Na, mindegy, erről beszéltem...Egy ilyen destruktív személy, mint én, aki nem tud örökké vidám lenni, mint az összes többi keresztény, akik mellesleg szuperhívők és mindekit örökké szeretnek,és őket is mindenki szereti, mert jó emberek, vagy ha már szomorú, akkor legalább tartsa meg magának, azt hiszem, jobb, ha elmegy a fenébe. Ezt is fogom tenni...
Mióta internetes barátaim vannak, csak egyre rosszabb lett minden. Egyre magányosabb vagyok, miért nincs itt helyben valaki, nem akarom az életemet gép előtt tölteni...
Isten meg előbb-utóbb úgyis meggondolja magát, mire kellenék pont én neki. Aki nem hasznos Isten országában, azt miért nem öli meg legalább Isten, hogy vége legyen ennek az egésznek...
Elegem van abból, hogy tudják a gyülekezetem tagjai a telefonszámomat, de soha nem hívnak fel(csak én telefonáltam régebben). Elegen van abból, hogy 5 percre lakok a gyülekezeti teremtől, többen tudják, hol, és már másfél éve nem jártam arra, és be nem nézne senki, hogy élek-e még...Akkor minek is menjek vissza. Ha ennyire mindegy...egy ember nem számít, gondolom.
Nekik nem fontos, hogy élek-e. Gondolom, megvan a maguk baja. Mindig csak a felületes beszélgetések, a "Hogy vagy?"-ok, amire úgyse lehet értelmeset válaszolni...a csak köszönőviszony...
Miért van az, hogy egy lelkész a beiktatása után egy évvel jelenik meg(egyszer) egy ifiben, és a felesége panaszkodik, hogy nincs ifjúság a gyülekezetben? Volt egy kevés, csak nem voltak rá kíváncsiak. Most már nincs. Majd talán a kövezkező nemzedék, akik még csak kiskamaszok...
Miért van az, hogy a presbiterek nyugodtan nézik otthon a "Barátok közt"-öt, miközben a város másik végében egy fiatal(aki lehet, még a névjegyzékben is benne van) talán éppen most akar bevenni egy marék gyógyszert. Ha ő is "barátok közt" lenne, akkor talán nem tenné meg. De nem látogatja meg soha senki...Pffffff......
|