Szia Figyelő!
Igen, jobb lenne , ha újra felpezsdülne a fórum. Akik nincsenek itt, azok vélhetően jobb helyen vannak-nézz csak szét a világhálón:itt-ott ráakadsz régi ismerősökre.A facebook, a blogok mind számtalan jó lehetőség az írogatásra.
Kérdéseidre azért nem válaszoltam, mert nem is olvastam őket. A postacímem nem változott évek óta- úgyhogy nem tudom, hogy kerültek el.
Pali hála az Úrnak jól van. Szed ugyan egy pár gyógyszert, de a munkatempója a régi.
És te hová írogatsz mostanában?

„… dicsőségről dicsőségre” (2Korinthus 3:18)

Hogyan lehet jellemezni egy lelkileg érett embert? Leonard Wedel azt mondja: „Az érett ember nem veszi magát túl komolyan… elméje éber… de nem fúj riadót azonnal, ha valami kellemetlen helyzet támad… elég nagy ahhoz, hogy ne legyen kicsinyes… de nem tartja rangon alulinak vagy megalázónak a kis feladatokat sem… nem hiszi sem a sikerről sem a kudarcról, hogy végleges… képes uralkodni indulatain… nem fél hibázni… bízik magában, és ezt a bizalmat Istenbe vetett hite csak erősíti.” Nos, ha ezzel mérjük, te hogy állsz? Képes vagy értékelni előrehaladásod anélkül, hogy elcsüggednél, vagy kárhozatra ítéltnek éreznéd magad? Tudsz úgy nézni a messze lévő célra, hogy közben értékeled és ünnepled, ameddig már eljutottál? A Biblia azt mondja, hogy változásunk fokozatos, így jutunk el „dicsőségről dicsőségre”. A lelki érettséghez kis lépések vezetnek, nem hatalmas ugrások. Meg kell tanulnod Isten Igéje szerint élni, nem pedig aszerint, hogy érzel, mert Igéje azt mondja, hogy ha hiszel, akkor Isten munkálkodik benned. „… amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13). Egyenes arányosság van a lelki érettség és a napi Szentírás-beviteled között. A jó hír az, hogy Isten nem várja el, hogy egyedül érjük el a lelki érettséget: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18)
www.maiige.hu

„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsoltárok 41:7)

Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?” A pletyka a közvetlenség, a bizalmas kapcsolat bizonyos formáját érezteti, de valójában hamis kötődés, aminek az indítéka a másik ember kisebbítése, és saját magunk jó színben feltüntetése. Dávid azt mondta: „… eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli” (Zsoltárok 41:7). Salamon pedig így írt: „… a rágalmazó szétválasztja a barátokat is” (Példabeszédek 16:28), és a jó hírnév elvesztését okozhatja: „… a más titkát ne fedd föl, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza!” (Példabeszédek 25:9-10). Kevin Miller mondta: „A szolgálat legnagyobb kihívása a bizalom – mennyire lehetsz nyílt? A következő kérdések segíthetnek dönteni ebben: Azért mondod el valakinek, mert a problémával kapcsolatban segítséget, fegyelmezést vagy helyreigazítást vársz tőle? Olyasvalakivel beszéled meg, aki elég bölcs ahhoz, hogy segítsen feldolgozni érzéseidet, és elég bátor ahhoz, hogy rávegyen a helyes lépésre, hogy szembenézz a másikkal vagy bevalld hibádat? Kaptál engedélyt arra, hogy megoszd ezt a hírt, vagy visszaélsz valaki bizalmával? Ha bizalmas információt akarsz továbbadni, ezt csak és kizárólag azért teszed, mert az illető veszélyezteti valaki életét vagy saját magáét? Hajlandó vagy felfedni forrásodat, hogy leellenőrizhessék? Megszakad a szíved abba, hogy ezt ki kell mondanod? Megvizsgáltad a saját életedet, és megvallottad, ha valamilyen bűnt követtél el hasonló területen? Imádkozol azért az emberért? Nem éreznéd magad kényelmetlenül, ha valaki ugyanezt mondaná rólad?”
www.maiige.hu

„… ismeretlen ösvényeken viszem őket…” (Ézsaiás 42:16)

A változások kikényszerítenek minket komfortzónánkból a kényelmetlenbe és ismeretlenbe. Bár ez feje tetejére tudja állítani világunkat, arra késztet, hogy szembenézzünk legnagyobb félelmeinkkel, szembesüljünk azokkal a dolgokkal, amik elrabolják örömünket, békességünket, bátorságunkat. A változás lehet barát vagy ellenség, attól függ, hogyan használod. Ha elfutsz előle, azzal ellenséggé teszed, ha elfogadod és tanulsz belőle, akkor a legnagyszerűbb szövetségesed lehet. C. Neil Strait mondta: „A változás mindig annak a legnehezebb, akinek az élete beleragadt egy régi kerékvágásba, ahol életét leredukálta egy olyan szintre, amit még kényelmesen tud kezelni, ezért nem fogad jó szívvel semmilyen változást vagy kihívást, ami pedig fel tudná emelni.” Amikor ismeretlennel nézel szembe, ahelyett hogy automatikusan ellenállási módba kapcsolnál, inkább fogadd meg az ige tanácsát: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.” (Példabeszédek 4:25-26). Kérdezd meg magadtól: Mit akar ezzel tanítani Isten? Hogyan lehetek erősebb és bölcsebb? Milyen lehetőségeket hordoz ez a helyzet? John Mason mondta: „A helyreigazítás és a változás mindig meghozza gyümölcsét… az egyik változás utat készít a következőnek, lehetőséget adva arra, hogy növekedj. Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, készen állsz az érettségire a tapasztalatok iskolájában, valaki kitalál egy új tantárgyat… ha tudod, mikor kell szilárdan állnod és mikor kell rugalmasnak lenned, akkor sikerült letenned a vizsgát.” Nem kell félned attól, mi vár rád. „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Isten soha nem zár be úgy egy ajtót, hogy ki ne nyitna egy másikat – de hajlandónak kell lenned belépni rajta.
www.maiige.hu

„Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ámósz 3:3)

A sikeres házasság két dolgon alapul: megtalálni a megfelelő személyt, és megfelelő személlyé válni. Ez utóbbi jóval nehezebb, mint az első. Az, hogy két ember ugyanazt a nevet viseli, és egy ágyban alszik, még nem garantálja az összhangot. Íme, néhány gondolat, amivel kiértékelheted kapcsolatotokat: Kedvtelések. Ugyanazokat a dolgokat élvezitek? Ez most talán nem nagy ügy, de később az lesz, amikor a férj egy meccs miatt a tévé elé van ragadva, a feleség pedig épp beszélgetni szeretne. Értékek. A Biblia megkérdezi: „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ámósz 3:3). Egyetértetek az olyan fontos dolgokban, mint az intimitás, a nevelés, az anyagiak, a házastárs szüleivel való kapcsolat, a célok és az Istennel való kapcsolat? Lehet sok dolog, amiben nem értetek egyet, de ezek olyan kérdések, amikben ha nem tudtok egyezni, az valóban töréshez vezet. Elérhetőség. Érzelmileg elérhetőek vagytok egymás számára, vagy a házastársad afféle erős, csendes típus, aki nem beszél – és nem is érti, miért kellene? Szeretet. Valóban szeretitek egymást? Nem úgy, mint a hollywoodi filmekben, hanem azzal a fajta szeretettel, amelyik figyel a másik véleményére és aggodalmaira, nem hánytorgatja a másik hibáit és kudarcait, értékeli a házastársát, és ki is fejezi szeretetét kedvesen és jóságosan. Megértés. Isten még két hópelyhet sem teremtett egyformára, ugyanígy két embert sem. Megértően tudjátok kezelni a különbségeket? Értékelés. Házastársad nem gondolatolvasó, ezért legyen szokásod, hogy kifejezed, mennyire értékesnek tartod őt! Vérmérséklet. Ha te természetednél fogva nyílt és kezdeményező vagy, míg ő befelé forduló és mélabús, akkor kapcsolatotok az olajhoz és a vízhez hasonlít, melyek nem keverednek egymással. Hogyan lehet ezt egyáltalán kezelni? Környezet. Ha különböző háttérből jöttetek, vajon jól fogjátok-e érezni magatokat egyforma szociális és lelki környezetben? Ha boldog házasságot szeretnél, vizsgáld meg alaposan ezeket a kérdéseket!
www.maiige.hu

„… gyakoroljátok a vendégszeretetet.” (Róma 12:13)

Tanítványságunk fémjelzése, ha éreztetjük másokkal, hogy szeretjük és értékeljük őket (ld. János 13:34-35). Az újonnan érkezettek szeretettel fogadása fontos volt az ősegyházban, és épp ilyen fontos ma is. A társadalmi szokások talán változtak, de Isten Igéje nem. Jézus azt mondta: „Aki titeket befogad, az engem fogad be…” (Máté 10:40). Krisztus követőjeként a te feladatod elérni, hogy az új emberek családtagként otthon érezzék magukat, mint akik „testvéreink a hitben” (Galata 6:10). A gyülekezetekben kötődő barátságok könnyen vallásos klikkekké válhatnak, ahol ugyan mosolygunk az újonnan érkezőkre, és beszélünk is velük, de időnket azoknak az embereknek a kiválasztott csoportjával töltjük, akiket már ismerünk. A legtöbben megelégszünk már meglévő baráti körünkkel, ezért külön oda kell figyelnünk arra, hogy lehetőségeket keressünk mások bevonására! Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert szeretetet és elfogadást keresnek, és ha ezt nem találják meg egy-két hónapon belül, akkor továbbállnak. Ezért hangold rá lelki antennádat azokra az emberekre, akik úgy tűnik, nem érzik jól magukat, vagy nem találják helyüket. A legtöbb embernek már volt legalább egy negatív tapasztalata valamilyen gyülekezetben, ezért szükségük van némi plusz szeretetteljes törődésre. A Biblia azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2). Az őszinte melegség és törődés vonzza az embereket. Az első benyomás számít. A gyülekezetnek olyan helynek kellene lenni, ahol nyilvánvaló szeretetünk a sebeket hordozó emberek iránt abban a pillanatban, ahogy belépnek az ajtón. Ne feledd, Isten nem csupán arra használja ezeket a kapcsolatokat, hogy a nehéz helyzetből érkezők szükségeit betöltse, hanem arra is, hogy mi érettebbé váljunk általuk!
www.maiige.hu

„Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét.” (Ámósz 2:14)

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a problémák nem oldódnak meg csak úgy maguktól, mintegy varázsütésre, ha nem vagy hajlandó foglalkozni velük. Igazából ilyenkor csak megsokszorozódnak, és nem menekülhetsz el előlük, bármilyen gyors vagy is. Kristin Armstrong mondja: „Hozzászoktunk a futáshoz… megpróbálunk elmenekülni a fájdalom elől, a múltunk elől, a problémáink elől. A gond csak az, hogy nem futhatunk, nem bujkálhatunk örökké, nem söpörhetjük félre a dolgokat. Végül úgyis elfáradunk… és le kell lassítanunk. Ilyenkor aztán minden szemét, amit magunk mögött görgettünk… teljes sebességgel felénk tart. Amíg menekültünk, a sok szemét csak gyűlt és gyűlt, mint egy hógolyó… mérete és lendülete egyre csak nőtt. Ha nem vagyunk elég bátrak szembenézni vele, amikor még »kicsi«, végül letarol minket. Most van itt az ideje, hogy elbánjunk vele… teljes erőből, amilyen gyorsan csak tudunk, mert ezt nem lehet sokáig halogatni.” Mi az a probléma, ami elől ma menekülsz? Milyen gondok veszik el az erődet? Döntsd el, hogy most rögtön megállsz, és elbánsz velük! „Helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:27) még egy napnyi meneküléssel. Nem számít, milyen csúfos kudarcot vallottál a múltban, „… Jézus… vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7). Akár egy makacs szokás ellen küzdesz, akár félsz valakivel konfrontálódni, tedd meg a szükséges lépést! Azok a dolgok, amik üldöznek, el fogják veszíteni erejüket, ha szembenézel velük Jézus nevében. Pál azt mondja: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Efezus 6:13). Erre a magunk erejéből nem vagyunk képesek, csakis Isten erejével.
www.maiige.hu

Szia Erika!
Örülök a Pali-hírnek..
Visszafogottan "művelem" az Igefórumot, a facebookot, s még kevésbé a NOLBlogot.
(A "nem válaszolásod" azért volt érthetetlen, mert az itteni, privát üzenetben követtem el. Talán technikai félresikerülten...)

Szia Figyelő, majd délután a Beszélgessünkben válaszolok.

„Mindazok pedig, akik hittek… Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban…” (Apostolok cselekedetei 2:44-46)

Becslések szerint körülbelül félmilliárd hitét gyakorló keresztyén él a földön. Az egyház azonban nem is létezne ma, ha nem lett volna a tanítványok kis csoportja, akik annak idején odaadták életüket Krisztusnak. Az „Istenes dolgok” nem csupán részidős érdeklődés, vagy kényelemtől függő elköteleződés volt a korai keresztyének számára, hanem elsőrendű fontosságú tényező az életükben. Ha komolyan akarod venni Istent, állj meg, és vizsgáld meg, mit vettek komolyan a tanítványok. Komolyan vették a gyülekezetet. „Mindazok pedig, akik hittek… Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban…” (ApCsel 2:44-46) Hadd kérdezzem meg: csak hangulatod függvényében jársz gyülekezetbe? Ha kedved van mész, ha nincs kedved, kihagyod? Idegesít, ha az istentisztelet egy óránál tovább tart, vagy ha a prédikáció tíz perccel hosszabb a szokottnál? Heti egy alkalom a maximumod? Az újszövetségi keresztyének nem így voltak vele! Mi vonzotta őket? A dicsőítő csoport, vagy az énekkar? A menő multimédia-használat vagy az ifjúsági programok? Több idejük volt és kevesebb dolguk, mint nekünk? Nem! Az ő életükben minden nehezebb volt, több ideig tartott és sokkal kényelmetlenebb volt. Mégis, a Jézussal való találkozás teljesen átalakította értékrendjüket, hogy a hívők ezután minden nap találkoztak. Vágytak összegyülekezni az Úr jelenlétében, mert hittek ígéretének: „… ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Máté 18:20). Ha komolyan vesszük Istent, akkor rendszeresen közösségben kell lennünk más keresztyénekkel, ahol megtapasztaljuk Isten jelenlétének különleges megnyilvánulását, együtt hallgatjuk Igéjét, és bátorítjuk egymást (ld. Zsidók 10:25). Neked is szükséged van az Istennel való kapcsolat e rendkívüli dimenziójára, ami csak akkor élhető át, amikor Isten családja összegyűlik.
www.maiige.hu

„… kitartóan részt vettek… az imádkozásban.” (Apostolok cselekedetei 2:42)

Az első keresztyének komolyan vették az imádságot. Az újszövetségi gyülekezet az imádság méhében fogant. Miután tíz napon át együtt imádkoztak a felső szobában, „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” (ApCsel 2:4). Mi történt ezután? Elindult egy gyülekezet, ami még kétezer év után is hatással van az egész világra. Imaéletük alábbhagyott, miután a gyülekezet megalakult? Egyáltalán nem! „… kitartóan részt vettek… az imádkozásban” (ApCsel 2:42). Továbbra is imádkozó közösség maradtak. Az első gyülekezet imádságban született, imádságban fürdött és imádságban vált gyümölcsözővé. Azt a bibliai alapelvet hagyták örökül, hogy imádság nélkül semmi fontos és semmi maradandó nem történik. Ma, ha azt szeretnéd, hogy csak páran jöjjenek össze a gyülekezetben, hirdess imaalkalmat! Kérdés: Te mennyit szoktál imádkozni? Miért idegenkedsz az imádkozástól? Talán elhiszed a mítoszt, hogy az imádság nehéz munka? Nem az – ha helyes az értékrended. Kimerít az aggodalom, mert úgy érzed, minden rajtad múlik? Az imádság könnyebbé és gyümölcsözőbbé teszi életedet. A kitartó imádság felemel oda, ahol megtanulhatod, hogyan érhetsz el többet, és közben mély békét és lelki nyugalmat tapasztalsz. Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30). Komolyan kérdem: lehet-e ennél jobb életmód?
www.maiige.hu

„Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el…” (Zsidók 10:25)

Komolyan vették Isten Igéjét. „… kitartóan részt vettek az apostoli tanításban…” (ApCsel 2:42). A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy manapság a bibliaolvasás még kevésbé elterjedt a keresztyének között, mint az imádság. Ahelyett, hogy Isten Igéjével felvértezve indulnánk szembenézni az előttünk álló nap kihívásaival, inkább reggeli tornával vagy egy kapucsínóval helyettesítettük azt. Bibliaolvasásunk a lelkész vasárnapi prédikációjának alapigéjére korlátozódik. Az első keresztyének annyira elkötelezettjei voltak az Igének, hogy idejüket odaszánták, befektették arra, hogy tanulják, tanulmányozzák, megértsék és elsajátítsák az apostoli tanítást. Isten Igéje képessé tette őket arra, hogy meg tudjanak állni az élet kihívásaival szemben, sőt, amikor az üldöztetések miatt menekülniük kellett, mindenhová magukkal vitték az Igét, és új gyülekezeteket plántáltak szerte a világon (ld. ApCsel 8:4). Te növekszel annyira Isten Igéjének ismeretében, hogy az megerősítsen a nehéz időkre és felkészítsen arra, hogy krisztusi hatást gyakorolj világodra? Az első keresztyének Isten dicsőítését is komolyan vették: „mindig a templomban voltak, és áldották Istent” (Lukács 24:53). Sokunk számára a „dicsőítés” szó csupán a vasárnapi istentisztelet zenei részét jelenti (amin csupán részt veszünk), nem pedig azt az önkéntes cselekedetet, amikor szívünket odaszánjuk Isten magasztalására, imádatára. Csupán szemlélőként ott lenni a vasárnapi istentiszteleten még nem jelenti Isten dicsőítését. Az újszövetségi hívők megértették Dávid útmutatását: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel!” (Zsoltárok 100:4). Szeretnéd komolyan venni a dicsőítést? Lépj be Isten jelenlétébe úgy, hogy csakis az ő jóságára összpontosítasz, és teljes szívből kifejezed neki hódolatodat!
www.maiige.hu

„… hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg…” (Ézsaiás 54:10)

John Bentley, Kínában szolgáló misszionárius kiadta Max Lucado Értékes vagy című könyvét az ottani árvaházakban lakó kisgyermekek részére. Kínában a fiúgyermekeket előnyben részesítik a leánygyermekekkel szemben. Az egészséges babákat értékesebbnek tekintik, mint a fogyatékkal születetteket. Azoknak a gyermekeknek, akik nem hallanak, vagy nem tudnak beszélni, igen kevés esélyük van az egészséges, termékeny életre. Egész történelmük és kultúrájuk azt üzeni nekik: „Te nem számítasz.” Lucado könyvének főszereplője Pancsinelló, egy fabábu, aki a fabábuk falujában lakik. Falujukban az a szokás, hogy a jól teljesítőkre csillagokat ragasztanak, a kevésbé sikeresekre pedig szürke pontokat. Pancsinellónak annyi szürke pontja van, hogy a falu lakói már csak ezért is pontot adnak neki, minden különösebb ok nélkül. Amikor azonban találkozik Éli mesterrel, aki a fabábukat készítette, Éli megerősíti őt abban, hogy értékesnek tartja, és azt mondja neki, hogy ne törődjön mások véleményével: „… értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!” Pancsinelló még sohasem hallott ilyen szavakat. Most, amikor felfogja értelmüket, a szürke pontok elkezdenek lehullani róla. Amikor a kínai árvák meghallották ezt a történetet, világuk elkezdett megváltozni. John Bentley azt mondja, hogy a történet hihetetlen hatással volt a gyerekekre. Figyelmesen hallgatták, itták minden szavát. „Amikor megértették a történet tanulságát, hogy értékesek, egészen egyszerűen azért, mert egy szerető teremtő alkotta őket… mindannyian elkezdtek sírni – még a tanárok is! Döbbenetes volt!” Ma nyisd ki a Bibliádat, hogy megtudd, mi a véleménye rólad Istennek, és építsd erre az életedet, hiszen egyedül az ő véleménye számít! „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad” (Ézsaiás 54:10).
www.maiige.hu

„… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:13)

John Wesley, a metodista egyház alapítója 250 000 mérföldet [kb. 400 000 km] járt be lóháton, ez átlagban napi 20 mérföld [32 km] 40 éven át. 40 000 prédikációt mondott el, 400 könyvet adott ki, és 10 nyelven tudott. 83 éves korában azon bosszankodott, hogy nem tud egy nap 15 óránál többet írni, mert megfájdul a szeme. 86 évesen szégyenkezett amiatt, hogy már nem bír naponta kettőnél többször prédikálni. Naplójában arról panaszkodott, hogy egyre inkább hajlamos reggel fél hatig ágyban maradni. Wesley életét egyetlen szóval lehetne jellemezni: buzgóság. Pál azt írja: „Köszönt titeket Epafrász, aki… mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:12-13). A buzgóság azt jelenti, hogy valaki „teljes gőzzel” dolgozik. A gőz energiává változtatott víz. Kate Eaton azt írta a Chicago Tribune-ban: „Ott látod gomolyogni a fütyülő teaforralód felett, vagy lecsapódni a fürdőszobai tükrödön, de ez még nem az. A gőz a tiszta pára a forró víz és a látható, finom köd között. Amikor a víz eléri a 100 fokot, térfogata megváltozik, sokkal nagyobb helyet igényel, mint folyékony állapotban. Ezt a robbanó erejű térfogatváltozást fogja munkára az óriási gőzgép, ez hajtja a 250 tonnás mozdonyt, ez teszi lehetővé, hogy húsznál is több vagont elhúzzon a Blue Ridge Mountains hegyein, a hatalmas síkságokon és a nyugati sivatagokon át. Hatalmas erő.”

Ha Istennek szolgálsz, időt kell töltened vele, különben kifogy belőled a gőz!
www.maiige.hu

„… népét… vezette, mint nyájat a pusztában.” (Zsoltárok 78:52)

A puszta az a hely, ahol nehéz növekedni, ahol alig van víz, és ahol végeláthatatlanul bolyongunk. Sokféle helyen élhetünk át pusztaságot: egy sír mellett, a Munkaügyi Központban, vagy egy váláskor a bíróságon.

A pusztában:

1) úgy tűnik, nincs kiút. A Szentírásban a negyvenes szám a küszködést jelképezi. Nóé 40 napos vihart élt meg. Mózes 40 évig élt egyedül a pusztában. Jézust 40 napig kísértette ott az ördög.

2) A legrosszabbra kezdesz gondolni. A puszta gyengíti eltökéltségedet. Rávesz, hogy könnyű kiutat kezdj keresni. Egy problémás házasság arra késztethet, hogy másvalaki házastársa felé kezdj kacsintgatni.

A puszta remek táptalaj a becstelenséghez, a depresszióhoz, még a pornográfiához is – olyan dolgokhoz, amiket normális esetben nem találnál vonzónak. „Jézus… a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög…” (Lukács 4:1-2).

Figyeld meg: az ördöggel való találkozás Isten ötlete volt! Jézus, az utolsó Ádám, azért jött, hogy győzzön ott, ahol az első Ádám elbukott. „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róma 5:19). Jézus Isten Igéjével győzte le az ördögöt. Háromszor mondta a sátánnak: „Meg van írva…” (Lukács 4:4,8,12). Ma is Isten Igéje a túlélési kézikönyv a pusztához. Miután ezt használta, Jézus elhagyta a pusztát, és Isten Lelkének erejét felöltve készen állt elkezdeni szolgálatát. Isten érted is meg tudja tenni ugyanezt. „… népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában… Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:52-53).
http://www.maiige.hu