Áldom az én Uramat!

Egy fehérgyarmati 12 gyermekes családból származom. Szüleim földművesek voltak. Nagy szegénységben éltünk, de a betevő falatunkról ISTEN mindig gondoskodott. Édesanyám hívő asszony volt, aki sokat imádkozott, és végig énekelte a napot ISTENt dicsőítő énekekkel. Mindannyian jártunk hittanra, és konfirmáltunk is. Én az ötödik gyermek voltam, és egyedül én örököltem édesanyám szép énekhangját, és hála az ÚRnak, hogy megadta a dicsőítő énekek mellé az Őbenne való hitet is.
1959-ben férjhez mentem, a kislányom 1960-ban született. A férjem hamarosan elhunyt. A kislányom nem maradhatott velem, mert nekem el kellett mennem dolgozni. A férjem szülei vették őt magukhoz, és ők nevelték fel, egyetlen elveszett gyermekük helyett.
1965-ben mentem újra férjhez. Az új házasságban az ÚR öt fiúgyermekkel áldott meg. Igyekeztem őket ISTENhez vezetni. A három idősebb fiam konfirmált is. A két fiatalabbat sehogy sem tudtam a templomhoz közelíteni. Sajnos felnőtt korukra mindannyian eltávolodtak az ÚRtól, ami a bajokkal teli életükből is visszatükröződött. Nehéz helyzetbe került mindegyikük, de sajnos a bajok sem tudták őket arra késztetni, hogy ISTENhez forduljanak. A legidősebb fiamat az ÚR el is vitte 39 évesen. A testvérek ugyan nagyon megdöbbentek, de nem értették meg, hogy az ÚR elvághatja az életünk fonalát, és nem érezték meg, hogy Hozzá kellene tartozniuk, mert csak Ő tudna rajtuk segíteni. Sajnos az ateista apa példája erősebben befolyásolta őket, mint az én keresztyén életem. 4 éve meghalt a férjem is. A lakást, amelyben éltem, nem tudtam megvenni a nagyfiamtól, aki korábban kifizette helyettem az örökösödési részem, és ezért az ő nevére írattuk a házat. Így albérletbe kényszerültem a három egyedül élő fiammal. Hosszú időn keresztül mind a hárman munkanélküliek voltak, és az én nyugdíjamból éltünk. A nélkülözések idején ISTEN a hívő testvéreken keresztül gondoskodott rólunk.
Az egyik fiam kapott munkát, ő ebben az évben megnősült, így az utóbbi időben két munkanélküli felnőtt gyermekemmel éltem albérletben, továbbra is nehéz körülmények között.
Hála az ÚR ISTENnek, hogy minden baj és nehézség ellenére mindig gondoskodott rólam. Kihozott a tévelygésekből, és felém nyújtotta a kezét. Ő gondoskodott a testi és lelki szükségleteimről is. A Kertvárosi Református Gyülekezet időnként segélyekkel és ruhaneművel támogatott. Úgy éreztem, hogy az ÚR sosem hagyott magamra. .
Református keresztségemnek megfelelően a református gyülekezetekhez tartoztam. Egy időre mégis egy kis új keresztyén csoporthoz csapódtam. Az ÚR azonban utánam küldött egy testvérnőt, aki rámutatott a kis közösség tévelygéseire, és az én ISTENem kimentett engem közülük. Visszakerültem a református egyházba, ahol a bibliakörhöz kapcsolódva, és rendszeresen Bibliát olvasva egyre közelebb kerültem az ÚRhoz.
Egy testvérnővel szoros barátságba kerültem, és igen gyakran vele együtt imádkoztunk. Az ÚR számtalan csodájával erősítette a hitünket. Hála és dicsőség az Ő szent nevének.
Az ÚR gyógyított meg a hátfájásomból, amit a csontritkulás tünetének mondott az orvos. Ő szabadított meg a karzsibbadástól, az erőtlenségtől, a gerincsérvtől, a sokízületi gyulladástól, a légúti megbetegedésektől. Az ÚR egyenesítette ki a lábaimon a kalapács-ujjaimat. A talpamon csontkinövések keletkeztek. Ezek is eltűntek egy imádságunk után. Az ÚR javított a szív és keringési elégtelenségeimen, a strúmám okozta fulladásokon is. A kezemben csontelhalást állapított meg az orvos. Ekkor 1-2 kg súlyú tárgyak is kiestek az erőtlen kezemből. Annak ellenére, hogy a csontelhalást továbbra is kimutatták a vizsgálatok, az imádságaink után mégis visszatért az erő a kezembe, és megszűntek a csontok elmozdulásai az ízületekből. Ma már ismét 10-15 kg-os súlyt is meg tudok emelni. 71 évesen még tudok dolgozni, és jobb erőben vagyok, mint 22 évvel ezelőtt, amikor leszázalékoltak (67 % rokkantságira). Az ÚR szüntette meg a magas vérnyomásomat, javított a cukorbetegségemen (a 20 körüli vércukrom 10-15-körülire csökkent. Megtapasztalhattam, hogy az ÚR minden gyógyszer és beavatkozás nélkül is tud gyógyítani napjainkban is. Dicsőség és hála az ÚR minden gyógyításáért, tanításáért, és a hitem erősítéséért.
Áldom az én URamat azért is, mert az utóbbi időben már minden fiamnak adott munkát, és így remélhetem, hogy nem adósságból adósságba lépünk, hanem valóban rendeződik az életünk. Hálát adok az ÚRnak azért is, mert kiemelt bennünket a régi házunkból, ahol a fűtést télen nem tudtuk megoldani, és amelyben oly sokat fáztunk, nélkülöztünk. Soha nem felejtem el, hogy amikor egyszer dideregve az ágyba bújtam, sírva kértem az URat, hogy melegítsen fel, mert megfagyok. Ezután az egész testem felforrósodott, a didergésem megszűnt, és én nyugodtan alhattam. Az ÚR fölém hajló gyöngéd szeretetét gyakran megtapasztaltam. Később ISTEN olyan albérletet adott nekünk, amelyben nem fáztunk, tiszta, rendes, elfogadható emberi körülmények között éltünk, és nem volt túl drága a lakbér. 8 évi várakozás után végül az ÚR megajándékozott egy pici otthonnal, egy önkormányzati bérlakással, ahol nyugdíjas napjaimat végre békében és nélkülözések nélkül élhetem.
Hála az ÚRnak, hogy meghallgatta kitartó imádságainkat, élő hitet adott, és mindig gondoskodott rólunk. Bízom az ÚRban, hogy meghallgatja azt a fohászomat is, hogy térítse meg a gyermekeimet és az ő családjukat, hiszen „…Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26).

Pécs, 2011. október 2.

Csike Ferencné




„Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett.”
(Zsolt 116,12)

Gyermekkoromban még hittem ISTENben, felnőtt koromra azonban a materialista iskolai nevelés hatására szinte befolyásolhatatlan ateista lettem. Utólag látom, hogy ISTEN többször is figyelmeztetett, hogy rossz irányba megyek, de már nem hittem az Ő létezésében. Egy sereg betegség és baj is jelezte, hogy valami nincs rendben velem, de csak később sejtettem meg, hogy nehézségeimben, kudarcaimban szerepe lehetett annak, hogy elfordultam az ÚR ISTENtől.
ISTEN sokáig hagyta, hogy a széles úton járjak, de hála Neki, amiért megmutatta, hogy ez az út a pusztulásba vezet. Ezután nagy pálfordulással az ÚR felé indultam. ISTEN hamarosan nagy kegyelemben részesített, személyes vezetést kaptam Tőle a Bibliaolvasó kalauz napi Igéinek aktualizálása révén. Az ÚR tanított meg a napi bűnbánat, bűnmegvallás fontosságára, az önmagunk tisztán tartására, az alázatra, a szeretetre, az ISTEN-félelemre, az engedelmességre, és Ő adott nekem élő hitet is. Az ÚR azt is megmutatta, hogy mik lehetnek az okai a meg nem hallgatott imádságoknak. Bizonyságtételemben a sok ok közül a bűnt emelném ki, mert tapasztalatom szerint ez elég gyakori, amint ez kiderül az Ézsaiás 59,2. verséből: „...a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.”
Korábban rengeteg betegséggel küszködtem. Miután megtértem, az ÚR ISTEN gyógyított és szabadított engem mind a mai napig. Korábban nem éreztem magam igazán bűnösnek. Miközben olvastam a Bibliát, ISTEN megmutatta a bűneimet, amelyeket magamtól nem vettem eddig észre, és láttam, hogy sok olyan bűn van, ami a társadalom számára nem bűn, de ISTEN előtt az (pl. szeretetlenség, gyűlölet, harag, düh, meg nem bocsátás, mások megítélése, dicsőségvágy, stb.).
Egy alkalommal pl. úrvacsorázni mentem. Mielőtt a templomba indultam volna, eljött hozzám egy anya a gyermekével, és annyira felbosszantottak, hogy leszidtam őket. Miután elmentek, eszembe jutott, hogy haraggal, meg nem bocsátással, mások megbántásával nem mehetek az ÚR asztalához. Nagyon bántott, hogy megbántottam őket, és hogy emiatt kizártam magam az úrvacsorai közösségből. Azért elmentem a templomba, és nagyon szomorú voltam, mert JÉZUS meghívott az asztalához, de én nem vehettem részt a vendégségen. Miközben szomorkodtam, oldalra néztem. Éppen akkor jöttek a padomhoz azok, akiket leszidtam. Eddig még sosem jöttek utánam a templomba. Rájuk néztem, ők mosolyogtak rám. Én pedig örömmel mondtam nekik, hogy bocsássatok meg! Ezután ők el is mentek, én pedig mérhetetlenül boldog voltam, mert tudtam, hogy az ÚR küldte őket utánam, hogy tőlük bocsánatot kérhessek, és úrvacsorázhassak. Áldassék az Ő szent neve mindörökké.
ISTEN megmutatta azt is, hogy a bűneinknek következményei lehetnek. Dávid csodálatos 38. zsoltárában pl. azt olvashatjuk, hogy: „Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt; nincs sértetlen csontom vétkeim miatt.” Tehát a bűn és a bajok vagy betegségek között lehet kapcsolat, ezért igyekeztem a bűneimtől minél előbb megszabadulni, és fontos lett számomra a napi lelkiismeret-vizsgálat. Később minden imádságom előtt tartottam bűnbánatot, és úgy tapasztaltam, ha megaláztam magam az ÚR előtt, utána többnyire jobb az imameghallgatás.
Az ÚR mérhetetlen kegyelme, ha minél többet megmutat az általunk elkövetett bűnökből, hiszen – a Péld 5,22 szerint – a bűneink által megkötözötté válunk: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének kötelékeivel kötöztetik meg.” Gyakran megtapasztaltam, hogy néhány betegségemből abban a pillanatban meggyógyultam, amikor megbántam, megvallottam a bűneimet, és bocsánatot kértem az ÚRtól. Más betegségeimnél az imádságaimat böjttel kiegészítve tapasztaltam meg gyógyulást. Maradtak azonban olyan betegségeim is, amelyekből az ÚR még nem gyógyított meg, de amelyek elhordozásához adott erőt és türelmet.
Az útkereséseim kezdetén egy kis imacsoport imádkozott értem, többen böjtöt is fogadtak a gyógyulásomért könyörögve. Miután az ÚR kegyelmét magamon megtapasztalhattam, én is imádkozni kezdtem másokért és magamért is, igen gyakran böjtöket is fogadva. Az ÚR az Igéjével is biztatott erre a Jak 5,16. versében: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”
Tapasztalataim szerint az ÚR mindig segít, ha nagy bajban vagyunk, és hittel hozzá kiáltunk. Néha elég egy ISTENem sóhaj, vagy egy – JÉZUS segíts! vagy: – Dicsőítelek URam, JÉZUS! – fohász is, hiszen „...mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (ApCsel 2,21).
Mindig hálával gondolok a mi URunkra, hiszen JÉZUS KRISZTUS meghalt a mi bűneink miatt, hogy mi üdvözülhessünk, de megmutatta, hogy a bűneinket be kell vallanunk a lator mintájára, aki elismerte az ő bűnösségét, és az ÚR könyörült rajta, üdvösséget ígért neki.
Miután a másokért való imával szolgálni kezdtem az én URamat, Ő rengeteg betegségből gyógyított meg minden orvosi beavatkozás, gyógyszer és egyéb gyógyhatású anyagok nélkül. Persze előfordult az is, hogy valamelyik betegségemből nem gyógyított meg, ekkor orvoshoz kellett fordulnom, és egyes esetekben elfogadtam a gyógyszeres kezeléseket is.
Néhány konkrét példa: a szív- és érrendszeri megbetegedések (tachicardia, alacsony vérnyomás, érgyulladás, nyirokpangás, vérszegénység) több mint 20 éven át gyötörtek. Az ÚR megmutatta, hogy nem szabad két végén égetnem a gyertyát, nem szabad hajtani magam, erőn felül vállalni, mert a túlterhelés nagy idegi és testi igénybevételt jelent, ami gyakran testi károkban mutatkozik meg. Amikor egy alkalommal összeestem az utcán, és a szívem annyira kalimpált, hogy még a nagy dózisban adott gyógyszerekre sem lettem jobban, nagyon megijedtem. Az orvos azt javasolta, hogy mivel elromlott a szív automatikája, be kell építeni egy pacemakert. Hallgatva a kórházban a többiek (akiknek már beépítették) „cirpelését” (akkor még elég hangosan zörögtek a kis masinák), még inkább ijesztőnek találtam a szakemberek javaslatát. Kérdésemre az orvos azt is elmondta, hogy szervi ok nincs. Amikor azt kérdeztem, hogy mi lehet az oka a rosszulléteimnek, az orvos azt mondta, hogy ne tőle kérdezzem. Ekkor értettem meg, hogy a kávéban, a cigarettában, a kevés alvásban és a stresszel teli életemben kell keresnem az okokat. Később, a megtérésem után azt is megmutatta az ÚR, hogy a bűnnel teli, ISTENtől eltávolodott életem nagymértékben hozzájárult a betegségeimhez. Amikor láttam, hogy mennyi ember fáradozik azon, hogy az én egészségemet helyreállítsák, elszégyelltem magam. Először a kávét és a cigarettát hagytam abba. Az ÚR elvezetett addig, hogy olyan lelkiismeret furdalásom lett a cigaretta miatt, hogy egy alkalommal nagy szívdobogással, megizzadtan ébredtem fel, mert álmomban rágyújtottam. Az ÚR már ekkor, a megtérésem előtt segített rajtam, mert az orvosom egy akkor kísérleti gyógyszert próbált ki rajtam, és mivel az hatott, a kis ketyegő, cirpelő eszközt nem kellett beépíteni. Miután megtértem, az ÚR gyógyított meg a keringési-rendszerem betegségeiből, és azóta gyógyszereket sem kell szednem, a szívem jól működik. Hála és dicsőség az ÚRnak az Ő szelíd gyógyításáért.
Az ÚR gyógyított meg a 14 éves korom óta gyötrő reumatikus-gyulladásokból, amelyek szinte állandó hátfájásokat okoztak. Melegvizes fürdőbe jártam, masszázs kezeléseket is kaptam, de a fájdalmaim legfeljebb csak kissé enyhültek. Miután megtaláltam az URat, és megtértem hozzá, a makacs hátfájásom megszűnt minden gyógykezelés nélkül.
Az ÚR gyógyított meg az ízületi gyulladásaimból is. A vállam minden mozdulatra nagyon fájt, és bizonyos munkákat, mint pl. az ablaktisztítás, ahol a kart fel kellett emelni, egyáltalán nem tudtam elvégezni. Minden gyógyszeres kezelés nélkül az ÚR gyógyított meg ebből a betegségből is. Egyszer a csípőműtétem után tudva és akarva elkövettem egy bűnt. Ezután még aznap este kialakult egy csípőízületi gyulladásom a műtéti helyen. Ez igen veszélyes volt. Olyan erős gyógyszert kaptam rá, amely a leírás alapján akár még elmezavart is okozhat. Hiába kértem az URat, nem szabadított meg ettől a betegségtől. Hívő testvéreim segítettek. Velem együtt böjtöt fogadtak értem. Hála az ÚRnak, az Ő szabadításának eredményeként három nap múlva már elég jól tudtam járni. A hét végi istentiszteletre nagyon szerettem volna elmenni. A csípőm azonban újra fájni kezdett. A gyógyszer felé nyúltam, és az URat kérdeztem, hogy mit tegyek? Aztán visszatettem a gyógyszert, és azt kértem az ÚRtól, hogy ha Ő azt akarja, hogy én ma elmenjek a templomba, akkor gyógyítson meg, mert én nagyon szeretnék elmenni, és nem akarom szedni ezt az erős gyógyszert. Ezután elmúlt a fájdalmam, (a csípőízület gyulladása azóta sem jött vissza), és én boldogan mehettem a templomba. Hála és dicsőség az ÚRnak az Ő kegyelmeiért, és az Ő vezetéséért.
Szintén az ÚR szabadított meg az ujjperceim ízületi gyulladásaitól, méghozzá úgy, hogy a deformitást is csökkentette. Egy alkalommal úrvacsorázni mentem, és előző este a konyhai munkák miatt elmaradt a bűnbánatom és a bűneim megvallása. Már ekkor kezdett fájni az egyik ujjperc ízületem. Reggel már lüktetve fájt. Megnéztem, és megdöbbenve láttam, hogy piros és fényes a gyulladt terület. Elindultam a templomba. Út közben eszembe jutott, hogy csak nem azért fáj az ujjam, mert nem tartottam bűnbánatot az úrvacsora előtt? Kértem az URat, hogy mutassa meg a vétkeimet. Az ÚR pedig sorra hozta elém mindazokat a bűnöket, amiket elkövettem az utolsó bűnmegvallásom óta. Még az énekek alatt is jutottak eszembe a vétkeim. Amikor elindultam az ÚR asztala felé, megérintettem a beteg ujjpercemet, de az már nem fájt. Rápillantottam, láttam, hogy nem piros. Nagy örömmel és boldogsággal vettem magamhoz az ÚR testét és vérét, mert tudtam, hogy az ÚR megbocsátotta az én bűneimet, és a háta mögé vetette azokat. Dicsőség és hála Neki ezért. Megjegyzem, hogy az úrvacsora előtti bűnmegvallást és bűnbocsánatot követő gyógyulást nem minden esetben tapasztaltam meg, de igen gyakran előfordultak hasonló eseteim.
ISTEN rengeteg más betegséget is megengedett az életemben, mint pl. pajzsmirigyemben göbök, másutt ciszták és daganatok nőttek bennem. Az első pajzsmirigy műtétem után újabb göb nőtt. Egy ismerős elmondta, hogy valaki hasonlóképpen járt, de neki a második műtét után is nőtt a következő, és akkor az orvos nem javasolt több műtétet. A második göb már nyomta a hangszalagjaimat, gyakran elerőtlenedett a hangom (tanárként ez munkaképtelenné tett). Miután úgy döntöttem, hogy nem megyek el újabb műtétre, az ÚR megmentett engem, pedig ekkor még hitetlen voltam. A göb mérete közel egy cm-el csökkent, és már nem okozott gondot sem a légzésnél, sem a hangképzésnél. Hálát adok az ÚRnak az Ő csodálatos gyógyításáért. A ciszták és daganatok többnyire a böjttel összekötött (magam és mások böjtfogadalmai) imádságok után tűntek el, így a megtérésem után egyetlen műtétre sem kellett mennem (a balesetből származó csípőműtét kivételével). Hála az ÚRnak, hogy Ő minden műtéti beavatkozás nélkül is tud gyógyítani.
Dicsőség a mi URunknak, hogy megszabadított a krónikus torok-, fül-, arc- és homloküreg gyulladásoktól, a hörghurutoktól, és még számtalan betegségtől, amelyeket felsorolni is sok lenne. A torkom annyira érzékeny volt, hogy a fagylalt evéséről is le kellett mondanom (ma már nem árt nekem a hideg ital vagy étel sem!).
Nem tudok elég hálás lenni az én URamnak azért sem, hogy megszabadított a félelem és a szorongás minden formájától. Azelőtt remegett a hangom, ha nagy tömeg előtt fel kellett szólalnom, ma pedig több százas tömeg előtt is beszélhetek minden lámpaláz nélkül. Nincs szükségem semmiféle nyugtatóra és altatóra, mert az ÚR megszabadított a félelemtől és az Ő békességét adta nekem.
Ha beteg voltam, a megtérésem előtt az első utam a házipatikánkhoz vezetett. Ha fájt valamim, bevettem egy fájdalomcsillapítót, ha náthás voltam, vagy a torkom fájt, akkor egy másik tablettát. A megtérésem előtt nem kerestem a betegség okait. A megtérésem után, ha betegség gyötör, az első utam a kis szobámba vezet, ahol térdet hajtva az ÚR elé borulok, és a vele való elcsendesedésben ISTEN SZENT LELKÉnek segítségét kérem a bűneim feltárásában, az ÚRtól kérem a bűnbocsánatot és Tőle várom a gyógyítást is. Ha Ő is úgy akarja, akkor meggyógyít, ha nem, többnyire várok, amíg könyörül rajtam, vagy esetleg böjtölni kezdek. Néha csak akkor fordulok orvoshoz, ha az ÚR a böjt után sem gyógyít meg, és a szenvedéseimet elviselhetetleneknek érzem.
A korábbi napi maroknyi gyógyszerrel szemben ma semmilyen gyógyszert nem fogyasztok, vagy csak ritkán, a nagy fájdalmak, vagy magas láz, stb. esetén. Hiszen az ÚR a 2Móz 15,26. versében megígérte, hogy Ő lesz a gyógyítónk, amikor engedelmességre figyelmeztetett minket: „Ha te Uradnak, Istenednek szavára hűségésen hallgatsz, és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt, és figyelmezel az Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az ÚR, a te gyógyítód.”
Tudjuk, hogy a betegségek nemcsak a bűneink következményei lehetnek, Amikor pl. JÉZUS KRISZTUS a vakon született emberrel találkozott, a tanítványok azon kérdésére, hogy „…ki vétkezett… Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (Jn 9,3).
Az ÚR ISTEN próbára is tehet bennünket, amint ezt ígéri az 5Móz 8,2. versében: „… hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvalóvá légyen, mi van a te szívedben…”
ISTEN a számtalan gyógyítása által megmutatta nekem az Ő nagy hatalmát. Megtapasztalhattam, hogy Ő egyik pillanatról a másikra éppúgy tud gyógyítani ma is, mint 2000 évvel ezelőtt. Az ÚR végtelen türelemmel tanított, csiszolt és nevelt. Gyakran átéltem, hogy kértem valamit, és az azonnal meglett, pontosan úgy, mint akkor, amikor JÉZUS KRISZTUS a mi URunk itt a földön járt. Ma is Ő cselekszik, most is Ő a Gyógyító, Szabadító és Megváltó URunk. Az ÚR számtalan csodájának megtapasztalása után én is elmondhatom a Zsolt 116,12. versét: „Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett.” Dicsőség és hála az ÚR ISTENNEK! Ámen

Pécs, 2007. június 23.

Kovács Zsuzsanna