IGEHIRDETÉS

25. zsoltár, Mt 15:21-28 és Kol 4:2-6

Kedves Testvérek!

Böjt második vasárnapjának evangéliumát, zsoltárát hallottuk, amelyhez a Kolossé levél hallott versei illeszkednek. Ebben a szakaszban Pál az gyülekezet és az igehirdető kapcsolatáról ad tanítást.
Rögtön adódik a kérdés, hogy egyáltalán van-e közünk ehhez. Hiszen Kolosséban egészen más a helyzet, mint Bánhidán. Pál nincs ott a gyülekezetben. Ő inkább misszionáriusként tűnik fel, aki meghirdeti a Krisztus evangéliumát, egy darabig ott él a gyülekezettel, majd elmegy másik városba, másik közösséghez. Távollétében a gyülekezet gondozását másokra bízza. Kitűnik az apostoli levelekből, hogy a gyülekezetben a különböző feladatokat különböző tisztségviselők végezték vagy szervezték. Pál pedig továbbra is kapcsolatban marad a közösséggel. A hírek eljutnak hozzá, és ha baj van, levelet ír, melyben tanít, emlékeztet az elhívásra, újra meghirdeti az evangéliumot, és int, hogy a gyülekezet a tőle hallott örömhírhez, Krisztushoz méltóan éljen.
Mára az Újszövetség idején még külön-külön meglévő szolgálatok egy emberre testálódtak, és ez az egy ember a mai református egyházban országszerte, így nálunk is a lelkész. Pedig a lelkész legfontosabb feladata ma is a misszió, az evangélium, a Krisztus titkának egyetemes meghirdetése - lenne. Mégpedig a gyülekezet támogatásával. Pál apostol is a Krisztus titkát hirdeti, és ehhez kéri a gyülekezet imádságos támogatását. Hogy mit is jelent ez a támogatás, ezt mutatja meg az ige.
Pál a Krisztus titkát hirdeti. Pál, az igehirdető tudja, hogy mi legyen igehirdetésének tartalma: a Krisztus titka. A titok az örök Isten-i szeretet, ami, és ahogyan Jézus Krisztusban megjelent. Sokáig titok lehetett, de amióta Krisztusban Isten megmutatta végsőkig, halálig kitartó szeretetét, azóta a titok immár kijelentés. Mindenki számára kijelentés lehet, mindenki számára átélhetővé válhat az Isten elfogadó kegyelme, az ő megbékélése velünk. A gyülekezeteké, a keresztény közösségeké pedig a békéltetés szolgálata.
Pál abban is egészen biztos, hogy kik igehirdetésének címzettei, hiszen tudja, mert megélte, hogy a kijelentés egyetemes. Ezt az egyetemességet világítja meg számunkra is a kánaáni asszony története. Ez az asszony nem tartozott a választott néphez, nem volt izraelita. Mégis: ugyanazt kérheti és kapja is Jézustól, mint a választott nép tagjai. A te hited megtartott téged. Nem automatikusan bár, de ugyanazt a kegyelmet kapja, és élheti át, mint bárki zsidó ember, aki Jézussal találkozott. Az Istentől jövő elfogadás, befogadás egyetemesen mindenkié. Nem csak az elité, nem csak a bennfenteseké.
Ami tehát Pál igehirdetésének tartalmát és címzetteit illeti, abban ő egészen bizonyos, és ennek kimunkálásához nem kéri a gyülekezet segítségét, hiszen ezt a feladatot, küldetést megkapta Istentől. Viszont van, ami nem csak rajta múlik, és ahhoz a gyülekezet támogatását kéri, hogy imádkozzanak érte két dologban is. Egyfelől, hogy megtalálja a megfelelő formát, amelyben elmondhatja a Krisztus titkát, másfelől, hogy megnyíljon az ige kapuja, és eljusson a címzettekhez az ige.
A forma. Vannak az életünkben dolgok, amik szinte belénk vannak kódolva. Vannak dolgok, amiktől mindig idegesek leszünk, vagy amik mindig megnyugtatnak. Már nem is tudjuk ezeknek az eredetét, csak tudjuk, hogy anyánk, nagyanyánk is így volt ezzel, nálunk a családban ez így van. Végig sem gondoljuk ezeket, csak megszoktuk, és meggondolás nélkül adjuk tovább nemzedékeken keresztül. De vannak dolgok az életünkben, amiket végiggondolunk, mert másképpen szeretnénk, mert annyira fontosak nekünk. Ilyen lehet számunkra a Krisztus titka is. Mert annyira fontos nekünk, mindent meghatározó az életünkben, és mert önmagunk számára is megfogalmazzuk, formába öntjük időről időre.
Pál kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte, hogy megtalálja azt a formát, ami hallgatói számára leginkább lehetővé teszi a befogadást. Pál ahhoz kéri a gyülekezet támogatását, hogy megfelelően napvilágra hozhassa, nyilvánvalóvá tehesse, felszínre hozhassa bennük is a Krisztus titkát, hogy az ne titok legyen többé, hanem éltető kijelentés. A tartalom örök - a forma időről időre, emberről emberre változik.
A másik, amiben a gyülekezet imádságos támogatását kéri, hogy Isten nyissa meg az ige ajtaját. Hogy a megfelelő, fogható formában megfogalmazott titok átmenjen az ajtón, és célba érjen. Egy hasonlattal hadd világítsam meg ezt, hogy mindannyiunk számára érthető legyen! A hasonlatban pedig korunk nagy varázslója szerepel: a tévé. Ahhoz, hogy a tévénken foghassunk minden létező csatornát, pl. az HBO-t, ahhoz szükségünk van egy kis szerkezetre, a dekóderre. Ez a dekóder befogja nekünk az éterben láthatatlanul ott lévő hullámokat, amelyek az adást hozzák, és beteszi nekünk a tévénkbe. Enélkül a szerkezet nélkül vagy egyáltalán nem látnánk semmit, vagy csak szemcsés lenne a kép, csak megfejthetetlen titok maradna, láthatatlan maradna számunkra továbbra is a műsor. De ez még mindig nem minden. Mert ez még mindig lehet, hogy csak háttértévézés. Amikor csak úgy megy a tévé, hogy ne legyen csönd. Ahhoz, hogy a háttértévézésből valódi odafigyelés legyen, ahhoz a tévézőnek érintetté kell válnia. És hogy ez az érintettség, megszólítottság megtörténjen, ehhez van szükség egyfelől a tévéző figyelmére, és másfelől ugyanilyen súllyal a gyülekezet imádságára. Hogy megnyíljon az út, és az "adás- átmenjen, célba érjen. Ezért könyörögni az igehirdetőért - ez a gyülekezet lehetősége és feladata.
Összegezve tehát van a misszionáló, a Krisztus evangéliumát meghirdető igehirdető, aki pontosan tudja, hogy mit kell továbbadnia. Pontosan tudja, hogy a Krisztus titkát kell hirdetnie, az örök és egyetemes, mindenkire egyaránt kiterjedő Isteni szeretet csodáját. Az igehirdető felelőssége azt is, hogy fölismerje: dekódolásra, megvilágításra, napvilágra hozásra van szükség, mégpedig úgy, hogy a címzettek értsék, fogják a tartalmat. Hogy a beszéd ne elfedje, hanem felfedje a titkot. A gyülekezet dolga és lehetősége pedig fölismerni, hogy Isten az, aki megnyitja az ajtót. Maga pedig könyörög, imádkozik az igehirdetőért, megéli a kapcsolatát Istennel, hogy az igehirdető és a kívül valók között átmenjen az üzenet. A gyülekezet bónusz lehetősége pedig az, hogy jól felhasználja a kínálkozó alkalmakat a kívül valók befogadására, hogy bölcsen viselkedjenek irántuk, és beszédük hozzájuk legyen mindenkor kedves és sóval fűszerezett. Ez a bánhidai gyülekezet lehetősége is, amit az ige tár elénk.

Ámen

Énekek:25, 379, 151, 225

Elhangzott március 12-én.