"Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán"
A bácsfeketehegyi református eklézsia korai időszakáról viszonylag kevés írásos emlék maradt hátra. Az anyakönyveket az alapítás évében kezdték vezetni, az első bejegyzések 1785. májusában történtek, közvetlenül a telepesek megérkezése után. Átfogó jelentés a gyülekezet életéről 1819-ben készült, amikor Báthory Gábor dunamelléki superintendens vizitációja elé írt beszámolót az egyházközség akkori prédikátora, Kertvéllyesi Pál. Feljegyzésében aprólékosan megörökítette a falu és a gyülekezet alapításának körülményeit, az akkori állapotokat. Ebben rövid történeti áttekintést adott, közölte az egyházközség elöljáróinak teljes névsorát, s beszámolt a felekezeti iskolák működéséről. Ennél jóval részletesebb és alaposabb Szilády János lelkész kismonográfiának is beillő helyzetjelentése, amelyet Szász Károly dunamelléki püspök látogatása idején írt 1885-ben. Írása felölelte a feketehegyi református egyház száz éves történetét, tájékoztatót adott a gyülekezet akkori állapotáról. Külön fejezetben foglalkozott a német református leányegyház múltjával és jelenével. Beszámolójához ragyogó adalékul párosult Szász Károly egyházlátogatási naplója, amelyben feketehegyi látogatására is kitért. Az eklézsia újkori történetét Ágoston Sándor, majd Hodosy Imre püspökök jegyezték fel, s ezekben már viszonylag több adat található a gyülekezet lelkészeiről. Érthető módon azonban elődeikhez hasonlóan, ők sem annyira a lelkipásztorok, mint a gyülekezet életével foglalkoztak.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.