„Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21)



Szavaid vagy érted vagy ellened dolgoznak. A Biblia azt mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21). A „szavaid gyümölcsét eszed” régi mondás nem csupán semmitmondó közhely, hanem nagy igazság! Jeremiás próféta ezt írta: „Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem [faltam szavait], igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…” (Jeremiás 15:16 NKJV). A zsoltárosnál ezt olvassuk: „… az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből [aggodalmaikból]. Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.” (Zsoltárok 107:19-20 NKJV). Isten Igéje az orvosság, ami az aggodalmat gyógyítja. Tehát neked is azt kell mondanod az helyzetről, amit Isten mond róla, különben ellentmondasz neki, és elválasztod saját magadat az áldás forrásától. Bölcsen teszed, ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik hasonlóképpen gondolkoznak, és Isten Igéjét szólják az életedre. Akiket pedig nem érdekel Isten Igéje, azokkal töltött idődet korlátozd le! Ha jó gyümölcsöket akarsz teremni, ahhoz megfelelő éghajlat kell. A szavak, amiket kimondasz (és amikre hallgatsz) meghatározzák életed klímáját, irányultságát és eredményeit. A siker titka nem titok. A Biblia azt mondja, hogy aki „… az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:2-3). Az aggodalmaidra a válasz Isten Igéjében van!
www.maiige.hu

„Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” (Példabeszédek 29:17)



Olyan fiatal generációt termeltünk ki, akiknek hagyjuk, hogy televízión, erőszakos filmeken és az interneten (ami valóságos aknamező!) nevelődjenek fel. Gyakran mind a két szülő dolgozik, a gyermekekre saját testvéreik vigyáznak. Így ők lesznek a törvény egymás számára. „Az a gyermek, akire mindent ráhagynak, szégyent hoz szüleire” (Példabeszédek 29:15 NIV). Legtöbben szerető szülők vagyunk, gyermekeinknek azonban fegyelmezésre és szabályokra is szükségük van az élethez. A szeretet gerince a törvény és rend. Nélküle a szeretet csupán engedékenység. Aki nem hajlandó helyreigazítani, az nem szeret (ld. Példabeszédek 13:24). Emlékszel a Dennis, a komisz című filmre, ahol az apa egy szíjjal a kezében próbálja a fegyelmezetlen Dennis értésére adni, hogy mi a helyzet? Azt mondja a fiának: „Ez nekem jobban fog fájni, mint neked.” Mire Dennis így felel: „Ne érezd kötelességednek, hogy fájdalmat okozz magadnak miattam.” A rendfenntartás nem könnyű feladat. A másik lehetőség azonban az, hogy eláruljuk gyermekeinket és saját Istentől rendelt felelősségünket. Ha nem érvényesítjük a szabályokat, azzal talán rövid távon népszerűséget szerzünk gyermekeinknél, de hosszú távon végül mindig elveszítjük tiszteletüket. Ha kisgyermekektől elvárjuk, hogy egyedül jöjjenek rá, mi a jó, és mi a rossz, azzal olyan terhet rakunk rájuk, amit nem szabadna hordozniuk; idegrendszerük és erkölcsi érzékük még nem eléggé fejlett ekkora felelősség viseléséhez. A Biblia azt mondja: „A fiatalok hajlamosak bolondos szeszélyekre, ez ellen az egyetlen orvosság a határozott fegyelmezés” (Példabeszédek 22:15 TM). A gyermekek úgy tanulnak meg jó döntéseket hozni, ha otthon megtapasztalják a rend jutalmát és a rendbontás következményeit. Ne hagyd hát cserben őket!
www.maiige.hu

„Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.” (Példabeszédek 13:24)


Azok a gyermekek, akikkel öröm együtt élni, nem lettek volna ilyenekké, ha olyan otthonban nevelődnek, ahol semmilyen rend, semmilyen szabály nincs. Láttad már a Bonnie és Clyde című filmet? Bonnie háttértörténete az édesanyja, aki úgy nevelte fel, hogy szerinte minden aranyos volt, amit Bonnie tett. Agyondicsérte őt: „Ahogy a virágok szebbek lesznek a napfénytől és a harmattól; a világ is szebb lesz az olyan emberektől, mint te!” Bonnie azonban nem volt ilyen aranyos, amikor gyilkos ámokfutásba kezdett. A gyermekek akkor érzik biztonságban magukat, és akkor érzik, hogy törődnek velük, ha jól felépített rendben nevelődnek. Íme, tehát két iránymutatás:

1) Magyarázd el világosan a szabályokat! Ha a gyerekek egy olyan szabály miatt kapnak büntetést, amit nem is értenek, akkor csak neheztelni fognak. Minél kevesebb a szabály, annál jobb – de érthető és betartható szabályok legyenek, aminek betartását könnyű ellenőrizni. A kioktatások és erkölcsi prédikációk csak ellenállást szülnek.

2) Következetesen tartasd be a szabályokat! Amin ma csak mosolyogsz, azért holnap nem pofozkodhatsz. A következetlenség gyengíti a tekintélyt és engedetlenséget szül. Íme, néhány dolog, amit feltétlenül kerülnöd kell:
a) Kerüld a másokhoz hasonlítást! Nem lehet elvárni, hogy egyik gyerek pont olyan legyen, mint a másik.
b) Kerüld a sértő jelzőket, felcímkézéseket, mint az „ostoba vagy, lusta vagy, rossz vagy, időpazarlás veled foglalkozni” stb. A tetteiket jellemezd, ne az önértékelésüket rombold!
c) Kerüld az üres fenyegetéseket! Tartasd be a szabályt, vagy töröld el!
d) Kerüld a megvesztegetést! A lekenyerezés manipulációhoz vezet és csökkenti a szabályok fontosságát.
e) Ne gúnyolódj gyengeségeiken!
f) Ne félj nemet mondani! Jövőbeli sikerük és boldogságuk attól függ, hogyan tudják kezelni, ha nemet mondanak nekik.
g) Ismerd el kudarcaidat! Igaz, hogy néha te is elrontasz dolgokat, de továbbra is te tartozol felelősséggel azért, hogy betartsák szabályaidat és ne hibáidat kövessék!
www.maiige.hu

„… az Úr… nyugalmat adott népének…” (1Királyok 8:56)


Élj ma, és tedd a holnapot Isten kezébe! Töröld ki a szótáradból a „Mi lesz ha…?” mondatokat. Isten mindig egy lépéssel előtted jár. „Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8). Istent azért nevezi a Szentírás úgy, hogy „Alfa és Ómega”, mert ő nem csupán elindít a lelki életben, hanem az utad minden lépését előre elrendezte akaratának megfelelően. Ő azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr –, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.” (Jeremiás 29:11-14). Ha félsz a jövőtől, nézd csak meg a múltat! „Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének… egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért” (1Királyok 8:56). Soha nem fogod tudni teljesen legyőzni az aggodalmat, mert az aggodalmaid, csakúgy, mint gyengeségeid és jellemhibáid közelebb visznek Istenhez, hogy életed továbbra is tőle függjön.

Az izraeliták a pusztában negyven éven át mindvégig elegendő élelmet kaptak, egyszer sem maradt ki egyetlen étkezésük sem. Isten minden áldott nap elküldte az ajtajuk elé. Ő rólad is gondoskodni fog. „Ne kapkodj, hát, ne aggódj, szívem! Bízzál Istenben, és várj rá; ha várakoztat is, soha nem késik el.”*

* A Not so in haste, my heart kezdetű éneket Bradford Torrey (1843-1912) írta. Magyar műfordítása nem ismert.
www.maiige.hu

„Ti tehát így imádkozzatok…” (Máté 6:9)


Ha az imádság olyan természetesen jönne, akkor Istennek nem kellene olyan gyakran emlékeztetnie arra, hogy imádkozzunk. Az állhatatos imaélethez keresztre kell feszítenünk önző természetünket. Amikor azonban úgy tűnik, imáinkra nem érkezik válasz, hajlamosak vagyunk feladni. Hogyan lehet eredményesen imádkozni? 1) Imádságod imádat legyen, mielőtt kérni kezdenél! A kéréssel kezdődő imák én-központúak és sekélyesek. „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4). Ha Isten szeretete, jósága és hűsége a kezdőpont, akkor felülemelkedsz magadon, lelked felkészül az Istenhez való kapcsolódásra, ilyenkor az ima tartalma összhangba kerül a Szentírással, és válaszokat fogsz kapni. Az Úrtól tanult imádságban Jézus először Isten nevére, majd Isten országára és Isten akaratára irányítja figyelmünket. Ezután kérjük „mindennapi kenyerünket”. A hálaadás nem ahhoz kell, hogy Isten megáldjon, hanem ahhoz, hogy el tudjuk fogadni az áldást. 2) Az imádkozásban légy kitartó! Isten nem egy automata, amibe bedobsz egy érmét és rögtön válaszol. Folyamatosan kapcsolatban kell lenned vele, amíg úgy nem dönt, hogy válaszol. Ehhez hit, kitartás és türelem kell. Jézus egyik példázatában egy asszonyról beszélt, aki újra meg újra könyörgött egy keményszívű bírónak, hogy szolgáltasson neki igazságot. Végül a bíró belefáradt, és megadta az asszonynak, amit kért. Jézus arra akart rámutatni ezzel a példázattal, „hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk” (Lukács 18:1). Ez nem azt jelenti, hogy kierőszakoljuk Isten együttműködését, hanem hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk, és ne adjuk fel. Ha kitartóan imádkozol, Isten válaszolni fog, méghozzá hamarosan (ld. Lukács 18:8).
www.maiige.hu

„Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből.” (Hóseás 13:13)


Az időzítés Isten életedre vonatkozó tervének nélkülözhetetlen része. Tudnod kell, hogy mit kell tenned, és hogy mikor kell tenned. Ha túl sokáig vársz, kihagyod az Istentől kapott lehetőséget. Egy író arról írt, hogy mi hívők kétszer születünk, egyszer fizikailag, egyszer pedig lelkileg. Így fogalmazott: „Vannak, akiknek lelki születése gyermekkorban történik. Másoknak, mint például nekem is, meg kell dolgoznunk, hogy eljussunk odáig… le kell vetnünk függetlenségünket. Nem számít, hogyan kerülünk a lelki szülőszobára, egy bizonyos időpontban – a természetes születéssel ellentétben – nekünk is akarnunk kell újjászületni. Nem maradhatunk a sötétségben és elszigeteltségben. Amikor eljön az ideje előbújni a méhből, új teremtésként megszületni a világra, nekünk is akarnunk kell előjönni. Mind ismerünk embereket, akik minden lehetséges kurzuson részt vesznek, és elolvasnak minden tanácsadó könyvet. Mindig készek megszületni, mégsem bújnak elő egészen. Lehet, hogy te is egy vagy közülük. Lehet, hogy Isten adott egy látást, de annyira sokáig rejtegetted a megfelelő időpontra várva, hogy végül megposhadt. Az Istentől kapott látásnak szavatossági ideje van., »… meghatározott időre vonatkozik« (Habakuk 2:3).” Maurice Chevalier mondta: „Ha a tökéletes időpontra várunk, amikor minden rendben van, és teljes biztonságban vagyunk… akkor egyetlen hegyet sem másztak volna meg, egyetlen versenyt sem nyertek volna meg, és senki sem ért volna el tartós boldogságot.” Összefoglalva: üldögélhetsz a kispadon, vagy beszállhatsz a játékba. Melyiket választod?
www.maiige.hu

„De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket…” (2Korinthus 7:6)


Azt gondolod, hogy Pál túl érett volt lelkileg ahhoz, hogy levertnek, lehangoltnak érezze magát? Nyilvánvalóan nem! Az egyik legfontosabb apostol, az egyház vezetője maga is megtapasztalta a csüggedést, stresszt, nyugtalanságot, sőt még a félelmet is. „Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek” (2Korinthus 7:5). Nos, hová fordulhatunk erőért a gondok idején? Nézzük meg, hogyan vigasztal és bátorít minket Isten: 1) Megvigasztal jelenlétével. „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” (2Thesszalonika 2:16-17). Isten természetéből adódik, hogy velünk akar lenni, vigasztalni akar, amikor gyászolunk (ld. Máté 5:4), amikor összetört a szívünk (ld. Zsoltárok 147:3), amikor lenyomnak az élet terhei (ld. Zsoltárok 145:14), amikor aggódunk (ld. Ézsaiás 41:10), vagy amikor betegek vagyunk (ld. Zsoltárok 41:4). De fel kell ismernünk jelenlétét, és el kell fogadnunk vigasztalását! 2) Vigasztal Igéjével. „Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.” (Zsoltárok 119:49-50). 3) Vigasztal imádságaink által. „Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél” (Zsoltárok 138:3). 4) Vigasztal istenfélő barátaink segítségével. Pál azt írja: „Isten… megvigasztalt minket Titusz megérkezésével” (2Korinthus 7:6). Ma keresd azok társaságát, akik vigasztalást hoznak, és te is igyekezz vigasztalni másokat!
www.maiige.hu

„Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.” (Apostolok cselekedetei 27:25)


Robert Schuller hajóúton volt a Korall-tengeren, amikor a kapitány bejelentette, hogy egy nagyon keskeny és veszélyes szoroson készülnek áthajózni. Legalább 9,5 m vízmélységre volt szükség ahhoz, hogy a zátonyra futást elkerüljék. Rögtön a bejelentést követően egy kis motorcsónak közelítette meg hajójukat, melyen egy Ausztráliából érkezett kapitány volt. Amikor a kapitány átszállt a hajóra, a legénység tisztelgett neki, majd hátraléptek és átengedték neki a hajókormányt. Ez a kapitány szakértője volt annak, hogyan lehet nagy hajókat kis helyen navigálni, az ő szakértelme tette lehetővé, hogy problémamentesen átkeljenek a veszélyes szakaszon. Van ebben egy fontos tanulság. Mielőtt lecsapnak rád az élet viharai, engedd Jézust életed kormányához, és tudd, hogy kik vannak veled a fedélzeten. Amikor a tomboló szélvihar miatt hajójukat a süllyedés fenyegette, Pál felállt és ezt mondta utastársainak: „Bizakodjatok! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.” Pál biztonságérzetét az adta, hogy tudta, ki az igazi Kapitány. Egyetlen pillanatig sem kételkedett abban, hogy Isten be fogja tartani ígéretét, és meg fogja menteni őt, sőt mindenki mást is, aki vele volt a hajón. Amikor olyan viharokon mégy keresztül, melyek megingatják hitedet, szükséged van olyan emberekre, akik tudják, mit mond Isten Igéje, emberekre, akik hisznek abban, hogy pontosan úgy fog tenni, ahogy megmondta, nem számít milyen sötétek a kilátások. Kevés ilyen ember van, és nehéz rájuk találni, éppen ezért nagyon értékesek. Ha van egy vagy két ilyen ember most az életedben, akkor áldott vagy, adj hálát értük Istennek!
www.maiige.hu

„A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott…” (Máté 14:24)


Milyen is viharban lenni? Jeremiás tudna beszélni a toronymagas hullámokról vagy a szélvihar erejéről. Belátta, hogy milyen gyorsan süllyed, ezért változtatott tekintete irányán. „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” (Jeremiás siralmai 3:21-24). Amikor Jeremiás a hullámok helyett Istenre fordította tekintetét, akkor elkezdte az ígéretek sorozatát megénekelni: 1) „Az Úr állhatatos szeretete soha meg nem szűnik.” 2) „Irgalma nem fogy el.” 3) „Minden reggel megújul.” 4) „Nagy a te hűséged!” 5) „Az Úr az én osztályrészem.” A vihar nem csillapult ugyan, de Jeremiás csüggedése elmúlt. Pál azt írja: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Efezus 5:19). Az énekek nagyszerű segítségek. Segítenek odafordítani tekintetedet őrá, aki jár a vízen és lecsendesíti a vihart. „Hűséged végtelen Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál, az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Minden nap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel. Hűséged végtelen, Uram hozzám!”
www.maiige.hu

„… eltétetett nekem az igazság koronája…” (2Timóteus 4:8)


Emlékszel arra az érzésre, amikor felolvasták a nevedet a diplomaosztón, és hallottad, ahogy azt mondják: „Gratulálunk!” Megcsináltad! Megérte a sok erőfeszítés. Végre elismerték teljesítményedet. Most szorozd meg ezt az érzést ezerrel! Képzeld el, ahogy belépsz Isten jelenlétébe, aki az igazság koronájával jutalmaz, és minden korok szentjei téged néznek. Pál előre látta, hogy kitüntetéssel fog diplomázni: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:7-8). A következő néhány napban nézzük meg, hogyan lehet kitüntetéses diplomát szerezni az életből.

Önzetlen életet élve. A legnagyobb akadálya annak, hogy olyan életet éljünk, amilyet Isten tervezett számunka, az önzés. Az ego és az önérdek megfertőzi lelkünket és rombolja kapcsolatainkat. Pál tisztában volt azzal, hogy mennyire szükséges az ego trónfosztása. „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Ez megmutatkozik: a) a megváltozott értékrendben. Pál korábban üldözte a keresztyéneket, most azt mondja: „nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). b) a célok, törekvések megváltozásában. A régi Pál célja az volt, hogy vallásosságáért elismerjék, most azt mondja: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért” (Filippi 3:7). c) a gondolkodásmód megváltozásában. A briliáns filozófus, farizeus és törvénytudó megtagadja korábbi önérdeket kereső életét, és azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5).
www.maiige.hu

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Áldozatos életet élve. Az üdvösség ajándék, de a kitüntetéses diplomának nagy ára van: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent” (Filippi 3:8). Pál valaha kényelmes életet élt, aztán minden megváltozott. Nyolcszor verték csaknem halálra. Veszedelemben forgott barátok és ellenségek között. El kellett viselnie ruhátlanságot, álmatlanságot, éhezést és szomjúságot (ld. 2Korinthus 11:23-29). Elcsüggesztette mindez? Igen. Feladta? Nem. „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Imádkozott enyhülésért? Persze. Háromszor is kérte az Urat, hogy könnyítsen szenvedésein. Amikor Isten így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9), Pál megtanulta, hogy örömet találjon „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban” (2Korinthus 12:10) Isten erejére támaszkodva. Hol talált ilyen örömre? Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagysága által (ld. Filippi 3:8). A Krisztussal való bensőséges közösség volt Pál mindent felemésztő szenvedélye. Bár tisztában volt problémáival, továbbra is Urának szentelte magát. „… kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Filippi 3:8). Pál eldöntötte, hogy bármi is az ár, megéri megfizetni ahhoz, hogy a legmagasabb kitüntetéssel végezzen. „… örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:17-19). Élj ma úgy, hogy ezt a képet tartod szemed előtt.
www.maiige.hu

„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Összpontosított életet élve. Azok érnek el nagy dolgokat, akik a célra összpontosítanak. Gyakran fanatikusoknak is tartják őket, mert annyira csak egy dologra koncentrálnak. Kiszűrik a lényegtelen dolgokat, és lézerpontosan céljukra fókuszálnak, miközben körülöttük mindenki más összevissza életet él, agyonbeszélt tervekkel, melyeket soha meg nem valósítanak. Pál számára elhívatása élete szenvedélye volt. „… egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Filippi 3:14). Ez annyira lekötötte figyelmét, hogy minden más jelentéktelenné halványult mellette. Senkinek és semminek nem engedte, hogy céljától eltérítse, mert győzni akart. Azt írta: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). Tudta, hogy nem elég hitben erősnek lenni, a harcban is erősnek kell lenni. Néha a félelem, a bírálat vagy a múltbeli kudarcok diktálják utunkat, és csak céltalanul hánykolódunk az életben. A jövőnk egyre inkább a múltunkra kezd hasonlítani. Mindig csak tűzoltásban vagyunk, a legszembetűnőbb hibákat próbáljuk javítgatni, remélve, hogy majd csak szívességet tesz nekünk az élet. Ám ez nem így működik! Ahhoz, hogy kitüntetéssel végezzünk:
1) Fókuszálnunk kell. Ez nem történik meg csak úgy magától, nekünk kell figyelmünket oda irányítani.
2) Egyetlen dologra kell összpontosítanunk. „… egyet teszek…”
3) El kell felejtenünk a múltbeli kudarcokat.
4) Remélnünk kell a jövőbeli sikereket. „… ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve…”
5) Teljes erővel a győzelemre kell törekednünk. „… ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” Tedd meg ezeket a lépéseket, és kitüntetéssel fogsz végezni.
www.maiige.hu

„Fiai azonban nem az ő útján jártak…” (1Sámuel 8:3)

Időnként minden szülőt kétségbe ejtenek gyermeke döntései és tettei. „Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy rendesen felneveljem őket! Kudarcot vallottam szülőként?” A kudarc az élet velejárója – és a nevelés velejárója is – senki sem tökéletes benne. A szülők sokkal nagyobb bűntudatot vállalnak magukra, mint amennyit megérdemelnek. Figyelj meg néhány bibliai példát, ami úgy mutatja be a nevelést, amilyen az a való életben: Izsák mindössze 50% sikert tudott elérni fiai, Ézsau és Jákób nevelésében. Áron számára Nádáb és Abihú teljes csőd volt. Mánóah fia, Sámson sem nyerte el a legjobb fiúnak járó díjat. Sámuel pedig, az elismert erkölcsi és lelki óriás végignézte, ahogy fiai elutasítják példáját és tanítását, megvesztegetést fogadnak el, és szégyenteljes életet élnek. Ádám óta a gyermekek mind a saját fejük után mennek, és összetörik szüleik szívét.
Mit tehet hát a szülő? 1) Fel kell ismerned, hogy nem te vagy a felelős gyermekeid döntéseiért. Saját döntéseiket ők hozzák meg. Ha hibáztatod magad, azzal csak elcsüggedsz, és így nem tudsz olyan szülő lenni, amilyenre szükségük van. A Biblia azt mondja: „Az Úrtól jön a szabadulás!” (Jónás 2:10). Isten a megmentő és szabadító – nem te!
2) Imádkozz értük, és add őket Istennek! Az aggodalom és a kudarcok megkeserítenek, ezért gyermekeid nem fogják élvezni társaságodat, és te sem az övékét. Nem arra lettél tervezve, hogy ekkora terhet hordj; mennyei Atyád elbírja, és ő akarja hordani helyetted! (ld. 1Péter 5:7).
3) Ne feledd, hogy Isten jobban szereti őket, mint te! Ő egyetlen gyermekét adta, hogy megmentse a te gyermekeidet. Ismeri szívüket, tudja, hogyan érheti el, és hogyan fordíthatja vissza magához őket. Add hát át gyermekeidet neki!
www.maiige.hu

„… a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róma 8:15)

Pál hallgatósága pontosan értette, amikor a római jog szerinti örökbefogadást hozta példának arra, hogy milyen kiváltsággal jár számunkra, hogy megváltottakként Isten családjának tagjaivá váltunk. A római családapának teljes hatalma, irányítási joga volt gyermekei fölött, még nagykorú gyermekei fölött is; ennek az atyai hatalomnak hivatalos elnevezése volt a patria potestas. Az örökbefogadás jogi aktusának, amikor egy gyermek az egyik patria potestas alól egy másik alá került, két lépése volt.

1) Emancipatio (felszabadítás). A régi időkben az apa megtehette, hogy gyermekét eladja rabszolgának, majd később, ha anyagi helyzete már megengedi, visszavásárolja őt. Azonban ha háromszor egymás után eladta gyermekét, akkor a törvény az apát az atyai hatalom elvesztésével büntette. Az adoptatio (örökbefogadás) előfeltétele az volt, hogy a vér szerinti apa patria potestasa megszűnjön, ezért az apa jelképesen kétszer eladta és visszavásárolta gyermekét, majd harmadszor is eladta, és ezzel elvesztette apai jogát fölötte.
2) Vindicatio (jogérvényesítés). Itt az örökbefogadó apa előterjesztette a hivatalos személy előtt, hogy jogot formál a gyermekre, az pedig engedélyezte, hogy a gyermek ezután az ő patria potestasa alá tartozzon. Ehhez hasonlóan kerültünk mi is át a sátán markából Mennyei Atyánk áldott atyai hatalmába! Pál a Római levél 8. részében az örökbefogadással járó kiváltságokat tárgyalja:
a) Az örökbefogadott személy régi családjával kapcsolatban minden jogát elveszíti, azonban új atyát nyer, és új családja törvényes tagját megillető minden jogot.
b) Az örökbefogadott örökösévé lesz új apja vagyonának. Ha testvérei is vannak, akkor örököstársak lesznek. c) Az örökbefogadott gyermek minden korábbi adóssága eltöröltetik, büntetőjogi értelemben is megszűnik előélete, múltja többé semmilyen tekintetben nincs rá hatással.
d) Az örökbefogadást hét római polgárnak kell tanúként hitelesítenie. Ha bármikor is megkérdőjeleződik az örökbefogadott jogosultsága, mind a hét tanú tanúsíthatja az adoptáció törvényességét. Hála Istennek, hogy „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8:16). Maga a Szentlélek tanúskodik arról, hogy Isten családjába tartozunk!
www.maiige.hu

„Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból!” (2Mózes 25:15)

A frigyláda, a szövetség ládája jelképezte Isten jelenlétét népe között. Amikor a filiszteusok elrabolták, akkor mindenféle fekélyes kiütések lepték el őket. Amikor a frigyládát bevitték templomukba, akkor Dágón nevű istenük szobra ledőlt a földre (ld. 1Sámuel 5). A történet tanulsága: Isten dolgaival nem lehet szórakozni! Ha nem is vagy felkészülve arra, hogy Istent szolgáld, legalább annyi bölcsességed legyen, hogy tiszteld őt!

Amikor az izráeliták legyőzték a filiszteusokat, Dávid úgy döntött, hogy a frigyládát, Isten jelenlétének szimbólumát visszahozza Jeruzsálembe. Amikor Isten a szövetség ládáját megtervezte, az oldalára gyűrűket rakatott, ezekbe a gyűrűkbe rudat kellett tenni, és ezeknek a rudaknak a segítségével lehetett vinni a ládát, méghozzá csakis erre a feladatra kijelölt papoknak a vállán. Valakinek azonban „jobb ötlete” volt, ezért a ládát egy új ökrösszekérre tették. Ekkor fordult rosszra minden. A láda megbillent, és egy jó szándékú arra járó úgy gondolta, hogy megtartja, le ne csússzon. És belehalt! „Ez azért túlzás!” – mondod. Nagy tanulság van ebben azok számára, akik Isten jelenlétét áruként akarják kezelni, becsomagolni és magukkal vinni az útra. Ki jogosult arra, hogy Isten jelenlétét hordozza? Csak benne hívő „papjai”, akik a Bárány vére által megtisztultak, akik megmosattak az Ige élő vizében, akik asztalközösségben vannak Istennel, akik imádják őt a tömjénező oltárnál, akik az igazság fényében járnak, amit a hétkarú gyertyatartó jelképez. Félre a divatos új szekerekkel! „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel” (ApCsel 2:47). Ha Isten jelenlétét akarjuk hordozni, és építeni az ő gyülekezetét, akkor azt az ő módszereivel kell tennünk.
www.maiige.hu