Nyomtat Elküld Olvasási nézet

„Nekünk kell reájuk gondolnunk...”

Beszélgetés Szabó Marikával

– Kérjük, mutatkozzon be, mutassa be családját!
– Visai születésű vagyok. 1974-ben kerültem Kolozsvárra, az Élelmiszeripari Szaklíceumba, majd ugyanitt végeztem el a mesteriskolát. Férjem széki, két leányunk van: Izabella, elsőéves a matematika-informatika szakon (Babes-Bolyai), Kinga pedig a Báthory István Elméleti Líceum 7. osztályos diákja, gyülekezetünkben pedig konfirmációjára készül (az elsőéves csoportban). 1986-tól vagyunk a Tóvidéki gyülekezet tagjai, akkor költöztünk a Marasti negyedbe.
– Úgy tudjuk, vezető beosztásban dolgozik. Hogyan sikerül Krisztus parancsának engedni, hogy tudniillik aki közöttetek nagy, mások szolgája legyen?
– Mint Paniro (péksüteményes üzlet) egység vezetője, gyakran tapasztalom, hogy a beosztottak közötti feszültségek megoldása, kezelése meghaladnak. Még ha a türelmemet el is vesztem, egyáltalán nem szeretném azt az általános gyakorlatot alkalmazni, miszerint a főnök fenyegetéssel, kiabálással, káromkodással próbálja a rendet helyreállítani.
Számomra az erőtartalékaim feltöltődését jelentik a vasárnapi istentiszteletek. Szükségét érzem, hogy jelen legyek a gyülekezetben családommal együtt, és ezt akkor is gyakoroljuk, ha a vasárnapi ebéd rovására megy! (Nem mindig tudom elkészíteni az ebédet a vasárnapot megelőző napon). A szolgálat a szeretettel kapcsolatos, és ezt kérnem kell, hogy Isten ajándékozzon meg vele.
– A gyülekezet karácsonyi adakozásairól (a finom kalácsokról) is ismerheti Marikát. Milyen elgondolásból gyakorolja, milyen áldását tapasztalta, és hogyan buzdítana másokat is az adakozásra?
– Szóra sem érdemes, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Az Isten iránti hála, úgy gondolom, hogy ilyen formában is meg kell hogy mutatkozzon. Idős, tehetetlen gyülekezeti tagjaink vannak, akik nem tudnak a gyülekezetben velünk együtt ünnepeli, nekünk kell reájuk gondolnunk konkrét formában, és én ezt ilyen módon kívántam gyakorolni. Egyszerűen örülök, hogy ezt tehettem, és másokat is buzdítanék arra, hogy tapasztalják meg azt az örömöt, mely az adásból származik: „jobb adni,mint kapni.”







Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2018. augusztus 21., kedd

    A kékfestő imája Még mindig tudja, mit lehetne tenni, csak már nincs annyi ereje hozzá – mondja a kilencvenegy éves Kovács Miklós kékfestő. Enn...
  • 2018. augusztus 20., hétfő

    Vajon mindenhol ilyen hosszú ideig kell várni a menyasszonyra? Már órák óta tartott az a feszengés, ami az első rántott csirkecomb és az első kávé köz...
  • 2018. augusztus 19., vasárnap

    Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő, harminckét szépszülő – megdöbbentő, de mindannyiunknak ennyi felmenője volt csak a minket...
  • 2018. augusztus 19., vasárnap

    Memoria Sanctorum című sorozatunk következő részében Szent Isvánról, államalapító királyunkról emlékezünk meg.
  • 2018. augusztus 17., péntek

    „Én az Úr vagyok, a te Istened…” 2Móz 20, 2
  • 2018. augusztus 16., csütörtök

    Mi sülhet ki egy olyan filmből, ahol a festőből rendező lesz, egy koreográfus úgy dönt, hogy létrehoz egy furcsa társulatot, és a főszereplő meghal, m...
  • 2018. augusztus 16., csütörtök

    Idén tizenkettedik alkalommal rendezik meg a felekezet- és nemzetközi Balaton-NET találkozót. Sokszínű, mindenkihez szóló programok mutatják meg az eg...
  • 2018. augusztus 15., szerda

    Egyháztól idegen, ateista kamaszok térnek meg és válnak gyülekezeteink aktív tagjaivá. Erre a csodára ember nem képes. A REFISZ nyári táborában több s...
  • 2018. augusztus 14., kedd

    Mikroszkóp alá helyezni egy ízeltlábút, gyönyörködni a kevésbé népszerű teremtményekben, és amint észrevettük, milyen szépség rejtezik világunkban, az...
  • 2018. augusztus 13., hétfő

    Gyanútlanul, rekkenő hőségben indultam a találkozóra. Mintha éreztem volna a vihar szelét, mégis, volt bennem halvány remény, talán nem ázom el. Téved...