A BÖJT 3.
A böjt az Újszövetségben
Az Újszövetségből ismert, hogy JÉZUS KRISZTUS a szolgálata kezdetén igen hosszú böjtöt tartott: Mt 4,1-4: „1Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Ekkor odament hozzá a kísértő és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré.” 4Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” JÉZUS szolgálatához, a gonosz lelkektől való szabadításhoz hozzátartozott a kísértések visszautasítása, amelynek JÉZUS – példát adva az Őt követőknek ¬¬– tökéletesen eleget is tett. Bár JÉZUS KRISZTUS maga ugyan böjtölt, a tanítványai azonban – amíg Ő velük volt – nem, de ennek az okát az ÚR meg is magyarázta: Mt 9,14.15. „14Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” 15Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” JÉZUS tehát egyáltalán nem szünteti meg a böjtöt az Újszövetségben. A mai embertől éppúgy elvárható a böjttel egybekötött imádság, mint JÉZUS szolgálata előtt.
Az ÚR JÉZUS KRISZTUS megvilágítja a böjttel összekötött imádság fontosságát, amikor a tanítványoknak nem sikerül minden ördögöt kiűzniük: Mt 17,21. „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.” A szabadító szolgálatot végzőktől tehát különösen elvárható a böjtölés. Magam is megtapasztaltam, hogy a súlyos betegségeknél igen gyakran egyik napról a másikra jobban lehet a beteg, ha böjttel kötöttük össze az imánkat.
A farizeusok évente kétszer böjtöltek, esetleg hetente kétszer, mint ahogy az utóbbi le van írva egy dicsekvő farizeusról a Lk 18,12. versében: „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.” Az apostolok közül Pál írt a böjtökről, aki ezt igen gyakran cselekedte: 2Kor 6,4-5: „…hanem úgy ajánljuk önmagunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, 6tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban…” 2Kor 11,27: „Gyakran voltam… éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”
A böjt lehet a szolgálat része, ahogy ez kiderül a Lk 2,36-37. verséből is: „36Volt ott egy prófétanő is, Anna…37…Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.” Az imaszolgálat ISTEN és az emberek szolgálata. Az ÚR az emberek imáját meghallgatva segít a szenvedő embertársainkon. Anna a templomban szolgált, de az imádkozást és böjtöt otthon is elvégezhetjük, nemcsak a templomban. Imádkozhatunk éjjel és nappal, ahogy Anna tette, vagy munka közben is, ha ez lehetséges, hiszen az ÚR azt várja tőlünk, hogy szüntelenül imádkozzunk.
Az ApCsel 14,23. vers szerint a szolgálattevők felkészítésének is szerves része volt a böjt: „Miután pedig gyülekezetenként előljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az ÚRnak ajánlották őket…” Pál az 1Kor 9,27. versben arra figyelmeztet, hogy miért kell böjtölniük a szolgálattevőknek: „Hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” Ha tehát nem sanyargatjuk meg a testünket, lehetséges, hogy nem leszünk alkalmasak a szolgálatra! Saját tapasztalatom szerint a böjtök szinte megacéloznak, erősebbnek, határozottabbnak, tisztábbnak érzem magam utánuk.
Miért kell szolgálni az Urat? Erre a 2Móz 23,25. versében kapjuk meg a választ: „És szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet, és eltávolítja ti közületek a nyavaját”. Sokszor megtapasztaltam, hogy amikor én másokért böjtöt fogadok, ISTEN engem is gyógyít és szabadít, testileg és lelkileg egyaránt megerősít.
Péter figyelmeztet bennünket a testi vágyaktól való tartózkodásra: 1Pt 2,11: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.” Pál a római levélben a mértékletes életre int: Róm 14,17-18: „17Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; 18mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.”



Milyen böjtöt kedvel Isten?
Dávid király, aki 7 napon át böjtölt a gyermekéért, vagy Eszter királynő, aki a zsidó népért fohászkodva 3 napos böjtfogadalmat tett, valószínűleg nyugodtabban átadhatta magát az ÚRral való elmélyültebb imádkozásnak, nem kellett dolgozniuk a böjt alatt. A mai dolgozó, rohanó ember, munka mellett többnyire nem tud ennyire az ÚRra figyelni, bár a saját tapasztalataim szerint az 1-2 napos étel és ital nélküli böjt még munka mellett is elvégezhető. Az Ézs 58,3-7. versekből azonban kiderül, hogy nem szabad úgy böjtölnünk, ahogy a mindennapjainkat éljük: „3Miért böjtölünk – mondják –, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. 4Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. 5Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az ÚR kedves napjának? 6Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” A mai embernek tehát még e rohanó világban is figyelnie kell ezekre az elvárásokra, mert különben bekövetkezhet, hogy valaki böjtölt ugyan, de még sem hallgatta meg az ÚR az ő imáját. Tapasztalataim szerint mindaz a negatív viselkedés, amelyet az igében olvashatunk, gyakori kísértése a böjtölő embernek. Ilyenkor ugyanis a gonosz erős támadásai hatására a legtöbb ember türelmetlenebb, ingerlékenyebb, könnyebben veszekszik, haragos, vagy akár még dühöngővé is válhat. Tapasztalataim szerint ilyenkor ajánlatos egy ideig abbahagyni a böjtöt, ügyelve arra, hogy az ÚRnak tett fogadalmunkat ne szegjük meg. A depressziósoknak és idegbetegségben szenvedőknek nem ajánlatos böjtölniük, inkább értük kellene böjtöt fogadni. A böjt teljes tartama alatt ajánlatos dicsőítenünk az URat, többet kell olvasni a Bibliát, és ISTEN akarata szerint, vele imaközösségben kell élni.
Az ÚR óv bennünket a böjtök alatt előforduló komorságtól és a képmutatástól, amikor Igéjével figyelmeztet bennünket: Mt 6,16-18: „16Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapják jutalmukat. 17Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem, Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Tapasztalataim szerint a gonosz a böjt ideje alatt keményen vádol, aprónak tűnő vétkeinket is felnagyítja, és igyekszik kétségbe ejteni bennünket. Emiatt valóban jelentkezhet a komorság, amit a vádolások közepette nem mindig könnyű visszautasítani. Az ÚR bűnbánatra indít, megbocsátja és a háta mögé veti a mi vétkeinket, és azok többé nem tudnak megkötözni bennünket, tehát testileg és lelkileg egyaránt megkönnyebbülünk, és jobb lesz a közérzetünk is. Amíg nem böjtöltem, sosem tudtam megtapasztalni azt a tisztaságot, azt a békességet, azt a félelem nélküliséget és azt a nyugalmat, amit a böjtölések és JÉZUS KRISZTUS tisztítása, szabadítása után lehet érezni. A böjt az imaszolgálat része, ami együtt jár a jobb odafordulással ISTEN Igéje felé, az ÚR engedelmes követésével, és a világmindenség URával való párbeszéddel.
A fenti, Mt 6,18 Igéből az is kiderül, hogy ISTEN különleges kegyelmeket ad azoknak, akik imaszolgálatukat böjttel egészítik ki, de figyelmeztet arra is, hogy mindezt titokban tegyük, mások ne lássák a szenvedésünket, dicsőségre ne vágyjunk, a böjtünk nem lehet érdemszerző! Valószínűleg ezért beszélnek kevesen a saját böjtjeikről. Most mégis megteszem ezt, mert úgy látom, hogy kevesen ismerik a böjt jelentőségét, és kevesen gyakorolják, pedig imaéletünk részévé kellene válnia.
Mint tudjuk, csak JÉZUS tisztíthat meg bennünket. A bűnöst nem hallgatja meg az ÚR, hiába böjtöl, hanem csak azt, aki cselekszi az Ő akaratát, amint ez kiderül a Jn 9,31. verséből: „Tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.” Az ÚR akaratának megismerése lehetetlen rendszeres Biblia-olvasás nélkül, ahogy erre az ÚR szava is figyelmeztet a Péld 28,9. versében: „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. Aki nem kíván Istenre hallgatni, azt Isten sem kívánja meghallani.” Arra is figyelnünk kell tehát, hogy engedelmesek legyünk az ÚR parancsainak, mert ha már ismerjük az Igét, és mégsem eszerint élünk, akkor megtapasztalhatjuk az ÚR hallgatását, ami igen rossz érzés!
Pécs, 2016. február 6.
Kovács Zsuzsanna