„…úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek…” (Márk 10:15)

Jézus azt mondta: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10:15). Újra kisgyermekké kell lenned, hogy olyan kapcsolatod lehessen az Úrral, amilyet mindig is hiányoltál; hogy engedd, hogy meggyógyítsa és helyreigazítsa múltad sérüléseit. Isten kitárja karját, és a felnőtteket úgy öleli magához, mintha kisgyermekek lennének, akiket táplálni kell és szerető neveléssel átvinni az első évek fájdalmain. Ez az újjászületés ad esélyt az újrakezdéshez. Isten nem fog visszaélni bizalmaddal, nem fog bántani, ha hozzá jössz. A dicsőítésben úgy jövünk elé, mint egy járni tanuló, totyogó gyermek. Az imádattal megcsókoljuk arcát, és belebújunk biztonságot adó ölelésébe. Nincsenek hátsó szándékai, szeretete őszinte. Ezért fontos megtanulnunk, hogyan imádjuk és dicsőítsük őt. Még ha gyermekkorodban olyan helyzetekbe kerültél is, amelyek felnőtteknek valók, Isten meg tudja változtatni mindazt, amin keresztülmentél. Íme, mit mondott népének: „elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! … Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, gyönyörű lettél… rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled… és az enyém lettél. Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. Tarka ruhába öltöztettelek, és bőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.” (Ezékiel 16:6-10 NIV). Isten képes megtenni ugyanezt érted is.

www.maiige.hu

„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.” (Példabeszédek 16:2)

Henry Blackaby egy nagyon önigazult ember történetét mondja el, aki így imádkozott: „Uram, valami nincs rendben. Olvasok Bibliát, rendszeresen imádkozom, hűségesen járok a gyülekezetbe és mindig adakozom jótékony célra, bár nincs sok pénzem. A testvérem ezek közül egyiket sem teszi, mégis rengeteg pénze van. Hogy lehet, hogy neki olyan sokat adtál, nekem pedig olyan keveset?” Rövid szünet után egy hang ez mondta: „Azért mert te egy álszent púp vagy a hátamon!” A Biblia azt mondja: „…Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jakab 4:6). Isten szíved szándékait vizsgálja, az indítékaidat ítéli meg. Lehet, hogy ott ülsz a templomban, de a szíved távol van Istentől. Így volt ez az izraelitákkal is (ld. Ézsaiás 1:10-17). Lehet, hogy segítesz szükségben lévőkön, de közben mégis kapzsi vagy. Júdás is így volt ezzel (ld. János 12:4-8). Mondhatod, hogy szereted Jézust, miközben mégis az ördög hatása alatt állsz. Péterrel így volt (ld. Máté 26:31-35). Lehet, hogy áldozatot hozol, de közben engedetlen vagy, mint Saul király (ld. 1Sámuel 13:7-14). Lehet rossz indítékkal imádkozni. Voltak ilyen emberek az újszövetségi gyülekezetben is (Jakab 4:3). Még az is lehet, hogy lelkipásztor vagy, aki szereti a tömeget, de nincs ideje az egyénekre. Nézz a szívedbe! A Jó Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyetlen elveszettet. Aztán vállára vetve hozta haza örvendezve. „…az Úr megvizsgálja a lelkeket.” Isten látja, mi van a szívedben. Bármit is teszel, annak indítéka Isten és az emberek iránti szereteted legyen! Láss túl tehát a tetteiden, és azt figyeld, mi van mögöttük! Kérd Istent, hogy mutassa meg, ő mit lát!

www.maiige.hu

„Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal” (Példabeszédek 27:23)

A juhok tartása nem olyan, mint a szarvasmarhák tenyésztése. A juhok odafigyelést igényelnek. Egyértelmű korlátokra van szükségük saját biztonságuk érdekében, nem is beszélve a pásztor lehetséges veszteségéről, ha valamelyiket elnyeli egy farkas vagy egy szakadék. A szarvasmarhának elég, ha jó legelője van és békén hagyják. Mit akarok ezzel mondani? Ahhoz, hogy elérd álmod beteljesülését, ismerned kell az embereket, akikkel dolgozol. Legyenek akár üzleti partnerek, akár pártfogók, főnökök vagy munkatársak, ügyfelek vagy választópolgárok, kliensek vagy kritikusok, az embereket aszerint kell felismerni és kezelni, hogy milyenek a talentumaik és személyiségük. Nos, milyen emberek vannak a csapatodban? John Maxwell írja: „Vannak emberek, akiknek van egy álmuk, de nincs csapatuk hozzá – így lehetetlen valóra váltani álmukat. Vannak emberek, akiknek van álmuk, de rossz csapatuk van hozzá – akkor az álmuk rémálom. Vannak, akiknek álmuk van, és csapatot építenek hozzá – az ő álmukban megvan a lehetőség. Vannak olyan emberek, akiknek van egy álmuk és egy nagyszerű csapatuk – az ő álmuk feltartóztathatatlan.” Mózesnek szüksége volt Józsuéra, Naominak Ruthra. Az önerőből sikert elérő ember gondolata csupán mítosz. Akár elismerik, akár nem, minden sikeres ember kapott valakitől segítséget útközben. Csak akkor kezdesz el segítséget keresni, ha elismered, hogy szükséged van rá. Ez pedig sorsdöntő lépés a siker eléréséhez. A következő lépés felismerni az emberek erősségeit, megtalálni a módját annak, hogy megoszd velük álmodat úgy, hogy ők is vevők legyenek rá, kihozni belőlük a legjobbat és jutalmazni őket. Chris Hodges mondja: „Az álom egy olyan kényszerítő erejű látomás szívedben, aminek elérése mások segítsége nélkül túl nagy feladat.”

www.maiige.hu

„Ha… hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj.” (1Mózes 33:13)

Miután kibékült régóta elidegenedett bátyjával, Ézsauval, Jákób beleegyezett, hogy együtt legyenek egy ünnepi lakomán. Ézsau, aki szeretett mindent gyorsan elintézni, azt mondta: „Induljunk el…” (1Mózes 33:12). „De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint…” (1Mózes 33:13-14). Jákób nagyszerűen meglátta a lényeget. Megértette, hogy ha valamit túlságosan erőltetünk, ha túl sokat vállalunk magunkra, akkor elveszíthetjük nemcsak az üzletünket, de a családunkat is. Van ebben egy fontos tanulság: ahhoz, hogy elérd kitűzött célodat, egyensúlyban kell maradnod! Időt kell szánni a munkára, de a pihenésre is; időt kell szánni a pályádon való előrejutásra, de kapcsolataidra is. A „szeretni és boldogítani fogom” szavak azt jelentik, hogy házastársaddal kötöttél házasságot, nem a munkáddal! Ha a családi életről, a jellemről vagy a lelki életről van szó, a fejlődés nem magától jön. Amire nem figyelünk oda, az elromlik. Dr. John Maxwell a következő imádságot mondta el barátainak nemrégiben egy születésnapi ünnepségen: „Uram, ahogy egyre idősebb leszek, azt hiszem, azt szeretném, ha inkább meggondoltnak ismernének, mint tehetségesnek; inkább szeretetteljesnek, mint villám észjárásúnak, inkább kedvesnek, mint erősnek, jó hallgatónak inkább, mint jó szónoknak, elérhetőnek inkább, mint keményen dolgozónak, áldozatkésznek inkább, mint sikeresnek, megbízhatónak inkább, mint híresnek, elégedettnek inkább, mint mindig valamit hajszolónak, önuralmat gyakorlónak inkább, mint izgalmasnak, nagylelkűnek inkább, mint gazdagnak, együtt érzőnek inkább, mint szakavatottnak.” Ezt az imádságot kellene neked is imádkoznod!

www.maiige.hu

„…az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt.” (1Mózes 13:6)

Ábrahám és Lót együtt fogtak vállalkozásba. Aztán gondok támadtak: „…Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival…” (1Mózes 13:6-7). Ezért Ábrahám így szólt: „Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek…” (1Mózes 13:9). Van ebben egy fontos tanulság: csak azért, mert valaki korábban az életed része volt, nem jelenti azt, hogy az egész utat végig kell járnia veled. Ha a régebbi idők együtt munkálkodásának emlékei szépek, nehéz szembenézni az igazsággal, hogy azok a napok elmúltak, és nem fognak visszatérni többé. Azt jelenti ez, hogy neked igazad van, és ő téved? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy különböző a rendeltetésetek. Ha nem érted meg ezt, azok az emberek, akik valaha a felhajtóerőt adó szél voltak szárnyaid alatt, nehéz teherré válnak, amely lehúz. Néha túlnövünk a másik ajándékán, teljesítőképességén, és nem számít, mennyire próbálunk segíteni neki, vagy fejleszteni őt, nem jut előrébb. Amikor ez történik, az esélyeink csökkennek, a lendületünk kihagy. Néhány embernek, akit szeretnénk az életünk részének tudni, nem kell ott lennie, mert nem osztozik szenvedélyünkben, mivel ő másra kapott elhívást. Ha minél hamarabb felismered ezt, számtalan fájdalomtól kíméled meg magad. Valaki egyszer a következő szöveget hagyta az üzenetrögzítőjén: „Jelenleg nem vagyok elérhető. Épp változásokat eszközlök az életemben. Kérlek, hagyj üzenetet a sípszó után. Ha nem hívlak vissza, akkor te vagy az egyik változás.”

www.maiige.hu

„…az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1János 5:4)

Ha egészséged, anyagi helyzeted vagy családod veszélybe kerül, hirtelen ráébredsz, milyen törékeny is az élet. Ma talán a napos oldalon vagy, de ha elég hosszú ideig élsz, a nehézségek is kopogtatni fognak ajtódon. Amikor ez megtörténik, felismered, hogy az olyan dolgok, mint a hatalom, vagyon vagy népszerűség nem fog megtartani. Ha a hatalom képes lenne erre, akkor Joszif Sztálin nem félt volna elaludni éjszaka, és nem lett volna akkora az üldözési mániája, hogy őrt rendelt még a teája mellé is. Ha a vagyon meg tudna tartani, akkor a milliárdos Howard Hughes nem élt volna félelmében a világtól elzárt remeteként, míg végül magányosan meg nem halt. Ha a népszerűség megtartana, John Lennont nem úgy jellemeznék az életrajzírói, mint egy félelmekkel teli embert, aki csak égő lámpa mellett tudott aludni és rettegett a kórokozóktól. A földi támaszok csak egy darabig tudnak segíteni. Bátorságot az élethez a mély és szilárd Istenbe vetett bizalom ad, mert az ő igéje ezt mondja: „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” A hit azonban csak annyira értékes, mint az a dolog, amiben hiszünk; a mi hitünk Istenben nyugszik, aki sohasem hibázik! Dávid azt mondta: „Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat” (Zsoltárok 44:6). Jézus azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején…” (Lukács 10:19). Pál azt mondta: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? … mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róma 8:35-37).

www.maiige.hu

„… annak a határnak a mértéke szerint… amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül…” (2Korinthus 10:13)

Senki sem jó mindenben, senki sem kapott mindenre elhívást. Isten mindannyiunknak világosan meghatározta az életben betöltött szerepét. Pál megértette, hogy az ő dolga nem az, hogy mindent elérjen, vagy megpróbáljon mindenkinek kedvében járni, hanem az, hogy arra összpontosítson, amire Isten elhívta és felkészítette: „annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül.” Csak így lehetünk sikeresek Isten szemével mérve. A sátán megpróbálja elrabolni tőled a szolgálat örömét azzal, hogy rávesz, hasonlítgasd másokhoz magad, vagy igyekezz mások elvárásainak megfelelni. Ne ess a csapdájába! Mindig fogsz találni valakit, akiről azt hiszed, jobb munkát végez, és ettől elcsüggedsz. Vagy találsz valakit, aki nem tűnik olyan sikeresnek, mint te, akkor meg elbizakodsz. Egyikkel is, másikkal is veszítesz. „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Galata 6:4). Mindig lesznek emberek, akik nem fogják megérteni Istentől kapott szerepedet, vagy nem fognak egyetérteni veled. Ez nem baj, csak ne hagyd, hogy ez megtörje lendületedet! „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent…” (2Timóteus 2:15). John Bunyan, a Zarándok útja szerzője írta: „Ha életem gyümölcstelen, nem számít, ki dicsér. Ha pedig gyümölcsöző, nem számít, ki bírál.” Csak tedd azt, amire Isten elhívott!
www.maiige.hu

„…Uram, taníts minket imádkozni…” (Lukács 11:1)

Andrew Murray írja With Christ in the School of Prayer [Krisztussal az ima iskolájában] című könyvében: „Senki sincs, aki úgy tanítana, mint Jézus… ezért kérjük őt: »Uram, taníts minket imádkozni!« A tanítványnak olyan tanárra van szüksége, aki ért a dolgához, akinek van tehetsége a tanításhoz, aki türelemmel és szeretettel ereszkedik le a diák szükségeinek szintjére. Dicsőség Istennek, Jézus ilyen, sőt még több… Jézus szívesen megtanít arra, hogyan imádkozzunk.” Ha a) nem vagy biztos abban, hogy Isten valóban figyel, amikor beszélsz hozzá; b) nem érted, miért nem válaszol bizonyos imákra; c) azon tűnődsz, vajon „jól” imádkozol-e, vagy úgy általában csalódtál az imádságban; d) türelmetlenül kutatod, mit kell tenned azért, hogy úgy érezd, igazán kapcsolatban vagy Istennel, és bízni tudj abban, hogy imáid tényleg számítanak, akkor mondd: „Uram, taníts engem imádkozni!” Bár vannak az imádságnak olyan alapelvei, melyek mindenkire érvényesek, Isten mindannyiunkat egyénileg fog vezetni. Ő elfogad úgy, ahogy vagy, és segít felfedezni a saját ritmusodat, segít kifejleszteni olyan módszert az imára, amivel teljessé lehet a vele való kapcsolatod. Azt akarja, hogy az ima számodra is könnyű, természetes, életadó kommunikáció legyen, amelyben kiöntöd szíved előtte, és engeded, hogy ő is megnyissa szívét előtted. Imádkozni egyszerű, nem több, mint beszélgetni Istennel, és időt szánni arra, hogy meghallgassuk, mit akar ő mondani. Istennek számodra is személyre szabott imaterve van, olyan módszer, amivel leghatékonyabban tudsz kapcsolatba kerülni vele. Kezdd tehát azzal, hogy ezt mondod: „Uram, taníts engem imádkozni!

www.maiige.hu

„[Jézus]… imádkozva virrasztotta át az éjszakát.” (Lukács 6:12)

Az Istenért végzett munka egyik veszélye, hogy hetekig, sőt akár hónapokig végezheted anélkül, hogy közben imádkoznál. Egy közvélemény-kutatásban ezer lelkipásztort kérdeztek meg, és a megkérdezettek fele elismerte, hogy gyakran hosszú időszakok telnek el életükben imádság nélkül. A gyülekezetben végzett szolgálatukon kívül nem volt személyes imaéletük. Elképesztő, hogy teljes prédikációkat szántak a témának, ők maguk mégsem gyakorolták. Te is hasonlóképp vagy ezzel? Jézus hajnal előtt felkelt, és hosszú órákat töltött imádságban. Volt olyan is, amikor egész éjszaka imádkozott. Meg is látszott az eredménye. Hihetetlen sikere Atyjával való gazdag kapcsolatából áradt. Minden reggel „befizetett” erre a „bankbetétre”, hogy aztán a nap folyamán „felvehessen” belőle. Egy bibliatanító írta: „Korábban keményen küszködve megdolgoztam azért, hogy legalább pár naponta öt percet imádkozzam, míg eljutottam odáig, hogy élvezzem – sőt, hogy szükségét érezzem, és vágyjam arra – hogy imádsággal kezdjem a napomat, aztán imádkozzak nap közben is, ahogy bizonyos dolgok megérintik a szívemet, és végül az Istennel való beszélgetéssel zárjam a napom, miközben elalszom. Szórványosan, rendszertelenül imádkozóból rendszeresen imádkozóvá lettem, fegyelmezett imádkozóvá anélkül, hogy törvényeskedően tenném. Míg valaha azt gondoltam, hogy az imádság Isten iránti kötelességünk teljesítése, mostanra felismertem, hogy képtelen lennék túlélni egy napot, nem lenne teljes anélkül… ha nem imádkoznék. Rájöttem, hogy az imádság nem kötelesség, hanem hatalmas kiváltság. Többé már nem félelemmel közelítek Istenhez, azon töprengve, hogy vajon tényleg meghall-e, és válaszol-e imáimra. Most már bátran közeledek hozzá, ahogyan Igéje is tanít, nagy reményekkel.”

www.maiige.hu

„… reggel, délben, este… meghallja hangomat.” (Zsoltárok 55:18)

Isten sokkal ötletgazdagabb annál, hogy mindenkinek pontosan ugyanúgy kellene kapcsolatba kerülni vele. Ő mindenkit különbözőnek teremtett. Vannak olyan alapelvei az imádságnak, amelyek mindenkire érvényesek, de Isten mindannyiunkat egyénileg vezet. Mind máshol tartunk az Istennel járásban, a lelki érettség más és más szintjén, más módon imádkozunk, és más tapasztalataink vannak az imádságról. Igen, meg kell tanulnunk az imádság alapjait, de tovább kell lépnünk az elméleti tudástól, és oda kell vinnünk ezeket az alapelveket az Úrhoz, ezt mondva: „Taníts ezeket alkalmazni az életemre, a körülményeimre, a szívemre. Mutasd meg, hogyan kell ennek működnie nálam. Istenem, számítok rád, hogy megtanítasz imádkozni, hogy hatékonnyá legyen az imaéletem, hogy gazdagodjon a veled való kapcsolatom az imádság által.” Amikor ezt mondod: „Uram, taníts imádkozni”, azt kéred, hogy tanítson meg egészen a te személyedre szabott módon imádkozni, hogy képessé tegyen könnyen, természetes módon kifejezni önmagad az imádságban. Úgy mehetsz Isten elé, ahogy vagy, megadva neki ezzel azt az örömet, hogy azzal az „eredeti” személlyel találkozhat, akivé teremtett. Saját egyedi erősségeiddel és gyengéiddel jöhetsz hozzá, különlegességeddel, mindennel, ami olyan csodálatos módon megkülönböztet mindenki mástól. Isten örül, ha találkozhat veled ott, ahol éppen tartasz, hogy személyes kapcsolatot építhet veled, és segíthet azzá az emberré növekedni, akinek tervezett.

www.maiige.hu

„Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.” (Zsoltárok 33:15)

Imádkozási stílusodnak összhangban kell lennie azzal, amilyennek Isten megtervezett. Igen, tanulhatsz másoktól, akik tapasztaltabbak az imádságban, mint te, de óvatosnak kell lenned, hogy ne ők legyenek a mérce, különben a klónjukká válsz. Nem helyes, ha ráerőlteted magadra, hogy azt tedd, amit mások, ha ettől nem érzed jól magad belül a lelkedben. Ne akard felvenni mások tempóját vagy lemásolni imastílusukat. Ne érezd kötelezőnek, hogy minden imádsággal kapcsolatos alapelvet, amit valaha tanultál, minden alkalommal használj, amikor imádkozol. A legtöbben félünk különbözni másoktól. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha előírt szabályokat követünk, mint ha merészelnénk követni Isten Lelkének vezetését. Ha emberek alkotta szabályokat követünk, akkor embereknek akarunk tetszeni. De ha hittel elindulunk Isten Lelkének vezetését követni, akkor Istennek leszünk tetszésére. Ne érezd kényszerítve magad arra, hogy egy bizonyos módon vagy ideig imádkozz, vagy bizonyos dolgokra összpontosíts azért, mert mások így tesznek. Oldd el csónakodat a parttól, és engedd, hogy Isten Lelkének áramlata sodorjon, ahová akar. Ha a te kezedben van az irányítás, akkor tudod, mi fog következni. Ha azonban hagyod, hogy Isten Lelke vezessen, akkor sok meglepetésre számíthatsz az életben. Méghozzá csodálatos meglepetésekre! El kell határoznod, hogy önmagad leszel, és nem töltöd többé az életed bűntudatban azért, mert nem vagy valaki más. A Biblia azt mondja, hogy Isten formálta mindannyiunk szívét egészen egyedi módon. Ma tehát, amikor az imádságról szólunk, Isten üzenete számodra ez: „Légy önmagad!”

www.maiige.hu

„…Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát.” (Nehémiás 6:16)

Miután gólt szerzett csapatának, egy nagy, tagbaszakadt hátvéd táncolni kezdett mellét verve, mintha csak ezt mondaná: „Idenézzetek! Én vagyok a legjobb!” Aztán a labda átkerült az ellenfélhez, és a másik csapat csatára félpályáról belőtte a gólt. De az előző játékossal ellentétben, ő ezt kiáltotta: „Köszönöm, Istenem”, mielőtt elkezdett csapatával ünnepelni. Most nézzünk egy másik csapatjátékost, Nehémiást, a király főpohárnokát. Amikor hallott Jeruzsálem romba dőlt falairól, félretette saját problémáit, és népe bajára összpontosított. Nehémiásra annyira ránehezedett a város sorsa, ahol ősapái voltak eltemetve, hogy ezt írja: „…napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt” (Nehémiás 1:4). Visszaemlékezett gyökereire, és emlékeztette Istent népével való szövetségére. Lényegében így imádkozott: „Tudom, ki vagy, Istenem, és tudom, hogy mi kik vagyunk. Néped elfordult tőled, de most visszatérünk hozzád, és te sikerre segíthetsz minket.” Isten megjutalmazta Nehémiás imáit, és Jeruzsálem falai 52 nap alatt újjáépültek, az ellenséges népek önhittségét lerombolva. „Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát” (Nehémiás 6:16). Amikor Isten vezetőt keres, tudja, hogy milyen emberek azok, akikre számíthat. Tudja, hogy az olyan vezető, aki jó csapatjátékos, a gyengeséget erősséggé tudja változtatni, az akadályokat lépcsőfokokká, a katasztrófát diadallá. Lehet, hogy te nem látod magadról, hogy milyen vezető vagy, de az emberek figyelnek nap mint nap. A kérdés az, tudják-e rólad, hogy te kit követsz? És hogy Ő a lényeg, nem te!

www.maiige.hu

„…nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lukács 13:13)

Egyszer Jézus egy zsinagógában meggyógyított egy asszonyt, aki már 18 éve meggörnyedt volt. Ezután két dolog történt: először, az asszony örvendezett, mint bárki más is tette volna, aki 18 évi betegségből megszabadult. Másodszor, a zsinagóga népe kifogásolta Jézus tettét, mert szombatnapon gyógyított. Micsoda jelenet – míg az asszony Istent dicsőíti az egyik oldalon, az emberek a másik sarokban a tantételeken vitáznak. Mit tett ezután az asszony? Továbbra is dicsőítette Istent! Nem állt meg, hogy kimagyarázza magát, megpróbálva meggyőzni a kritikusokat, mert tudta, hogy ők már eldöntötték, mi az álláspontjuk, és nem nyitottak a változásra. Neked sem kell magadat védened, mert az Úr a te védelmeződ. Sőt, ha nehéz időkön mégy át, nem is engedheted meg magadnak, hogy az emberek hangulatával és viselkedésével foglalkozz. Ha mégis megteszed, akkor védekező magatartásod sebezhetővé tesz az ellenség számára. Ez az asszony a dicsőítéssel védte meg magát, neked is ezt kell tenned! Ne szállj be a vitákba! Ha feladod a saját védekezési próbálkozásaidat, akkor megnyitod az ajtót az Úrnak, hogy ő harcoljon érted. Ez az asszony védőfalat épített maga köré. Könnyen beleeshetett volna a negatív gondolkodás csapdájába, de ez mégsem történt meg. El tudod képzelni, mi lett volna, ha abbahagyta volna az örvendezést, és vitatkozni kezdett volna? Szörnyű csatározás lett volna a vége. Ehelyett úgy döntött, hogy továbbra is dicsőíti Istent – neked is ezt kell tenned!

www.maiige.hu

„… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet…” (Zsidók 12:1)

A Biblia azt mondja: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” Isten megadta neked azt a két dolgot, amire szükségünk van az élet versenypályájának megfutásához: időt és energiát. Nem engedheted meg, hogy elpazarolod. Miért esik annyira nehezünkre nemet mondani? A két legáltalánosabb oka ez: 1) Félünk az elutasítástól. Végtére is fel kell tenned magadnak a kérdést: „Kinek az elismerését keresem, Istenét vagy az emberekét? 2) Félünk, hogy kihagyunk jó lehetőségeket. Azt hisszük, hogy valahányszor a lehetőség kopogtat, ajtót kell nyitnunk, és be kell engednünk, bármi is áll odakint. Ez tévedés. A lehetőség nem kötelezettség. Mindig több lehetőség lesz, mint idő a kihasználásukra. Éppen ezért a kínálkozó lehetőségek között imádsággal és bölcsen kell választanod. Jim Collins, a Good to Great [Jótól a nagyszerűig] című könyv szerzője írja: „A legtöbben elfoglalt, de fegyelmezetlen életet élünk. Az elvégzendők listája egyre csak nő, és megpróbálunk lendületet venni abból, hogy csak csináljuk, csináljuk, csináljuk. Ám ez ritkán működik. Azok, akik valami jóból valami nagyszerűt építettek, az abbahagynivalók listájának éppúgy hasznát vették, mint a tennivalók listájának. Rendkívüli fegyelmezettségről tettek tanúságot, amikor megszabadultak mindenféle lényegtelen és felesleges külső tényezőtől, hogy energiáikat egyetlen vagy csupán néhány területre irányítsák.” Al Ries írja átütő sikerű könyvében, amelynek címe: Focus: The Future of Your Company Depends on it [Összpontosíts – Vállalatod jövője múlik rajta!]: „A nagyszerű vezetők a számtalan figyelemelterelés ellenére is tudják, hogyan kell összpontosítani. Tudják, hogyan ösztönözzék követőiket arra, hogy a legfontosabb lehetőségre figyeljenek, azon igyekezzenek. Nem hagyják, hogy a mellékes dolgok elborítsák őket.” Te is összpontosítsd tehát erőidet!
www.maiige.hu

„…Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7)

Ahelyett, hogy csatlakozott volna Dávid győzelmének ünneplőihez, akik így énekeltek: „Dávid megölt tízezret”, Saul féltékeny lett. Ezzel megnyitotta magát a „gonosz lélek” előtt (ld. 1Sámuel 18:10). Három nagy tanulság van ebben. 1) Azok, akik ma segítségedre voltak, holnap talán ártani fognak neked. Mit tehetsz tehát? Amikor Saul lándzsát hajított felé, Dávid nem támadott vissza. Ehelyett megbocsátott, imádkozott Saulért, tette a dolgát úgy, hogy végül előléptették. Nem könnyű, de ez a győzelemre vivő stratégia. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai…” (Máté 5:43-45). 2) Azok, akik ma szeretnek, holnap talán gyűlölni fognak. Isten azt mondja: „…Örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3). Minden más forrásból táplálkozó szeretet ki van téve a változásnak. Lehet, hogy összeházasodtál valakivel, aki aztán zokon veszi, hogy olyan vagy, amilyen, te pedig azon tűnődsz: „Azért választottál, mert szókimondó vagyok, most pedig nem kedvelsz, mert kimondom, amit gondolok”, vagy: „Azért kedveltél meg, mert csendes vagyok, most pedig unalmasnak tartasz.” Ilyenkor úgy érzed, elárultak azok, akik először behívtak életükbe, most viszont veszekednek veled. Isten azonban hűséges, az ő szeretete irántad nem változik. 3) Ha mások jót mondanak rólad, mindig lesznek néhányan, akik neheztelnek emiatt. Figyeld meg, Dávid nem énekelte, hogy: „Megölt Saul ezer embert, de én megöltem tízezer embert!” Érthető, hogy ez miért bosszantana másokat. Dávid azonban nem dicsekedett sikerével. Néha azok, akik gratulálnak neked, egyben ellenségeket is teremtenek számodra. Azért van ez így, mert vannak emberek, akik nem tudnak másokat ünnepelni, csak saját magukat.

www.maiige.hu