A Lámpás minden kedves olvasójának áldott Karácsonyt kívánunk!

Egy focimeccs után történt. Hangoskodó drukkerek csapata szállta meg a vonat egyik kocsiját. A durvuló ifjú emberek győztes csapatukat ünnepelték: kiabáltak és lökdösték egymást. Az egyik, valószínű a főkolompos, a jó ízlés minden határát áthágva, túlságosan is elengedte magát. Levágta magát az utasok közé, akik bátortalanul húzódtak el tőle. Látszott, hogy elkerülhetetlen lesz az összeütközés, még a kalauzzal is.

Aztán hirtelen, egy pillanat alatt, minden megváltozott. A kocsiba egy család szállt fel. Az édesanya karjában egy pólyás babát tartott. Ülőhelyre volt szükség, de csak az éppen balhézó tizenhat körüli fiú mellett volt egy hely. Az anya szelíd szóval: valami hihetetlen pedagógiai érzékkel megkérte a suhancunkat, hogy egy kicsit fogja meg a kisbabát. Ez volt a nagy pillanat. A fiú tétován kézbe vette a csöppséget, majd szeme felragyogott: elkezdte a fejét simogatni, s halkan még valamit gügyögött is neki. Egy minutum alatt minden megváltozott és a kupé a nyugalom szigete lett.

Isten Karácsonykor egy Kisgyermeket használt fel arra, hogy más legyen szívünk, életmódunk és jövőnk.  A betlehemi gyermeket szeretné a kezünkbe és a szívünkbe adni: Jézust, hogy lecsillapodjunk, megtisztuljunk és megszelídüljünk. Az Atya Jézust adta, hogy más emberré lehess.

Jézus hatása a történelemben igen meghatározó volt. Népek és nemzedékek nyertek új élettöltést és reménységet. Igen, a vademberekből szentek lehettek, és lehetnek ma is.

Jézus szelíden jön ma is közénk. Ma már nem kisgyermekként, hanem Szentlelke által végtelen tapintattal és csendes bölcsességgel kíván lakozást venni bennünk. Jelenléte tanít és nevel. Kérlek, fogadd ma a szívedbe, Ő valóban szeret Téged, és új életet tud adni neked is! Ezt tette velem is.

Dr. Tatai István