Sokan felteszik nekem azt a kérdést, hogy „Miért pont Pécsre jöttél tanulni?” vagy „Hogyan kerültél Pécsre?”. A válasz egyszerű: mert Isten így akarta. Hogy hogyan hozta ezt tudomásomra, most megtudhatod kedves testvérem, s kívánom, te is bízd Istenre életed, mert Ő nem hagy válasz nélkül. „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zsolt 37,5).
Többeknek gondot okoz a pályaválasztás, és nem is egyszerű tizenévesen eldönteni azt, hogy „mi akarok lenni?”. Az én életemben ez nem volt egy olyan „nehéz” kérdés, mert körülbelül általános iskola 2. osztályában már eldöntöttem: állatorvos leszek. Nagyon szerettem az állatokat és már óvodás koromban nagyon soknak ismertem a nevét és életmódját. Nem is okozott gondot az, hogy mit jelöljek meg az első helyen a felvételis papíromon. Azonban az ember szeret biztonsági okokból több szakot is megjelölni. A második helyet sokáig kihagytam, mert a családom egyik fele szerette volna, ha teológiára megyek, ugyanakkor nem éreztem az elhívást Istentől ezzel kapcsolatban. Több testvéri beszélgetés eredményeként arra jutottunk, hogy egy tanári szakot lenne érdemes megpróbálni, mert életem során több ezer emberrel is megismerkedhetek, ha az Úr is úgy akarja, és hirdethetem az evangéliumot. Így – mivel kémia és biológia központi felvételit kellett tennem – jelöltem meg a Pécsi Tudományegyetem biológia-kémia tanári szakját. A harmadik helyen a Veszprémi Egyetem kémia-környezettan tanári szakja szerepelt. Az első két helyen felvételizni kellett, míg a harmadik helyen a hozott pontok alapján döntöttek.
A jelentkezési határidő után néhány héttel telefonáltak a Veszprémi Egyetemről, hogy kívánok-e szóbeli felvételit tenni, mert ugyan maximális pontot vittem, de a jogom megvan hozzá. Természetesen nemmel feleltem és rákérdeztem, hogy ezek alapján felvettek-e az egyetemre. A válasz igen volt. Itt szeretném megjegyezni az olvasó testvéremnek, hogy ugyan én nem tudtam, de számít a felvételi lapon feltüntetett sorrend, vagyis ha felvesznek valakit az első helyre csak külön papírmunkával lehet elintézni, hogy a második vagy a harmadik helyre mehessen. Én abban a hitben voltam, hogy ha esetleg felvesznek mind a három helyre, akkor még módosíthatok kedvem szerint, de ez nem így van.
A központi felvételi vizsgám után, amely rosszabbul sikerült, mint vártam, már sejtettem, hogy az állatorvosi szakra kevés lesz a pontom. Ebben az évben a 85 főre hirdetett helyre több mint 500-an jelentkeztek. Megjegyzem: az országban csak Budapesten a Szent István Egyetemen van ilyenfajta képzés. A Pécsi Tudományegyetemen szóbeliznem kellett, ahol viszonylag jól sikerült a felvételim. Mindez idő alatt az a tény nyugtatott, hogy Veszprémben biztos helyem van, és ráadásul közel van a lakóhelyünkhöz, ami ekkor Zirc volt.
A felvételik után, pár héttel később, postán érkeztek a levelek a különböző egyetemekről. Az Állatorvosi Egyetemre a pontszámomra való tekintettel nem vettek fel. A Pécsi Tudományegyetemre felvettek és a Veszprémi Egyetemre azért nem vettek fel, mert olyan kevesen jelentkeztek, hogy nem is indították el a szakot. Istennek annyira egyértelmű útmutatása volt ez az életemben, hogy amikor eszembe jut, hálát adok érte és másokat is csak bíztatni tudok, helyezd magad Isten kezébe! „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsolt 103, 2).


Pécs, 2007. június 25.
Vankó István