„Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:8)

A családi konfliktusok a legrosszabbat és a legjobbat hozzák ki mindannyiunkból. Ám nem maga a konfliktus a probléma, hanem a jellemünk! A konfliktus csak felfedi, mi igazán fontos számunkra. Abrám értékrendjében első helyen a család állt, Lótéban a meggazdagodás. Abrám számára az összhang volt a fontos, Lótnak az önfenntartás. Abrámnak a hite mutatott utat, Lótot kapzsisága vezette. Abrám adakozó volt, Lót pedig elvett, ahol csak lehetett. Nézzük csak, hogyan alakult a dolog?
1) Minek kellett volna történnie? A fiatalabb partnernek támogatnia kellett volna a rangidőst; a követőnek utat kellett volna engednie vezetőjének; a kevésbé lelki embernek el kellett volna ismernie a lelkibbet. Lót azonban ezek közül egyiket sem tette meg!
2) Mi történhetett volna? Mint Isten által kijelölt vezető, Abrám megtehette volna, hogy ragaszkodik felsőbbségéhez, és akár erővel is érvényesíti saját akaratát, de nem ezt tette. A győzelem lehetett volna fontos számára, de nem az volt. Behajthatta volna Lóton, amivel tartozott neki, de nem tette.
3) Mi történt? Először is: Abrám a kapcsolatot az egyéni érdek fölé emelte. Másodszor: lemondott jogairól a családi béke megőrzése érdekében. Harmadszor: „odatartotta a másik orcáját” és engedte, hogy Lót válasszon először. A nagyobb utat engedett a kisebbnek. Az erősebb engedményeket tett a gyengébbnek. Az érett könyörületes volt az éretlen felé. Ettől Abrám lett a gyengébb, Lót pedig az erősebb? Abrám veszített és Lót győzött? Nem! Mindig Istené az utolsó szó. Ez esetben pedig az utolsó szó ez volt: „… nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre.” (1Mózes 13:14-15). A béke és jólét elérésének egyetlen módja, ha a dolgokat Isten szerint tesszük.
www.maiige.hu

„… előtökbe adtam az életet és a halált… Válaszd hát az életet…” (5Mózes 30:19)

A választás lehetősége a legnagyobb hatalom, amit Isten a kezünkbe adott. Túl sokan csupán elfogadjuk életünket, nem vesszük kezükbe annak irányítását. Az eredmény, hogy nem tudunk kitörni a régi kerékvágásból. A holokauszt túlélő Elie Wiesel* írta Souls On Fire [Lángoló lelkek] című könyvében, hogy ha meghalsz és találkozol Teremtőddel, nem azt fogja kérdezni tőled, hogy miért nem lettél Messiássá vagy miért nem találtad fel a rák ellenszerét. Csupán annyit fog kérdezni: „Miért nem lettél te te? Miért nem váltál azzá, aki vagy?” Isten életedre vonatkozó akaratának betöltéséhez felelősséget kell vállalnod önmagadért és életedért. Hogyan? Úgy, hogy igent mondasz először Istennek – aztán önmagadnak. Minden alkalommal, amikor igent mondasz, megnyílsz az Istentől kapott benned rejlő legnagyszerűbb lehetőségek számára. Ha a nemet mondáshoz vagy hozzászokva, ezt talán nehezen fog menni. Ha így van, akkor legalább arra legyél hajlandó, hogy azt mondd: „talán.” Egyszer egy krónikus beteg fiú apja azt kérte Jézustól, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus ezt mondta neki: „»Minden lehetséges annak, aki hisz.« Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: »Hiszek, segíts a hitetlenségemen!«” (Márk 9:23-24). Ha kételkedsz önmagadban, imádkozz te is így! Isten válaszolni fog. Sohase feledd, hogy különleges, egyedi vagy; olyan talentumokkal, tapasztalatokkal és lehetőségekkel rendelkezel, amivel soha senki más nem rendelkezett – és soha nem is fog. Felelős vagy azért, hogy azzá válj, akivé Isten teremtett, nem csupán a saját érdekedben, de mindenki más érdekében is.

* Elie Wiesel 1928. szeptember 30-án született az erdélyi Máramarosszigeten. Nobel-békedíjas amerikai zsidó író, politikai aktivista és egyetemi tanár. Több könyvét magyar nyelven is kiadták.
www.maiige.hu

„Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked…” (2Mózes 25:9)

Kérd el Istentől a tervet! Isten azt mondta Mózesnek: „Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25:9). Isten tudja, hogy mire lesz szükséged a jövőben, te nem tudod. Nóénak az özönvíz előtt száz évvel megmondta, hogyan készüljön fel rá. Józsefet is hét évvel az éhínség előtt felkészítette arra, hogyan élelmezze Egyiptomot. Isten útmutatása nélkül legjobb esetben is csak kalkulálni, előrevetíteni, találgatni tudunk. „Az Úr dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán. Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.” (2Mózes 24:17-18). Mózes több mint egy hónapot töltött Isten jelenlétében az útmutatásra várva. Miért? Mert amit építeni készült, annak nemzedékeken át kellett szolgálnia Isten népének szükségét. Te is menj el az imádság helyére! Mondd a körülötted lévőknek: „Nem jövök vissza, amíg nem szól hozzám Isten, és nem mutatja meg tervét!” Amit Isten megrendel, azt ki is fizeti. De ha nem ő adott rá parancsot, te mégis hozzáfogsz, akkor egyedül kell megbirkóznod vele! Miért? Mert nem lesz bátorságod hozzá fordulni, ha valamire szükséged lesz. Ha rosszul kezdesz hozzá, nem fogod tudni jól befejezni. „De én nem vagyok valami különleges ember. Miért szólna Isten pont egy ilyen valakihez, mint én?” – kérdezed. Ha Isten elhívott – márpedig elhívott – akkor különleges vagy. Ő ezt ígérte: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől… és meg is kapja” (Jakab 1:5).
www.maiige.hu

„… ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat…” (2Mózes 33:13)

Ismerd meg az embereket! Egyetlen lelkésznek sem volt soha olyan sok gondja a gyülekezetével, mint Mózesnek Izráel gyülekezetével a pusztában. A Vörös-tengernél olyan boldog volt, hogy éneket szerzett látványos győzelmük ünneplésére. Később azonban, amikor minden irányból csak panaszkodás és zúgolódás érte, azt mondta Istennek, hogy inkább meghalni szeretne. Erről eszembe jut az a lelkész, akitől egyszer megkérdezték, hány aktív tagja van a gyülekezetének. „Ötszáz – válaszolta. – A fele aktívan együttműködik velem, a másik fele aktívan ellenem dolgozik.” Lelkészek, a gyülekezeteitekben különböző emberek különböző szerepet töltenek be Isten rátok vonatkozó tervében. Lesznek köztük olyanok, akiket kedveltek, és akadnak majd olyanok, akiket nem. De arra kaptatok elhívást, hogy mindnyájukat vezessétek, tehát ismerjétek meg őket!

Halálos ágyán Jákób mind a tizenkét fiának prófétált, jellemezte természetüket és így megrajzolta jövőjüket. Azt mondta, hogy Rúben fegyelmezetlen, Simeon és Lévi könnyen haragra gerjed, Júda vezetésre született, Zebulon ki fogja terjeszteni határait, Issakár kész a teherhordozásra, Dán okos és jól bánik az emberekkel, Gád harcos, aki nem hátrál meg, Ásér szeret főzni, Naftáli jó szülő, József megsérül ugyan, de általa erősebbé válik, mint valaha, Benjámin pedig sikeres vállalkozó lesz, aki jól ért az üzlethez (ld. 1Mózes 49). Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, ismerned kell őket. Imádkozz tehát így: „Mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted” (2Mózes 33:13 Károli).
www.maiige.hu

„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is…” (Apostolok cselekedetei 15:28)

Figyelj Isten útmutatására! Amíg olyan emberekre hallgatsz, akiknek a véleménye nem áll összhangban Isten Igéjével és Isten akaratával, csalódni fogsz, és sehová sem jutsz. Amikor fontos döntéseket kell meghoznod, melyek meghatározhatják a jövődet, meg kell tudnod hallani Isten szavát. Sőt, el is kell fogadnod a visszajelzést. Miért? Mert ha nem vagy tanítható, akkor használhatatlan vagy. A többség véleménye értékes lehet a mindennapi élet vagy munka kérdéseiben, de ha az Istentől kapott látásról van szó, mindenekelőtt Isten útmutatására kell hallgatnod. Talán azt kérdezed: „Nem rejlik-e bölcsesség abban, amit a vezetés többsége jónak tart?” Lehet, de még a legjobb vezetőkkel is előfordul, hogy bizonyos területekre nincs rálátásuk, és szükségük van másokra, akik tájékozottak azon a téren. „Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: »Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.«” (ApCsel 15:1). Mi lett az eredmény? „Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (ApCsel 15:2). Hogyan kezelték az apostolok a helyzetet? Azt mondták: „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük [a nem zsidó megtértek mellett], amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket” (ApCsel 15:8-9). Miután imádkoztak és megfontolták a kérdést, levelet írtak a gyülekezetnek, melyben ezt mondták: „Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges” (ApCsel 15.28). Mi lett az eredmény? „Amikor felolvasták, örvendeztek…” (ApCsel 15:31 NKJV).
www.maiige.hu

„… a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10:17 Károli)

Ha tudni akarod, milyen erős a hited, hallgasd meg, mit beszélsz. „… nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Nem elég olvasni Isten Igéjét, be is kell építened életedbe és ki is kell mondanod. Mindenféle dolgokat beszélünk, de igazság szerint nem teljesen hiszünk abban, amit mondunk, mert nem mutatkozik meg életvitelünkben. Úgy kellene élned, hogy tudatában legyél annak, hogy ha Isten nem az, akinek mondja magát, akkor bizony nagy bajban vagyunk. Ez azt jelenti: 1) Keress lehetőségeket arra, hogy jobban bízz Istenben! 2) Bízz abban, hogy segítségedre lesz, bármilyen helyzetben vagy is! 3) Erősítsd hitedet a rád váró nehéz helyzetekre! Hogyan? „… a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17 Károli). Ha valaki egy lázmérőt tenne a nyelved alá, hogy megmérje lelki hőmérsékletedet, az befolyásolná, hogy milyen magasra szalad, vagy milyen mélyre zuhan a higanyszál, hogy mennyi időt töltesz Isten Igéjével. Azt mondod, hogy pillanatnyilag a hited meglehetősen alacsony? Akkor kezdj el több időt fordítani bibliaolvasásra! Azt mondod, hogy szeretnéd, ha olyan hited lenne, mint X.Y.-nak? Egyszerű a titka, hogyan zárkózz fel hozzájuk: szánj több időt a Szentírás tanulmányozására! Állíts fel új fontossági sorrendet, oszd be jól az idődet, és tedd a bibliaolvasást tennivalóid listájának legelejére! Ha komolyan növekedni akarsz a hitben, akkor ezt az árat meg kell fizetned érte!
www.maiige.hu

„… nem a magatokéi vagytok” (1Korinthus 6:19)

Képzeld el, hogy két ember áll egy ház előtt. Az egyik azt mondja, ez az ő háza. A másik visszakérdez: „Hogyhogy?” Az első így felel: „Három okból. Én építettem. Én fizettem érte. Én élek benne.” Nézzük meg, mi az első érv arra, hogy miért vagy Istené: mert ő teremtett. Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy amőbából lettünk. A gond csak az, hogy nem tudják megmagyarázni, honnan lett az amőba! A Biblia azt mondja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására… férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:27). Vannak, akik azt mondják, hogy a föld létezése az „ősrobbanás” eredménye. De ha azt mondanád nekik, hogy az autód onnan van, hogy hatalmas robbanás volt a győri Audi gyárban, akkor megkérdőjeleznék épelméjűségedet. Ha van terv, léteznie kell tervezőnek is. Ha van teremtett világ, léteznie kell Teremtőnek is. Mivel Isten teremtett, ezért tulajdonjoga is van. A Biblia azt mondja: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Korinthus 6:19-20). Isten nem csupán megteremtett, de különböző ajándékokat is adott, hogy teljesíteni tudd akaratát, és dicsőséget szerezz neki. Tehát mielőtt cédulát kötnének a nagylábujjadra, és elkezdenék megírni a gyászjelentésedet, kérdezd meg Istent, hogy mire születtél! Csak akkor tudod betölteni magadban az Isten alakú űrt, ami veled született, ha felfedezed és beteljesíted az Ő célját.
www.maiige.hu

„Mert áron vétettetek meg…” (1Korinthus 6:20

Isten második jogalapja életedre a Golgota. Egy történet szerint két barát együtt járt a jogi egyetemre. Az egyikük bíró lett, a másik viszont törvényszegő, és végül bíróság elé kellett állnia. Vajon ki ült a bírói székben? A barátja. Hogyan lehetne a bíró kegyelmes, de ugyanakkor igazságos is? Levette fekete talárját, és odament, ahol a rab állt, majd ezt mondta: „Ma nem csupán barátja vagyok ennek az embernek, de megváltója is. Magamra vállalom minden adósságát.” A kereszten Isten minden bűnödet Krisztus számlájára terhelte, majd fogta Krisztus igazságát, és neked adta. Abban a pillanatban, ahogy rábízod magad Krisztusra, mint Megváltódra, nem vagy többé halálraítélt. A dolgok értékét az határozza meg, hogy a vásárló mekkora árat hajlandó megfizetni értük. A Golgotán Isten azt mondta: „Ennyire szeretlek!” Teremtőd Megváltóddá lett. A világmindenség Teremtője átvállalta rólad az átkot. Arra a törvényre hivatkozva, amit ő hozott, kifizette a lehető legnagyobb árat.

Isten mindig egy-egy embert használt fel arra, hogy véghezvigye céljait a földön. Mózest használta arra, hogy megszabadítsa Izráel népét Egyiptomból. A Baál-próféták ellen Illést használta. Amikor azonban a megváltásról volt szó, Isten „látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen; ezért saját karja hozta el a segítséget…” (Ézsaiás 59:16 NKJV). A jó hír ez: amikor Isten nem talált alkalmas embert, ő maga lett emberré, hogy mi, emberek fiai Isten fiaivá lehessünk. Csodálatos!
www.maiige.hu

„… dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (1Korinthus 6:20)

Isten harmadik jogalapja életedre az odaszenteltség. Ezt a szót nem túl sokszor halljuk manapság. Azt jelenti „kizárólagos használatra elkülönítve”. „De nekem olyan sok hibám van” – mondod. Isten nem a tökéletességet keresi, hanem a hajlandóságot. A Biblia azt mondja: „Minden főpapot emberek közül választanak…” (Zsidók 5:1 NKJV). Isten elhívottai mind hús és vér emberek, és van valamilyen hibájuk. Miért hív el ilyeneket? Mert az ilyen ember „Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel” (Zsidók 5:2). Azt mondod: „A szüleim azt akarják, hogy bibliaiskolába menjek és lelkészi szolgálatba álljak.” Nos, van egy jó hírem és egy rossz. A jó hír az, hogy a bibliaiskola elmélyítheti Krisztusnak való odaszántságodat, és Igéjének mélyebb megértését adhatja. A rossz hír, hogy szüleid nem hívhatnak el szolgálatra, csak Isten! „…Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív el…” (Zsidók 5:4). Azt kérdezed, honnan tudhatod, hogy szolgálatra hívott Isten? A gyümölcsözésről! Amikor Izráel népe között vita támadt arról, hogy ki jogosult a vezetésre, Isten azt mondta Mózesnak, hogy mind a tizenkét törzs válasszon ki egy embert. Minden kiválasztott tegyen egy botot a frigyládába éjszakára, és amelyiküké reggelre kivirágzik, az az Isten által választott vezető (ld. 4Mózes 17:17-20,23). A Biblia azt mondja: „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt…” (Példabeszédek 18:16). Ha Isten elhív, ő ajtókat fog nyitni neked, összeköttetéseket fog teremteni, és biztosít minden szükséges forrást. Csak annyit kér, hogy életedet szenteld az ő akarata cselekvésére.
www.maiige.hu

„Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (Galata 5:25)

Ha a keresztyén élet az Istennel való személyes kapcsolatot jelenti, akkor Isten bizonyára ma is beszél hozzánk. Egy kapcsolat azonban nem épülhet egyoldalú szónoklatokra. Először is elkötelezettség kell hozzá. Azután kommunikációra van szükség a két személy között, ahol mindketten beszélnek a másikhoz, és hallgatnak egymásra. „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róma 8:9). Ez azt jelenti, hogy válaszainkat a Lélek diktálja, és döntéseinket a Lélek vezeti. Ha Istent követed, az élet többé nem csupán abból áll, ami látható, érzékelhető vagy kiszámítható. Vele az élet hitben járást jelent, azt, hogy bízol benne, megtanulod felismerni hangját és Lelkének vezetését. Vannak köztünk olyanok, akik húzódoznak ettől, mert mind láttunk már embereket, akik állították, hogy a Lélek vezeti őket, de az ő viselkedésük inkább elrémiszt minket. Így amikor érezzük a Lélek vezetését, kételkedünk benne, elemezgetni kezdjük, megállapítjuk, hogy ez nem logikus, és ezért nem is figyelünk oda rá. Vannak köztünk olyanok is, akik szeretnének engedelmeskedni a Léleknek, de nem biztosak benne, hogy valóban ő beszél-e hozzánk. Azon tűnődünk: „Ez most Isten hangja, vagy csak az én vágyaim?” Mind megtapasztaltuk ezt, természetes része a keresztyén életnek. Ezért írja Pál: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” (Galata 5:25). A Lélek vezetésére figyelést meg lehet tanulni – lépésenként. Még a legérettebb hívő is megbotlik és téved időnként. Ne aggódj: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.” (Zsoltárok 37:23-24).
www.maiige.hu

„… az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.” (Ézsaiás 32:17 Károli)

Soha ne téveszd össze az alkalmasságot az önbizalommal; az egyik a képességeinket alapul, a másik azon, hogy tudjuk, kik vagyunk Krisztusban; hogy benne teljessé lettünk. Valaki így írt erről: „Az első dolog, amit az önbizalomról megértettem, hogy nekem nincs… Volt egy vékony réteg önhittség, ami mély belső félelmet takart. Annyi éven át, amíg a világ szemében sikeres voltam, belül halálosan féltem a bukástól. A világban a siker eléréséhez kockázatot kell vállalni, messze túl a korábbi eredmények komfortzónáján. A lelki életben a sikerhez el kell tudni engedni kezünkből a végkimenetelt, és engedni, hogy Isten lépjen az érdekünkben. Annyira féltem a kudarctól… sosem értem el sikert benne… a hamis önbizalom, amit ismertem, csupán saját képességeimre épült… De ha hirtelen csomót találsz a melledben, vagy a házastársad azt mondja, hogy sohasem szeretett, vagy elbocsátanak a munkahelyedről, vagy a gyermeked súlyos beteg lesz, akkor semmilyen taktika, amit valaha alkalmaztál és semmilyen szakértelem, amit tökélyre fejlesztettél, nem segít rajtad… A Biblia azt tanítja, hogy józanul mérjük fel képességeinket (ld. Róma 12:4)… ha megérted, hogy nem vagy tökéletes… fellélegezhetsz, és hozzáfoghatsz a feladathoz úgy, hogy elég jó vagy… Ha önbizalmad a mindenható, változhatatlan Istenben gyökerezik, akkor nem riasztanak meg a körülmények, és nem ráznak meg a változások. Akkor… biztonságérzet, nyugalom, elégedettség és bátorság lesz benned.” Nem lenne itt az ideje, hogy lerázd magadról a feszültséget, amit az okozott, hogy te akartál Isten lenni és tudni mindenre a választ? „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6). Ha arra használod ajándékodat, hogy Istent dicsőítsd vele, akkor teszed azt, amire tervezett.
www.maiige.hu

„Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy?” (1Mózes 3:11)

Nem tudsz magabiztos lenni, ha közben azt mondogatod magadnak, hogy nem vagy elég jó, és sohasem fogsz semmit elérni. Egy lelkipásztor azt mondta: „Miután Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, elrejtőztek. Isten odament hozzájuk, és azt kérdezte: »Hol vagytok?« Ők azt mondták: »Elrejtőztünk, mert mezítelenek vagyunk.« Szeretem, ahogyan Isten válaszolt: »Ki mondta nektek, hogy mezítelenek vagytok?« Másként fogalmazva: »Ki mondta nektek, hogy valami baj van veletek?« Isten azonnal tudta, hogy az ellenség beszélt velük. Isten ma tőled is azt kérdezi: »Ki mondta neked, hogy … nincs meg benned, ami a sikerhez kell… hogy hármasnál jobbra úgyse vagy képes… hogy nem vagy elég vonzó ahhoz, hogy sikeres párkapcsolatod legyen… vagy elég tehetséges ahhoz, hogy fényes karriert fuss be… vagy, hogy a házasságod úgysem fog sokáig tartani?« Ezek az ellenség hazugságai. Isten azt mondta: »Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek« (Zsoltárok 84:12). »Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!« (Zsoltárok 37:4). A lehetőség ott van benned… és ez nem változik attól, hogy nem hiszel benne, vagy attól, hogy már sok negatív dolgot tapasztaltál életedben, »hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok« (Róma 11:29). Ő sosem fogja visszavenni a lehetőséget, amit ő ültetett beléd… sem azt nem fogja mondani: »Elegem van már belőled… túl sokszor buktál már el, túl sokat hibáztál. Add vissza az ajándékomat!« Nem! ... Az ő életedre vonatkozó elhívása mindaddig veled lesz, amíg el nem hagyod ezt a földet, de egyedül rajtad múlik, hogy kiaknázod-e.” Amikor az ellenség elkezdi rombolni önbizalmadat, vedd kezedbe a hatalmat Jézus nevében, állj ellen neki, és el fog menekülni (ld. Jakab 4:7).
www.maiige.hu

„Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Korinthus 9:24)

Az ókorban a sportolók csupán egy szál ágyékkötőt viseltek, hogy semmi se akadályozza őket abban, hogy a legjobb eredményt érjék el a versenyen. Erre utal Pál, amikor azt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág” (1Korinthus 9:24-26). És te? Csak úgy szórakozásból résztvevő akarsz lenni a versenyen, vagy azért futsz, mert nyerni akarsz? Ahhoz, hogy sikeres légy abban, amire Isten megváltott, és amire elhívott, fel kell hagynod bizonyos dolgokkal, még élvezetes dolgokkal is, és el kell kezdened olyan dolgokat tenni, melyek támogatják céljaidat, és segítenek betölteni Istentől kapott rendeltetésedet. Néha ez azzal jár, hogy nemet mondasz jó szándékú embereknek, akik be akarnak vonni olyan dolgokba, melyek csupán idődet rabolják, és nem hozzák meg a várt eredményt. Azt is jelenti majd, hogy el kell bánnod a bűnnel, amely olyan könnyen megkörnyékez (ld. Zsidók 12:1). Amikor Isten valamire azt mondja, hogy rossz, az rossz! Nem kell megmagyaráznod, kifogásokat keresned, vagy sajnálnod magad. Csak egyet kell értened, kérned kell bocsánatát, és ki kell vetned a bűnt az életedből. Ki nyeri el a díjat? Az, aki megfizeti az árát! Pál tudta, hogy nem nyerheti meg a versenyt, ha testét, elméjét és érzelmeit nem rendeli alá Isten Lelke irányításának. Ugyanez igaz rád is. Nem várhatod el, hogy majd valaki más rávesz arra, hogy a helyes dolgot tedd; neked kell hallgatnod arra, amit Isten mond neked, és meg is kell cselekedned azt.
www.maiige.hu

„… felöltözve ül, és eszénél van…” (Márk 5:15)

Krisztus egyik legnagyobb csodája volt, amikor meggyógyította azt a férfit, akit megszálltak és kínoztak a tisztátalan lelkek (ld. Márk 5). A Biblia azt mondja: „akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát.” (Márk 5:3-5). Figyeljünk meg négy dolgot ennek a férfinak az állapotát illetően: 1) Folyamatosan ártott magának. Ő kövekkel sebezte meg magát, de vannak köztünk, akik kábítószerrel, étellel, szexszel, alkohollal, túlórákkal és negatív gondolkodásmóddal ártanak maguknak. Mi az amivel te ártasz magadnak ma? Amíg nem ismered el, nem fogsz szabadulni tőle. 2) Állandóan a halál foglalkoztatta. Mi másért választaná azt valaki, hogy egy temetőben lakjon? Az élet gondjai odáig juttathatnak, hogy teljesen elveszted élni vágyásodat. 3) Nem volt nyugta, se éjjel, se nappal. Az istentelen életvitel hátulütője a nyugtalanság, ingerlékenység és elégedetlenség. Soha semmi sem kielégítő. 4) Elszigetelten élt. A sátánnak könnyebb dolga van, ha nincs lelki támaszod. A közösség tönkreteszi terveit.

És akkor jött Jézus! Áthajózott a viharos Galileai tavon azért, hogy eljusson ehhez az emberhez. Csupán néhány szót szólt, és aztán ezt olvassuk: „… látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van…” (Márk 5:15). Hálából ez az ember csatlakozni akart Jézus tanítványaihoz, de Jézus azt mondta neki: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled…” (Márk 5:19). Amikor Krisztus megszabadít, első számú kötelességed az, hogy szabad maradj, és másoknak is segíts megszabadulni.
www.maiige.hu

„… amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket” (2Timóteus 4:13)

Börtönben volt, a szabadulásra nem volt semmi remény, a biztos halállal nézett szembe, és Pál arra kérte Timóteust, hogy hozza el a könyveit. Miért? Mert továbbra is növekedni akart. Az igazság az, hogy 1) Ha felhagysz a növekedéssel, véged van. Amikor Longfellow, a költő már idős volt, egy rajongója megkérdezte, hogyan tud továbbra is ilyen szépeket írni. Ő egy közeli almafára mutatott, és ezt válaszolta: „Az a fa nagyon öreg, de sosem láttam szebb virágzást. A fa minden évben egy új ágacskát növeszt, és ezen az új ágon virágok nőnek. Így hát én is igyekszem minden évben kicsit növekedni.” 2) A növekedés nem jön könnyen. Megfeszít, mert tágítani próbál. Kihívás elé állít, hogy újra átgondold azokat a feltételezéseket, melyeket mindig is igaznak hittél. Meg kell fizetned az árát, akár pénzben, akár még barátok elvesztésében is. De, ha elkötelezted magad a növekedésre, nem nyugodhatsz bele a tudatlanságba. 3) A növekedés a te felelősséged. Amikor gyermek voltál, a szüleid voltak felelősek a növekedésedért, de most te vagy érte felelős. Robert Browning költő írta: „Miért másért lennénk a földön, mint hogy növekedjünk?” Mégis, kevesen szánják rá magukat a növekedés folyamatára. Ez azért van, mert a növekedés változást igényel, és mi kényelmetlenül érezzük magunkat azokkal a dolgokkal, amiket a változás hoz. Gail Sheehy mondta: „Ha nem változtatunk, nem növekszünk, és ha nem növekszünk, akkor nem is élünk igazán. A növekedés biztonságunk átmeneti feladását követeli. Azt jelenti, hogy feladjuk az ismerős, de korlátozó mintákat; a biztonságos, de örömet nem adó munkát; értékeket, melyekben már nem hiszünk; kapcsolatokat, amelyek értelmüket vesztették. Félünk megtenni egy új lépést, pedig éppen az ellenkezőjétől kellene legjobban félnünk.” El tudsz képzelni bármi rosszabbat annál, mint a növekedés nélküli élet?
www.maiige.hu