Nem szégyellem (2)

„Mert nem szégyellem az evangéliumot…” (Róma 1:16)

Krisztus követőjeként ezt is bátran mondhatod: „nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére” (Róma 1:16). Mi nem a műveltség vagy a fejlődés evangéliumát hirdetjük, hanem az üdvösség jó hírét. Ez nem egyfajta megjavulás vagy helyreállítás, hanem szabadítás a bűn hatalma és büntetése alól. A Biblia azt mondja: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Nem olyan, mint egy régi autó, ami néhány új alkatrészt kapott, nem, ez egy vadonatúj modell, ami most jött ki a gyárból.

Figyeld meg ezeket a szavakat: „minden hívőnek üdvösségére”. Ha Krisztusba veted bizalmadat, akkor minden bűnödre bocsánatot nyersz, Krisztus igazságába öltözhetsz, teljesen elfogadottá válsz Isten szemében, jogod van a mennyre. Azt kérdezed, milyen hosszúnak kell lennie a megváltást kérő imának? A kereszten függő latoré csak hét szó volt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba!” (Lukács 23:42). A templomban imádkozó vámszedőé csak öt szó: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lukács 18:13). Amikor Péter a Galileai tavon süllyedni kezdett, csak három szót kiáltott: „Uram, ments meg!” (Máté 14:30). A jó hír az, hogy Krisztus mindannyiukat megmentette! Azt kérdezed, hogyan nyerheted el ezt az életet átformáló erőt? Hit által! „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: »Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.«” (Róma 10:10-11).
www.maiige.hu

Nem szégyellem (3)

„… ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben!” (Zsoltárok 119:116 Károli)

A zsoltáros így írt: „Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben” (Zsoltárok 119:116 Károli). Miben van a mi reménységünk? Jézus Krisztus második eljövetelében.
Pál így fogalmazta meg: „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt… Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thesszalonika 4:14-17).
Jézus azt mondta: „… mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” (János 5:28-29).
Aznap végleg meghallgatásra talál az Úrtól tanult imádság kérése: „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10).
Az énekíró szavai emlékeztetnek: „Ó, Uram, terád, a te eljöveteledre várunk. A te eged, nem a sír, a mi végcélunk. Ó, az angyal trombitája, ó az Úr hangja! Áldott nyugalma, áldott reménye lelkemnek.” Jézus nem gondolta meg magát, ő újra eljön. Kiért jön? A felkészült emberekért, hogy egy előre elkészített helyre vigye őket, ahol örökké vele fognak élni. Te is tervezel ott lenni?
www.maiige.hu

Világosan és összeszedetten

„… odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé… akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat.” (Nehémiás 8:2)

Másokkal együttműködve többet lehet elérni, mint egyedül. A csapatmunkához azonban világos útmutatásra van szükség. Volt egyszer egy edző, aki mindig elmondta a futóknak a feladatot a verseny előtt. Mielőtt a startpisztoly eldördült, ezt mondta: „Húzódj be balra, és érj vissza ide, amilyen gyorsan csak tudsz!” Ennél világosabb útmutatást el sem lehet képzelni!
Ed Rowell mondta: „A jövőre vonatkozó álomhoz kell egy építész is, aki megmutatja a többieknek, hogyan lehet azt kivitelezni.” Tehát építésszé kell lenned. Fel kell ismerned az álmot, meg kell rajzolnod hozzá a tervet, nem csak a magad, de mások érdekében is. Ha zavaros képet festesz, akkor zűrzavaros lesz azoknak az útja is, akik követni próbálnak. A homályos fogalmazás akadályozza a kezdeményezést, gátolja a folytatást, és aláássa a kivitelezést. Az emberek nem fogják beleadni a tőlük telhető legjobbat olyasmibe, amit nem értenek. Nem fogják végigfutni a versenyt olyan célért, amit nem látnak. Senkit sem lehet motiválni azzal, hogy „azt hiszem”, „talán” „körülbelül”. A Biblia azt mondja: „minden illendően és rendben történjék” (1Korinthus 14:40). Isten a rend Istene, és ő megjutalmazza erőfeszítéseinket, ha a dolgokat világos, egyértelmű és rendezett módon tesszük. Isten arra utasította Habakuk prófétát: „Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Ha nem látod tisztán magad előtt a célt, kérj Istentől útmutatást, írd le, amit mond, és azoknak, akikre szükséged van a megvalósításhoz, mondd el világosan, lépésről lépésre haladva, összeszedetten!
www.maiige.hu

Lépj ki a komfortzónádból! (1)

„Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” (Róma 10:14)

Valaki így számolt be: „Amikor a szüleimet meglátogattam, gondoltam, levágatom a hajam. Ahhoz a fodrászhoz mentem, akihez édesanyám is jár. Amíg Jim, a fodrász a hajamat vágta, beszélgetni kezdtünk lelki dolgokról. Minél tovább beszélgettünk… annál többet vágott. Végül igencsak rövid hajam lett, de a Jézusról szóló beszélgetés megérte. Később, amikor édesanyámnak javasoltam, hogy hívja el Jimet és feleségét a gyülekezetbe, anya ezt mondta: »Kizárt, hogy érdekelné őket… meglehetősen zűrös életet élnek. Nem ismerek másik két olyan embert, akik messzebb lennének Istentől, mint ők.« Mindenesetre, amikor legközelebb fodrászhoz ment, elmondott magában egy rövid fohászt: „Istenem, nem hiszem, hogy ezek az emberek érdekelődnének irántad. Tehát, ha azt akarod, hogy bármit is mondjak… intézd úgy, hogy valami történjen.” Abban a pillanatban Jim felesége így szólt: »Úgy hallottam, hogy maguk egy olyan csoport, akik lelki dolgokról beszélgetnek. Szeretnénk mi is eljönni.« Pam és Jim végül együtt imádkoztak a szüleimmel, és átadták életüket Krisztusnak – mindez egy hajvágás közbeni beszélgetés eredményeképpen. Ritkán történnek ilyenek. A legtöbb keresztyén gyakorlatilag az összes idejét más keresztyénekkel tölti… Amikor azonban fontos dolgokról van szó, az emberek arra hallgatnak, akiben megbíznak. Főleg, ha a lelki dolgok kerülnek elő.

Pál azt mondja: „Hogyan hihetnének az emberek Istenben, ha soha nem hallottak róla? És hogyan hallhatnának róla, ha nincs, aki beszéljen róla nekik?” Ha az emberek el akarnak indulni Krisztus felé, akkor ez nagyrész barátaik segítségével történik, nem pedig idegenek által. Építs tehát kapcsolatot valakivel, aki olyan helyen dolgozik, ahol gyakran megfordulsz, boltban vagy akár edzőteremben. Hívd át a szomszédaidat vacsorára! Kövesd Krisztus példáját, és barátkozz össze olyan emberekkel, akik még nem ismerik Istent!”
www.maiige.hu

Lépj ki a komfortzónádból! (2)

„Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” (Róma 10:14)

1) Soha ne zárj ki senkit! Jézus szóba állt a vámszedőkkel, leprásokkal, bűnösökkel és pogányokkal, és a vallásos környezetet megdöbbentette, hogy ezek az emberek igent mondtak… Lehet, hogy van valaki a te környezetedben, aki olyan távol van Istentől, hogy már leírtad őt… egy rokon, aki gúnyolódik és nevet a hiteden… egy ismerős, aki évek óta ellenáll… valaki, aki olyan bűnbe esett, ami miatt szerinted már nincs remény? Soha ne mondj nemet senkire… nem tudhatod, mikor lágyul meg a szívük, hogyan dolgozik bennük Isten Lelke.

2) Képzeld magad az ő helyébe! John Ortberg mondta: „Néhány háztömbnyire a szüleim otthonától áll a legnagyobb buddhista templom Amerikában. Egyszer elmentem, hogy megnézzem, és ez döbbenetesen megláttatta velem, hogy milyen félelmetes idegenként bemenni egy istentiszteleti helyre, amelynek szokásait nem ismerjük. Amikor elhívsz valakit a gyülekezetbe, nagyobb a valószínűsége, hogy elmegy, ha együtt mentek. Aztán üljetek be valahová egy kávéra, és beszélgessetek arról, ami történt.”

3) Légy Jézus keze és lába! A zsidók törvénye tiltotta a leprásoknak, hogy bármilyen módon érintkezzenek a nem leprásokkal. Amikor azonban egy leprás odament Jézushoz, ő rátette a kezét a leprásra, egy olyan emberre, akit már évek óta nem érintett meg senki (ld. Márk 1:40-45). Megfertőzte Jézust a lepra? Nem! Ő „fertőzte meg” a leprást az evangéliummal, mert Jézus sokkal fertőzőbb volt Isten erejével, mint a leprás a betegségével. Légy ragályos keresztyén, aki megfertőz másokat Isten szeretetével! Nézd meg a kezeidet! Milyen gyakran nyújtod ki őket valaki felé, aki távol van Istentől? Az ő országa kétezer éven át mindig ugyanúgy terjedt: olyan hívők által, akik kinyújtották kezüket, elindultak, és Krisztushoz vezettek másokat!
www.maiige.hu

A közbenjáró imádság szolgálata

„… könyörög érte Istennél…” (Jób 16:21 NIV)

A Biblia azt mondja: „Józsué… megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2Mózes 17:10-13).

Ez a történet a közbenjáró imádság erejét szemlélteti. Távol a tömegtől, de Isten szemei előtt, férfiak és nők „felemelve tartanak” szolgálatokat imádságban. Isten pedig egyre több közbenjárót keres. Charles Finney-nek* volt egy Abel Clary nevű közbenjárója, aki mindenhová vele utazott. Finney azt írta: „Mr. Clary végig imádkozott, amíg prédikáltam, és nem hagyta abba, amíg én ki nem jöttem. Soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt, hanem teljesen az imádságnak adta át magát. Lehet, hogy Finney egész nemzetekre hatott, de nem egyedül tette. Jób azt írja: „van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban… hogy igazolja a férfiút Istennél…” (Jób 16:19-21).

A közbenjáró imádság szolgálata:

1) Olyan szolgálat, amelyben mások helyébe éled magad, és kiállsz mellettük.
2) Olyan szolgálat, amiért áldozatot kell hozni lemondva az élet örömeiről és kényelméről.
3) Olyan szolgálat, melynek hatalma van Isten kezét megmozdítani mások érdekében. Isten, aki azt mondta: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért…” (Ezékiel 22:30), ma is közbenjárókat keres. Te is egy lehetsz közülük!

* Charles Grandison Finney (1792–1875) amerikai presbiteriánus lelkész, az úgynevezett második nagy ébredés (1790–1840) vezéralakja.
www.maiige.hu

A helyreállítás Istene (1)

„Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25)

Bármit is vett el tőled az élet, Isten helyre tud állítani. Lehet, hogy nem pont azt adja meg, amit szeretnél, de meg fogja adni, ami a legjobb számodra. Még ha fegyelmező keze alatt vagy is engedetlenséged miatt, ha megtérsz, ő visszahelyez áldásaiba. Azt mondod: „De mi van az elvesztegetett idővel, a kihagyott lehetőségekkel? Az életem kész káosz. Néha arra gondolok, hogy olyan mélyre süllyedtem, ahol már Isten sem tud elérni.” Ez nem igaz, számodra is van remény.

A Biblia azt mondja: „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson” (Ézsaiás 59:1). Miután teljes örökségét elpazarolta, a tékozló fiú hazatért üres zsebbel, megszégyenülten. Nem akart mást, csak napi háromszori étkezést és munkát a cselédsoron. Ám abban a pillanatban, amikor kimondta: „Bocsáss meg!”, apja odahozatta neki a legszebb köntöst, a hízott borjút, egy pár új sarut, és a gyűrűt, mely visszaállította fiúi rangjába, jogos helyére a családban. Még az ószövetségi törvény nyomasztó terhe alatt is, melyben olyan követelményszint volt, aminek egyetlen ember sem tudott maradéktalanul megfelelni, Isten azt mondta: „Ha valaki ökröt vagy bárányt lop… akkor öt marhát adjon kártérítésül az ökörért, és négy juhot egy bárányért” (2Mózes 21:37). Nos, ha Isten így védte azokat, akik a törvény ideje alatt éltek, a kereszt váltsága előtt, mennyivel többet kész megtenni azokért, akik megváltottak? Ma tehát bátran mehetsz hozzá, tudva, hogy ő a helyreállítás Istene.
www.maiige.hu

A helyreállítás Istene (2)

„… biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.” (1Sámuel 30:8)

Egyszer az amálékiak feldúlták és porig égették a várost, ahol akkor Dávid élt, a harcosok hátrahagyott családjait pedig fogságba hurcolták. Ebben a kétségbeejtő helyzetben „hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra” (1Sámuel 30:4). Isten megengedi, hogy meggyászold veszteségeidet, mert ez így egészséges, azt viszont nem fogja hagyni, hogy hosszú időre ebben az állapotban ragadj. Tehát Isten ezt mondta Dávidnak: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket” (1Sámuel 30:8). Dávid és az emberei visszakaptak mindent, amit elveszítettek? Igen, sőt még sokkal többet is, mert a mi Istenünk nem csupán a helyreállítás Istene, de a bőség Istene is. Azt mondod: „annyira szégyellem magam az elvesztegetett évek miatt.” Isten, aki az időt teremtette, tud neked adni belőle még többet is. „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel 2:25-26).

Figyeld meg ezt a szót: „jóllakásig”! Amikor Isten megáld, az nem csak egy cseppnyi, nem csupán jegyre kapható fejadag. Nem, akkor te is ezt énekelheted: „Szeretetének nincs határa, kegyelme minden mértéket meghalad, erejét nem korlátozza semmi. Mert végtelen gazdagságából Jézusban ő megajándékoz, megajándékoz és újra csak ad.” Amióta Ádám és Éva „elszúrták a dolgot” az Édenben, Istennek az a vágya és terve, hogy visszaadja nekünk mindazt, amit elvesztettünk. Jöjj hát ma hozzá, és engedd, hogy a helyreállítás elkezdődjön!
www.maiige.hu

A helyreállítás Istene (3)

„… hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Korinthus 8:9)

Azon töprengsz, bárcsak ne mondtad vagy ne tetted volna? Nem vagy ezzel egyedül, mindannyiunknak van min bánkódni. Isten azonban nem azt akarja, hogy állandó bánkódásban éljünk, hanem azt, hogy tanuljunk hibáinkból. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Korinthus 8:9). Jézus töviskoronát hordott, hogy te az igazság koronáját viselhesd, és jogod legyen Istennel együtt lenni. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róma 5:1). A megigazulás feljogosít arra, hogy Isten elé állhass, és kérhesd tőle mindazt a jót, amit neked szánt. Az üzleted alig-alig megy, vagy egyenesen a csőd szélén áll? Péter, a halász átélte ugyanezt. Ezért Jézus, a Helyreállító, ezt mondta neki: „»Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!« Simon így felelt: »Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.« S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.” (Lukács 5:4-7). Jézus egyetlen szavára a csőd szélétől odáig juthatsz, hogy másik hajóra is szükséged lesz. Jézus többet adott vissza Péternek, mint amennyit elvesztett.

A mai ige számodra tehát ez: „Hidd el, hogy többet kaphatsz, mint amennyire számítottál, mert a mi Istenünk a helyreállítás Istene.”
www.maiige.hu

A helyreállítás Istene (4)

„Íme, jön Istenetek… és megfizet…” (Ézsaiás 35:4)


Amit feladtál azért, hogy Istent szolgáld, semmi ahhoz viszonyítva, amit visszakapsz. „Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: »Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?« Jézus erre ezt mondta nekik: »Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem… És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.«” (Máté 19:27-29).

Ez azt jelenti, hogy Isten százszor annyit tud visszaadni, mint amennyit feláldoztál azért, hogy szolgáld őt. Gyengének és haszontalannak érzed ma magad? Olvasd el a következő szavakat, és áll rájuk hittel: „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” (Ézsaiás 35:3-4). Azt mondod, elveszett az örömöd? Isten túláradó mértékben vissza tudja adni: „Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézsaiás 35:10). Azt mondod elfogyott az erőd, nem tudsz már mit nyújtani? Akkor bízz ebben az ígéretben: „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik…” (Ézsaiás 35:1-2). Örülj, Istened a helyreállítás Istene, tehát a legjobb napjaid még csak ezután következnek!
www.maiige.hu

Mennyire ismered az Urat?

„… a te arcodat keresem, Uram!” (Zsoltárok 27:8 NKJV)

A színdarab végén a főszerepet játszó színész a nézőket azzal bűvölte el, hogy ráadásként a 23. zsoltárt mondta el. A nézőtér óriási tapsban tört ki. A színész észrevette, hogy a teremben ott van a régi lelkésze is, ezért megkérte, hogy ő is mondjon valamit. Meglepetésükre a lelkész is a 23. zsoltárt mondta el. Amikor befejezte, hatalmas csend támadt. A nézők a könnyeiket törölgették. Ekkor a színész odaállt az idős lelkész mellé, és ezt mondta: „Hölgyeim és uraim, íme, a különbség: én ismerem a 23. zsoltárt, de ő ismeri a Pásztort!”
Dr. Alexander Maclaren a híres skót prédikátor minden ismeretét ezzel a szokásával szerezte: minden nap egy órát egyedül töltött Istennel. Maclaren egy kopott karosszékben ült Bibliájával a térdén. Néha elolvasott belőle egy szakaszt, de legtöbbször csak ült ott, kezébe temetett arccal. Az alatt az óra alatt nem úgy olvasta a Bibliát, mint egy tanuló, vagy tanulmányozva, mint aki prédikációra készül. Egy segédlelkésze így fogalmazott: „Úgy olvasta, mint ahogy egy gyermek olvasná a távol lévő apjától kapott levelet, vagy ahogyan a távol lévő kedvestől érkező szerelmes szavakat inná a szíved.”Mennyire ismered az Urat? Mennyire akarod megismerni? A válasz nem abban van, amit mondasz, hanem abban, amit teszel. Amire igazán vágysz, amit gyakorolsz. A zsoltáros azt mondta: „Ha ezt mondod: keressétek arcomat, szívem így válaszol: a te arcodat keresem, Uram!” (Zsoltárok 27:8 NKJV)
http://www.maiige.hu

Kezdesz kiszáradni?

„Mert vizet árasztok a szomjas földre…” (Ézsaiás 44:3)

Julie Coleman írja: „Épp egy írókonferenciára tartottam Philadelphiába, amikor észrevettem, hogy meg kellene állnom tankolni. Általában válogatós vagyok abban, hol állok meg, de ahogy a hosszú egyenes útszakaszon magányosan vezettem, kezdtem kétségbe esni… bármelyik percben lefulladhatok a közel 40 fokos hőségben, és még csak egy üveg víz sincs nálam. Hosszú mérföldek után végül egy kis kereszteződéshez értem. Négy ház… és egy benzinkút! Úgy nézett ki, mint amit úgy hívnak: »Jóska benzinkútja és kiskereskedése«. Más körülmények között bizonyára elfordítottam volna a fejem, de abban a pillanatban ez volt a legszebb dolog, amit valaha láttam! Furcsa, hogy a körülmények mennyire tudják befolyásolni érzelmeinket!”

Ellenségei elől menekülve Dávid így imádkozott: „… lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld… Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” (Zsoltárok 143:6-8). Vajon másképp imádkozott volna Dávid luxuskörülmények között, amikor szolgák hada lesi kívánságait? Az, hogy nem tudta, vajon lesz-e mit ennie vacsorára, és hogy a szabad ég alatt kellett töltenie éjszakáit, megváltoztatta látásmódját. Amikor az élet jól megy, beképzeltekké válunk, és elfeledkezünk Istenről. Lelki értelemben annyira kiszáradunk, hogy egyetlen szikrától is robbanunk. Kinek a hibája, ha kifogy az üzemanyag az autónkból? A benzinkút nem költözött arrébb! Rajtad múlik, hogy megállsz, vagy tovább hajtasz! Amikor kiszáradsz, azokat fogod először megbántani, akik legközelebb állnak hozzád, aztán küszködhetsz a kirobbanást követő bűntudattal. Isten azt mondta: „… vizet árasztok a szomjas földre” (Ézsaiás 44:3). Ma tehát vedd elő a Bibliádat, és töltsd fel a lelkedet!
www.maiige.hu

Gerjeszd fel… és ne hagyd kialudni! (1)

„… gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát… benned.” (2Timóteus 1:6)


Isten adott nekünk tehetséget, de a mi dolgunk azt fejleszteni. Ez nem is olyan nehéz, hiszen a tehetségünk rendszerint olyan dologhoz kapcsolódik, amiért lelkesedni tudunk. Gondold csak végig: Isten teremtett, ő programozta be szíved vágyait. Ha ezt tudod, könnyebben megérted, hogyan kapcsolódnak össze veled született adottságaid és képességeid azokkal a dolgokkal, amiket szívesen teszel. Valaki így fogalmazta meg: „A vadászkutyának természetes ösztöne a vadászat. Házőrzőként azonban csak fekszik egész nap minden lelkesedés nélkül. Ám amikor vadászni viszik, rögtön feléled. Azért van ez így, mert Isten így tervezte a vadászkutyákat. Bennük van a szenvedély. Nem kell külön feltüzelni magukat, vagy azt mondani: »Hallgassunk meg egy prédikációt vagy motivációs üzenetet, ami segít felizzítani életkedvünket és lelkesedésünket.« Nem, amikor ezek a kutyák tudják, hogy vadászni indulnak, magától értetődően fellelkesednek… Mi is, ha azt tesszük, amiről tudjuk, hogy erre kaptunk elhívást, akkor magától feltámad bennünk a lelkesedés és izgalom. Lehet, hogy éppen nem ugrabugrálunk… de mélyen belül tudjuk: »Erre kaptam elhívást. Erre születtem.« Másrészt viszont, ha olyasmit csinálunk, ami nem jön természetesen, akkor csak küszködünk. Ha próbálkozol, gyakorolsz, edzel, erőlteted magad, és mégsem tudod elsajátítani azt a képességet, akkor ismerd el, hogy ez talán nem része a természetednek. Persze igaz, hogy kitartónak kell lennünk… igyekeznünk kell megtanulni nehéz dolgokat is… de általánosságban az élet nem lehet folyamatos küszködés.” Amikor sikerül elérni célodat, az egyik legfeltűnőbb eredmény az a jutalmazó érzés, hogy természetes adottságainkat kiaknázva fel tudjuk gerjeszteni Isten bennünk lévő ajándékát.
www.maiige.hu

Gerjeszd fel… és ne hagyd kialudni! (2)

„Drágakőnek véli ajándékát… amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.” (Példabeszédek 17:8)

Pál beszél Isten bennünk lévő ajándékáról (ld. 2Timóteus 1:6-7). Ez nem olyan dolog, amit meg lehet tanulni, ez valami, amit Isten ad neked, és senki más nem tudja működésbe hozni számodra. Úgy lehet „felgerjeszteni”, ha használod és fejleszted. Salamon azt mondta: „Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele” (Példabeszédek 17:8) Az Istentől kapott ajándék sok különböző területen gazdagítja életedet, nem csupán anyagiakban. Míg a pénz nem megfelelő indok arra, hogy bármire is rááldozd életedet, az Istentől kapott ajándék fejlesztése több szinten is „kifizetődő”. Sajnos sok ember irigy mások ajándékaira. Te ne pazarold az idődet féltékenységre! Ez ellopja az ajándékodat és leszívja az energiádat. Azzal kellene foglalkoznod, hogy felgerjeszd ajándékodat, így nem is maradna időd másokéra irigykedni.

Amikor Louis Armstrong zeneiskolába felvételizett, megkérték, hogy skálázzon. Ő azonban csak két hangot tudott tisztán kiénekelni, ezért nem vették fel. Armstrong sírt, amikor elutasították, de később ezt mondta barátainak: „A zene ott van bennem, ezt nem tudják kizárni belőlem.” Így aztán folytatta az éneklést, és a világ egyik legsikeresebb, legszeretettebb énekese és zenésze lett, aki több lemezt adott el, mint mások, aki tehetségesebbek voltak. Mind eredeti példányoknak születünk, de sokan megelégszenek azzal, hogy fénymásolatok legyenek. Gondold végig: ha olyan leszel, mint mindenki más, és beszállsz a patkányok versenyfutásába, akkor, még ha nyersz is, csupán nagy patkány leszel! Az ajándékod teret nyit számodra (ld. Példabeszédek 18:16), rajta hát, töltsd be azt a helyet, amire Isten tervezett!
www.maiige.hu

„Mi a neved?” (1Mózes 32:28)

Élj Istentől kapott identitásod szerint!

Amikor az Úr angyala Jákóbbal küzdött, megkérdezte tőle: „Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved [ami csalót jelent], hanem Izráel [Isten harcosa/fejedelme], mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél” (1Mózes 32:28-29). Isten rákényszerítette Jákóbot, hogy vegye észre igazi identitását. Megküzdött vele azért a felismerésért, hogy rájöjjön, ki is ő – nem az, akinek mások mondják. A szülei adtak neki egy nevet, és mások is azon a néven szólították, ezért elhitte magáról, hogy ő az, és mindig is az lesz. Istennek azonban más terve volt vele.

Figyelj csak: nem az vagy, akinek mások mondanak! Miért kellene az ő elnevezéseikre hallgatnod? Az határozzon meg, aki Isten szemében vagy! Engedd, hogy ő határozza meg sikered mértékét! Miért csak mások élhetnének teljes életet, te nem? Több vagy, mint a múltad; több vagy, mint a végzettséged vagy az önéletrajzod; több vagy, mint a bőröd színe; több, mint a bankszámlád; több, mint a körülményeid. Mondd ezt azoknak, akik lekicsinylően beszélnek rólad: „Összetévesztesz valakivel. Isten azt mondja rólam, hogy fejedelem vagyok. Márpedig, ha fejedelem vagyok, akkor jogom van hozzá, hogy aszerint is bánjanak velem!” Azt kérdezed, igaz-e ez? Igen. A Biblia azt mondja, ha Istennel jársz, akkor a királyi papsághoz tartozol (ld. 1Péter 2:9). Győztes vagy (ld. 1János 2:13-14). Fej vagy, és nem farok, felül vagy, nem alul (ld. 5Mózes 28:13-14). Töröld hát le könnyeidet, emeld fel a fejedet, húzd ki magad, és kezdj el Istentől kapott identitásodban járni!
www.maiige.hu