Málta, 2004. január 20-23

Isten kegyelméből januárban Máltára utazhattam a címben megjelölt konferenciára, amely a "Szenvedő Egyház- címet kapta. Egy olyan ablaknyitás volt ez számomra, melynek látványa igen megdöbbentett. A ma elő 6 milliárd embernek több mint a fele olyan területen él, ahol egy keresztyén, hite megvallásáért, életével fizethet. Ez körülbelül 200 millió keresztyént érint. Évente mintegy 180-350 ezer keresztyén hal meg csak azért, mert keresztyénnek vallja magát. Tudom a döbbenetnél nem állhatok meg. Ez az írás egy kísérlet kíván lenni a hallott beszámolók vázlatos ismertetésére és olyan értékelésére, amely belső változásunkat kívánja szorgalmazni, valamint imádságra és a cselekvés módjának keresésére serkent.

Milánói kontraszt

Málta felé haladva, Milánóban több órát kellett várnom a reptéren. Az egyik csarnokban egy hatalmas plakátra lettem figyelmes. A hirdetés egy múzeumi kiállításra invitált: 387-ben itt Milánóban keresztelte meg Ambróziusz, a nyugati egyház egyik legnagyobb tanítóját, Augusztinusz egyházatyát. Ő volt az, aki a birodalmi egyház számos teológiai problémáját sikerrel oldotta meg, s talán nélküle a tévtanítások támadásaiban és a politikai kihívásokban el is sodortatott volna az egyház. Igen, ez itt egy egyháztörténeti hely, de sajnos nem volt időm a múzeum meglátogatására. Azonban láttam helyette mást. S ez már nem a múlt volt, hanem a sokkoló jelen és bizonyos értelemben Európa lehetséges jövője. Négy-öt tagú moszlim férfi csoport jelent meg a plakáttól néhány méterre. Végtelen természetességgel, ott a várócsarnokban, közel a főbejárathoz, leterítették imaszőnyegüket és fegyelmezetten imádkozni kezdtek. Kusza gondolatok ötlöttek fel elmémben. Egyrészt a dicső keresztyén múlt és az erősödő második világvallás kihívásának feszültsége gondolkodtatott el, másfelől furcsa, de irigység is támadt bennem. Ezek a férfiak nem félnek semmitől, nem szégyellik saját hitüket. Mit számít az, hogy utasok tucatjai vonulnak el mellettük, ők imádkoznak. Titkon reméltem, hogy keresztyének is imádkoznak, valahol, egy eldugott kis reptéri kápolnában.

Málta

A harminc kilométer átmérőjű sziget a Földközi tenger közepén, Szicíliától mintegy 90 kilométernyire található. Hozzá tartozik még Gozzo és másik három aprócska, lakatlan sziget. Az állam fővárosa Valletta. Nevét a Máltai lovagrend Nagymesteréről kapta, aki maroknyi csapatával és a máltai őslakosokkal, 1565-ben 40 ezer török ellen védte meg a szigetet. Győztek. A sziget a mai napig egy kiépítetett erődrendszer. Rájöttem, hogy Európát nem csak mi védtük a török ellen, hanem voltak más vérző nemzetek is, így máltaiak is. A máltaiak helyt álltak a második világháborúban is. Hiába próbálták a az olaszok és németek bevenni. A kis máltai nép az angolok oldalán eredményesen ellen állt. Málta 1947-ben a Britt Nemzetközösségen belül függetlenséget kapott, s 1974 óta demokratikus köztársaság, s készül velünk együtt az Európai Unióba.

Málta és Pál apostol

A Cselekedetek könyvében Lukács leírja, hogy a Pált szállító hajó hajótörést szenvedett Málta partjainak közelében. A sziget római elöljárója Publiusz fogadta be az ázó és fázó csapatot. Szeretettel megvendégelte őket, Pál pedig meggyógyította előbb annak apját, majd a sziget számos betegét. Erről az eseményről itt mindenki tud. A szigetlakók ma is igen befogadó szelíd emberek. Többnyire római katolikusok, de vannak itt görög katolikusok és protestánsok is. A hagyomány szerint a keresztyén hit, Pál apostol 3 hónapos szolgálata óta, folyamatosan jelen van a szigeten. Az elmúlt 30 év azonban egy spirituális megújulást hozott a 400 ezres nép életében. Ennek lehettünk tanúi esténként, amikor a Lélek által megújult fiatalok szolgáltak közöttünk bizonyságtétellel és Istent magasztaló dalokkal.

Téma: A szenvedő egyház

Mintegy 130 személy jött el a Nemzetközi Karizmatikus Konzultáció (ICC) meghívására. A résztvevők egyharmada katolikus, a többiek ortodoxok (7 fő) és főleg protestánsok voltak. Tudvalévő, ezen felekezetek hittételei számos kérdésben jelentősen eltérnek (ezt senki sem leplezte), de Szentháromságos hitük, a Szentlélek megújító ereje, és a Krisztusért vállalt szenvedésük össze köti őket az egész világon. A konferencia részben egy teológiai szimpózium volt, másfelől, párhuzamosan folytak tanítások, beszámolók és imaszolgálatok is. A két csapat napjában kétszer is találkozhatott, részben a műhelymunka során, részben az esti plenáris összejöveteleken.
Nem kívánom ismertetni az összes előadást. A tanulmányi anyag majd könyvben is megjelenik. A konferencia foglalkozott az őskeresztyén egyház mártír aktáival, az ellenreformáció tragikus eseményeivel és az Orosz Ortodox Egyház szenvedésével is. (Az utóbbi témáról hazánkban Medgyessy László professzor (KGRE) könyvet írt. ) Tényként kezelt adat, hogy 1937/38 -ban 100 ezer ortodox papot gyilkoltak meg Oroszországban. Gyermekeiket erőszakkal, megbélyegző körülmények között, "ateista janicsárként- nevelték fel, mint a nemzet ellenségeinek leszármazottjait. Történészek szerint az Orosz Ortodox Egyházat a második világháború mentette meg a teljes pusztulástól. A szovjet kormányzat akkor, megroppanásának valós veszélyével számolva, kérte az egyház segítségét. S az egyház segített a német invázió ellen. Az OOE még páncélos hadosztályt is kiállított. A háború után azonban mindezt nem jó pontként kezelték, az üldözés gulágokban folytatódott.
Élénk eszmecsere alakult ki a Kelet- európai szocialista rendszerek vallás és keresztyén üldöző politikájáról. Világos lett, hogy a kelet-európai egyházak köztudatában, publikusan, a téma még nincs feldolgozva. Egyházi szempontból a következő problémával álltunk szemben mi magyarok is: Az egyházüldözés idejében nem volt egyértelmű és meghatározó teológiai hang azzal kapcsolatban, hogy miként is értékeljük az ateista elnyomást. Egyidőben több ellentétes vélemény szólalt meg, sőt ezek egyre változtak. Volt, aki Isten ítéletéről beszélt. Mások a szocializmusban látták Isten Országa megvalósulásának reményét. Voltak olyanok is, akik az ördögnek tulajdonítottak mindent. - Mivel hiányzott a világos, igei, értékelő hang, természetes, hogy zűrzavar volt a hívő szívekben is. Hiányzott az a Károli Gáspár, aki a török iga idején értelmezte a nemzet tragédiáját és volt bátorsága bűnbánatról beszélni. Ez a prófétai szó akkor hazánk nemzeti ébredését, a reformációhoz való csatlakozását hozta el. Igen, a szenvedő egyháznak leginkább a prófétai hangra van szüksége, hogy értelmet nyerjen a szenvedés, s tudjon a kimenekülés útjáról, vagyis legyen biblikus eszkatológiája, s merje mindenkor az Ige promissio-it (ígéret), missiónak (küldetés) is értelmezni.
A mai egyház szenved a többi világvallással való konfrontálódás következtében is. Különösen éles a helyzet az iszlám világban.

Az iszlám kihívása

A mohamedánizmus, tendenciáit tekintve, ma négyszeresen gyorsabban terjed, mint a keresztyénség. Az 1,3 milliárd mohamedán többnyire elkötelezett személy. Míg a két milliárd keresztyénről ez nem mondható el. Ha a mai születési tendenciákat vesszük alapul, 2055-re a születések fele moszlim családban lesz. Számos kutató az iszlámot tekinti a XXI. század vallásának. A világ több, mint hatvan országa már ma is iszlám állam. Az iszlám igazi sikertörténete a mai Angliában követhető nyomon. Az ötvenes években 5000 mohamedán élt az országban. Ma, a hetenkénti egy mecset megnyitása, s a párhuzamosan ugyanennyi templom bezárása igen elgondolkodtató üzenet. Angol adatok szerint már most azonos Angliában a moszlimok száma az összes templomba járó keresztyén számával (kb. 2 millió). A témáról David Pawson ismert bibliatanító könyvet is írt. Elemezve a mai tendenciákat, Pawson felveti annak lehetőségét, hogy Anglia lesz Európa első iszlám állama. A gondolattal lehet vitatkozni, de a tényeken mindenképpen el kell gondolkodnunk. Hangjuk egyre hangosabb, s Európa vonakodik (fél?) alkotmánya megalkotásának folyamatában még a keresztyén jelző használatától is. Pedig tömegek tiltakoztak, sőt a pápa is szólt ügy érdekében. A keresztyének szavának súlya csökkenőben van Európában. Lehet, hogy a fáradt és a materializmusban megcsömörlő Európa a jövőben feladja keresztyén gyökereit, s egy biztonságot és morális rendet ígérő új és egyszerű vallásnak enged? Egy stocholmi mecset nyitásakor hangzott el a következő missziós szándéknyilatkozat: "Az előttünk álló ötven évben meghódítjuk a nyugati világot az iszlám számára. Ehhez megvannak a megfelelő embereink; meg vannak pénzalapjaink, s mindenek felett, készek vagyunk mindennek megtételére-. A keresztyénség európai peremre szorulását tovább gyorsítja valami, amit Hilarion Alfeyev orosz ortodox püspök (fennhatósága Bécs és Budapest) Európa "militáns szekularizmusának- nevez. Eszerint a keresztyénségnek joga van mai társadalmunkban a létezéshez, de nincs joga "missziós propagandához-, mert az mások lelkiismereti szabadságát sértheti. Valóban tapasztaljuk azt, hogy ma sokkal nehezebb Jézus Krisztus nevének publikus megvallása, mint a rendszerváltás éveiben.

A keresztyének vére ma is magvetés

Mint mondtam, számos országban van keresztyén üldözés. Különösen nehéz a helyzet Afrika néhány államában, így Szudán déli részén, Kelet- Indonéziában, Pakisztánban, Észak-Koreában, Kínában, Vietnámban, Burmában és más helyeken. Legtöbb helyről mégis elmondható, hogy az üldözés ellenére növekszik az egyház. S ez vonatkozik római katolikusokra és protestánsokra egyaránt. A konferencia vendége volt Lord David Alton angol parlamenti képviselő, aki megnyerve számos képviselőtársát megalapították Jubliee Campaign-t, amely a bibliai 50. év elengedésének gondolata alapján munkálkodik az üldözöttek megsegítésén. Ennek a feltáró munkának egyik eredménye D. Alton könyve, amely nem gyermekeknek való dokumentum-gyűjtemény. A szerző 13 fejezetben mutat be olyan országokat, amelyekben különösen sokat szenvednek a keresztyének. Az első fejezet Szudánról szól.
Vázlatosan idézek a tudósításból: Szudán Afrika legnagyobb területű országa, amelyben az iszlám államvallás. Innen kapunk legtöbb hírt az emberi jogok semmibe vételéről és a keresztyének üldözéséről. A Nemzeti Iszlám Front 1989-ben dzsihádot, szent háborút hirdetett a déli területeken élő keresztyének és animisták ellen. Azóta több mint 2 millióan haltak meg, s több mint 4 millióan lettek földönfutóvá, másokat rabszolgaságba kényszeríttettek.
Sok szudáni keresztyén elszigeteltnek és elfelejtettnek érzi magát. A Szudánon belüli menekültek többsége éhhalált szenved, mert az országba jutatott humanitárius segélyek csak moszlimokhoz jutnak el. A kormányzat falvakat támad meg. Az foglyokat megölik, az elmenekülőnek pedig kevés esélyük van a túlélésre. A mocsaras területeken nincs élelem, és a víz fertőzött. A naponkénti légi bombázások és a taposó aknák telepítése számtalan borzalom forrása. Keresztyének elmondása szerint, mindettől megmenekülhet az, aki számonkéréskor megtagadja hitét és áttér a mohamedán vallásra. Számos keresztyén vezetőt kivégeznek, de az is megtörténik, hogy összeterelt keresztyéneken szovjet tankokkal hajtanak át. Ha valaki nem tagadja meg hitét, azzal már az is előfordult, hogy fejébe szöget verve végezték ki. Enyhébb büntetésnek számít nők és gyermekek esetében a 15-20 korbácsütés és a 7-20 napig tartó elzárás. Nemzetközi emberjogi csoportok jelentik, hogy keresztyén és más, nem moszlim asszonyokat és gyermekeket rabszolgának adnak el, s utána áttérésre kényszerítenek.
A déli terülteken gyermekek meggyilkolása és asszonyok megerőszakolása mindennapos esemény. Az is előfordult, hogy kínzás és megcsonkítás után magukra hagytak agonizáló embereket, mert nem voltak hajlandók áttérésre. Az UNICEF jelentései szerint gyermekeket nyomorítanak meg, térdükbe és bokájukba szöget vernek, hogy soha nem mehessenek. Amikor a déli ellenállási mozgalom (SPLA) felszabadította Torit városát, az ottani túlélők elmondták, miként rombolták le templomukat és alakították át azt katonai bunkerrá, a téglákból pedig mecsetet építettek. A toriti segédpüspök, Akio Johnson kilencszer szenvedett el fegyveres támadást. 72 bombát dobtak az egyházközség iskoláira és otthonára, ahol 200 gyermeket oktattak. A gyermekek rémülten kiabáltak és félelmükben hánytak a pszichés sérülések miatt. Akio püspök ezt üzeni a nyugati országoknak az olajimporttal kapcsolatban: "Minden hordó olaj félig olaj, félig szudáni vér.-

Sok mindenről írhatnék még, de nem tudok. Isten számos áldást adott a néhány nap alatt,
de azokat máskor szeretném elmondani. Kezdjünk el imádkozni szenvedő testvéreinkért, s tartsunk bűnbánatot azon sértésekért, amelyeket egymásnak okozunk.

Reménységgel tekintünk előre

Nem tudjuk, hogy mi lesz Európában. Megérkezik-e Mohamed népe közénk vagy sem? Mi egyet tudunk: Jézus Krisztus visszajön erre a földre és ítélni fog élőket és holtakat. A Biblia azt is tanítja, hogy Krisztus előtt megjelenik az Antikrisztus, aki valamiféle egységes világvallást fog felállítani, s magát Krisztus helyett istenként imádatja. Nem tudjuk, hogy ez a személy keresztyén, zsidó vagy mohamedán hátterű lesz-e? Azt sem tudjuk, hogyan fognak erre reagálni a világvallások. Az azonban bizonyos, hogy Jézus bizonyságtételre és szenvedésre készítette fel népét, s meghagyta nekünk, hogy, aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mi keresztyének mégsem vagyunk a félelem vallása. Mi az erőnek szeretetnek és józanságnak lelkét vettük. Nem védekező magatartásra kell beállítódnunk, hanem készeknek kell lennünk Krisztusról bizonyságot tenni mindenkor, mindenkinek, még moszlimoknak is, - a szelídség Lelkével. Isten ma közülük is sokakat behív Országába. Te is részese lehetsz ennek a szolgálatnak.

Hatvan, 2004. február
Tatai István
református lelkipásztor