Bizonyságtételek gyermekekről

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1 Pét 5,7)

A 2006-os év nagy meglepetést hozott a számunkra. Közvetlen Pünkösd után kiderült, hogy kisbabát várunk. Az első meglepetést gyorsan felváltotta az öröm, amivel vártuk családunk új tagját. Aggodalomra csak az adott okot, hogy elmúltam 40 éves, és gyermekvállalásra a 35 éves korig terjedő idő az ideális, aki később vállal gyermeket az már öregnek számít.

Kisbabánknak mindenki nagyon örült, olyan sok szeretetet kaptam már akkor is, míg vártuk őt. Aki megtudta a jó hírt velünk örült. Nagyon sok megerősítést kaptunk, hívő és nem hívő ismerőseinktől egyaránt. Sok asszonytársam bevallotta, mennyire szerettek volna 40 évesen még egy kisbabát.
Munkahelyi problémáimra is tökéletes megoldás az anyaszerep vállalása. A nagy munkahelyi feszültségben dolgozó kollégáim megerősítenek benne (nem mintha nem tudnám), hogy nekem a legjobb, itthon lehetek a kisbabánkkal.
Hálás vagyok az Úrnak a gondoskodásáért, hogy végig megtartott a várandósságom idején is. Minden gond nélkül zajlott le, és tényleg áldott állapot volt. Ezen túl megkaptunk mindent ajándékba, amire egy kisbabának szüksége lehet. Az anyukám azt mondta, ha az ÚR báránykát ad, akkor legelőt is ad hozzá, és valóban így lett. Az is hozzátartozik a történethez, hogy mivel a korom miatt "veszélyeztetett- volt az állapotom, sokat hitetlenkedtem, hogy vajon egészséges lesz-e a babánk. Sokat és sokan imádkoztunk ezért.
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy 2007. 01. 25-én egészségesen megszülethetett Fonyódi Fruzsina 3500 gramm súllyal és 54 cm-esen. Azóta sokat sírunk, örömünkben, mert az ÚR jósága olyan nagy, hogy csak sírni tudunk, ha rá gondolunk.

Fonyódiné Judit

Levente

Második gyermekünk születésének körülményeit, illetve az azt megelőző időszakot hitpróbaként életünk meg. Azonban a hitpróbában újra megtapasztaltuk az Úr irántunk való hatalmas kegyelmét és szeretetét is.

Nem könnyű időszak volt ez számunkra, hiszen a várandósság tizenkilencedik hetétől kezdve - az orvosunk szerint - több probléma is felmerült a babával kapcsolatban. Az ultrahangvizsgálat szerint nem volt minden rendben, ezért az orvosban felmerült a kétely: vajon egészséges lesz-e a gyermek? Aggodalmának hangot is adott és többször is nekünk szegezte a kérdést:
Biztosan meg akarjuk tartani a babát? Akkor is, ha esetleg nem lesz egészséges? Még van lehetőség a terhesség megszakítására...
Mivel az első ilyen alkalommal a férjem nem volt velem, egyedül kellett válaszolnom a feltett kérdésre. Meg sem fordult a fejemben addig, hogy egyszer majd ilyen súlyos döntés elé állítanak, a válasz azonban számomra teljesen magától értetődő volt: természetesen megtartom, hiszen el sem tudtam volna képzelni az ellenkezőjét.
Hazaérve, Isten ezt a döntést a férjemen keresztül is megerősítette bennem. Amikor elmondtam neki a dolgot, ő habozás nélkül ugyanazt mondta, mint amit az orvosnak válaszoltam. A sérült magzat eshetőségről ezt megelőzően nem beszéltünk a férjemmel egymás között, az Úr azonban úgy irányított külön-külön mindkettőnket, hogy egyformán gondolkodjunk ezzel kapcsolatban. Ez nagy megerősítés volt a számomra, és ettől kezdve egy különleges békesség töltötte el szívemet.
Szükséges lett volna a magzatvízvizsgálat is, ami elég kockázatos beavatkozás, hiszen a hasfal átszúrásával jár együtt. Ezt nem vállaltuk, hiszen mi eldöntöttük, hogy a babát mindenképpen megtartjuk.
Döntésünk megerősítésében Nórus, lelkipásztorunk felesége is nagy segítségünkre volt, hiszen ő is azt tanácsolta, hogyha "döntöttünk a kicsivel kapcsolatban, akkor tartsunk ki mellette, és ne tegyük ki veszélyes vizsgálatoknak fölöslegesen.-
Attól kezdve tehát, hogy elhatároztuk magunkat a gyermekvállalás mellett, Isten velünk volt, erőt és békességet adott nekünk minden nehéz helyzetben.
Hittük, hogyha az élet mellett határozzuk el magunkat, akkor Isten is velünk lesz, és nem feledkezik meg rólunk. Készek voltunk tehát elfogadni azt, hogy bármilyen gyermeket is ad nekünk az Úr, mi ugyanazzal a szeretettel vesszük őt körül és ugyanolyan értékes ajándék lesz a számunkra, mint az első gyermekük.
Kisfiunk születése szinte mesébe illő volt, hiszen gyorsan és komplikációmentesen történt, mindössze 3 óra leforgása alatt.
Amikor megpillantottuk gyermekünket, ismét átélhettük Isten irgalmát, hisz egy csodálatosan szép, fejlett és egészséges kisbabánk született!
Születése óta már csaknem három hónap telt el, és még mindig ugyanolyan hálás szívvel köszönjük meg őt, akinek a neve és annak jelentése is jelzi Isten szándékát: Levente = élő, létező.

Nagy Gábor Sándorné Viki (Hatvan)

Barnus: "Szejeteni fogom Jézust!-

"Sohasem olvastátok gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?- (Mt 21,16)

Ez az igevers igazi tartalmat nyert számunkra. Legkisebb gyermekünk Barnabás beteg lett. Fájt a torka, náthás volt és fájt a füle is. Ha valaki átélte már a fülfájást, tudja, micsoda fájdalom és a gyógyszer sem csillapítja egészen azt a fájdalmat. Barnus nyűgös volt és sírt. - Úr Jézus segíts! - fohászkodtam magamban és felhívtam Zolit a kollégiumban. Kértem, imádkozzon ő is velünk együtt, hogy a kicsi jobban legyen.
Letettem a telefont és a kezemet rátéve a fájós fülre, imádkozni kezdtem. Néhány perc múlva azt vettem észre, hogy már nem sír Barnus, a tőle megszokott elevenséggel izeg-mozog, és nem akar már az ágyban maradni.
- Már nem fáj a fülem - mondta. - Anyu, én mindig szejetni fogom Jézust - tette hozzá mosolyogva.
- Hogy ennek Jézus mennyire örül! - mondtam neki... Úgy legyen! - imádkoztam magamban.

Bátonyterenyéről Pádárné H. Judit