Digitális igehirdetés – 2021. április 18. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. április 18. vasárnap - Gyöngyös és szórványai

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

AZ EGYETLEN NÉV

Alapige: Apostolok Cselekedetei 4,1-12

„… és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Péter apostol második igehirdetését zárja ezzel a mondattal a Nagytanács, a papok, a templomőrség, a szadduceusok és mások előtt. Az egyetlen névről beszél. Vannak dolgok, amiket meg kell jegyeznünk! Ilyenek például a jelszavak. Az internet világában döntően fontosak. A nagy dán filozófus, Søren Kirkegaard egy példát mond el a szomorúság állapotában csüggedten gondolkodó lelkekről, akik elfelejtettek egy nevet. Sehogy sem jut eszükbe ez a név, és ez okozza tragédiájukat. Ez a név: Jézus Krisztus! Nélküle az örökkévalóság nem élet. Nélküle az örökkévalóság kárhozat! A napóleoni császárság fénykorában a francia csapatok küldetése az volt, hogy kultúrájuk „legjavát" exportálják a leigázott országokba. A leigázott közösségek értékeit pedig cserébe Franciaországba szállították. Ez történt az egyiptomi műkincsekkel is. A birodalom hanyatlása után azonban a műtárgyak nagy része egy párizsi múzeum alagsorában került elhelyezésre. Az 1940-es években néhány munkás egy porlepte szarkofágra bukkant a tároló pince egyik sötét sarkában. Úgy gondolták, hogy a többi régészeti leletet ebben a remek „edényben" fogják tárolni. Így hát a munkások a láda tartalmát a múzeumi alkalmazottak megkérdezése nélkül a szennyvízcsatornába szórták, hogy a többi tárgyat bele helyezhessék. Csak később döbbentek rá, hogy gondatlanságból Egyiptom talán leghíresebb történelmi alakjának, Kleopátra királynőnek a földi maradványait öntötték a csatornába. Így tesznek annyian a névvel. Ez a név merül örökre szólóan tragikus feledésbe! Pedig mi erről a névről megtanuljuk - amilyen korán csak lehet -, hogy Jézusnak a neve azt jelenti: Szabadító. „Nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." (Máté 1,21 - Károli ford.) Erre a névre mindenkinek szüksége van! A bibliai történetben három olyan csoportot is látunk, akiknek szüksége van Jézus nevére. Az első csoport a tanítványok csoportja. A tanítványok Jézus neve nélkül erőtlenek, és a bűneikben vannak. Azért, hogy erővel tudjanak prédikálni, szükségük van Jézus nevére. És amikor Péter és János a jeruzsálemi templomba igyekeznek, és áthaladnak az Ékes-kapun, akkor ott van a koldus, aki alamizsnát kér tőlük. „Péter ekkor így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyom nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!" (Apostolok Cselekedetei 3,6) A tanítványoknak szükségük van a névre, hogy erővel tudjanak prédikálni, gyógyítani, hogy erővel tudjanak bizonyságot tenni, még a törvényszék előtt is. Jézus megmondta előre: „Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak." (János 15,20) Valóban így történik: az egyház története az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben a börtönnel kezdődik és a börtönnel végződik. Ha ez így volt az első időkben, így van a világtörténelemben ma is: az egyház története a börtönnel kezdődik és a börtönnel végződik. Ahhoz, hogy ne felejtsük el Jézus nevét, Szentlélekre van szükségünk! A tanítványok Jézus nevével bizonyságot tesznek még a törvényszék előtt is. Ha a törvény előtt védekeznie kell valakinek, a legjobb ügyvédet akarja. Ebből a történetből azt látjuk: a legjobb ügyvéd a Szentlélek. Felette áll minden emberi tudásnak, a szükségben mellettünk áll, és eszünkbe juttatja, amiket Jézus mondott (János 14,26). A második csoport a nyomorultak csoportja. Az Ékes-kapunál meggyógyult sánta koldus történetéből látjuk, hogy a szenvedésben, összeroppanásban, letargiában lévő ember Jézus nevére feléled, újjá lesz. Hol történik meg a gyógyulás? A templomban! Ott szól az igehirdetés, és a lelki éhezők bejönnek a templomba, ahogy a számkivetettek is. Testvéreim, hívlak titeket, hogyha letelik ez a szükség időszak, akkor jöjjetek újra a templomba! A harmadik csoport az előkelő tanács. A Zsoltárok könyvében szerepel: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő." (118,22) Az építők pedig nem mások, hanem a nép vezetői, a Nagytanács tagjai, az előkelő tanácsosok. A zsoltár azzal folytatódik: „Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!" (118,27) Jézus nélkül nincs igazi ünnep! Jézus nélkül nem ér semmit az ünneplés. Az ünnepi áldozat maga Jézus Krisztus. Az előkelő tanácsnak is szüksége van Jézus nevére, hogy Jézus neve által megmeneküljön. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve 6. fejezetében azt olvassuk: „Az Isten igéje pedig terjedt... sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek." (7.vers) Tehát a papok is csatlakoztak az első gyülekezethez! Mindenkinek szüksége van Jézus nevére. Amikor nekikezdünk valaminek, vagy amikor befejezünk valamit, amikor be kell hogy teljen, be kell hogy teljesedjen az életünk, akkor szükségünk van Jézus nevére. Egyedül a Szentlélek juttathatja eszünkbe az Ő nevét! Egy lelkipásztor elmondta, hogy egy festőművész barátja látogatta meg egyszer. A lelkész nem tudott rajzolni. A barátja a beszélgetés közben azt mondta: Add ide a ceruzádat! És elkezdett vele rajzolni. A lelkész elámult. „Hű, mit tud az én ceruzám!" Attól függ, hogy kinek a kezében van. A festőművész kezében a ceruza gyönyörű formákat rajzol, és kialakul egy művészi alkotás. Mindannyiunk életében így van. Attól függ, hogy ki veszi kezébe azt az eszközt. Jézus neve újra tudja írni az életünket! Jézus üdvösségért megtett áldozata üdvösségünk értékét adja elénk. „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." De mi az az üdvösség? Az üdvösség az, amikor részesülünk Jézus Krisztusból, részesülünk mind abból, amit Jézus tett az övéiért, részesülünk az Ő gyógyító szeretetéből, részesülünk az Ő dicsőségéből, részesülünk az Ő boldogságából, részesülünk az Ő békességéből. Nem lenne neked is szükséged erre a részesülésre az Ő gyógyító hatalmából? A bibliai történetben a vallatás abból indul ki: „Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?" (7.vers) A történet elején olvassuk, hogy a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt (4.vers). A kortörténészek feltételezése szerint az akkori Jeruzsálemben kb. 25 ezren laktak. A hívő férfiakhoz tartozó asszonyokkal és gyermekekkel együtt a város lakosságának egyharmada lett hívő, „Jézus nevében" hívő! Egy szívvel, egy lélekkel részesedtek az igehallgatásban, az imádkozásban, a kenyér megtörésében, az adakozásban. Az első gyülekezet boldog volt. Részesült Jézus Krisztus boldogságából. Mi a bűn miatt nem vagyunk eredendően részesei Isten dicsőségének. De Jézusban abból is részesedhetünk. (Róma 3,23-26; 8,29-30) És részesedhetünk a békességben is: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság." (Zsoltárok 32,1-2) „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja." (Mikeás 7,19) Pál apostol írja, hogy Isten kegyelme megjelent, és ebből a kegyelemből ő úgy részesül, mint a bűnösök közül az első (Titusz 2,11; 1 Timóteus 1,15). Az üdvösségért Isten mindent megtett, minden áldozatot meghozott. Az üdvösségnek értéke van. „Fogd a fiadat, a te egyetlenegyedet"- mondja Isten Ábrahámnak. Jézus Krisztussal az Atya ezt megtette (Róma 8,32)! Ő lett a Szabadító, amikor még Isten ellenségei voltunk (Róma 5,8-10), hogy részesüljünk az Ő javaiból. A hozzá csatlakozók üdvösségéért a gyülekezet is mindent elkövet. Elküldi követeit, hátratételt szenved. Így gyarapszik, mikor gyalázzák - mondja Poitiers-i Hilárius. Hisszük, hogy Isten azért tartja még fenn ezt a világot, hogy mi is részesedhessünk a Krisztus által szerzett üdvösségből. Ehhez egyedül arra van szükség, hogy megjegyezzük Jézus Krisztus nevét. „JÉZUS - ezt a nevet zengik a mennyország összes hárfái, e név csodálatos nagy voltát hirdeti a mennyei harangok zúgása." - prédikálta Spurgeon. Jézus nevében azonnal van számodra is szabadulás! Ámen.