Bizonytalannak érzed magad? (2)

„Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok!” (Jeremiás 1:17)

Szégyelled magad az indulásod miatt? Jeremiás is így volt vele. Könyvét azzal kezdi, hogy felsorolja származását, és a környezetében élő jó és rossz embereket. Tudod mit? Mindannyian olyan géneket örököltünk, melyek nem éppen tökéletesek. Vegyes csomag vagyunk. Mit kellene hát tennünk? Tanuljunk azoktól, akik rosszul csinálták, és kövessük azokat, akik jól csinálták. Fedezd fel, milyen céllal helyezett Isten erre a földre, és töltsd be azt! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább a következő futónak. Arra törekedj, hogy jól érj célba, és hallhasd: „Jól van, jó és hű szolgám!” Vigyázz arra, mit mondasz! Kimondott szavaid nemcsak másokra vannak hatással, de rád is! Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy az életkora nem megfelelő, Isten azt mondta: „Ne mondd, hogy fiatal vagy!” Amikor amiatt panaszkodott, hogy ő nem egy szónoki tehetség, Isten azt mondta: „Ne mondd ezt!” Amikor látta, hogy mekkora az ellenállás, térdei megremegtek, de Isten azt mondta: „Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az Úr.” (Jeremiás 1:17-19). Isten nemcsak Jeremiásnak ígérte meg, hogy vele lesz, hanem neked is!
http://www.maiige.hu

Bátran támaszkodhatsz Isten Igéjére (2)

„Isten beszéde… munkálkodik is bennetek…” (1Thesszalonika 2:13)

Figyelj meg két dolgot: 1) Isten Igéje ihletett szó. Chuck Swindoll írja: „Semmi gondunk nincs Azzal, aki az igazságot adta… de vajon nem romlott-e az igazság, amikor Isten bűnös emberek közvetítésére bízta? Ez megfelelő pillanat arra, hogy megismerkedjünk a kinyilatkoztatás, ihletettség és megvilágosítás fogalmával. A kinyilatkoztatás akkor történt, amikor Isten kijelentette igazságát, az ihletés, amikor a szentíró megkapta és feljegyezte ezt az igazságot, a megvilágosítás pedig azt jelenti, amikor mi megértjük és alkalmazzuk. Az, hogy mennyire bízol a Bibliában, egyenesen arányos azzal, hogy mennyire fogadod el ihletettségét. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy hibátlan és megbízható? Pál segít a kérdés megválaszolásában: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timóteus 3:16). Amikor Isten kijelentette igazságát azoknak az embereknek, akik leírták, akkor „kilehelte” Igéjét. Amikor levelet diktálunk „kileheljük az üzenetet”, és valaki más legépeli. Akkor vajon a szentírók egyszerűen csak leírták, amit diktáltak nekik? Ha eléggé ismered a Bibliát, észre fogod venni, hogy Péter írása nem úgy hangzik, mint Jánosé. Hogy János nem úgy fogalmaz, mint Dávid. Valahogy az író személyisége is megmaradt, anélkül, hogy ez a szöveget rontaná… ez kizárja a diktálás elképzelését. Péter azt mondja: „Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Péter 1:20-21). Ez a válasz a kérdésre. 2) Isten Igéje megtart. Amikor káosz vesz körül minket, Isten Igéje ad stabilitást. Hosszútávon semmilyen más tanács nem tud átsegíteni. Semmi más nem segít, hogy szilárdan meg tudjunk állni a kétségek és bizonytalanság viharaiban. Semmi más nem adja meg azt az erőt, amire nap mint nap szükségünk van.”
www.maiige.hu

Imádkozd az elengedés imáját!

„… az ok nélkül való átok nem száll az emberre.” (Példabeszédek 26:2 Károli)

Stormie Omartian írónő olyan anya mellett nőtt fel, aki azt mondta neki, hogy nem ér semmit. Bezárta Stormie-t egy szekrénybe, mert látni sem bírta őt! Stormie ezt írja: „Egy beteg elméjű anya nevelt fel… és az ő viselkedése bűntudatot, reménytelenséget, gyámoltalanságot és mély érzelmi fájdalmat keltett bennem. Fiatal nővé érve még mindig be voltam zárva – csupán annyi volt a különbség, hogy a határok nem fizikaiak, hanem érzelmiek voltak – egy mély, folyamatosan jelen lévő fájdalomba, ami önpusztításban és bénító félelemben nyilvánult meg. Évekkel később [egy keresztyén tanácsadó segítségével] megtanultam, hogy az olyan mélyen gyökerező meg nem bocsátást, mint az enyém, rétegenként kell felfedni. Egy napon késztetést éreztem, hogy így imádkozzam: „Uram, adj olyan szívet anyám felé, amilyen a tiéd.” Hirtelen látomásban magam előtt láttam őt olyan gyönyörű, vidámságszerető, tehetséges nőként, aki egyáltalán nem hasonlított arra a személyre, akit ismertem… olyannak láttam őt, amilyennek Isten teremtette, nem olyannak, amilyenné vált. Milyen csodálatos kinyilatkoztatás! Azonnal összeállt bennem a kép a múltjáról – az édesanyja tragikus halála… szeretett nagybátyjának és nevelőapjának öngyilkossága, az elhagyottság érzése, bűntudat, keserűség és meg nem bocsátás… Isten szívének érintése olyan megbocsátást hozott, hogy amikor anyám meghalt… nem volt bennem felé semmilyen rossz érzés. Sőt, minél inkább megbocsátottam neki, Isten annál több szép emléket juttatott eszembe… Az emberek gyakran azért olyanok, amilyenek, mert az élet olyanná formálta őket, az igazi történetüket egyedül Isten ismeri. Ahhoz, hogy élvezni tudd mindazt, amit Isten neked szánt, imádkozd az elengedés imádságát, és engedd el a múltat!” Csak ekkor tudsz továbblépni.
www.maiige.hu

Mennyi az elég? (1)

„… ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15)

Mit jelent számodra a „jó élet”? A leggyorsabb autót? A legnagyobb házat? A legújabb divat szerinti ruhákat vagy a legrangosabb állást? Isten elképzelése egészen más. Jézus azt mondta: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15). G. K. Chesterton mondta: „Két módja van annak, hogy eleget szerezzünk. Az egyik, hogy egyre többet és többet halmozunk fel. A másik, hogy egyre kevesebbre vágyunk.” Alekszandr Szolzsenyicin egy szovjet börtönben fedezte fel ezt az igazságot, amikor szabadságát, barátait, otthonát és könyveit mind elvették tőle. Az Antarktiszon hosszú hónapokig tartó magány után Richard Byrd admirális ezt írta: „Most tanulom, hogy az ember elmélyült életet élhet egy seregnyi dolog nélkül is.” Micsoda nagyszerű felfedezés! Harold Sala azt írja: „A mai embereket sokkal inkább birtokolják javaik, mint bármely korábbi nemzedéket… Minél bonyolultabbá válik az élet, annál inkább meg vagyunk győződve arról, hogy többre van szükségünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Ha egyszer megszereztük, amiről úgy gondoltuk, hogy szükségünk van rá, hamarosan újra boldogtalanok leszünk, mert kijön egy újabb modell, ami sokkal csillogóbb… Sokkal kevesebbre van szükség annál, mint gondoljuk, ahhoz, hogy felfedezzük a boldogságot, ha az belülről fakad, és ezzel megtörjük a dolgok szorítását életünkön.” Nos, mennyi az elég? Jézus azt mondta a gazdag ifjú írástudónak, aki ezzel a kérdéssel küszködött: „… add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem” (Máté 19:21). Az ifjú nem ezt a választ várta! Azt jelenti ez talán, hogy Isten ellenzi, hogy pénzed legyen? Nem. Isten azt ellenzi, ha bármi más átveszi az Ő helyét az életedben! Tudja, hogy: „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:21).
www.maiige.hu

Mennyi az elég? (2)

„Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.” (Lukács 12:31)

Mikor lesz a szükségből kapzsiság? Valaki így írt erről: „Ritkán fordul elő, hogy az ember így ébred: »Eddig énközpontú életet éltem, mostantól megszabadulok a nagy autómtól és a menő jachtomtól, és a nyomornegyedben fogok élni együtt dolgozva a szegényekkel.« Isten mindenkit személy szerint kezel. Ami nem gond az egyik embernél, nem feltétlenül megfelelő egy másik ember számára. Amikor Renny Scott lelkipásztor ezzel a kérdéssel kezdett küszködni, azt mondta: »Sehogy sem tudom feloldani a feszültséget aközött, hogy én egy nyugodt környéken élek, míg mindenütt körülöttünk ott a földi pokol az éhezés és szegénység formájában.« Afrikába ment a World Vision szervezettel, ahol mások szükségein igyekezett segíteni. Később a város szegénynegyedébe költözött, ez volt a második lépés. Aztán elvállalta egy gyülekezet vezetését, amelynek csupán 50 tagja volt, és egy iskola ebédlőjében tartották az istentiszteleteket. Amikor az egyik diakónus azt javasolta, ahogy a teljes vasárnapi gyűjtést ajánlják fel missziós célokra, Scott nagyot nyelt – hiszen a vasárnapi gyűjtésből lett volna az ő fizetése is! Végül a feleségével úgy döntöttek, hogy szerényebb életmódot fognak folytatni, olyasmit tettek, amit sokszor én is példaként és kihívásként állítottam mások elé… meghúzzák a nadrágszíjat, határokat állítanak fel, és ezt mondják: »Ennyi, és nem több«, minden mást pedig továbbadnak adományként… A kis gyülekezet azután 1800 tagúvá növekedett, akik imaházat építettek és missziókat tartottak fenn. Mára azt a feladatot vállalták fel, hogy segítik a hajléktalanokat megfizethető lakáshoz jutni. Scott azt mondta: »Meg kellett kérdeznem magamtól, milyen munkában szeretnék lenni, ha Krisztus ma jönne vissza. A választ a Máté evangéliuma 24. és 25. részében találtam: a feladatom, hogy talentumaimat befektessem ott, ahol szükség van.«”
www.maiige.hu

Önelégült vagy elkötelezett?

„Dániel eltökélé az ő szívében…” (Dániel 1:8 Károli)

A Biblia azt mondja: „Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével…” (Dániel 1:8 Károli). Dániel már előre elrendezte magában a dolgot, még mielőtt a kérdés felvetődött volna. József szintén előre eldöntött értékrend szerint élt, ezért tudott nemet mondani Potifár feleségének. A három héber ifjú előre tudta, mit fog tenni, tüzes kemence ide vagy oda: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” (Dániel 3:17-18). Te mit hiszel Istenről? Ha azt hiszed, előfordulhat, hogy cserbenhagy, akkor soha nem kötelezted el magad igazán neki. Az elkötelezettség növekszik! Nem tudod elkötelezni magad valami nagy dologra, ha először nem kötelezted el magad kis dolgokban. A három héber ifjú először a király ételére mondott nemet, így tudtak később nemet mondani a bálványimádásra. Ilyen hitre nem lehet hirtelen szert tenni. A legtöbben az eltelt évekre visszatekintve rá tudunk mutatni egy pontra, ahol az életünk jelentősen megváltozott. Mivel belül már készen álltunk, meghoztunk egy döntést, ami attól kezdve mindenre hatással volt. Ahhoz azonban, hogy igazi elkötelezett döntést tudj hozni bármiben is, először le kell küzdened a következő három problémát: 1) A biztonságérzet problémája. A bizonytalan emberek félnek kockáztatni. Mindig van készenlétben egy B tervük arra az esetre, ha Isten nem lépne közbe az érdekükben, inkább magukra számítanak, mint Istenre. 2) A siker problémája. Ha valamilyen sikert érünk el, arra nagyon vigyázni akarunk. Azt szeretnénk, hogy az emberek továbbra is jót gondoljanak rólunk, ezért védekező életformát veszünk fel. 3) Az elégedettség problémája. A langymeleg laodiceai gyülekezet ezt mondta magáról: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire” (Jelenések 3:17). Kérdezd meg magadtól: Önelégült vagyok, vagy elkötelezett?
www.maiige.hu

Tanulj meg várni!

„Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:16 Károli)

A zsoltáros írja: „benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:15-16). Ahogy Istennel jársz, rá fogsz jönni, hogy több időd telik várakozással, mint azzal, hogy megkapod, amit szeretnél. Amikor pedig megkapod, amire vártál, akkor meg valami másra kezdesz várni! Így, ha nem tanulsz meg örömmel várni, állandó frusztrációban fogsz élni. Pál azt írja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). „A maga idejében” az, amiről Isten tudja, hogy a megfelelő idő, nem az, amit te megfelelőnek gondolsz. Istennél meghatározott ideje van annak, hogy bizonyos dolgok megvalósuljanak életedben, ezért jól teszed, ha megnyugszol és vársz, mert csakis akkor fog megtörténni, nem hamarabb. Isten tudja, mire van szükséged, mikor van szükséged rá, és hogyan adhatja azt meg neked. „És mit kellene tennem, amíg várakozom?” – kérdezed. Bízz benne! Egy bibliatanító írja: „Isten megtanított, hogy éljem tovább azt az életet, amit most élek, amíg várok arra, hogy beteljesedjenek azok a dolgok, melyeket a szívemben hordozok. Gyakran annyira igyekszünk világra hozni a következő dolgot, hogy nem élvezzük azt, amink most van, és nem is vigyázunk rá. Egyszer kaptam egy látást Istentől, de tíz év telt el, mire a megvalósulását is kezdtem látni. Azt hiszem, sok örömtől fosztottam meg magam azok alatt az évek alatt azzal, hogy megpróbáltam világra hozni valamit, aminek Isten szerint még nem jött el az ideje. Tanuld meg élvezni, ahol most tartasz, amíg arra vársz, hogy eljuss oda, ahol lenni szeretnél.”
www.maiige.hu

Lelki felülvizsgálat (1)

„… megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot…” (1Krónika 28:9)

A zsoltáríró így imádkozott: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). A bölcs ember rendszeresen eljár az orvoshoz felülvizsgálatra. Ugyanígy szükségünk van lelki felülvizsgálatra Istennél. Milyen területeken? 1) Van-e üdvösséged? „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Megbántad már valaha a bűneidet? Jézusba vetetted bizalmadat, mint Megváltódba? Átadtad magad neki, és őt tetted életed urává? 2) Milyen helyet kap életedben a napi áhítat? „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem” (Zsoltárok 119:97). „Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt” (Zsoltárok 119:140). Olvasod minden nap Isten Igéjét és elmélkedsz rajta? Komolyan veszed, és következetesen megtartod napi csendességedet? Valóban tartalmasak az áhítataid? Megpróbálod alkalmazni a Szentírás alapelveit minden helyzetedre? 3) Alázatos vagy? Isten azt mondja: „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás 57:15). Ha vétkeztél, kész vagy gyorsan elismerni és igazat adni Istennek? Gyorsan igazat tudsz adni másoknak, ha tévedtél? Tudsz örülni mások sikerének akkor is, ha a te eredményeidet észre sem veszik? Többre tartasz másokat önmagadnál? (ld. Róma 12:10). Tudatában vagy annak, hogy életed Istentől függ?
www.maiige.hu

Lelki felülvizsgálat (2)

„Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője…” (Jeremiás 17:10)

Mit mutat a műszer, ha a következőket vizsgálják nálad? 1) Engedelmesség. „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” (Zsidók 13:17). Állhatatosan engedelmes vagy Istennek mindabban, amit mond neked? Alárendeled magad azok vezetésének, akiket Isten helyezett föléd? Imádkozol értük, és megköszönöd mindazt, amit befektetnek életedbe? 2) Tiszta szív. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1:8-9). Megvallod bűneidet konkrétan néven nevezve őket? Célul tűzted ki, hogy elhagyd bűnödet abban a pillanatban, amikor Isten felfedi előtted? Mi van azokkal a területekkel, amiket még nem adtál át Istennek? Hajlandó vagy minden bűnt feladni Istenért? 3) Tiszta lelkiismeret. „… arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Bocsánatot szoktál kérni azoktól, akiket megbántottál? Tiszta a lelkiismereted Isten és emberek előtt? 4) Bizalommal tudsz Isten elé állni? „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte” (1János 3:21-22). Túl tudsz-e látni a puszta „jó vagy rossz” kérdésén, megkérdezed-e magadtól: „Hogyan fog ez hatni arra, hogy bizalommal tudok-e állni Isten elé?”
www.maiige.hu

Lelki felülvizsgálat (3)

„Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata…” (Róma 8:27)

A lelki felülvizsgálat alkalmával ilyen dolgokat kell ellenőrizni: 1) Fontossági sorrend. „… keressétek először az ő [Isten] országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:33). Időbeosztásodat, feladataid ütemezését alárendeled Isten tetszésének? Költségvetésed azt mutatja, hogy Isten első helyen áll pénzügyi döntéseidben? 2) Értékek. „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben… Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.” (Kolossé 3:3,12). Azt szereted, amit Isten szeret, és gyűlölöd, amit Isten gyűlöl? Nagyra értékeled azokat a dolgokat, amik Istennek kedvesek? Vágyaid és céljaid összhangban vannak Isten Igéjével? 3) Áldozathozatal. „… kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem… hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához…” (Filippi 3:8-10). Teljesen megadtad magad Istennek? Van bármi, amit értékesebbnek tartasz nála? Ha igen, imádkozz így: „Atyám, bocsásd meg, hogy én akartam irányítani az életemet! Most eléd jövök, megadom magam, megbánom bűnöm, és kérlek, tisztíts meg! Újíts meg, és tölts be Lelkeddel! Lemondok önző útjaimról, és téged teszlek életem Urává. Azt mondtad, azt szeretnéd, hogy forró vagy hideg legyek, de semmiképp se langyos. Gyújts bennem tüzet ma, hogy úgy tudjak világítani, hogy másokat hozzád vonzzak!”
www.maiige.hu

Lelki felülvizsgálat (4)

„Ő azonban ismerve gondolataikat…” (Lukács 11:17)

Ahhoz, hogy a lelki felülvizsgálat hatékony legyen, meg kell vizsgálnod a következő három területet. 1) Megbocsátás. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.” (Kolossé 3:13-15). Kész vagy megbocsátani azoknak, akik megbántottak? Igyekszel megoldani a konfliktusokat, amilyen gyorsan csak lehet? Neheztelést őrizgetsz magadban? 2) Lelkek megnyerése. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Máté 28:19-20). Aggaszt az elveszett lelkek sorsa? Megragadsz minden lehetőséget, hogy tanúságot tégy hitedről? Életed összhangban van a szavaiddal? 3) Imádság. „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krónika 16:11). Milyen az imaéleted? Rendszeresen szoktál imádkozni? Hűségesen imádkozol mások szükségeiért? Megtanultál hittel imádkozni Isten Igéjére állva? Hiszed, hogy ő nagy dolgokat kész megtenni értünk? Tapasztalod az imameghallgatást? Imaéleted Istennel való mélyebb közösségre vezetett? Ha komolyan gondolod a mély belső változást, a lelki növekedést, a Krisztushoz hasonló személyiség kialakítását, tölts ma időt az Úrral, és mondd: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24).
www.maiige.hu

Istent keresd – ne mindenféle dolgokat!

„…Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18)

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Azt azonban fontos felismernünk és elismernünk, hogy Isten a forrása minden áldásnak, amit kapunk. Ez az a pont, ahol mindannyian kudarcot vallunk. Nézzünk szembe vele, a több nem mindig jobb! Sőt, az Istentől való függőségünk csökken, ahogy egyre inkább más dolgokra kezdünk támaszkodni. Ezért mondja a mózesi törvény, hogy ne építsünk üzleti birodalmakat. Az ószövetségben kamatmentesen kellett kölcsönt adni a szegényeknek (ld. 2Mózes 22:24); a tartozásokat minden hetedik esztendőben el kellett engedni (ld. 5Mózes 15:1-2); a rabszolgákat fel kellett szabadítani, és el kellett látni őket javakkal, melyek elősegítik az újrakezdést (ld. 5Mózes 15:12-14); a családi birtokot vissza kellett váltani (ld. 3Mózes 25:23-25); az eladott vagy elvesztett és vissza nem váltott birtokot vissza kellett adni eredeti tulajdonosának (ld. 3Mózes 25:13-17). Miért? Mert Isten azt akarta, hogy népe tőle függjön, őrá támaszkodjon, ne vagyonára, javaira. Ezért figyelmeztette őket: „Amikor… bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről… Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:12-18). Isten irányelvei nem változtak. Andy Stanley rámutat, hogy a tennivalók és tiltások listája olyan, mintha útmutatást kapnánk egy személytől. Ha térképet adna kezünkbe, arra összpontosítanánk, de ha egy személyt követünk, akkor őrá figyelünk. A Biblia nem azt mondja, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik a „dolgokat”. Nem, a Bibliában azt olvassuk: „… aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6). Összegzésül: ha Istenen kívül bármi másban keresed a kapaszkodót, folyton küszködni fogsz. „Ne aggódjatok ezek miatt… mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre… és megad majd mindent, amire szükségetek van.” (Máté 6:31-33 NLT).
www.maiige.hu

Felnőtté válás (1)

„Amikor gyermek voltam… amikor pedig férfivá lettem…” (1Korinthus 13:11)

Szoktál néha azon töprengeni, hogy tizenéves gyermekedből lesz-e valaha is érett felnőtt? Isten hozott a szülőség legnehezebb szakaszában! A tinédzser képes egyik pillanatról a másikra átváltani optimizmusból pesszimizmusba, lelkesedésből unalomba, magabiztosságból kétségeskedésbe, boldogságból kétségbeesésbe, társaságkedvelésből zárkózottságba, nyugalomból változékonyságba, együttműködésből ellenállásba. És, ha azt kérdezed tőlük: „Mi a baj?”, azt válaszolják: „Semmi” vagy: „Nem tudom.” És ez az igazság. Tényleg nem tudják! A biokémiai változások bombazáporában gyermeked a gyermekkor és a felnőttkor világa között igyekszik valahogy navigálni életét, megértésedre és türelmedre van szüksége. A serdülőkor odüsszeiája számukra borzalmas, kínos és zavaros. A gyermekek ismerik saját világuk szerepeit és szabályait, a felnőttek is ismerik ugyanezeket az ő világukban. A gyerekektől azt várjuk, hogy gyerekként viselkedjenek, a felnőttektől, hogy felnőttként. A tizenévesekben azonban mindkét világ vonásai ott vannak, bár ők egyikhez sem tartoznak. Amikor gyerek-üzemmódban vannak, nem szabad gyerekként viselkedniük. „Mikor nősz fel végre?!” – kérdezzük. Amikor felnőtt-módba kapcsolnak, megtagadjuk tőlük a felnőttség előjogait. „Szó sem lehet róla… te még gyerek vagy!” A felnőttek világa és a gyermekek világa viszonylag jól körülhatárolható, stabil és kiszámítható terület. A tizenéveskor azonban meglehetősen elmosódott, zavaros. Váltakoznak a két világ között, sosem biztosak benne, hogy hová tartoznak, felnőttek vagy gyermekek. Ezért vonzódnak kortársaikhoz, akik hasonló tapasztalatokat élnek meg, bár ők sem értik mindezeket. Mire van szükségük? Olyan szülőkre, akik megértik és bátorítják őket! „Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, úgy éreztem, mint egy gyermek, úgy gondolkoztam, mint egy gyermek. Mint te. Amikor pedig férfivá [vagy felnőtt nővé] lettem, kinőttem a zavarodottságból és tanácstalanságból. Te is ki fogsz nőni belőle.”
www.maiige.hu

Felnőtté válás (2)

„… legyetek tehát bölcsek és józanok…” (1Péter 4:7)

A gyermekkorból a felnőttkorba eljutni komoly átalakulás, amihez sok bölcsesség és szeretet kell. Gyermeked érzései és viselkedése időnként gyerekes lesz, máskor meg egészen felnőttes. A te dolgod, hogy felismerd, bárhol is tart most, fel fog nőni felnőtt férfivé/nővé, és felnőtt is fog maradni! A felnőtté válás felé tartó út megemeli a tizenéves stressz-szintjét, néha annyira, hogy úgy érzi, semmi sincs az irányítása alatt. Így tudsz neki segíteni abban, hogy érett felnőtté váljon: 1) Légy ésszerű, ne a spontán reakcióid vezessenek! A szülői szerep megkívánja, hogy: „legyetek tehát bölcsek és józanok”. Légy felnőtt! Nem tudsz segíteni gyermekednek a felnőtté válásban, ha magad sem vagy az. 2) Légy szülő, ne haver! Szükségük van valakire, aki vállalja a vezető felelősségét, és az érettség felé terelgeti őket. Ha lemondasz szerepedről, mert félsz gyermeked haragjától, elutasításától vagy boldogtalanságától, azzal magára hagyod őt a saját zűrzavaros helyzetében. Te vagy a szélcsend, melyet Isten viharos életükbe adott, te vagy a világítótorony, amely utat mutat nekik. Átmenetileg lehetséges, hogy értékrendedet, szabályaidat, életstílusodat és erkölcsiségedet idejétmúltnak fogják tartani. Ne is várj mást, ez a szülői hivatás velejárója. Tartsd a frontot! Ne akarj „menő” lenni azzal, hogy lejjebb teszed a mércét, azzal mindketten csak veszítetek! Akkor is kihívást állítanak eléd, ha „menő” vagy, és akkor is, ha nem. (Egyébként semmi sem annyira „ciki” egy tizenéves számára, mint az a szülő, aki „menő” akar lenni!) Légy önmagad, tartsd be a bibliai mércét, légy jellemes – szükségük van rá! Igen, biztosan fognak veled vitatkozni, harcolni, de ha határozott, szerető és következetes maradsz, követni fogják nyomdokodat.
www.maiige.hu

A fű nem zöldebb

„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat…” (1Thesszalonika 5:11)

Micca Monda Campbell írja: „Hasonlítottad már valaha házastársadat titokban egy másik férfihoz vagy nőhöz… vagy kívántad, hogy bárcsak figyelmesebb… lelkibb… vagy jólöltözöttebb lenne? Ha igen, hadd mondjam el neked: a szomszéd füve nem zöldebb. Az a férfi sem vágja rendesen a lába körmét… és az a nő sem masszírozza férje talpát, miközben szőlőszemekkel eteti! Házastársunk az az ember, akibe beleszerettünk, és gyakran csak egy kis biztatásra van szüksége. Ahelyett, hogy másokhoz hasonlítgatnád és panaszkodnál… tápláld benne azt a területet, ahol erre legnagyobb szüksége van… Hallottam egy jóképű milliomosról, aki egy meglehetősen átlagos nőt vett feleségül. Az egész város erről beszélt. „Miért éppen őt vette el? Ez a nő igazán nem ér fel hozzá. Ez nem fog sokáig tartani!” Amikor visszatértek hosszú nászútjukról, úgy tűnt, mintha a milliomos egy másik nővel lenne… olyannal, aki kiegyensúlyozott és önbizalomtól ragyogó volt. „Na, ilyen feleséget érdemel ez a férfi” – jelentette ki a város pletykafészke. Aztán észrevett valami érdekeset: ez ugyanaz a nő volt – de teljesen átalakult, mint akit kicseréltek! Férje elvitte magával, bátorította… építette önbizalmát, amíg az asszony is úgy kezdte látni magát, amilyennek férje mindig is látta. Tehát ahelyett, hogy szomszédod füvét kerülgetnéd, trágyázd meg a sajátodat, keresd a jót házastársadban! Mondj neki biztató szavakat… ismerd el a javulásra irányuló erőfeszítéseit… légy a legnagyobb drukkere! A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos… mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Korinthus 13:4,7). Hasonlítgatás helyett kérd Istent, hogy segítsen olyannak látni társadat, amilyennek valaha láttad!”
www.maiige.hu