Mi újság Bátonyterenyén?

Családi hét Szorospatakon

Urunk iránti hálával gondolunk vissza a július 8-13-ig tartó, szorospataki táborban rendezett családi hétre.
Nem egyszerű dolog hitetlen embereket elvinni hívő táborba, de az Úr előtt nincs lehetetlen - ezt ismét megtapasztaltuk. Tíz hitetlen család vett részt részben vagy teljes létszámban az alkalmakon. Nagy öröm volt számunkra, hogy az 5 - 70 év közötti korosztályból mindenféle korú ember lehetett együtt úgy, hogy ez nem okozott semmiféle problémát. A programok színesek, érdekesek voltak, minden korosztálynak volt lehetősége pihenni és szórakozni, de ami ennél is sokkal fontosabb, találkozhattak Jézus Krisztussal a mindennapi áhítatok során.
Köszönet illeti a hatvani és a szórványokban élő testvéreket, hogy meglátogattak bennünket a táborban, segítve Isten munkáját; az evangelizációt. Sokat köszönhetünk amerikai testvéreinknek is, akik nagy anyagi és szellemi segítséget nyújtottak ehhez a programhoz, lehetővé téve néhány család részvételét a táborban. A programok jó részét is ők biztosították, így sok érdekes, a magyar emberek számára különleges sporttal, játékkal ismerkedhettünk meg. Külön köszönjük a Bátonyterenyei Szórványgyülekezet tagjainak segítő munkáját, és Tatai István lelkipásztorunknak a biztatást és azt, hogy mindvégig szívén viselte ezt az ügyet.
Visszatekintve, az Úré a dicsőség, hogy mindezt szemeinkkel megláthattuk, és részesülhettünk áldásaiban!

Pádár Zoltán és Judit Bátonyterenyéről

A Szórványnap

A nagy napról két testvérünk is írt beszámolót (részletek):

A bátonyi tábor kezdete, július 9-e, vasárnap: izgatott készülődés Hatvanban. Megvan minden felszerelés? Beférünk-e a buszba? Mi még csak-csak, de a kellékek?
Végre indulunk. Az út, a helyszín, a szorospataki tábor gyönyörű. Isten ege alatt, ragyogó napsütésben adhattuk át üzenetünket szóban, dalban és bábokkal. A tábor lakói szeretettel fogadtak. Találkozhattunk sok kedves régi és új ismerőssel, így az amerikai testvérekkel is. Lelkészünk Tatai István üdvözlő szavai után a dicsőítő csapat, majd a bábos társaság következett. Javában zajlott a történet, amikor hirtelen egy erős széllökés majdnem feldöntötte a paravánt. Szerencsére bábozni csak félkézzel kell... A másikkal mindenki megragadta az "eresztékeket-. Teljes szívvel adtunk hálát az Úrnak, hogy nem történt semmi baj...

Néri (Hatvan)

A tábor gyönyörű helyen fekszik, egy hegyoldalban. Erdő veszi körül. Az előadások helyszíne is egy fákkal körülvett kis tisztás volt...
Engem leginkább Kim Sun Taik tiszteletes és felesége bizonyságtétele érintett meg. Újra átéltem gondolatban azt, amikor szüleim és én Magyarországra költöztünk. Ugyan nyelvi nehézségeink nem voltak, de mi is átéltük, milyen nehéz egy másik országba költözni és egy új környezetbe beilleszkedni. Tele voltunk félelmekkel és aggodalmakkal. Azt hiszem, hit nélkül sokkal nehezebb lett volna. Az Úr lépésről-lépésre vezetett minket. Legyen áldott érte!
Ron Seck amerikai lelkipásztor igehirdetése után volt még időnk, hogy körülnézzünk a táborban. Volt, aki sétálgatott egy kicsit, mások ismerkedéssel töltötték az időt.
Hazafelé még megálltunk Nagybátonyban, és megnéztük a leendő gyülekezeti épületet. Azt hiszem, mindnyájan jól éreztük magunkat, és élményekkel gazdagon térhettünk haza.

Cseke Éva (Jobbágyi)