Indulásra készen (1)

„Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon…” (Józsué 1:2)

Isten azt mondta Józsuénak: „Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.” (Józsué 1:2-6). Te is ott állsz ma a változás útkereszteződésében, egy új időszak kezdetén vagy egy új megbízatáson töprengve, és aggodalom fog el? Ha igen, figyelj meg két dolgot Józsué történetében: 1) Amikor eljött az ideje, hogy átvegye a vezetést, Józsué készen állt. Addig hűségesen szolgálta Mózest, és elégedett volt a második hellyel. Nem törtetett, nem vett részt politikai játszmákban, csak felkészült. Amikor pedig készen állt, Isten előléptette. 2) Előrébb jutott, mint mentora. Mózes vezetői szerepe véget ért ott, ahol az Ígéret földje kezdődött. Józsué vezetése alatt foglalták el az izraeliták az országot, és lettek nagy néppé. Minden nap, amit a pusztában töltött, erre a pillanatra készítette fel. Isten soha nem hagy veszendőbe semmilyen tapasztalatot. Minden, amin keresztülmentél, azok a dolgok is, amiket nem értettél, felkészülés volt valamire, amit Isten számodra tartogat.
www.maiige.hu

Indulásra készen (2)

„Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem…” (Józsué 1:3)

El tudod képzelni, hogyan érezte magát Józsué, amikor Mózes nyomdokába kellett lépnie? Biztatásra volt szüksége, ezért Isten ezt mondta neki: 1) „Nektek adok minden helyet, ahová léptek…” (Józsué 1:3) Másként fogalmazva: csak induljatok el hittel, és jelentsétek be jogigényeteket. A föld a tiétek, ha hajlandóak vagytok bemenni és birtokba venni. Könnyű volt? Egyik napról a másikra megtörtént? Nem. De bátorságot adtak nekik ezek a szavak: „… ahogyan megígértem”. Egy ének szavaival: „Az ígéretekre állok, melyek cserben nem hagynak, amikor a kétség és félelem zúgó szelei lecsapnak. Az élő Igére állva megmaradok, ha Isten ígéretein állok.” 2) „Senki sem állhat ellened egész életedben” (Józsué 1:5). Bírálattal kell majd szembenézned? Igen. Támadások fognak érni? Igen. Az Ígéret földjén Izráel népére 31 király és hét nép várt, és akkora óriások, mint egy telefonpózna. Ám minden csata, melyet megvívsz, lehetőség Isten számára, hogy megmutassa magát és érted munkálkodó erejét. 3) „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Ha aggódsz a jövő miatt, emlékezz vissza Isten hűségére, melyet a múltban már annyiszor tapasztaltál. Életének végén Józsué ezt írta: „Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az Úr. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem.” (Józsué 23:14). Isten, aki Józsuét megsegítette, cselekedni fog a te érdekedben is.
www.maiige.hu

Indulásra készen (3)

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

Ha költözködtél már életedben, akkor biztosan emlékszel arra, amikor dobozolás közben ezt mondtad: „Soha többé költözést!” Akkor lehet némi elképzelésed arról, mit érezhetett Józsué, amikor közel kétmillió embert kellett új otthonába vezetnie. Ráadásul ők gyalog mentek. Ezért mondott Isten két dolgot Józsuénak: 1) „Csak légy igen bátor és erős…” (Józsué 1:7). Miért? Mert az ellenség meg fogja támadni, saját népe pedig végeláthatatlan követelésekkel fog fellépni. Hol találunk bátorságot? Ezekben a szavakban: „Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” (Zsoltárok 27:1 Károli). Az „erősség” szó bástyát, erődöt is jelent, azt, hogy biztonságban vagyunk Isten erős karjaiban. Azt jelenti, hogy semmi sem érhet hozzánk, csak ami előbb rajta átjutott. Victor Hugo írta: „Legyen bátorságod az élet nagy fájdalmaihoz, és legyen türelmed a kicsikhez. Ha elvégezted napi munkádat, térj nyugovóra békességben. Isten nem alszik.” 2) „Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5). Ki ígérhetne ilyet, és ki tudna betartani ilyen ígéretet más, mint Isten? Betartotta ígéretét, melyet népének tett? Igen! „Így adta oda az Úr Izráelnek az egész országot, amelyről esküvel ígérte, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. Nyugalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak. Senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Mind beteljesedett.” (Józsué 21:43-45). Márpedig az ő Istenük a te Istened is!
www.maiige.hu

Egyedülállóként élni

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidók 13:5)

Colleen Alden írja: „Egyedülálló vagyok… nincs olyan társam, akire oly fájdalmasan vágyom. Ez az érzés arra sarkall, hogy Istent keressem. Miért vagyok egyedülálló, amikor arra vágyom, hogy szeressek és szeressenek? Bár értelmetlen dolog korlátozott értelmünkkel bírálni Isten terveit, sokat segít, ha bepillanthatunk abba, mit teremt meg bennem ezáltal. Bátorságot. Ha esténként van kihez hazamenni, aki hisz bennünk, az sokat könnyíthet az élet rémisztő dolgaival való szembenézésben… Az egyedüllét rákényszerít, hogy Istenre támaszkodjak… hogy a bizonytalan jövővel bátran szembe tudjak nézni. A Zsoltárok 27:1 azt mondja: „Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” Isten a védelmezőm, a gondviselőm, a Megváltóm – akkor is, ha van férjem, akkor is, ha nincs. Hitet. Pál azt mondja: „Elégedjetek meg jelen körülményeitekkel… Isten nem hagy titeket segítség nélkül” (Zsidók 13:5 AMP) Elhiszem-e, hogy ő tudja, mi a legjobb számomra, akkor is, ha valami nagyon fáj, vagy ha nem értem? Amikor olyan magányosságot érzünk, amiről úgy gondoljuk, hogy ez már több, mint amennyit el tudunk viselni… kiáltsunk Jézushoz! Ő „közel van a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:19). Ő tudja, milyen érzés vágyni valamire… ő évszázadok óta vágyakozik arra, hogy viszontszeressék. Hitelességet. Néha előfordul, hogy egy férfi felkelti az érdeklődésemet… Ilyenkor furcsa dolog történik. Minél jobban érdekel, annál inkább valaki mássá változom… A régi félelem előjön. Elég szép vagyok? Elég csinos vagyok? Elég vonzó vagyok? Nem vagyok-e túl zárkózott? Isten teremtett annak, aki vagyok, és az egyedüllét évei lehetővé tették, hogy megismerjem, ki is ez a nő. Inkább vagyok egyedülálló, mint olyan valakivel legyek, aki elvárná, hogy önmagam helyett valaki mássá váljak.”
www.maiige.hu

Engedd kiáramlani a szeretetet!

„A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:8)

A megjelenés alapján negatív véleményt formálni kevesebb mint húsz másodpercbe kerül. Ahogy Thelma Wells mondja: „Könnyű ítélkezni, amikor valaki nem úgy néz ki, nem úgy beszél, nem úgy fog kezet, nem úgy gondolkodik, ahogyan te. Ám János azt mondja: »… aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát« (1János 4:20). Nem szeretheted Istent, ha negatív érzelmeket táplálsz mások irányában. Nem csupán test vagyunk, szellemi lények is vagyunk, és annak az alapja, akik vagyunk, nem magasságunk, súlyunk, modorunk, hajszínünk vagy életkorunk, hanem Istentől kapott ajándékaink, személyiségjegyeink, értékeink, intellektusunk és érdeklődési körünk. Amikor rájövünk, hogy Isten szeret minket, még ha bizonyos tetteinket vagy viselkedésformáinkat nem is kedveli, akkor könnyebbé válik az is, hogy másokat szeretni tudjunk. Amikor felismerjük, hogy mások iránti negatív érzéseink akadályai annak, hogy Istent szeretni tudjuk, könnyebb lesz szeretni. Ha közösségben vagyunk Teremtőnkkel, és kérjük, hogy adja nekünk az ő szemét és szívét… könnyebbé válik a szeretet. Jézus azt mondta: »Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.« (Lukács 6:32). Lehet, hogy sosem lesz könnyű bizonyos embereket szeretni, de ha meghozod a nehéz döntést, hogy mégis szeretni fogod őket, az ezzel járó jutalom mindig megéri.” A Biblia azt mondja „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8 NIV) – ha nem akarsz szeretni, kimarad az életedből az legeslegjobb dolog, amit Isten neked tervezett. Egy bibliatanító mondja: „Ne maradjon ki az életedből… Isten szeretet, és ha engeded kiáramlani a szeretetet, azzal Istent engeded munkálkodni, és ő lesz felelős az eredményért. Engedd kiáramlani a szeretetet minden pillanatban, minden helyzetben, minden imában, minden gondolatban… ez megerősít… elűzi a félelmet… olyan megoldás, ami mindig működik.”
www.maiige.hu

Kérd ki Isten véleményét! (1)

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

Dávid apja nem gondolta fiáról, hogy alkalmas lenne arra, hogy Izrael következő királya legyen. Ezért amikor Sámuel próféta Saul király trónutódját keresve hozzá érkezett, legidősebb fiát, Eliábot mutatta be neki, aki parancsnok volt az izraeli seregben. Eliáb nagy benyomást tett Sámuelre. „Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van. De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:6-7). Amikor a te élethivatásodról van szó, egyetlen vélemény számít: Istené! Ahhoz, hogy betöltse rendeltetését, Dávidnak le kellett győznie családjának róla alkotott véleményét. Valaki így ír: „Ha bármikor azt látjuk, hogy egy középkorú ember hirtelen pályát változtat, csaknem biztosak lehetünk abban, hogy addig valaki más álmát próbálta megvalósítani, és mostanra eltévedt az életben.” Az irodalmi Nobel-díjas Joseph Brodsky megjegyezte: „Az ember feladata elsősorban az, hogy saját életét élje, nem pedig egy ráerőltetett vagy kívülről előírt életet, bármennyire is jónak és nemesnek tűnik az. Mindannyiunknak csak egy élet adatott, és jól tudjuk, hogyan fog véget érni. Sajnálatos lenne ezt az egyetlen esélyt valaki más megjelenésére, tapasztalataira elvesztegetni.” Még nem késő azzá válni, akinek Isten akar látni, és azt tenni, amit ő vár tőled. Ha eddig valaki más álmát próbáltad megélni, kérj Istentől saját álmot, és ő meg fogja adni neked.
www.maiige.hu

Kérd ki Isten véleményét! (2)

„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…” (1Timóteus 4:12)

Bármennyire is próbálod, sosem fogsz tudni megvalósítani olyan álmot, ami nem a sajátod. Állj meg, és gondolkodj el saját történeteden! Hogyan befolyásolták mások terveidet, céljaidat, vágyaidat? Lehetséges, hogy álmaid csak szüleid rólad alkotott elképzeléseinek eredményei? Kinek tartanak mások? Ki szeretnél lenni? Vagy az álmaid abból következnek, aki igazán vagy, akinek Isten teremtett? Csak akkor tudod azt az életet élni, amit Isten tervezett számodra, ha erre a kérdésre már megtaláltad a választ. Ha az álom terád van szabva, és te vagy a megfelelő ember az álom megvalósítására, akkor semmi sem szakíthatja el többé az álmot és a személyt egymástól. T. S. Elliot mondta: „Bármit is gondolsz, győződj meg róla, hogy valóban azt gondolod-e; bármit is akarsz, légy biztos abban, hogy valóban azt akarod!” Pál azt mondta Timóteusnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt” (1Timóteus 4:12). Nyilván voltak bizonyos emberek a korai egyházban, akik azt gondolták, hogy Timóteus túl fiatal és tapasztalatlan a vezetéshez. Pál azonban másképp gondolta, sőt Isten is! Cecil G. Osborne írja: „A kisgyermeknek nincs tiszta képe önmagáról. Csupán szülei értékítéletének tükrében szemléli magát… Az a gyermek, akinek ismételten azt mondják, hogy rossz, lusta, nem jó semmire, buta, félénk vagy ügyetlen, hajlamos lesz arra, hogy a szülei vagy más tekintélyt képviselő személy által kialakított kép szerint viselkedjen.” Engedd Istennek, és csakis neki, hogy meghatározza ki vagy, és kinek kellene lenned. Kérd ki az ő véleményét, mert végül úgyis csak az övé fog számítani!
www.maiige.hu

Áttörésre van szükséged?

„Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak.” (1Krónikák 14:11)

A Biblia azt mondja: „A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet. Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket! Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz szokott a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak.” (1Krónikák 14:9-11). Ahhoz, hogy az áttörés bekövetkezzen az életedben, azt kell tenned, amit Dávid is tett. 1) Emlékeztette magát arra, hogy az Úr tette őt királlyá (ld. 1Krónikák 14:2). Emlékezz arra, ki hívott el, kinek a lelke él benned! Isten elhívta Dávidot, és ő hívott el téged is. Ha ezt tudod, nem fogod hagyni, hogy az ellenség földre tiporjon vagy ide-oda lökdössön. 2) Megkérdezte az Urat. „Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen?” (1Krónikák 14:10). Átbeszélted már a dolgot az Úrral? Isten nem a szükségeidre válaszol, hanem az engedelmességedre. Ha engedelmeskedsz neki, győzni fogsz. 3) Istennek adta a dicsőséget. „Áttört az Isten az én ellenségeimen” (1Krónikák 14:11). Néha Isten cselekszik értünk, máskor pedig rajtunk keresztül végez el dolgokat. Éppen ezért kell megkérdeznünk őt, mielőtt lépünk. Az ember nem képes megtenni Isten részét, ő pedig nem fogja megtenni az ember feladatát. Nem az a lényeg, hogy csinálj valamit, hanem hogy azt tedd, amit Isten mond! Ha megteszed, megtörténik az áttörés.
www.maiige.hu

Bátorság, amikor meghűl benned a vér

„Benájá… ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.” (2Sámuel 23:20)

Benájá egyike volt Dávid király vitézeinek. Önéletrajzában ez olvasható: „A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.” (2Sámuel 23:20). Ezt nevezzük úgy, hogy „bátorság, amikor meghűl benned a vér”. A legnagyobb bátorság az, amikor bátornak mutatkozunk a félelemmel szembenézve. Valaki azt mondta: „A bátorság nem más, mint félelem, mely imádkozott.” Amikor biztosan tudod, hogy Isten szólt hozzád, akkor abban a pillanatban feltöltődsz hittel. Ettől kiegyenesedik gerinced, megacélozódnak izmaid. Ám aztán, amikor hittel elindulsz, szembetalálkozol a félelem oroszlánjaival. „Mi van, ha mégsem fog működni? Mi van, ha kudarcot vallok? Mit fognak mondani az emberek?” Hirtelen rád támad a sok „mi lesz, ha…”. Mark Twain mondta: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelemmel szembeni ellenállás, a félelmen való uralkodás.” El kell döntened, hogy harcos leszel – vagy az aggodalom bajnoka. Középút nincs. Ha valamilyen válsághelyzetbe kerülsz, legyen az egészségügyi probléma, családi krízis vagy pénzügyi válság, akkor két választási lehetőséged van: vagy ráállsz Isten Igéjére, és harcolsz, vagy megadod magad az aggodalomnak. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán sosem fogjuk teljesen megérteni, miért történnek jó emberekkel rossz dolgok. Azt azonban tudjuk, hogy Isten jó – mindig jó! Amikor tehát rossz dolgok történnek, vagy megadod magad a félelemnek, és engeded, hogy lerombolja békességedet és jó közérzetedet, vagy harcossá válsz, felfegyverkezel Isten Igéjével és megküzdesz vele. Amikor a félelem azzal fenyeget, hogy teljesen elborítja gondolataidat, állj fel a zsoltárossal és mondd: „Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4).
www.maiige.hu

Írd le látásodat!

„Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Dr. John Maxwell írja: „Ha kapsz egy látást úgy általánosságban, könnyen megkísérthet, hogy elkezdj stratégiát gyártani a megvalósításához. Még ne tedd… kezdd inkább azzal, hogy részletesen leírod álmodat! Engedd szabadon képzelőerődet! Írj le annyi részletet, amennyit csak tudsz. Ne hagyd abba, amíg többet össze nem gyűjtöttél, mint amennyiről gondolod, hogy szükséged van rá. Most számszerűsíts közülük, amennyit csak lehet! Legyenek mérhetőek a dolgok! Most még ne azon aggódj, hogy fogsz eljutni oda! Légy merész! Légy elszánt! Merj nagyokat álmodni! A következő lépés, hogy fogalmazd meg álmodat röviden, velősen írásban. Ne várd el magadtól, hogy egy ültő helyedben végigérsz az egész folyamaton. A legtöbb ember erre képtelen. Adj neki időt! Lehet, hogy jót tesz, ha egy időre elvonulsz valahová pihenni, és ott kezdesz hozzá. Ha el tudsz szakadni a szokásos környezetedből, a mindennapi rutinból legalább néhány napra, akkor valószínűleg képes leszel elvégezni a munka nagy részét. Ha ez nem lehetséges, akkor szánj egy napot az álmodra, aztán térj vissza a kidolgozására a következő hetekben néhány órára. Ne feledd a célodat: olyan világosan és részletesen fogalmazd meg, amennyire csak lehet! Aztán tartsd ezt az írást magad előtt olyan helyen, ahol minden nap láthatod!” Az Istentől kapott álom mindig nagyobbnak fog tűnni, mint te magad. Jerikó nagynak tűnt Józsué szemében. Góliát nagynak tűnt Dávid számára. De egyetlen álom sem nagyobb Istennél! Ne légy türelmetlen! „Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakuk 2:3). Ne csüggesszenek el a körülmények! „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok 27:13). Bízz Istenben, és meglátod, hogy álmod valóra válik!
www.maiige.hu

Aggodalom (1)

„Semmi felől ne aggódjatok…” (Filippi 4:6 Károli)


Azonosítsd be aggodalmad forrását! Félelemmel teli családban nőttél fel, ahol sosem érezted magad biztonságban, sosem érted fel a mércét, sosem hallottál megerősítő, elismerő szavakat? Az ítélethirdető prófétákra hallgatsz, akik csak arról beszélnek, ami rossz, és arról, hogy még mennyivel rosszabb jöhet? Mi a félelmed forrása? Mi táplálja aggodalmadat? Amíg nem tudod kifejezni félelmedet, nem fogod tudni elűzni. Ha szavakba öntöd aggodalmaidat, azzal lecsupaszítod őket. Gyengének és ostobának fognak tűnni meztelenül. Yann Martel Pi élete című regényében a főhős, Pi hajótörést szenved, és egy mentőcsónakban hányódik a nyílt óceánon, ahol egyetlen társasága egy kétszázötven kilós bengáli tigris. A mentőcsónakban Pi elemezni kezdi félelmeit, mind a tengertől, mind a tigristől való félelmeit. Ezt a tanácsot adja: „… küzdenünk kell, hogy kifejezhessük. Keményen küzdenünk kell, hogy a szavak fényével rávilágítsunk. Mert ha nem küzdünk, ha a félelmünk szótlan sötétséggé válik, amelyet elkerülünk, amelyet talán még elfelejtenünk is sikerül, kitesszük magunkat a félelem újabb támadásainak, mert igazából sohasem szálltunk szembe az ellenféllel, amely legyőzött bennünket.”* Leplezd hát le félelmeidet, egyenként mindahányat! A félelem olyan, mint egy vámpír, nem bírja ki a fényt. Anyagi helyzet miatti félelmek, kapcsolatokra vonatkozó félelmek, munkahelyi félelmek, biztonságodat illető kérdések – mondd ki mindet imádságban! Rángasd elő őket, hozd ki a fényre, vidd őket Isten elé! Hogyan? „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi:6-7).

*Yann Martel: Pi élete (Európa Kiadó, 2004.) 208. oldal
www.maiige.hu

Aggodalom (2)

„… mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok…” (Máté 6:25)

Jézus azt mondta: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok…” (Máté 6:25). Ez nem azt jelenti, hogy az Úr elítéli, ha jogosan foglalkoztatnak olyan dolgok, melyek a mi felelősségünk körébe tartoznak. Nem, ő azt a gondolkodásmódot ítéli el, amely folyamatosan kihagyja őt az egyenletből, vagy csupán utolsó mentsvárnak tartja. A romboló aggodalom kivonja Istent a jövőből, hit nélkül néz szembe a rá váró bizonytalannal, összeszámolja a jelen és a jövő kihívásait, de elfelejti hozzáadni Isten ígéreteit és hűségét. Jézus azt mondta tanítványainak: „… ezért ne aggódjatok mindennapi életetek miatt, hogy lesz-e mindenből elég” (Máté 6:25 NLT) Hiszen emiatt szoktunk aggódni, nem igaz? A hiányok, betegségek, elbocsátások, gazdasági válságok miatt. Amikor ötezer ember számára kellett táplálékot biztosítani, ugyanez az aggodalom volt a tanítványokban. Fülöp így összegezte a helyzetet: „… nyolc hónapi fizetés sem lenne elég arra, hogy annyi kenyeret vegyünk, hogy mindenkinek legalább egy harapásnyi jusson!” (János 6:7 NIV). Mit gondolsz, mit érzett Jézus abban a pillanatban? Közvetlenül mellettük ott állt a megoldás a problémáikra, mégsem fordultak hozzá, amíg sarokba nem szorultak, és nem maradt más választásuk. Az ő kezükben öt kenyér és két hal semminek tűnt. Jézus kezében azonban több mint elég volt arra, hogy tömegeket lakasson jól, és megoldja gondjukat. Ahogy látták a kenyeret megsokasodni, biztosan eljutottak arra a pontra, amikor azt mondták: „Uram, miért is kételkedtünk benned valaha is?” Engedd, hogy problémáid Jézushoz vezessenek – és ha odaértél, maradj is nála!
www.maiige.hu

A gátak az elmédben vannak

„… azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 4:18-19)

Jézus azt mondta, azért jött, hogy szabadulást hozzon azoknak, akik ártalmas szokások rabjai, hogy megnyissa a lelkileg vakok szemét, hogy felemelje az elnyomottakat, és kihirdesse, hogy eljött Isten kegyelmének ideje. Ha jól megnézel ókori hajózási térképeket, észreveheted, hogy bizonyos helyek egy sárkánnyal vannak megjelölve. A világot felfedező tengerészek azokra a helyekre nem mentek. Valódi sárkányok voltak ezek? Nem, de a tengerészek elméjében valóságosak voltak. Képzelj el egy barrakudát egy hatalmas medencében az óceánok világát bemutató élményparkban. A medencét két részre osztja egy üvegfal. Minden alkalommal, amikor a barrakuda a medence másik felébe akar úszni, nekiütközik az üvegfalnak. Most jön az érdekes dolog: ha elveszik is az üvegfalat, a barrakuda akkor sem fog tovább úszni, mint ahol a fal volt. Miért? Mert az elméjében ott az akadály! A sátán akadályokat helyez elmédbe, és azt mondja, hogy egy bizonyos pontnál nem juthatsz tovább az életben; nem álmodhatsz nagyobbat, nem érhetsz el többet, ne is próbálkozz vele. Ne higgy neki! Jézus azt mondta, hogy a sátán hazug, sőt, a hazugság atyja. De a hazugság is lehet ugyanolyan hatékony, mint az igazság, ha elhiszed, és aszerint cselekszel. Istennel nincsenek határok, csak határtalan erőforrások. A Biblia tele van kis emberek, korlátozott lehetőségű, csüggedt emberek, sőt néhány esetben kifejezetten „alja népség” emberek történeteivel, akik áttörtek olyan korlátokat, melyeket korábban áthatolhatatlannak hittek, és Isten csodálatos dolgok elvégzésére használta őket. Ugyanezt veled is meg tudja tenni.
www.maiige.hu

Üdvözítő hit

„… mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” (Apostolok cselekedetei 16:30)

Egy idős hölgy életében először utazott repülőgépen, útja végén valaki megkérdezte tőle, milyen érzés volt repülőn utazni. A hölgy így válaszolt: „Nem volt semmi gond, igaz, hogy nem is nehezedtem teljes súlyommal az ülésre.” Mi is pont ezt tesszük, amikor nem vagyunk hajlandóak megbízni abban, amit Krisztus elvégzett értünk. A „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” kérdésre a nagy vallások legtöbbje egy sor törvénnyel válaszol, melyeket be kell tartani ahhoz, hogy a mennybe jussunk. Sokan megpróbálkoznak vele, majd csüggedten feladják. A sátán taktikája nem az, hogy megpróbál elterelni Isten kegyelmétől, inkább arra akar rávenni, hogy kiérdemelni próbáld. Amikor a börtönőr megkérdezte: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”, Pál nem azt mondta: „Dolgozz keményebben, imádkozz hosszabban, adakozz többet, és légy erkölcsösebb!” Nem. Pál válasza ez volt: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz” (ApCsel 16:31). A hit a gyökere annak a fának, amit üdvösségnek nevezünk, viselkedésünk pedig a gyümölcs, mely megterem rajta. Nem azért cselekszünk jót, hogy üdvözüljünk – jó cselekedeteink csak szeretetünk és hálánk kifejezése afelé, aki üdvözített minket. A Biblia azt mondja: „szentek és feddhetetlenek legyünk” (Efezus 1:4). Feddhetetlenek? Hiszen ez elérhetetlen mérce! Csakis úgy érhetjük el, hogy Isten Krisztus igazságát nekünk tulajdonítja. És ő meg is teszi! „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Attól a pillanattól, ahogy bizalmadat Krisztusba veted, Isten igaznak lát, és elfogad a nap huszonnégy órájának minden percében. Hát nem örülsz neki?
www.maiige.hu

Igazságban járni (1)

„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának…” (Efezus 4:25)

Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). De amíg idáig eljutunk, az igazság fájhat is! Kristin Armstrong mondta: „Az igazság nagyon kényelmetlen lehet. Vannak sorsfordító pillanatok, amikor elő kell állnunk vele, ki kell mondanunk, vagy aszerint kell cselekednünk. Az ilyen pillanatok alakítják a jellemet és szilárdítják meg a kapcsolatokat. Például egy nyári napon a bibliatanulmányozó csoportunkból néhány asszonnyal bepakoltuk gyermekeinket az autóinkba, és elindultunk egy barátunk farmjára a hétvégére. Egy másik ismerősünk, aki nem volt meghívva, felhívta az első autó vezetőjét, hogy van-e kedve találkozni vele. A karavánt vezető hölgy megijedt, nem akarta megsérteni barátnője érzéseit, ezért csak motyogott valamit arról, hogy most egészen mással van elfoglalva. Az elhallgatás is hazugság… még ha arra is volt szánva, hogy a másik érzéseit óvja, és megőrizze a kapcsolatot. Nemsokára én is felhívtam ugyanazt az asszonyt, és elmondtam neki, hogy a csoportunk a farmra tart, és hogy majd azután találkozunk. A telefonban hirtelen csend lett. Nem annyira az bántotta, hogy nem hívtuk meg… sokkal jobban fájt neki, hogy a másik barátunk hazudott neki. Szívesebben vette volna az igazság szúrását, mint a félrevezetés elszigetelését. Pál azt mondja: »Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak« (Efezus 4:25). Úgy szocializálódtunk, hogy rászoktattak a mások kedvében járásra, és arra, hogy lehetőség szerint kerüljük a nagy hullámok kavarását, ezért, ha meg akarjuk ismerni az igazságot, sok mindenről le kell szoknunk. Később a bibliatanulmányozó csoportunkban megbeszéltük ezt az esetet. Mindannyian épültünk a beszélgetésből, és megtanultunk egy fontos leckét: bármennyire fájdalmas is, a barátság csak az őszinteség termékeny talaján tud elmélyülni.”
www.maiige.hu