietni, mint a fiatalok, de tudunk úgy járni, mint istenfélő emberek.

A legnagyobb veszélyt a lábunk jelenti: hamar beleütjük valamibe és megbotlunk. Kérjünk ezért Istentől egyre több szellemi látást, hogy botlásra való hajlandóságunkat legyőzhessük. Sokszor azért ütjük meg magunkat, mert nem látjuk meg az utunkban lévő követ: a bűnt. Csak Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy a bűnt meglássuk és elkerüljük. Bízzunk ebben az ígéretben és abban, aki megtartja választottait.

De mert sajnos a tulajdon gondatlanságunk a legnagyobb veszély számunkra, gondoljunk mindig az Úr Jézus figyelmeztetésére: „Vigyázzatok és imádkozzatok!"

Bárcsak Isten kegyelméből ez a nap botlás nélkül telne el! Nem elég, hogy nem esünk el, kérjük és akarjuk azt is, hogy a legkisebb botlás se legyen életünkben, hogy majd Őt imádhassuk hálával, hogy „biztonságban jártunk és lábunkat sem ütöttük meg."

Erika

Légy alázatos!

„... az alázatosoknak pedig kegyelmét adja" (Jak 4,6).

Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik. Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava. Vannak, akik büszkék arra, hogy mennyire alázatosak: ez a büszkeség egyik legrosszabb fajtája. Tehetetlen, gyámoltalan, méltatlan, kárhozatra méltó teremtmények vagyunk, minden okunk megvan az alázatra, ne legyünk beképzeltek és büszkék! Alázzuk meg magunkat az alázatosság elleni vétkeink miatt, hogy képesek legyünk az Úr irgalmát elfogadni. A kegyelem megtapasztalása tesz igazán alázatossá, és az alázatos ember aztán még több kegyelmet tud elfogadni. Hajoljunk meg Isten előtt, hogy felemelhessen! Érezzük magunkat szellemben szegényeknek, hogy Isten meggazdagíthasson! Legyünk alázatosak, hogy Istennek ne kelljen megaláznia, hanem kegyelméből felmagasztalhasson bennünket!

Boglárka

Biztos kézzel vezet

"Vezetem majd a vakot olyan úton, amelyet nem ismertek" (Ézs 42,16).

Gondoljuk csak el: Ő a végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve!

Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére.

Uram, vezess ma engem is, szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat.

Boglárka

Megerősít és megtart

"De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól" (2Tesz 3,3).

Az emberekből gyakran hiányzik mind az értelem, mind a hit. Mindig vannak körülöttünk oktalan és gonosz emberek. Semmi értelme, hogy vitatkozzunk velük, vagy egyezkedjünk: csalárd a szívük és fondorlat a beszédük. Mit tegyünk hát akkor? Állandóan gyötrődjünk miattuk? Nem! Forduljunk inkább erőért az Úrhoz, mert Ő hűséges. Igéjének egyetlen ígéretét sem szegi meg soha. Nem túlzottak a velünk szemben támasztott igényei, és nem zárkózik soha el, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Hűséges Istenünk van! Örvendezzünk ezen!

Úgy megerősít bennünket, hogy a gonoszok nem okozhatják bukásunkat, és úgy megőriz, hogy mindaz a gonosz, amely most fenyeget minket, valójában nem árthat nekünk. micsoda áldás, hogy nem kell az emberekkel hadakoznunk (versengenünk), hanem az Úrhoz menekülhetünk, aki őszintén együttérez velünk. Van egy hűséges szív, van változhatatlan, örök szeretet; találjuk meg Benne nyugalmunkat. Az Úr valóra váltja, amit szolgáival eltervezett. Ne engedjük, hogy a félelemnek akár csak az árnyéka is elhomályosítsa szellemünket. Sem az emberek, sem az ördögök nem tudnak semmi olyasmit tenni, ami megfoszthatna minket Isten gondoskodásától és védelmétől. Kérjük ma az Urat, hogy erősítsen és tartson meg kegyelmében bennünket.

Boglárka

Üdítő álom

"Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol" (Péld 3,24).

Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel, nem rettensz fel".

De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggel felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak tőlünk, de ha mégis jönnének, kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen tudjuk, hogy csak álmok.

Ha így tudunk aludni, jó dolgunk lesz. Milyen édesen tudott aludni Péter, hogy még az angyal fényessége sem keltette fel. Az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze. Pedig börtönben volt, és másnapra várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a mártírok is máglyahaláluk előestéjen. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2).

De ahhoz hogy ilyen nyugodtan tudjunk aludni, a békességnek kell uralkodnia minden cselekedetünkben és gondolatunkban, vérmérsékletünkben és társainkhoz való viszonyunkban, tehát egész életünkben.

Miskolczy József

Ez volt a keszi ifitalálkozó bevezetője 21-én:

Idézet:

Korinthus 4,3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. 4 Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. 5 Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.
Kedves IFIsek – bármely korosztályból és feladatkörből!
Erre az alkalomra készülve mint kapzsi ember ;-)

először is azt néztem meg, hogy a választott Ige minden kincsét szétszórtam-e, mint a tékozló fiú, amikor a témamegjelölést készítettem elő, vagy sikerült magamnak is „megtakarítani” valamit – valami mondanivalóra valót...
Így bukkantam rá a SŐT-re. Ami első ránézésre nem látszik sokmindennek, de, sőt sőt ;-)

!... van benne valami...
S anélkül, hogy az összes poénomat előre akarnám lelőni – hadd mondjam el, hogy ennek a „sőt”nek a jelentését saját bőrömön tapasztaltam meg: mégpedig azon keresztül, hogy a saját életemben elfelejtettem érvényt szerezni ennek. - Következmény: amikor az ember önmaga felett itélkezik, olyan állapotba kerül, mint akinek a Mályi (bánya)tó közepén, a 25 m-es vízmélység fölött begörcsöl a lába... Egyetlen egyszer ehhez is volt már „szerencsém” - hadd foglaljam össze annyival, hogy ez komolyabb „vízijártassági vizsga”, mint amit akár 100 kérdéses tesztlapon kell is kitölteni és letenni! - Ez az állapot már valódi betegség – s egyedül nem „szokás” kimászni belőle, ezt még én se úgy úszom meg, mint a Mályi-tavat. S mindezt azért, mert hiányzott a „sőt”.
Pál apostol viszont nagyon is tisztában volt ennek – no meg az összes többi „sőt”-nek a szerepével is. Csak néhány példát hadd idézzek fel:
Rm. 3,31: „Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek!” - Tehát az Isten korábbi kijelentéseit nem írják felül, még kevésbé semmisítik meg a Jézus Krisztus által hozott új szövetség szabályai – a szeretet kettős parancsa – SŐT ezek mutatják meg, mi volt a korábbi kijelentés: a törvény és a szabályok igazi értelme és előremutató célja: az, ami Jézus Krisztusban valósággá – SŐT a mi megváltásunkká és új életünkké lett!
Rm. 12:19-20. ”Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Sőt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére." - vagyis amikor meggyűlik a bajom valakivel – és ugye ez néha elég könnyűszerrel megtörténik, SŐT néha észre sem vesszük, és már benne vagyunk egy elmérgesedő veszekedés kellős közepében – ilyenkor nem a magunk haragját kell „elővenni” - ahogy a szamuráj húzza elő a katanát a hátára csatolt hüvelyből: ssssSSS! - hanem először is le kell tenni az egészet az Isten kezébe...s aztán jön a SŐT: sőt segíteni kell rajta! Ami, valljuk be, nemcsak nehezünkre esik, hanem DE és SŐT tiltakozik ellene minden porcikánk: ő érdemelte ki magának a bajt azzal, hogy velem tett rosszat – és akkor most én álljak mellé?!
S ami itt a SŐT: az nem a mi SŐT-ünk – mert a legszívesebben úgy folytatnánk, hogy nemcsak haragszom rá emiatt, sőt utálom... nemcsak megvetem őt emiatt, sőt bosszút is állok rajta...
Itt pedig egy egészen másféle SŐT jön elénk: sőt...gyűjts parazsat a fejére – s még mielőtt összedörzsölnénk a két tenyerünket, mondván, hogy ezt akartam hallani, SŐT ezt akartam csinálni – lássuk csak meg, mi ez a „sőt parázs”:
Abban az időben, amikor valakit napszúrás ért – s azon a meleg éghajlaton ez nem is volt ritkaság – nem ám jeget raktak a fejére, hogy hűtse: sőt inkább egy parazsas tálat raktak az ájultan heverő feje fölé – s az egyenletesen sugárzó hő segített az agyi erek görcsének feloldódni – segített az eszméletet visszanyerni.
Mert nem az az Isten akarata, hogy aki elhibázott, elnézett, elszúrt valamit – s ezzel bűnbe esett, az ebben benne is maradjon – sőt még mélyebbre süllyedjen. Hanem azt kívánja – és pont tőlünk – hogy készek legyünk mellé állni – sőt segíteni neki – sőt úgy segíteni rajta, hogy ő is kijózanodhasson (mert akkor józanodok ki én magam is – rádöbbenve, hogy mégsem kell utálnom azt, aki belém rúgott...)
Értékes darab ez a Sőt - SŐT segít is nektek és nekünk megérteni: miért veszélyes az önmagunk elítélése. Mert aki maga fölött akar ítéletet mondani, pont az felejti el, hogy önmagunkat ismerjük a legkevésbé – s önmagunk iránt vagyunk a legjobban elfogultak. Ez az ítélet tehát szükségképpen pontatlan lesz! S talán éppen abban adunk magunknak ön-felmentést, amiből valósággal menekülnünk kellene kifelé...! - s abban kárhoztatjuk magunkat, azt akarjuk félretenni és elfelejteni, aminek a segítségével Isten kihúzhatna ebből a butaságból – ráébreszthetne saját tévedésünkre.
S ezért olyan nehéz erre a SŐT-re rátalálni – mert mihez ragaszkodom és ragaszkodol a legjobban: a megszokott rúzsodhoz – ha változik a divat, úgyis lecseréled... - a megszokott farmerodhoz – ha változik a divat, úgyis lecseréled – a megszokott fiúdhoz/csajodhoz – ha változik a hangulatod, úgyis lecseréled...de egyvalamit nem szoktunk lecserélni – én is ragaszkodom hozzá, olykor körömszakadtig – te is ugyanígy ragaszkodol hozzá: ragaszkodunk a TÉVEDÉSEINKHEZ!
Mert ciki, gáz sőt égő belátni és megállapítani, hogy ÉN TÉVEDTEM!
S most jön a SŐT – önfelmentés lesz belőle? Ha nem kell elítélnem önmagamat, akkor nem kell tévedésemet sem bevallanom?? - Dehogynem! SŐT: azért nem nekem kell ezt megítélnem – mert önmagammal szemben elfogult vagyok...de ezt már egyszer elmondtam az előbb! Mi marad így? Hát a LEGESLEGFONTOSABB – az, hogy Isten ítéljen meg engem is: rúzsommal, farmerommal, divatommal, csajommal és fiúmmal és hangulatommal együtt...
Mert ha Ő ítél – Ő ÉLETRE ítél. És ez a LEGESLEGFONTOSABB neked és nekem és bárkinek ezen a világon.
Ámen.

Boglárka

Viselj gondot a szegényekre

"Az Úr enyhülést ad betegágyán" (Zsolt 41,4).

Jól figyeljük meg (2. vers), hogy ez az ígéret azoknak szól, akik törődnek a szegényekkel. Te is ilyen ember vagy? Ha igen, akkor neked is szól ez az Ige, de csak akkor!

Lásd: betegség idején hogy megáldja a szegények Istene az olyan embert, aki törődik a szegényekkel! Örökkévaló karjával támogatja lelkét, enyhülést ad neki, betegágyát puhává, kényelmessé teszi. Milyen gyöngédnek és együttérzőnek ismerjük meg Istent ebben a képben; milyen közel hozza Istent betegségre hajlamos, erőtlen életünkhöz. Ki hallott valaha arról, hogy a pogány istenek bármelyike, Jupiter, vagy akár az indiai vagy kínai bálványistenek ilyet tettek volna. Így csak Izráel Istene beszél. Ő "betegápolóként" áll oda az övéi ágya mellé, és gondozza őket. "Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít" (Jób 5,17). Még ájulásunk is áldott, ha az Úr keblén tudhatjuk magunkat (keblére hanyatlunk), és ott nyerhetünk új erőt. A kegyelem a legjobb gyógyszer; az isteni szeretet a legjobb serkentő a betegeskedő számára. Erőssé teszi a lelket, még ha a soványságtól a csontok át is látszanak a bőrén. Nincs különb orvos az Úrnál, nincs jobb gyógyszer, mint az Ő ígérete, nincs jobb bor, mint az Ő szeretete.

Kedves olvasóm, ha idáig elmulasztottad a szegények iránti kötelességedet, lásd meg, mit vesztesz el ezzel, légy ezután a szegények barátja és segítője.

Boglárka

Istenhez közeledni

"Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8 ).

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki magát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Anllkor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá. Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön!

Feltűnt már neked az Ézsaiás 58. rész 9. verse? Itt az Úr szinte felkínálja magát népének, amikor ezt mondja: "Itt vagyok!", mintha azt kérdezné: "Mit akarsz mondani nekem? Mit tehetek érted? Alig várom, hogy megáldhassalak!" Miért habozunk hát? Miért nem közeledünk hozzá? Isten közel van, hogy megbocsásson, megáldjon megvigasztaljon, segítsen, megelevenítsen, megszabadítson. Legyen életünk fő célja az Istenhez való közeledés! Aki ezt teszi, az mindent megtett!
Ha az embertársainkhoz közeledünk, ők hamarosan megunhatnak és elhagyhatnak minket, de ha az Urat keressük, megtapasztaljuk, hogy Ő nem változik, hanem egyre közelebb jön hozzánk, és egyre teljesebb és boldogabb közösségre léphetünk vele.

Boglárka

Vezet az úton

"Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá" (5Móz 28,13).

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, Ő még ellenségeinkkel is megláttatja, hogy áldás van rajtunk. Noha ez egy ószövetségi ígéret, érvényes Isten népére az új szövetségben is, mivel Jézus Krisztus eltörölte az átkot, de az áldást megerősítette.

A hívők dolga, hogy szent életükkel mutassák az utat a többi embernek. Ne a menet végén haladjanak, az emberi befolyások hatására ide-oda tévelyegve. Nem szabad meghódolnunk a korszellemnek, sőt, arra kell indítanunk korunkat, hogy az hódoljon Krisztusnak. Ha az Úr velünk van, nem arra törekszünk, hogy az evangéliumot megtűrjék a világban, hanem arra igyekszünk, hogy az első helyre kerüljön a társadalomban. Avagy nem pappá tette Isten az Ő népét? Tehát a tanítás a hívők dolga, és nem a hitetlen filozófiákból való tanulás. Avagy nem lettünk Krisztusban királyokká? Hogyan lehetünk akkor bűnös szokások rabjai és emberi vélekedések kiszolgáltottai?

Drága barátom, helyes az Isten ügyéhez való hozzáállásod? Túl sokan hallgatnak szégyenlősségből vagy éppen gyávaságból. Miért engedjük, hogy az Úr Jézus neve a háttérben maradjon? Jó az, ha hitvallásunk hátul vonszolja magát, mint valami farok? Nem inkább az első helyre kellene kerülnie, bennünk és másokban is a meghatározó erővé válnia?

Miskolczy József

Kedves Boglárka!
Örülök a mai napi Ige gondolatának

!
S azt hiszem, talán nem is kell emlékeztesselek sem téged, sem mást, hogy az "elöl járni" (elsővé teszlek) nemcsak az újszövetségi idők feladatot leíró "képe" - t.i. az elöljárók a gyülekezetek vezetői; hanem még inkább a "jó pásztor" 23. zsoltári - de még inkább krisztusi(!) képe: t.i. abban az időben a pásztor járt a nyáj elöl - és hátul mentek a védelemre szorulók...

Boglárka

Örülök, hogy örömet szerzett!

Boglárka

Rendíthetetlen hit

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked" (Csel 18,10).

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. "Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2Móz 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy kötelessségedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ő, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik az ördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.