„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet…” (Róma 8:1)

Booker T. Washington egy csodálatos történetet mondott el édesanyjáról. Fiatal korában ő is, mint az ültetvényen minden más rabszolga, kakaskukorékolásra ébredt. Jóval napkelte előtt betöltötte a kunyhókat a kellemetlen hang, ami arra emlékeztette Washingtont és a többi rabszolgát, hogy fel kell kelniük az ágyból, és ki kell menniük a gyapotmezőkre. Az a kakaskukorékolás jelképezte a hosszú és kimerítő munkanapokból álló életet. Egyszer azonban eljött az a nap, amikor Abraham Lincoln kihirdette a rabszolga- felszabadítást. Másnap reggel az ifjú Booker ismét a kakas hangjára ébredt. Csakhogy ez alkalommal a kakast körbe-körbe kergette az udvaron az édesanyja, kezében egy bárddal. Aznap a Washington család megsütötte és megette ebédre az „ébresztőórát”. Szabadságuk első tette az volt, hogy elhallgattatták a rabszolgaságra emlékeztető hangot. A te álmodat is ellopják a „kakasok”? Talán el kellene kezdened élesíteni a pengét! Az evangélium nagyszerű híre az, hogy, igen, Isten kegyelme valóságos, és tényleg van szabadulás! „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róma 8:1 Károli). Az Isten szerelmére, felejtsd el bűneidet, mert azzal, hogy folyton újra felhozod őket, csak bosszantod őt! Ez túl erősen hangzik? Akkor olvasd el, mit mond Isten a bűnökről: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Isten a tenger mélységére vetette bűneidet (ld. Mikeás 7:19), és kitette a partra a „Halászni tilos!” táblát.
www.maiige.hu

„Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” (Máté 27:24)



Egyre inkább felelősség-áthárító társadalomban élünk. Nehézségeinkért mindig valaki mást hibáztatunk. „Miattuk vagyok ebben a helyzetben. Ők tették ezt velem.” Ez nem most kezdődött. Már Ádám is azt mondta az Édenkertben Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem” (1Mózes 3:12). Bele van kódolva a génjeinkbe! Azt mondjuk, hogy a házasságunk a másik miatt ment tönkre, hogy mások hajszolnak bele minket az ivásba, hogy az étkezési szokásainkra visszavezethető betegségeinkről nem mi tehetünk, hanem a gyorséttermek. Nosza, pereljük be őket! A felelősség-áthárítás pillanatnyilag talán csökkenti a bűntudatot, de ez a játék hosszú távon halálos, és nincsenek nyertesei. Amikor Pilátus halálra ítélte Krisztust, azt mondta: „Én ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől… ti vagytok a felelősek!” Azt hitte, ha a zsidókat hibáztatja, azzal elkerülheti, hogy magára haragítsa feleségét vagy a politikai bírálóit, és bizonyítja ártatlanságát. Mégsem tudta lerázni magáról az ügyet. Értsd meg ezt: döntéseidért és tetteidért Isten téged tart felelősnek. „Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni” (Róma 2:6). Ugyanígy a mulasztásokra is – ha nem hoztad meg a jó döntést, vagy nem tetted meg a helyes dolgot – kimondja az ítéletet: bűnös. Pál azt írja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Ha mások neked ártottak, abban ők a bűnösök, és le fogják aratni ennek következményét, de a te aratásod a te reakcióidon múlik. Az csökkenti a bűntudatot, csüggedést és stresszt, ha elismered felelősségedet Isten előtt.
www.maiige.hu

„Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem” (1Mózes 3:12)



A felelősség áthárítás olyan természetesen jött elő Ádámból és Évából, az emberiség ősszüleiből. Ugyan ki is hibáztathatná őket? Isten megtette! A bűn ennyire megváltoztatta őket. Önmagukkal való viszonyuk, egymással, a környezetükkel, sőt Istennel való kapcsolatuk gyökeresen megváltozott felelőtlenségük miatt. Mivel pedig Isten nem tud mit kezdeni azokkal, akik nem vállalják a felelősséget döntéseikért, kiűzte őket az Édenkertből. Mekkora árat kellett fizetniük!

Íme, két érv, hogy miért szállj ki a felelősség áthárításának játékából: 1) Mert ez áldozat szerepbe kényszerít. Amikor valaki mást tartasz felelősnek körülményeidért, azzal a változás lehetőségét az ő kezükbe teszed. Ez azt jelenti, hogy semmi sem fog változni, amíg ők nem változtatnak rajta. Ezzel a sorsod irányítását nekik adod. A körülményeiden való változtatáshoz az erőt csak akkor tudod visszaszerezni, ha elfogadod személyes felelősségedet. 2) Mert nyomorúságosan fogod érezni magad tőle. „De megbántottak!” – mondod. Igaz, de ha őrizgeted magadban a neheztelést, azzal csak magadnak okozol fájdalmat újra meg újra. A Biblia azt mondja: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre… Ügyeljetek arra, hogy… a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidók 12:14-15). Olyan gyorsan szaporodik, hogy mielőtt észrevennéd, már egész kinézeted eltorzult miatta. „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.” (Zsidók 12:16-17). Bocsáss meg, vedd újra saját kezedbe az életedet, és szállj ki a felelősség áthárítás játékából!
www.maiige.hu

„Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:15)



Mások hibáztatása ellenségeket teremt. Az, akit hibáztatsz, elutasítja a vádakat, számtalan bizonyítékot hoz fel ártatlansága mellett, és neheztelni fog rád. A barátai védeni fogják, és ők is az ellenségeiddé válnak. Még a saját barátaidnak is elege lesz a panaszkodásodból, és eltávolodnak tőled. A „keserűség gyökere” (ld. Zsidók 12:15) egyre csak terjed, sokakat megfertőz, és minden még rosszabb lesz. Mások hibáztatása ragályos. A kárhoztatás kárhoztatást szül. Belerángatod a családodat is, így aztán ők is szenvednek. „Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:24-25). Állítsd meg! Ne ragaszd rá gyötrődésedet és hibás működésedet azokra, akik szeretnek! Mások hibáztatása függőséget okoz. Rákapunk arra az érzésre, amit akkor érzünk, amikor másokat hibáztatunk, magunknak pedig mentséget találunk. Ez befolyásolja haragunkat, rávesz arra, hogy a felelősség áthárításban ne lássunk semmi rosszat. A panaszkodás egyre könnyebben fog menni, a probléma megoldása pedig egyre csak távolodik. Mint minden más függőségre, erre is igaz, hogy egyre több és több kell belőle a kívánt hatás eléréséhez. Rászoksz, hamarabb, mint gondolnád, és gyakorlott, sőt megrögzött „hibáztatás-alkoholista” leszel. A hibáztatás szabotálja a bocsánatot. Nem tudsz megbocsátani valakinek, ha közben elítéled őt és neheztelsz rá. Miközben pedig idődet és energiádat arra pazarolod, hogy a másikat hibáztasd, elveszíted jogosultságodat Isten bocsánatának elnyerésére. „Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Máté 6:15). Itt az ideje kiszállni a hibáztatás játékból, felvállalni a felelősséget, és visszavenni az Istentől kapott erőt arra, hogy a dolgokra Ige szerinti módon tudj reagálni!
www.maiige.hu

Ezekben a gondolatokban az az érdekes, hogy mindenki bólogat rá: "Milyen igaz!", vagy "Ámen", de az hétköznapokban, a gyakorlatban nem ezek alapján ítélik meg a dolgokat és nem ezek alapján hozzák a döntéseiket, hanem pl. ebben az esetben marad a jóöreg felelősség áthárítás.
Különösen nálunk nemzeti sport lett ez. Nem tudom, hogy ez erősödik-e egyre inkább, ahogy az idézet sejteti, de azt tudom, hogy Magyarország az utolsó 150 évét ebben a teljes felelősség elhárításban töltötte. Az eredmény pedig elég lehangoló.

„Íme, én és a gyermekek, akiket az Úr adott nekem…” (Ézsaiás 8:18 NIV)

Lehet, hogy nem tudsz megadni mindent a gyermekeidnek, amit szeretnél, vagy mindent, amit ők szeretnének, de van négy dolog, amivel tartozol nekik: 1) Légy velük kapcsolatban! Egy házaspár egyszer elhatározta, hogy egy baráti családnak, akik a hatodik gyermeküket várták, járókát vesznek ajándékba. Egy évvel később a barátjuk így írt nekik: „Köszönöm a járókát. Igazán csodálatos – minden délután elüldögélek és olvasgatok benne, a gyerekek pedig a közelembe se tudnak jönni.” Komolyra fordítva a szót: mit tudsz a gyermekeidről? Mennyire ismered őket, küzdelmeiket, példaképeiket, kedvenc zenéjüket, barátaikat, félelmeiket, álmaikat? Ha a válaszod az, hogy „nem nagyon”, akkor azonnal változtass ezen! 2) Figyelj rájuk, hallgasd meg őket! Ha annyit törődnénk a kertünkkel, mint amennyit a gyermekeinkkel foglalkozunk, valószínűleg sokan gaztengerben élnének. Soha nem fogod megérteni a gyermekeidet, amíg nem fordítasz időt arra, hogy meghallgasd, mit akarnak mondani – és meghalld azt is, amit nem mondanak ki. 3) Higgy bennük! A nagy Carusónak* kisgyermek korában azt mondta egy zenetanár, hogy egyáltalán nincs tehetsége. Szülők, figyeljetek oda arra, hogy a ti hangotok elnyomja a kételkedők hangját! Építsétek önbecsülésüket, tanítsatok nekik helyes önértékelést és hitet, amire szükségük lesz, hogy le tudják győzni az élet akadályait. 4) Láthassák meg benned Istent! Egyszer három fiú beszélgetett édesapjukról. Az egyik azt mondta: „Az én apám ismeri a polgármestert.” A másik srác azt mondta: „Az én apám ismeri a kormányzót.” A harmadik pedig magabiztosan kijelentette: „Az semmi, az enyém ismeri Istent!” Apák, anyák, ismeritek Istent? Ha nem, még ma kötelezzétek el az életeteket neki!

*Enrico Caruso (1873-1921) olasz operaénekes. Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé
www.maiige.hu

„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott…” (2Timóteus 1:5)



Gyermekeiden mindenképpen nyomot fogsz hagyni, ez nem választható lehetőség. Az viszont nem mindegy, hogy milyen nyomot hagysz, legyen az istenfélő élet példája az, ami beléjük vésődik! A magok, amiket ma elvetsz, egész életükben növekedni fognak, sőt még az unokáidban is. Pál meglátta Timóteusban a lehetséges aratást, ami Krisztusnak fog termést hozni. Meglátta azt is, hogy ez a gyümölcs milyen gyökérből eredt: egy édesanyából és egy nagymamából, akik Krisztusnak adták életüket. Micsoda bátorítás ez az özvegyeknek, elváltaknak, egyedülálló anyáknak, és mindazoknak, akik gyermeküket hívő férj nélkül nevelik. Ez a két asszony felnevelt egy Istennek szolgáló embert úgy, hogy nem kaptak hozzá segítséget egy keresztyén apától. Kedves Édesanya, Isten téged is képessé tud tenni ugyanerre!

Mi kell ahhoz, hogy Timóteusokat tudjunk nevelni? Két dolog. 1) Kell hozzá egy példakép. Pál Timóteus őszinte, „képmutatás nélküli” hitéről beszél, „amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott” (2Timóteus 1:5). A hit, amit tovább adtak, először bennük élt. Ahhoz, hogy a gyermekeidben élhessen, először látniuk kell, hogy benned él. Ebben a világban, ahol olyan sok hamisítvány álcázza magát keresztyénnek, a valódi hit úgy kitűnik, mint jelzőfény az éjszakában. Gyermekeinkben meg kell lennie a beépített érzékelőnek, ami felismeri a hamisítványokat, és elutasítja őket. A valódi dolgok azonban mágnesként fogják vonzani őket. 2) Tanítanunk kell nekik Isten Igéjét. Timóteus édesanyja és nagymamája a Szentírást plántálta a gyermek fogékony fiatal lelkébe, mielőtt még a környező kultúra hatást gyakorolt volna rá. Pál arra emlékeztette őt: „gyermekségedtől ismered a szent írásokat” (2Timóteus 3:15). Így kell Timóteusokat nevelni.
www.maiige.hu

„… ott ültem közöttük…” (Ezékiel 3:15)



Miközben megpróbáljuk elszigetelni magunkat mindattól, ami rossz e világban, megtörténhet, hogy elszigetelődünk azoktól is, akiknek a megsegítésére Isten elhívott minket. Ezékiel szolgálatának kezdetén írta: „… az Úr kemény kézzel tartott engem. Így kerültem… a fogságban élőkhöz… és ott ültem közöttük hét napig összetörve” (Ezékiel 3:14-15). Az igazi szolgálat azzal kezdődik, hogy beleéljük magunkat a másik ember helyébe. Jimmy Carter korábbi amerikai elnök vasárnapi iskolai tanító volt a gyülekezetében. Egy interjúban erre az időszakra visszaemlékezve mondta: „A legtöbb gyülekezeti tag – beleértve engem is – ritkán indul el olyan emberek felé, akik különböznek tőlünk, vagy kevésbé kedvező körülmények között élnek. A vasárnapi iskolánkban gyakran elhangzott a kezdeményezés: »Tartsunk gyűjtést és adjunk egy bőséges hálaadásnapi ünnepi vacsorát egy szegény családnak.« A következő kérdés ez volt: »Ki ismer szegény családot?« Senki sem jelentkezett. Fel kellett hívnunk a népjóléti osztályt, hogy neveket és címeket szerezzünk.” Nos, te ismersz szükségben lévő embereket? Az együttérzés az, hogy belehelyezed magad a másik ember helyébe. Kéred Istent, hogy segítsen megérteni, mi történik velük valójában. Meghallani azt is, amit nem mondanak ki, ugyanolyan jól, mint ahogy azt, amit elmondanak. Megérteni, hogy haragjuk néha csak félelmüket próbálja leplezni, és hogy igazából ezzel kiáltanak segítségért, az egyetlen módon, amit ismernek. Mielőtt Péter megtagadta az Urat, Jézus ezt mondta neki: „ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:32). Ha Isten kegyelme megérinti az életedet, te is indulj el másokért! Ne feledd: az emberek nem törődnek azzal, mennyit tudsz, amíg nem tudják, hogy mennyire törődsz velük.
www.maiige.hu

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek…” (Efezus 4:31)



Egy ember, akit megmart egy csörgőkígyó, berohant a kórházba. Az orvostól azt kérdezte: „Halálos?” Az orvos így felelt: „A harapás nem az, a méreg igen.” A harapások, a bántások, melyek másoktól érnek, fájdalmasak és felzaklatóak ugyan, de nem halálosak. Ami megtörténik velünk, általában nem pusztít el, de ami utána történik bennünk, az valóban tönkre tehet. A keserűség olyan, mint a méreg, először a gondolataidat támadja meg, aztán a kapcsolataidat. Újra meg újra előhozza a fájdalmat, amíg az át nem veszi feletted az irányítást, így elrabolva tőled azt a jövőt, amit Isten tervezett számodra. Ám ennek nem kell így lennie. A keserűséget le lehet győzni. Isten azt mondja: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek” (Efezus 4:31). Márpedig, amit ő parancsol, annak megtételéhez meg is adja kegyelmét. Amikor Péter azt kérdezte Jézustól: „Hétszer is meg kell bocsátanom?” Jézus azt felelte: „Még hetvenszer hétszer is” (ld. Máté 18:21-22). Másként fogalmazva: „Bocsáss meg, és bocsáss meg újra és újra, amíg a dolog többé már nem jut eszedbe és nem zavar.” Mi okozza a keserűséget? A harag, aminek megengedted, hogy beköltözzön gondolataidba. Isten célja a haraggal az, hogy ösztönző erő legyen, ami arra indít, hogy igénybe vedd az ő erejét a problémák megoldására – ha nem így használod, azok nem múlnak el, hanem tartósak maradnak. A probléma megoldása feloldja és elmulasztja a haragot. A harag azonban tartós keserűséggé tud válni, ha folyton arra összpontosítasz, amit mások tettek veled. Ez ellenségessé, kritikussá, másokat hibáztatóvá és bosszúállóvá tesz. Azt kérded, valóban megálljt lehet szabni a haragnak? Igen. Isten segítségével képesek vagyunk irányításunk alatt tartani reakcióinkat és viselkedésünket, és halálra tudjuk éheztetni a haragunkat. „A Lélek gyümölcse… önmegtartóztatás” (Galata 5:22-23).
www.maiige.hu

„…Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)

Sokszor szoktuk hallani: „A világban patkányok versenyfutása zajlik, és a patkányok győznek.” „A rendes emberek mindig utolsónak érnek a célba.” „A győzelem nem minden – hanem az egyetlen dolog!” Az ilyen kijelentések jól jellemzik kultúránkat, a munkamániás, hajszolt életet, ami pusztítja az egészséget, összetöri a családokat, és mellőzi a lelki fegyelmezettséget, amire szükség lenne ahhoz, hogy Istennel való kapcsolatunk növekedhessen. Mit tegyünk tehát? Kerüljünk minden versengést? Szálljunk ki a versenyből? Menjünk nyugdíjba és nézzük, ahogy a világ elmegy mellettünk? Nem, Krisztus követői számára nem ezek az alternatívák. Tehát: 1) Vigyázz, mert a versengés féltékenységhez vezet. Kain versengése testvérével, Ábellel gyilkossághoz vezetett (1Mózes 4:8). Megpróbálta testvérét földre teríteni, hogy ő maga felemelkedhessen. Saul király meg akarta ölni Dávidot, amikor a tömeg ezt énekelte: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7). E szavakat hallva a féltékenység rákos daganatként kezdett növekedni benne. 2) Értsd meg, hogy azzal, ha kiválóságra törekszel hivatásodban, Krisztust dicsőíted. Pál azt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Korinthus 9:24-25). A másodosztályú erőfeszítés, a középszerűséggel való megelégedés nem hoz győzelmet. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:26-27). Nem az a lényeg, hogy másokat leelőzzünk, hanem hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet Isten dicsőségére! „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3:23).
www.maiige.hu

„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsidók 13:6)



Az aggodalom illegális lakásfoglaló, ki kell lakoltatnod. Bizonyos körülmények között, ha egy ház elég sokáig üresen áll, bárki beköltözhet és elfoglalhatja. Az aggodalom pontosan így viselkedik. Erre-arra kóborol, keresve egy üres elmét, ahová aztán beköltözik. Ma befészkelte magát nálad is? Ott volt már reggel, amikor felébredtél, és este, amikor aludni mentél? Krisztus követőjeként jogodban áll, hogy kilakoltatási parancsot adj át neki, és el kell tűnnie. Egyetlen dolog teszi képessé a maradásra, ha ezzel az igazsággal nem vagy tisztában. Ha az elmédet Isten Igéje tölti meg, akkor az aggodalom látja a „Nincs üresedés” táblát, és továbbáll. Pál azt írja: „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Koritnhus 10:3-5). Azok a fegyverek, melyeket Isten bocsát rendelkezésedre a harchoz, nagyobbak, mint a félelem, amivel szembenézel. Ismerned kell azonban ezeket a fegyvereket, jó karban kell őket tartanod, és képesnek is kell lenned használatukra. „Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet [az aggodalmat] pedig fává, hogy megeméssze őket” (Jeremiás 5:14). Ha teljes szívből hiszed Isten Igéjét, és elkezded kimondani azt aggodalmaidnak, akkor az megemészti őket.
www.maiige.hu

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13:17)



A Biblia azt mondja, hogy „a hit cselekedetek nélkül halott” (Jakab 2:20 NIV). Vannak imák, amikre csak akkor kapunk választ, ha elkezdünk cselekedni. Amikor a vérfolyásos asszony kezébe vette a kezdeményezést, keresztültolakodott a tömegen, és megérintette Jézus köntösének szélét, ő azt mondta neki: „Vállaltad a hit kockázatát… és meggyógyultál” (Máté 9:22 TM). Egy másik helyen pedig ezt olvassuk: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak…«” (Lukács 17:12-14). A zsidó törvények szerint, ha egy tisztátalan ember a templom területére lépett, és észrevették, akkor halálra lehetett kövezni. Tehát ezek az emberek azzal, hogy követték Jézus utasítását, szó szerint kockára tették életüket. Mégis megtették, és „amíg odaértek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13:17). Döntéseink és tetteink azon alapulnak, hogy mit hiszünk. Egy bibliatanító írta: „Bárki képes hinni a templomban ülve, vagy olyankor, amikor minden jól alakul az életében. Ám, hogy mi rejlik benned valójában, az akkor derül ki, amikor kilépsz a templomból. A gyógyító erő nyilvánvalóan hozzáférhető volt, és ezek az emberek hittek abban, hogy Jézus meg tudja gyógyítani őket. Ezért is mentek oda hozzá. Nem kételkedtek képességében… A lényeg, hogy amint megtették, amit Jézus mondott nekik, meggyógyultak.” A mai Ige tehát ez számodra: indulj, hozd működésbe a hitedet!
www.maiige.hu

„Ha majd… megállunk… te előtted… és ha segítségért kiáltunk hozzád… hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krónika 20:9)



Egy gyülekezeti tag egyszer azt kérdezte a lelkészétől, érezte-e már úgy, hogy a padlón van. „Persze” – felelte a lelkipásztor. „És mihez kezdett?” – kérdezte a gyülekezeti tag. „Felkeltem. A gond nem az, ha padlóra kerülünk, hanem az, ha ott is maradunk. Vagy talpon vagyok, vagy épp felkelek. Megtanultam, hogy ne parkoljak le a kettő között.” A „magam alatt vagyok” érzés általános, de a szociológusok arra figyelmeztetnek, hogy igyekezzünk kivédeni a két leggyakoribb okozóját: a félelmet és a kimerültséget. Most nézzük meg közelebbről ezt a kettőt:

Félelem. Amikor az edomiak serege felvonult Izráel királya ellen, félelem szorította össze a király és a nép szívét. Tehetetlennek érezték magukat, és attól féltek, hogy elveszítik Istentől kapott földjüket és minden tulajdonukat. Ha az utóbbi évek akkora nyomást gyakoroltak rád, hogy félelemmel vagy tele, tedd azt, amit Izráel királya tett. Ő Istenhez fordult, és így imádkozott: „Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted… és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krónikák 20:9). Ne hagyd, hogy a félelem elérje, hogy feladd reményeidet és lemondj Istentől kapott látásodról! Inkább állj meg Isten jelenlétében, kiálts hozzá, és figyeld, hogyan szabadít meg. Az egész Ószövetségen át Isten arra emlékeztette Izráel népét, hogy már mennyi jót tett velük. Azt akarta, hogy eszükbe jusson mindez, és így felbátorodjanak. Néha azonban a félelem elhomályosította emlékezetüket, és kételkedni kezdtek. Ismerősen hangzik? Ezért ezt mondta nekik: „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónikák 20:15). Másként fogalmazva: „Nem nektek kell legyőzni az ellenséget, az az én dolgom. Ez az én felelősségem, és bízzatok bennem, én meg is teszem.” Ne feledd tehát, ki az, aki most is irányítása alatt tartja körülményeidet! Állj meg jelenlétében és higgy ígéretében!
www.maiige.hu

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…” (Galata 6:9)



Kimerültség. Emlékszel a mondásra arról, hogy nem lehet a gyertyát mindkét végéről égetni? Manapság gyertyák helyett már atomerőművekben előállított elektromos energiát használunk, ezért már csak kevesen vannak, akik még megszívlelik ezt a régi tanácsot. Nagyobb házakat akarunk, menőbb autókat és több egzotikus nyaralást stb. Ezért aztán korábban kezdünk, keményebben dolgozunk, és később fejezzük be. Valahogy hazatántorgunk, és elalszunk a tévé előtt kimerültségünkben, közben pedig bűntudatunk van amiatt, hogy milyen kevés időt töltöttünk a családunkkal. Elfelejtjük, hogy Isten úgy tervezett meg minket, hogy szükségünk van a héten egy olyan napra, amikor semmilyen munkát nem végzünk, hanem azt pihenésre és lelki feltöltődésre fordítjuk (ld. 2Mózes 20:8-11). Ennek aztán az az eredménye, hogy a kimerültség elszívja kreatív energiánkat, eltorzítja kilátásainkat, csökkenti örömünket, aláássa önértékelésünket és kiszárít minket lelkileg. Illés nagyszerű példa erre. Egymaga legyőzte a Baál prófétákat (ld. 1Királyok 18). Imájára válaszul Isten tüzet küldött le az égből, ami elborította az oltárt, és Izráelt visszafordította Istenhez. Látványos győzelem volt, ám a végén Illés mégis annyira mélyre került, hogy azt kérte Istentől, vegye el az életét. Ennél mélyebbre már nem lehet kerülni. No, és mit tett Isten? Mint minden jó orvos, diagnosztizálta az ember baját, és felírt neki három dolgot: megfelelő diétát, elegendő pihenést, és egy jó segítőtársat: Elizeust. Sokunkkal előfordul, akik szeretjük hivatásunkat, hogy hajlamosak vagyunk egyensúlyunkat veszteni. Ha nem állítunk fel határokat, a kiégést kockáztatjuk. A jó cselekvésében is el lehet fáradni. Mi a megoldás? „Lelkemet felüdíti” (Zsoltárok 23:3). A felüdülésnek két összetevője van: fizikai pihenés és lelki feltöltődés. Ezt kell tenned, amikor úgy érzed, a padlón vagy!
www.maiige.hu

„Mit ülünk itt, amíg meghalunk?” (2Királyok 7:3)



Soha nem fogsz sikert elérni az életben, ha nem vagy hajlandó kockáztatni. Igen, vannak olyan idők, amikor óvatosnak kell lenni, de ha az óvatosság életstílussá válik, akkor középszerűségbe süllyedünk, csődtömeggé válunk, miközben az élet elmegy mellettünk. Ha imádkoztál a dologért, kutattad, mit mond erről az Írás, és hallgattál Istentől vezetett tanácsadókra – akkor hittel el kell indulnod.

Négy leprás ült az éhező Samária városfalán kívül. Mérlegelték a helyzetüket. „Itt éhen fogunk halni. A városban nincs élelem. Az ellenség táborában van ennivaló. Megtehetjük, hogy óvatosságból itt maradunk, itt ülünk, amíg meg nem halunk. Vagy bemehetünk az ellenség táborába, ahol vagy megölnek, vagy enni adnak.” Tudták, hogy a legrosszabb választás az lenne, ha óvatosságból nem csinálnának semmit. Mi történt? Megmenekültek, mert megtették a hit lépését. Te talán kevesebbet kockáztatsz, de ha nem vállalod a kockázatot, sosem fogod betölteni az Istentől kapott rendeltetésedet. A Biblia azt mondja: „Aki vermet ás, beleeshet, aki lerontja a kőfalat, azt megmarhatja egy kígyó. Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog.” (Prédikátor 10:8-9 NIV). Ám ha mindig a zuhanást, kígyómarást, sérülést, veszedelmet stb. próbálod kerülni, akkor kihagyod az élet kínálta lehetőségeket. A hitben járás azt jelenti: 1) El kell fogadni azokat a kockázatokat, amiket megéri vállalni. Néha ki kell mászni az ágra, mert ott vannak a gyümölcsök. 2) Bölcsen fel kell készülni a kockázatvállalásra. Isten a kiválóságot jutalmazza. „Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos!” (Prédikátor 10:10 NIV). Rajta hát, indulj el hitben!
www.maiige.hu