Kedves Óvatos!

Sokat gondolkoztam a felvetett kérdésem, s igazán csak mint kívülálló szólhatok, mert én nem foglalkozom hittanos- vasárnapi iskolás gyerekekkel, csak szülő vagyok, így érdekel a téma.

Azt mondod, nem gyerekmegőrző-, de nemcsak egy korosztály van együtt. Olyan típusú óra ez, amit vagy a régi világból ismerünk, amikor több osztály tanult egy tanteremben, vagy kisebbségben élő kisiskolások, ahol szintén ez a helyzet.Én is így végeztem az alapiskola 5 osztályát- az egyik osztály a kiadott feladaton dolgozott csendben, a tanítónéni pedig a másik osztállyal foglalkozott.

Az biztos, h. ami megragadja a 10 évest, a 14 évesnek unalmas, esetleg már többször is hallotta, ha hűségesen látogatta az órákat eddig is.
Az egyik táborban hallottam ilyet,h. Forgószínpad, a gyerekek csoportokban járják körül ugyanazokat a helyszíneket, így van lehetőség, h. mindig a jelenlevő csoporthoz lehet alakítani a mondanivalót.

Ha van egy-két nagyon kilógó gyerek-korban vagy értelemben, én kérnék még egy segítséget, aki vmilyen foglalkozással lefoglalja a kilógót.

Egyszer vendégként jelen voltam egy hittanon, ahol az idős lelkipásztor nagyon katonás szigorral tanította a népes, kétnyelvű gyereksereget. A tisztelendő úr elmondta, valamelyiket írni-olvasni is meg kellett magyarul tanítania. A gyerekek vágták az válaszokat, nekem nem volt kifogásom, mert magam is elég fegyelmezett nevelésben ,tanításban nőttem, de a velünk lévő holland kislány el volt szörnyűlködve, hogy így nem szabad Istenről tanítani.
Mint szülő, azt szeretném, ha a gyerek örömmel készülődne a hittanra, a vasárnapiba, a nyári táborokba, s ott azontúl,h. jól érzi magát, tudásban is, lelkiekben is gyarapszik.

A külön foglalkoztatás, azt hiszem, nem megoldható.
Egyébként a gyerekek szerintem szeretnek járni, kivéve egy-kettőt, akiket nagyritkán a nagymama elkényszerít, bár otthon eléggé más nevelést kapnak. De alapvetően, azt hiszem szeretnek járni, és ellenem sincs kifogásuk. Mindössze nekem van hiányérzetem, hogy nem sikerül úgy átadni az üzenetet, ahogyan szeretném. Ez részben bizonyára az én hibám is, meg eléggé zavar, hogy folyton valakire rá kell szólni, és egymást sem hagyják figyelni.

Egyébként szerintem sok helyen a hittant is összevont csoportokban tanítják, mert nincs annyi református gyerek az iskolákban, hogy minden évfolyam külön csoportként induljon. Azért is hoztam fel ezt a témát, mert szerintem nem csak az én problémám ez.

Kedves Ovatos!

Bizony nem könnyű megtalálni ebben is, a MESTER példáját.

A maga választotta 12 is elég vegyes volt.

Szia Óvatos!

Egy ifjúsággal foglalkozók továbbképzésén hallottam néhány módszerről, amellyel az egyes bibliai részt, történetet érdekessé lehet tenni a fiatalok számára, bevonva őket a feldolgozásba. Minél aktívabban vesznek részt benne, annál inkább maradandó nyomot hagy bennük.
Sajnos a jegyzeteimet nem találtam, kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni.

1. Fontossági sorrend. Ebben az esetben a Biblia egy adott szakasza (pl. „Tékozló fiú” története) kerül górcső alá. A szakaszt gondosan átolvasva, el kell dönteni, melyik benne a legfontosabb mondat, és így tovább…fontossági sorrend szerint leírni a történetet. Ha sok a gyerek, érdemes több csoportra osztani őket. Miközben a csapattagok megvitatják, melyik a legfontosabb mondat a szakaszban, mindegyikük önkéntelenül mélyebben elgondolkodik a történet mondanivalójáról. A téma ilyen feldolgozása megadott idő alatt történik. Amikor az idő lejár, minden csapatból valaki felolvassa, mire jutottak. Ha van még idő, meg lehet beszélni az egyes csapatok eredményei közötti különbséget (szerintük miért épp az a mondat a legfontosabb stb.).

2. Eljátszás. A „Tékozló fiú” történetét a gyerekek eljátsszák. Ez lehet pantomim formában is.

3. A bibliai történet aktualizálása mai helyzetre. Magát a történetet a 21. századba áthelyezve, mai jellemzőkkel írni le. Ez a gyerekek feladata. (Mulatságos is ez a gyerekek számára, ugyanakkor közelebb is kerülhet hozzájuk a történet, a maga mondanivalójával.)

4. Kép értelmezése. Adva van egy kép, egy festmény, amely a „Tékozló fiú” történetét ábrázolja. A képet kell aprólékosan elemezni.

5. Montázs készítése. Ehhez a feladathoz előzőleg kell gyűjteni egy csomó színes képet (újságokból), és a gyerekeknek az a feladatuk, hogy egy hatalmas kartonra a kböző képeket, rajzokat, ábrákat úgy válogassák össze, ragasszák fel, hogy abból a „Tékozló fiú” története ábrázolódjon ki. Ez is megmozgathatja a gyerekek fantáziáját.

B.

Szia Boglárka!

Nagyon jók ezek a módszerek, fogom ajánlani a lányomnak,ő a vasárnapi iskolában foglalkozik a gyerekekkel.

--

Próbáld Mókussal felvenni a kapcsolatot.

MacCsider!
csak egy megerősítő bizonyság: a dolog MŰKÖDIK!!!

a skype és hasonló VoIP-megoldásokhoz hiányzik az infrastruktúrám (pl. önálló iroda/dolgozószoba), de cseten-MSN-en keresztül több éves tapasztalatom van arra vonatkozólag, hogy LEHETSÉGES emberek felé szolgálni, konkrét és általános megoldásokhoz segíteni őket, gyülekezetre találásban segédkezni, stb. stb.

sőt:
van MEGTÉRÉS-csetlogom is

Megerősítem az előttem szólót. Mármint a mondanivalóját. Is. ))

Nekem is tapasztalatom, hogy lehet lelkigondozni neten, MSN-en,de egy bizonyos szintig, és ha másképp nincs lehetőség rá. Mert egy idő után bizony szükség van a személyes beszélgetésekre, élményekre. Arra is jó, /saját tapasztalat/, hogy erősítsük a kapcsolatot a skacokkal napközben, hétközben. Pl. volt, hogy egy srác nehezen nyílt meg nekem, de amióta MSN-en néhányszor "dumáltunk" , hétvégén "élőben" is beszédesebb, és megjött a bizalma. Talán mert látta, hogy "veszem" a lapot, és az Úr, bizony "hétköznapi téma" is, nem csupán hétvégi.
Volt egy kislány is, aki emailben már 2 mondatot is le tudott írni nekem bizalmasan, és az ifin csak később kezdett el feloldódni.

Alkalmat, ifiórát nehezebb "online" tartani, de szerintem ha ekkora a lelkiéhség rá az ifjoncok között..mért ne? Azonban erősíteni kell őket abban, hogy egyszer önálló véleménnyel, elhatározással, megerősödve, bizonyosággal, akár a szülők elé állva merjék bevállalni a hittant, ifi alkalmat, az az szakítsanak időt "élő igei alkalomra"!

MacKrissz Tesó...adjon ebben az Úr neked "katechetikai bölcsességet" és támogató hátteret! Én már tuti biztos, imázni fogok ezért!!!

Ja és még vmi...Krisz, biztos emléxel a család-katechézis jelentőségére...nem tudom mennyire van energiád, energiátok ezt munkálni, csinálni, vagy van-e segítséged, lehetőséged pl. családlátogatásra.
Én is tanultam erről, és látom a gyakorlati létjogosultáságát...a szülőket is látogatni kell, hiszen az evangélium hozzájuk is szól, pláne /értsd jól/ ha a gyermek a gyülihez, refi egyházhoz tartozik. De ha zárt ajtókra /fülekre/ találsz, akkor legalább segíteni kell nekik azt meglátni, hogy miért is fontos gyermekeik életében az Isten Igéjének tanulmányozása. Csak nézzenek szét a világban..már bocs...
Vannak liturgiai, hagyománybeli dolgok, amikben nem értek egyet a refin belül...de ha már tényleg úgy alakult, hogy vannak megkeresztelt gyerekek, vannak konfirmandusok /és most nem megyek bele a teológiai elemzésbe, vagy hitbeli meggyőződésekbe mi helyes, mi nem.../, akkor bizony "jogunk" van, értsd jól, elmenni a családokhoz, és segíteni megnyitni a szemüket, szívüket, Isten erejével felruházva.
Nem hiszem el, hogy ne értenék meg egy idő után, hogy ez a "kötelék", ami heti egy órát jelent, segítség nekik is, nem pedig ellenük van.
Atzhiszem ehhez kell egyfajta bátorság...
Nekünk most ezt mutatta meg Isten a gyüliben is, a Pásztorunk erőteljes tanítást, látást kapott a családlátogatás és lelkigondozás fontosságáról. És elég hamar tovább is hírdette nekünk lelki munkatársaknak. Tehát a támogató hátterünk megvan. Ellentéteben más gyülikkel, ahol horror dolgokat hallok, hogy pl. nem lehet evangélizáció egy templomban...na ezt inkább hagyom
Most inkább csak építeni szeretnék

Csak nehogy az legyen a vége, hogy: a most fenövő generáció Istent már csak a hálón fogja keresni.

Nem egy jó a tendencia, de legalább keresi valahol... de közösség nélkül mennyire lesz ez építő?

Szia tavasz! /igazi üdítő neved van, ebben a zimankós időben /
Erre írtam azt, amit írtam, de lehet, egyszerre ment és nem láttad
Kell, és jó haladni a tudománnyal, de egészséges középutat kell találni a "háló" és a valóság között, ha igei alkalmakról van szó. Az internet eszköz legyen, és ne helyettesítés. Ezt át kell gondolni, miként és hogyan.

Muszáj felhoznom egy másik pozitív és egészséges példát is.
Két-három éve ragadtam itt a parókia portálon, és ezen idő alatt míg cseteltem /amiko mág aktív volt a parókia cset/, és fórumoztam, kaptam egy rakás tesót Istentől, akiket kezdetben "hálón" ismertem, szerettem meg, ma pedig már több közösségbe járok látogatni személyesen is. Az egyik ilyen közösségből, ifiből többen is jelen vannak ezen a portálon, és a hatalmas szeretet+igei adásuk-kapásuk olyan erőteljes Istentől, hogy nem csupán a netes életükre, hanem a hétközbeni ifialkalmukra is igaz! Tehát jól párosítják a technikai eszközök használatát a valós élet találkozásaival, és ez több fiatalra, többek közt rám is pozitív hatással van.
Anno Gabó, dorcsi, pampi, Sári, hanni, bala, olyan hatással voltak rám a parókiás portál hasábjain, hogy "éhségem" támadt, velük és a csoportjukkal egy közösségbe kerülni ))) Ezzel sokan így vannak itt más kis csoportokból is szerintem ))))

--

Örülök, hogy ezt az oldalt megtaláltam, és örülök, hogy vannak még, akik örömmel és kétségbeesve „küszködnek” az órákon...mert, hogy nekem is több év után is minden óra egy „rejtély”...
AJÁNLATAIM:
Gyökössy Endre: Hogyan tartsunk gyerekhittanórát c. könyvét mindenképpen ajánlom elolvasni. Molnár Miklós: Te taníts engem! c. könyvét én nagyon szeretem használni, abból sok ötletet is lehet meríteni.
Tapasztalataim szerint a gyerekeknek jó, ha tudják a „játék szabályokat” az órán, mit vársz el tőlük és miért. Én is a szigorúbb tanítókhoz tartozom, de u.akkor a gyerekek érzik, és tudják, hogy mindez szeretetből van. Pl.: szeptembertől egy fiú osztály (középiskolás) jár be hittanórákra.Nyolcadszori találkozás után, „HÍDVERÉSKÉNT” (valami figyelemfelkeltő, vagy rávezető-bevezetése az órának) egy kérdést tettem fel: ki hiszi el, hogy hoztam neki egy csokit, amivel meg akarom ajándékozni.4 diák emelte fel a kezét, nagyon meglepett, mert egyről sejtettem, hogy elhiszi, mivel gyerektáborban már találkoztunk. Mikor megkérdeztem a többieket (3) honnan gondolták ,azt válaszolták, mert jószívű, szeret minket. Pedig szigorú vagyok.(Gyakorlati megjegyzés: azért betettem egy doboz csokit, hogy mindenki részesüljön, és több csokim volt amit szétosztottunk, az órát viszont nem engedtem ezzel szétfolyni).
Ezt az ötletet a karácsonyi történethez aplikálták. Én a hit dolgairól beszéltem azon az órán, hogy az Isten iránti bizalom mennyire fontos, és az, hogy szeressük Istent. Mennél jobban megismerjük, annál inkább szeretjük és bízunk benne.Érintettem azt is, hogy Isten készített nekünk ajándékot: Jézus Krisztust. Ábrahámról volt szó, de szerettem volna, ha egészben látják a Biblia üzenetét.
Néhány ilyen „hídverés”:
1. két házikót rajzolok a táblára (nagyoknál is bevállalom a rajzokat, tetszik nekik) Az egyik ház romos a másik szép, virágos kerttel, kutyussal, kéményből füst ...és felteszem a kérdést, amire a válasz egy szó: A GAZDA jelenléte ill. a GAZDÁTLAN házikó...és innen körbe járjuk a témát. Ki a te szíved gazdája, te magad? A szomszéd? Bérbe adtad?...stb. A lényeg, hogy gondolkodva beszélgetve eljussunk addig, hogy érezze,vagy tudatosuljon, hogy a hit nem csak annyi, hogy hiszek Istenben és kész....A gazdára figyelni kell, a gazda törődik velünk, a gazdával kapcsolatban kell lenni, ő adja ki a munkát!
2. két könyvet vittem be legutóbb: az egyik a 100 legnagyobb és nevezetes ember a történelemben, vmint a 100 legnagyobb zsarnok a történelemben
A legnagyobb és nevezetes emberek nagy része Isten félő volt: Rembrandt, Bach,Einstein, Chaplin....míg a zsarnokok között egyet sem lehet találni.....
(Jákóbról beszéltünk, akinek fontos volt az ÁLDÁS!)áldás és átok lehetőségei...
3. Különféle gyűrűk (fiúknál nem alkalmazom)arany, futtatott arany...Te melyiket választanád? Mi szerint választasz? Milyen nehéz a választás? Később derül ki a gyűrűről, hogy csak futtatott arany....s ebből a beszélgetésből el lehet jutni a TANÁCSADÓhoz, Isten Igéjéhez
4. KIS ABLAKOK címmel van ilyen gyűjtemény, amit fel lehet használni rávezető történetekként a bibliai leckékhez...nem mindent...
5. BIBLIÁT mindig használok! Vagy közösen keresünk ki Igeverseket, vagy olvasok, vagy olvastatok belőle.
Igyekszem mindig EGY ÜZENETRE összpontosítani , ami engemet is megérintett a történetből, hogy az hiteles legyen. A nagyoknál mindig egy mondatot visszakérdek, hogy mit visz el az órából, mi az ami megérintette, elgondolkodtatta...Ezért figyelniük kell, de a figyelésre én is ügyelek,ha látom, hogy elábrándozott, akkor intek...hogy itt vagyunk...(nem veszik rossz néven, sőt egy idő után rájön, hogy számon tartom, nekem is fontos a jelenléte és ezt értékelik...)
Szeretik az UNGAME játékot, ezek különféle kérdéseket tartalmaznak, ki-ki kap az utolsó 10 percben 2-3-om lapot és ezzel is mindenki szót kap az órán...
De a legfontosabbnak az imádság általi készülést és az egyéni hitéletünk rendbentartását tartom! (Gondolom, most nem mondtam sem újat, sem kegyeskedő szövegnek nem szántam) Fontos, hogy nyitott légy arra, amire a diákok, gyerekek reflektálnak. Tudd azt mondani, hogy nem tudod a választ a kérdésre vagy tudj elszakadni az előre eltervezett óra anyagától, ha vmi nagyon fontosat érzel, hogy a gyerekeket az érdekli és meg kell beszélni.Életre tanítunk, nem óraadók vagyunk!