Kiáltó Szó

Kedves Testvérek!
Különleges korszakot él át gyülekezetünk, és benne mi magunk is. Egy hosszú, nehéz időszak után most Isten kínálja békességét, az új szövetséget vele. Fontos, hogy közösségünk minden dolgát a vele való kapcsolatban, a hitben élje meg. Mária és Márta történetén keresztül is taníthat minket erre a mi Urunk a Lélek által.
Képzeljük most magunkat ebbe a helyzetbe: vendégség van. Jézus és a tanítványai hirtelen betoppannak Mártához. És a korabeli vendéglátási szokásoknak megfelelően Márta sok szolgálattal foglalta le magát: a háziasszonynak készülnie kell, jól kell tartani a vendéget, hogy elégedett legyen, finom legyen az étel, puha a párna, tiszta a szalvéta. Márta lefoglalta magát ezzel a rengeteg szolgálattal. Mint ahogy feltételezhetően mi magunk is tennénk: sürögnénk, forognánk, készülődnénk, főznénk, terítenénk, mosogatnánk, és aggódnánk, hogy a vendég jól érezze magát. Gondoljatok csak, testvéreim, egy karácsonyi vagy születésnapi készülődésre! Vagy nyaralás előtt! Annyi a feladat, hogy mire az ünneplésre kerül a sor, addigra a családból egy valaki már biztosan annyira fárad, feszül és idegesek, hogy képtelenség ünnepelni vagy nyaralni. Hiszen mindent nekünk kellett csinálnunk, mindenki magunkra hagyott és nagyon sok a dolog. Márta is feszült, ideges, rá hárul minden munka, Mária meg csak ül és hallgatja a Mestert. Testvéreim, úgy vélem, hogy legtöbben Márta helyzetébe tudjuk belegondolni magunkat, legalábbis a háziasszonyok, és azt gondoljuk, hogy Mártának igaza van. Igen. Mindent egyedül csinálni nagyon nehéz. Itt van ez a rengeteg vendég, és a testvére, akire egyedül számíthatna, cserbenhagyja. És még Jézus is beláthatja, hogy Máriának meg kell változtatnia a viselkedését ahhoz, hogy a dolgok megoldódjanak. Máriának változnia kell! Mintha ezt mondaná: Uram, hát nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott? Szólj már neki, hogy segítsen! Mindent egyedül kell csinálnom, és te ezt hagyod, Mester? Jól odamond Jézusnak, kiborul - erre még később visszatérek.
Testvéreim! Jézus erősen megszólíttatott. Vajon mit tehetne ő ebben a helyzetben? A mi emberi logikánk szerint, azt gondolom, két lehetősége van.
Egyrészt hatalmával rákényszeríthetné Máriára Márta akaratát. Mondhatná Máriának azt, hogy Mária, légy szíves, segíts már egy kicsit! Végtére is Mártának igaza van, s minden rendes házban a nők sürögnek-forognak a vendégek körül. Tehetné, de mi lenne az eredmény. Két ideges feszült nő a házban. Nyilván átéltünk már hasonlót saját életünkben. A segítségben igazából nincs köszönet. Jézus megtehetné, mert hatalma van rá, és Mária biztos fölállna, és biztos segítene - kényszerből.
Jézus másik lehetősége az lenne, ha ember lenne, hogy a saját akaratát kényszeríthetné Mártára. Mondhatná, hogy Márta kedves, hát olyan fontos neked az a mosogatás, hogy nem tudsz egy kicsit ideülni hozzám, és kicsit beszélgetni? A kedvemért nem tudsz lemondani erről, ami neked olyan fontos? Mi valami ilyesmit mondhatnánk. És mi történne? Márta megszégyenülve odaülne, mert végül is a Mester mondta, vagy elmenne sértődötten. Máriának lelkiismeret furdalása lenne, hogy miatta történik a szóváltás. A tanítványok pedig úgy gondolhatnák, hogy a szelíd erőszak a Jézus Krisztushoz tartozók eszköztárába tartozó legális eszköz a másik ember meggyőzésére.
De Jézus nem ezeket a megoldásokat választja. Jézus más dimenzióba helyezi az egész helyzetet. És itt a történet kulcsa. Emberi szinten nincs jó megoldás. Akár Márta ül le, akár Mária áll föl, hiába történik, mert mindkét ember feszültté válik, a helyzet nem oldódik meg. A megoldás nem emberi szinten van most ebben a pillanatban, hanem egy másik dimenzióban, az Istennel való találkozás dimenziójában. Mert most ő van itt. Ez a történet arról beszél, hogy itt a Mester. Itt van Jézus. Mária már rájött, hogy ez különleges idő, és Jézus most Mártának is jelenlétét kínálja. Kevésre van szükség. Valójában csak egyre. Arra a fölismerésre, hogy Jézus nem vendég. Jézus az életünk alapja, és valójában mi vagyunk az ő vendégei. És nála dolgok másképpen oldódnak meg.
Ő nem vendégként van jelen gyülekezetünk életében sem, hanem gazdaként. És ebben a helyzetben Máriának és Mártának, a tanítványoknak, azaz nekünk is meg szabad látni, hogy hozzá értünk el. Ő most jelenlétét kínálja nekünk. Valójában csak erre van szükség most. Addig, amíg Jézus vendég Mária és Márta házában, a mi életünkben, vagy a gyülekezetünk életében, addig rengeteg feladat, követelmény és elvárás hárul ránk. Abban a pillanatban, hogy megértjük mi is, hogy Jézus nem vendég, hanem nélküle nincs élet, akkor a hála, az öröm, a megtalálás, az egymásra találás válik valósággá. Márta lehetősége az, és a mienk is, hogy Jézusra nem vendégként tekintünk, hanem Mesterként, akinek az eljövetele különleges, nem mindennapi történés. Van úgy, hogy egyszer csak betér. Mi csak éljük az életünket, mennek a gyülekezetünk mindennapjai, aztán egyszer csak ott van Jézus. Betér hozzánk. De nem mint vendég, hanem mint aki önmagát, szeretetét kínálja a számunkra.
És most szeretnék visszatérni Márta kiborulására. Eszembe jut egy Gyökössy Endre írás, amely arról szól, hogy mi mindentől kiborulunk mi emberek. És egy-egy ilyen kiborulás bizony nagyon megterhelő a környezetünk számára. Gyökössy Endre arról beszél, hogy - ahogyan sok zsoltár is megmutatja nekünk - kiborulás helyett le lehet borulni Isten előtt, és meg lehet vallani a mi eltávolodásunkat, hogy Isten jelenléte fölötti öröm helyett a feszültség, az indulat, a mások tetteinek megítélése, a harag, az elvárások, a követelmények, s mi minden lehet úrrá köztünk és rajtunk. Hogy kiborulás helyett inkább leborulva oda szabad borítani mindezt az Isten elé: ott jó helyen van. Az indulat ott marad, és a leborulás után újra felállva Isten kegyelmét és megbocsátását vihetjük magunkkal. Kár lenne kihagynunk ezt a lehetőséget. Márta Isten elé borul, még ha sajátos formában is, de látjuk a zsoltárokból, hogy ez lehetséges forma, és Márta ezzel önmagának ad esély arra, hogy az Istennel való kapcsolatában, a hitben találjon megoldást.
Sajnos nem ismerjük a történet végét, nem tudjuk, hogy mi történt Mártával és Máriával, az edényekkel és a maradékokkal. Az Istennel való találkozás utáni megoldás már az embereken múlik, emberi dimenzióban történik, de már máshogy. Természetesen Mártának és Máriának meg kellett egyezniük arról, hogy milyen munka-megosztás segítségével lesznek úrrá a rendetlenségen. De ebben a megegyezésben már másképpen lehettek jelen, mint azt megelőzően. Már nem a szokásos erőviszonyok, megbélyegzések és működési módok jelennek meg. Ha Mária és Márta valóban elfogadja azt a másik dimenzióban történő feloldódást, amit Jézus kínál, akkor lehetőségük van arra, hogy a Jézussal való találkozás bizonyossága és öröme járja át munkavégzésüket. Jézus ezt az utat készíti elő gyülekezetünk számára is. Szabad nekünk a mi személyes konfliktusainkat, megbántottságainkat, emberi problémáinkat, mások elleni haragjainkat, vagy értetlenségeinket Isten elé odaborítani, leborulva előtte, megvallva saját részünket a konfliktus kialakulásában, és akkor meg fogjuk látni az ő kegyelmét. Ahogyan a zsoltáros: de aztán bementem végül az Úr házába, és megértettem! Megértettem, hogy az Úr az én vezérem, ő az, aki velem van, ő vezeti lépteimet - mi másra volna szükségem. Adjon nekünk Isten ilyen megbékélést. Ámen.


Elhangzott július 2-án.