„… érjétek be azzal, amitek van…” (Zsidók 13:5)

Ha céljaid Isten-központúak, ő segíteni fog elérni őket. Ha azonban csak azért kérsz valamit, mert a szomszédodnak is van, csalódás fog érni. A Biblia azt mondja: „… Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Amikor Isten valamit megtagad tőled, bízz benne: ő tudja, mit csinál! Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy megadjon valamit, amire nem állsz készen, nem tudsz kezelni, ami nem illik bele az életedre vonatkozó tervébe, ami leszívná energiádat vagy elpusztítana. Amikor megkívánsz valamit, azt hiszed, hogy az elengedhetetlen a boldogságodhoz, és könyörögsz Istennek, hogy adja meg neked, ezzel tulajdonképpen azt kéred, hogy önmagát valami mással helyettesítse, amit te nála fontosabbnak tartasz. Ha így teszel, Isten lehet, hogy megengedi, hogy megtapasztald ugyanazokat a következményeket, amik miatt Izráel is szenvedett. „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:15). Ne úgy érj életed végére, hogy bánkódnod kelljen egy összetört házasság, elidegenedett gyermek, vagy rossz lelkiismeret miatt, esetleg azért, mert fájdalmasan felismered, hogy kihagytad a legjobbat, amit Isten tartogatott számodra. Nem az a gond, mintha nem akarnánk Istent, hanem, hogy szeretnénk őt is – és még egy tengerparti házat, jó karriert, tökéletes párt, vagy bármi mást, ami megragadja képzeletünket. Ezért mondta Jézus: „… Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15). Az élet nem a birtokolt dolgokra, hanem a kapcsolatokra épül. A legfontosabb kapcsolat pedig, amit ápolnod kell, az Istennel való kapcsolatod.
www.maiige.hu

„Meggyógyítja a megtört szívűeket…” (Zsoltárok 147:3)

A Szentírásban az egyik legmegindítóbb jelenet, amikor Jézus sír Lázár sírjánál. Nem arról van szó, mintha nem lett volna hatalma megoldani a helyzetet, hiszen van, hanem, hogy együtt érez velünk veszteségeinkben. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3). Az Úr nem azt ígérte, hogy megvéd minket a fájdalomtól és a veszteségtől, hanem azt, hogy átsegít rajtuk. Ez a néhány javaslat talán segíthet: 1) Ne szigetelődj el! Ne csak a szűk családban gondolkodj! „Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél” (Példabeszédek 27:10). Ha nincs a közeledben egyetlen családtag sem, kérj segítséget olyan emberektől, akik közel vannak, és szívesen segítenek. Egy csoport tagjaként felfedezheted, hogy nem vagy egyedül, hogy a gyász nem betegség vagy önsajnálat, és arra is rájöhetsz, hogy ha beszélsz róla másokkal, az gyógyulást hoz. 2) Ne tagadd le veszteségedet! „Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7). Ne félj a veszteségedről beszélni, ha baráti közegben vagy. Azzal, hogy beszélsz szerettedről, kifejezed, hogy nem zavar, ha ők is felidézik vele kapcsolatos emlékeiket. A megosztott teher könnyebb. 3) Ne erőltesd túl magad! „Megvan az ideje a sírásnak…” (Prédikátor 3:4). A gyász elszívja az ember erejét, ezért ilyenkor több pihenésre van szükség, mint máskor. Mivel tehát csökkent kapacitással működsz, engedd, hogy amíg erősebbnek nem érzed magad, mások segítsenek olyan mindennapos teendőkben, mint a főzés, takarítás vagy bevásárlás. 4) Ne hanyagold el személyes szükségleteidet! Tiszteld a saját testedet azzal, hogy megadod neki jogos szükségeit: ételt, italt, mozgást, pihenést. Ez segít összeszedett életet élni, és egészséges határokat felállítani. Senki sem tudja nálad jobban, hogyan érzel, ezért engedd meg magadnak, hogy nemet mondj bizonyos dolgokra! Bűntudat nélkül mondd ki bátran: „Köszönöm, nem” vagy „Talán majd máskor.”
www.maiige.hu

„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” (Ézsaiás 32:18)

Régebben a stresszt tipikusan a férfiak problémájának tartották, de ma már nem. A nőket éppúgy éri stressz a tökéletességre törekvés miatt, a külsejük miatt, a munkahelyi versengések miatt, mert mindenben helyt akarnak állni, mert nem tudnak nemet mondani, és nincs idejük saját magukra. Isten nem akarja, hogy így éljünk! „Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké. Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” (Ézsaiás 32:17-18). Akár férfi vagy tehát, akár nő, íme, néhány gyakorlati javaslat a stressz-mentesítésre: 1) Engedj magadnak több időt! Mindenre több idő kell, mint gondolod, tehát ha több időt hagysz magadnak a munka elvégzésére, az nagyban csökkenti szorongásodat. Bármikor nyomás alatt érzed magad, jó gyakorlati szabály, ha 20%-kal több időráfordítással számolsz, mint amit elsőre szükségesnek ítéltél. 2) Elégedj meg kevesebbel! Nemrégiben felmérést végeztek több ezer háztartás bevonásával, és az derült ki, hogy akik magasabb életszínvonalon élnek, mint amit anyagi lehetőségeik megengednének, azok sokkal jobban ki vannak téve a stresszhez köthető betegségeknek, mint például a szívroham és a depresszió. „Kárt okoz saját házának a telhetetlen…” (Példabeszédek 15:27 KJV). Azt kérded: „Azt jelenti ez, hogy Isten nem akarja, hogy előbbre jussak az életben?” Dehogy! Csak azt szeretné, hogy helyes fontossági sorrendet állíts fel, és tanuld meg élvezni azt, ahol éppen vagy, miközben célod felé tartasz. Ha ma úgy érzed, nagy rajtad a nyomás, imádkozz így: „Uram, megújulásra, felfrissülésre van szükségem. Ez az életmód teljesen elszívta az életerőmet. Köszönöm, hogy csendes időket és nyugodt helyeket rendeltél, ahol megpihenhetek zsúfolt programjaim között. Segíts, hogy mindig téged tudjalak az első helyre tenni, és benned találjak nyugalmat!”
www.maiige.hu

„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért…” (Zsoltárok 107:8)

A zsoltáros írja: „Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért”. A hálás lelkület döntés kérdése, nem függ az adott helyzettől. A hozzáállás ugyanúgy megválasztható, mint az, hogy mit együnk, vagy milyen ruhát vegyünk fel. Annyi minden van, amiért hálásak lehetünk. „Igen, de van annyi sok minden is, amiért panaszkodhatunk” – mondod. Pontosan ez a lényeg – te döntöd el, melyiket választod! Robinson Crusoe 27 évig élt hajótöröttként egy szigeten. Most nézzük meg képzeletbeli naplóját, nevezzük el bejegyzéseit panaszlistának és hálalistának. Panasz: „Itt ragadtam egy lakatlan szigeten, minden remény nélkül.” Hála: „Nem fulladtam meg, mint a többiek a hajóról.” Panasz: „Nincsenek ruháim.” Hála: „Meleg éghajlaton vagyok, ha lennének ruháim, se viselném őket.” Panasz: „Nem tudom megvédeni magam az emberektől vagy vadállatoktól.” Hála: „Nem láttam erre egyetlen olyan állatot sem, mint amilyeneket Afrika partjainál, melyek bánthatnának. Mi lenne velem, ha ott ért volna a hajótörés?” Panasz: „Nincs kivel beszélgetnem.” Hála: „Isten úgy rendelte, hogy a hajónk partközelbe jutott, így rengeteg szükséges dolgot meg tudtam menteni, amik segítenek ellátni magam, amíg csak élek.” Nagy erő van ezekben a szavakban! Ha meg tudod ragadni, és gyakorlatba tudod ültetni őket, megőriznek attól, hogy ahhoz az ószövetségi pusztai klubhoz csatlakozz, melyet „a zúgolódók” néven ismerünk. A hozzáállásod egyszerűen a döntéseden múlik. Nem fantáziavilág az, ha a jó dolgokra összpontosítunk az életben, hanem bölcsesség!
www.maiige.hu

„… amit hallottunk… láttunk… megtapintottunk…” (1János 1:1)

Közelebb kerülhetsz az Úrhoz, ha valóban akarod. Közvetlen ismeretségben lehetsz vele. Nem kell megelégedned vasárnap reggeli ige-morzsákkal, másodkézi információkkal vagy távkapcsolattal. Egészen közeli, meghitt kapcsolatba kerülhetsz vele. János azt írja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1János 1:1). Ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, az kell, hogy érzékenyebbek legyünk jelenlétére. Ez három nagyszerű haszonnal jár: 1) Barátság. Egyetlen ember sem lehet, bármilyen csodálatos, mindenné, amire szükséged van. Az Úr azonban igen. A Szentírás azt írja róla: „…olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Ki fog tartani melletted az élet minden időszakában, a rossz időkben és a jó időkben egyaránt. Az Egyesült Államok tengerészgyalogosainak jelszava, a „Semper Fi”, a latin „semper fidelis” [örökké hűséges] kifejezésből ered. Istenre még inkább igaz ez; még amikor mi nem is vagyunk hűségesek hozzá, ő hűséges hozzánk. 2) Együttérzés. Fiatal tanítványként János tüzet akart kérni az égből arra a falura, ahol nem adtak szállást Jézusnak és tanítványainak (ld. Lukács 9:54). Miután azonban egész életét Krisztus követésében élte le, ezt írta: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1János 4:8). 3) Bátorság. Bármit is hoz az élet, kezelni tudod, ha erődet és bátorságodat Istenből meríted. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
www.maiige.hu

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

Abból tudod meg, hogy jó szülő voltál, ha a gyermekeid már el tudnak szakadni tőled, és egyedül is sikeres életet tudnak felépíteni maguknak. Soha nem fogsz teljesen elszakadni tőlük, de eljön az az idő, amikor el kell vágnod a lelki köldökzsinórt, és engedned kell, hogy megálljanak a saját lábukon. Ne feledd, a gyermek, akit nevelsz, nem a tulajdonod – már azelőtt Istené volt, mielőtt a tied lett! „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsoltárok 24:1). Tanítómester vagy, nem tulajdonos – és csak rövid ideig van lehetőséged arra, hogy tanítsd őket. A gyermekek arra születtek, hogy elhagyjanak, nem arra, hogy maradjanak. Nem irányíthatod biológiai órájukat. A te dolgod az, hogy felkészítsd őket a távozásra. A következő néhány napban arról fogunk beszélgetni, hogyan adj gyermekeidnek gyökereket és szárnyakat. Gyökerek. Ahhoz, hogy gyümölcs teremhessen, először a gyökérzetnek kell kifejlődnie. Az egészséges gyökérzethez egészséges és tápanyagokban dús talaj szükséges. Sőt, a gyökérzet nem csupán a tápanyagfelvételhez kell, a növény biztonságát is erős gyökérzete adja. Két fajta család létezik. Az egyik „bizonytalan kötődést” ad. A szülő-gyermek kapcsolat félreérthető, zavaros, közömbös vagy éppen elhanyagoló. A gyerekek emiatt érzelmileg bizonytalanok, nem érzik, hogy akarják és szeretik őket, pedig éppen erre a két dologra van kétségbeesetten szükségük. Az ilyen gyerekekből hiányzik az önbizalom, alacsony az önértékelésük, érzelmileg gyengék, és nincs bátorságuk kockázatokat vállalni. A másik fajta család „biztos kötődést” ad. A szülő-gyermek kapcsolat világosan kifejezésre jut és folyamatosan erősödik. A gyermekek még az elkerülhetetlen távollétek alatt is érzik, hogy biztonságban vannak. Az ilyen családban felnövő gyermekek lelkileg és érzelmileg éretté válnak, képesek lesznek kapcsolatokat kialakítani másokkal, egészséges önértékelésük lesz, és elegendő bátorságuk, hogy szembenézzenek az élet kihívásaival.
www.maiige.hu

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

A kamaszkortól a felnőttségig tartó úton gyermekeid bizonytalannak fogják érezni magukat, következetlenül fognak viselkedni, és hirtelen hangulatváltozásaik lesznek. Egymásnak ellentmondó jeleket sugároznak feléd: szükségét érzik a közelségnek, de távolságot akarnak tartani; kötődést szeretnének, de ugyanakkor függetlenedni is akarnak – és mindezt egyszerre, egy időben. Egyik kezükkel közel vonnak, a másikkal ellöknek maguktól. Meg kell értened, hogy gyermekeidnek továbbra is szükségük van arra, hogy érezzék a biztonságos kötődést, még ha távolodnak is tőled. Amikor eltaszítanak, éretten kell viselkedned, nem feledve, hogy ez nem ellened szól, hanem csak így teszik próbára saját magukat, hogy képesek-e független felnőtté válni. Néhány perccel, órával vagy nappal később újra gyermekeid lesznek, akik közelségedre vágynak. Ez a serdülő korú gyermekek nevelésének nagy kötélhúzása, de ne aggódj, magától megoldódik, ha megértően kezeled. Különösen is vigyázz arra, hogy fájdalmadat és haragodat féken tartsd! „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket…” (Efezus 6:4). Az előbbi ige az édesanyákra ugyanúgy vonatkozik; a „ne ingereljétek” pedig azt jelenti: ne veszekedjetek velük, ne dühítsétek fel, ne keserítsétek el őket. A gyakori összeütközések legrosszabb hozadéka, hogy gyermeked hosszú távon elcsügged, elkedvetlenedik. A „fejmosás” talán rövid ideig tart, de a bátorságot vesztett szív, az összetört lélek sokkal tovább. Néhány esetben teljesen fel is adják a próbálkozást. Egy másik helyen így figyelmeztet az apostol: „Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek” (Kolossé 3:21). A nyugati kultúrában a lányok tovább kapaszkodnak a szülő-gyermek „kötélbe”, mint a fiúk, általában később távolodnak el, és kevésbé véglegesen. A fiúk hajlamosak hamarabb elszakadni, és az ő esetükben a távolság hosszabb ideig tart. Ha megtagadod gyermekedtől a fokozatos eltávolodás Istentől rendelt szükségét, akkor hamarabb hagynak el, és messzebbre mennek. Légy bölcs, engedj a kötélen fokozatosan, akkor érett felnőtté válnak, és közelebbi kapcsolatban maradnak veled.
www.maiige.hu

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

A másik ajándék, amit gyermekeidnek adhatsz, a „szárnyak”. Repülésre születtek, nem arra, hogy egész életüket a fészekben töltsék. Ha túlságosan véded őket, és a felelősségteljes nevelés nevében szinte megfojtod őket, végül biztosan elveszíted őket. Jézus azt mondta, hogy a gyermekek arra lettek tervezve, hogy egy napon elhagyják szüleiket, és saját otthont építsenek maguknak. Szabadságvágyukat Istentől kapták, ez nem a hálátlanság, tiszteletlenség vagy lázadás jele. A jó ács szálirányban dolgozik a fával, nem pedig arra merőlegesen. Mit kell hát tenned? Mielőtt még gyermeked nyíltan követelné függetlenségét, tanítsd meg, hogyan kezelje azt bölcsen! Adj neki lehetőséget, hogy bizonyítsa felkészültségét, és ha megbízhatónak bizonyul, növeld önrendelkezési szabadságát – fordított esetben pedig korlátozd függetlenségét. Add tudtukra, hogy az életben a boldogságot nem örökségül kapjuk, hanem megdolgozunk érte. Légy rugalmas, de vállald a felelősséget! Fontos megtanulniuk, hogy nem követelhetnek ki olyan előjogokat, mint az autóvezetés, randevúzás vagy pénzköltés – először bizonyítaniuk kell, hogy méltók rá. Segíts nekik, hogy meglássák, mivel érdemelhetik ki a növekvő függetlenséget, mivel veszíthetik el, és hogyan szerezhetik vissza. Tedd őket felelőssé saját szabadságukért, megtanítva nekik, hogy ez nem jog vagy ajándék, hanem jutalom, ha érettnek bizonyulnak. Az anyamadár nem löki ki fiókáját a fészekből, amíg nem tudja róla, hogy már készen áll a repülésre. Ha egy felkészületlen gyermeknek adjuk a szabadság ajándékát, akkor nem szárnyakat adunk neki, hanem meghívót a katasztrófára! Ne egyezz bele függetlenségükbe, amíg nem bizonyították, hogy képesek azt felelősséggel kezelni.
www.maiige.hu

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

Nem mindig tudjuk megóvni gyermekeinket attól, hogy fájdalom érje őket. „E világon nyomorúságtok lészen…” (János 16:33 Károli). Vagy hagyjuk, hogy fájdalom érje őket, és megtanulják kezelni a valóságot, vagy megfojtjuk őket védőpólyáinkkal, és sosem válnak éretté – ezzel pedig sokkal többet ártunk, sokkal nagyobb fájdalmat okozunk és teljesen legyengítjük őket. Mit jelent szárnyakat adni gyermekeinknek? 1) Fel kell ismernünk, hogy bizonyos mértékű függetlenség és önrendelkezési jog nélkül sosem fognak egészséges felnőtté válni. Ehhez meg kell tanulniuk világosan gondolkodni, felelősséget vállalni döntéseikért, tanulni hibáikból, hogy legközelebb jobban döntsenek; hagyni kell őket hibázni és aztán megfizetni a tanulópénzt, hogy megtapasztalják, mit jelent felnőni. 2) Függetlenségvágyukat nem szabad úgy tekinteni, mintha az nevelési kudarcunkat bizonyítaná! Sőt, inkább akkor kell megkérdőjelezni nevelési stílusodat, ha nem képesek eltávolodni! Ha önállókká neveljük őket, akkor neveltünk biblikus és hasznos módon. 3) Ne tévesszük össze távolodásukat az elutasítással! Ez nem azt jelenti, hogy téged cserbenhagytak, hanem hogy ők fejlődtek, és előreléptek az életben. Nem a hálátlanság, önzés vagy lázadás bizonyítéka, hanem lehetőség arra, hogy bemutassák: jó szülőjük voltál, jól nevelted őket. Ha nem akarnak eljönni Berci bácsi családi találkozójára, ne erőltesd őket azért, hogy „megmentsd a családot a széthullástól”. Egy családban elszakadásoknak is kell lenni, mint ahogy a sejtek is osztódással szaporodnak. A Biblia azt mondja: „Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!” (1Mózes 9:1). Ha örökre a fészekben maradnak, nem tudják betölteni rendeltetésüket. Engedd el őket, és legyen saját életed! Ez a feladatod, nem az örökké tartó nevelés. Engedd el a kötelet, bízz Istenben, és meglátod, gyermekeid vissza fognak jönni meglátogatni „jó fej” szüleiket!
www.maiige.hu

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

Az egészséges neveléshez az kell, hogy mindegyik gyermekünknél felismerjük az önállóság megfelelő mértékét. Vannak gyermekek, akik hamarabb eltávolodnak, mások később; vannak, akik csak apró lépésekkel próbálkoznak, mások bátran ugranak a szakadékba. Ilyen értelemben nincsenek „jó” vagy „rossz” gyerekek, egyszerűen csak nem egyforma kihívást jelentenek számunkra. Szülőként csak úgy tudsz rájönni, hogy mi jó gyermeked számára, ha próbálkozol – és esetleg hibázol is. A kritizálás, parancsolgatás, bezárással fenyegetés, prédikálás, megszégyenítés hiábavaló, haszontalan, annak a jele, hogy elvesztetted a fogást rajtuk. Ezzel csupán repülhetnékjüket növeled, vagy bizonytalanságérzetet keltesz bennük, mintha senki sem lenne igazán a kormánykeréknél. Annak tettetése, hogy szülőként „mindent kézben tartasz” talán jó szándékból ered, de drága árat kell fizetni érte. Ne félj attól, hogy őszinte és átlátható légy gyermekeid számára. Ez mindkettőtökön csökkenti a nyomást, és nevelésed így sokkal hatékonyabb. A gyerekek tudják magukról, hogy nem tökéletesek – és azt is tudják, hogy te sem vagy az. Ezért ne félj kimondani: „Most tanulok gyereket nevelni, épp úgy, ahogy ti most tanultok gyereknek lenni. Szükségem van a segítségetekre ahhoz, hogy jól tudjam csinálni, hogy rájöjjek, mi az, ami mindkettőnk számára működik, és segíteni tudjak abban, hogy ti is a legjobb formátokat tudjátok hozni. Akartok egy csapatban lenni velem, hogy együtt tanuljunk?” Az ilyen őszinte hozzáállás pozitív választ fog hozni. Egyúttal jó példát is állít a gyermekek elé, alázatra és együttműködésre tanítja őket. Mint amikor edző és játékos együtt küzdenek a győzelemért, fejlődni akarnak, nem pedig versengeni vagy uralkodni a másikon. Családként a siker vagy a kudarc azon múlik, hajlandó vagy-e tanulni és növekedni!
www.maiige.hu

„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (Lukács 21:19)

Amikor Isten várakoztat – tovább, mint szeretnéd – akkor türelemre tanít. Érzelmeid olyanok, mint a vadlovak, meg kell zabolázni őket. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36). Türelmetlenséged csak neked és környezetednek árt, Istent nem fogja sietségre bírni. Ő saját tervei és időzítése szerint dolgozik: „…a maga idejében aratunk majd…” (Galata 6:9). A „maga idejében” Isten időzítését jelenti, nem a tiédet. Te kapkodsz, ő nem. Ő rászánja az időt, hogy rendesen elvégezze a dolgokat. Lehet, hogy te nem tudod, de ő tudja, hogy mit csinál. Ezzel meg kellene elégedned. Isten időzítése az ő dolga. Ő soha nem késik, de általában nem is jön idő előtt. Minden lehetőséget megragad arra, hogy megérlelje benned a türelem gyümölcsét. Eközben pedig más gyümölcsök is kifejlődnek benned. Sok mindennek kell egyszerre odaérnie a célvonalba ahhoz, hogy megnyerd a versenyt. Fejlett képességek jellem nélkül nem dicsőítik Istent. Ha sikeres ember lennél, de közben öntelt és durva másokkal, az nem lenne kedvére Istennek. Ha tehát egyik területen leelőzöd magad, ő gyengéden, de határozottan utadat állja ott, míg jellemed más részei felzárkóznak. Egyikünknek sem tetszik ez, amikor épp megtörténik, de később rájövünk, micsoda zűrzavart okoztunk volna, ha a dolgok a mi időzítésünk szerint történek volna Isten időzítése helyett.
www.maiige.hu

„…a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” (Prédikátor 7:9)

A harag nagy veszedelem. Amikor elveszíted a higgadtságodat, mást is elveszíthetsz, például az emberek tiszteletét vagy az építő megoldás lehetőségét. Van olyan eset is, amikor a harag nem csupán helyénvaló, hanem cselekvésre is késztethet, például, ha valakit szenvedni látsz. Pál azt írja: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek…” (Efezus 4:26 Károli). Egy kínai mondás szerint: „A harag olyan szél, mely elfújja az értelem gyertyáját.” Tehát: 1) Sétálj egyet, mielőtt reagálnál! A mozgás elégeti a fölösleges adrenalint, sokkal hatékonyabb, mint magadban fortyogni. Abban is segít, hogy világosabban tudj gondolkodni, és úgy tudd kezelni a dolgokat, hogy azt később se kelljen bánnod. „A hirtelen haragú bolondságot követ el…” (Példabeszédek 14:17). 2) Ismerd el, hogy bizonyos dolgok felett nincs hatalmad! Nem tudod befolyásolni mások viselkedését és tetteit, nem tudsz irányítani előre nem látható dolgokat, például egy repülőjárat törlését vagy egy forgalmi dugót. „Akkor mit tehetek?” – kérdezed. Vedd számba a kapott áldásokat, főleg azt, hogy van Istened, üdvösséged, egészséged, családod, munkád, sőt még autód is, amivel eljuthatsz a munkahelyedre. 3) Vigyázz, hogy ereszted ki a gőzt! Egy dolog haragosnak lenni, de egészen más kitörni, mint egy vulkán! „Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti” (Példabeszédek 29:11). Elmondhatod érzéseidet valakinek, akiben bízol, és aki nem haragod célpontja, de vigyázz, szavaid visszaüthetnek, mint a bumeráng! 4) Tartsd távol magad a haragos emberektől! A Biblia azt mondja: „Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel” (Példabeszédek 22:24). A harag fertőző – éppúgy, mint az öröm vagy a hála –, tarts tehát távolságot!
www.maiige.hu

„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13)

Könnyű elégedettnek lenni, mikor minden úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. De vajon milyen gyakran van ez így? A Biblia arra tanít, hogy gyakoroljunk minden helyzetben örülni (ld. Filippi 4:11-12), mert ha mindig csak arra várunk, hogy megtörténjen valami, amit szeretnénk, akkor bizony sokáig kell várnunk! Epikurosz mondta: „Ne tedd tönkre azt, amid van, azzal, hogy vágysz valamire, amid nincs! Ne feledd, egykor arra vágytál, amid most van!” Három dolog van, ami folyamatosan táplálja elégedetlenségünket: 1) Sóvárság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed, amit Isten már neked adott. Légy elégedett! Célokat kitűzni jó dolog, de ne csak a végeredményre összpontosíts, tanulj meg örülni az Úrban, amíg célod felé tartasz! 2) Félelem. A félelem rá akar bírni, hogy menekülj valami elől, ami nem is üldöz. Ez az ellenség módszere arra, hogy: a) elrabolja békességedet és szilárdságodat; b) kínozzon a „Mi lesz, ha…?” gondolatokkal; c) visszatartson attól, hogy bízni tudj Istenben. A zsoltáros azt mondta: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5). 3) Ha rossz helyen keresünk kielégülést. Isten azt mondta: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, életünk első 50 évét azzal töltjük, hogy biztonságot keresünk, a hátralévő időnket pedig azzal, hogy jelentőségteljességet. Pedig nem kellene. Egy énekíró így fogalmazott: „Csak Jézusban találok megelégedettséget, senki másban. Benned, Jézusom, szeretetet, életet, tartós örömet találtam!” Elégedettségre vágysz? Keresd Jézusban!
www.maiige.hu

„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről… amikor a szenteknek szolgáltatok…” (Zsidók 6:10)

Azt mondod magadban: „Olyan sokat teszek másokért, igazán jól esne, ha kicsit értékelnének!” De úgy tűnik, senki sem mond köszönetet azért, amit teszel, ezért úgy érzed, túlságosan is természetesnek vesznek, és nem értékelnek. Egyszerű kis szó, mégis milyen sokat jelent: „Köszönöm!” Rég nem hallottad már? Ha igen, értsd meg ezt: mások talán elfelejtenek köszönetet mondani, de mennyei Atyád értékeli, amit teszel, és azt, aki vagy. Lehet, hogy senki sem ünnepli tetteidet, mégsem maradnak jutalom nélkül. Isten pontosan oda helyezett, ahol szüksége van rád. Minden nap az ő céljait teljesíted. Amint ezt elfogadod, munkád értelmet nyer, és meg fogod találni benne az örömöt. Amit teszel, azzal Istennek szolgálsz, mindenki más csak haszonélvezője. Ne engedd, hogy az emberek reakciói szabják meg örömöd mértékét! Az emberek talán észre sem veszik, mit teszel, de Isten látja. Ő minden napodat, életed minden részletét figyelemmel kíséri. „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” Pál azt írja: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kolossé 3:17). Ez a lényeg: Érte tedd! Imádkozz ma így: „Uram, mindent, amit teszek, érted teszem. Tudom, hogy te értékesnek tartasz, hiszen látom azokból az áldásokból, melyeket adtál. Ezért dicsőíteni és tisztelni foglak ma gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel. Krisztus nevében. Ámen.”
www.maiige.hu

„Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6)

Krisztus, a keresztyénség alapítója volt az egyetlen, aki képes volt arra, hogy halála előtt tett ígéretét halála után is betartsa. Jézus azt mondta tanítványainak: „… miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába” (Máté 26:32), és ezt valóban meg is tette. Ha meglátogatod a világ nagy vallásalapítóinak sírját, ott fogod őket találni bennük. Ha azonban Jézus sírjához mész, azt üresen fogod találni, és hallani fogod, ahogy az angyalok szava ma is visszhangzik: „Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6). Ezek a szavak minden keresztyén temetést ünneppé változtatnak. Jézus megígérte: „… mert én élek, ti is élni fogtok” (János 14:19 Károli). Végül te is meg fogsz halni valahogyan, a kérdés: hogyan lehet jól meghalni? Két helyes válasz létezik: 1) Előre felkészülve. Nagyon is emberi érzésekről árulkodik az a sírkő, melyre ezt vésték: „Számítottam erre, de még nem most.” Hogyan lehet felkészülni a halálra? „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róma 10:9). 2) Elvégezve a megbízatást, amit életedre kaptál. Jézus azt mondta: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (János 17:4). A végső elszámoláskor ott fogsz állni Isten előtt, és ő azt fogja kérdezni: „Mihez kezdtél az ajándékokkal, amiket tőlem kaptál? Elvégezted feladatodat, amit rád bíztam a földön?” Abban a pillanatban semmi sem lesz fontosabb annál, mint hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.
www.maiige.hu