Küldetésünk

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,10)

MEGALAKULT GYÜLEKEZETÜNK DIAKÓNIAI CSOPORTJA

Hogyan tudunk megfelelni keresztyén küldetésünknek, tanítványi feladatunknak? Hogyan lehetünk Isten szeretetének, irgalmasságának közvetítői, hirdetői? Az első lépés: a Krisztushoz való odafordulás, Isten bűnbocsátó szeretetének elfogadása. Majd miután már Krisztus útján járok, az Ő akaratának a cselekvése. Elfogadni az üzenetet, az áldást, és továbbadni azt, engedelmeskedni az Ő akaratának, ez a keresztyén ember küldetése.
Jézus Krisztus követése, az Ő lába nyomában járás azt jelenti, hogy önfeláldozó szeretetben élek. Úgy, mint Krisztus. A másokért élő Krisztusra tekintek. Őhozzá hasonlóvá szeretnék lenni gondolataimban, érzéseimben, szavaimban, tetteimben. Az Ő irántam való szeretete „szükségszerűen a szeretet cselekedeteibe vezet. Az, aki felismeri, hogy Isten határtalan szeretetéből, kegyelméből, irgalmából él, megnyílik a mások iránti szeretetre, irgalomra, könyörületre.” (Lovas András)
Ahogy az Isten iránti szeretet nem választható el a másokért végzett szeretetszolgálattól, ugyanúgy a szeretetszolgálat, a keresztyén diakónia sem képzelhető el a Jézus Krisztussal való élő közösség nélkül – „…mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5b). Ilyen módon a diakónia alapkérdése a gyülekezet és az élő Jézus Krisztus kapcsolata, hiszen a gyülekezet arra hivatott, hogy az evangéliumot hirdesse, és szolgálja az ember ügyét. A diakónia (diakonein = szolgálni) szeretetközösség, mely az emberért végzett szolgálaton keresztül építi a gyülekezetet is.
A gyülekezet nem önmagáért létezik, hanem őszinte szeretettel és érdeklődéssel fordul környezete felé is. Lesslie Newbigin „Evangélium a pluralista társadalomban” című könyvében így ír erről: „Annak a közösségnek az egyháza lesz, ahol elhelyezkedik, s nem azoké, akik tagjai kívánnak lenni – illetve csak annyiban az övék, amennyiben tágabb közösségük javát készek szolgálni. Úgy gondolom, igen beszédes az Újszövetség szóhasználata, amelyben az ekklészia csupán kétféle jelzős szerkezetben szerepel: egyfelől „az Isten egyháza” vagy „Krisztus egyháza”, másfelől az adott hely, környezet egyháza. A keresztény gyülekezetet ez a kettős kötődés, ez a kettős viszonyulás határozza meg: Isten képviselete egy adott helyen. A két kapcsolat egyikét sem volna szabad elhanyagolni. Mert ha a gyülekezet túlságosan azonosul lakókörnyezetével, akkor nem az Isten ítéletének és kegyelmének eszköze lesz az adott hely számára, hanem az mintegy saját önarcképét szemléli majd benne. Ha viszont csakis tagjainak Istennel való kapcsolatával törődik a gyülekezet, akkor hátat fordít környezetének, és idegennek fogja érezni a keresztény közösséget. … A helyi gyülekezet az a hely, ahol a helyes kapcsolatot a legkönnyebben és a legtermészetesebben megőrizhetjük.”
Gyülekezetünkből néhányan ennek a környezetére is figyelő krisztusi gyülekezetnek az építése, a gyülekezetünkben Isten áldásával eddig is végzett szeretetszolgálatok összefogása és megerősítése, valamint új szolgálati lehetőségek feltérképezése, a szolgálatok körének kibővítése érdekében megalakítottuk gyülekezetünk diakóniai csoportját. Isten Szentlelke indít bennünket szolgálatunkban az Ő akaratát cselekedni, vezetőnk Jézus Krisztus.
Nyilas Zoltán tiszteletes úr mindenben támogatva törekvésünket, az elmúlt időszakban több igehirdetésében is annak fontosságát tanította, hogy hordozzuk egymás terheit, vegyük észre a körülöttünk élő magányos, megfáradt, megterhelt embertársainkat, vegyük komolyan Jézus Krisztus velünk szemben tanúsított szabadító szeretetének következményeit: hogy a hit természetes velejárója mások Jézushoz vezetése, és a jó cselekvése. Megajándékozott emberek vagyunk, ezért Jézus Krisztus bennünket is arra indít, hogy adjunk. Templomunk legyen a sorsközösség színtere, legyen az imádság háza! Imádkozzunk egymásért, és kopogtassunk be a környezetünkben élő reformátusokhoz! Mert ez az evangélium szolgálata. „Ahol az evangéliumot hirdetik és hallgatják, ott nem fog elnémulni a hálaadás, ott nem marad abba a közbenjáró imádság, és nem szenderül álomra a gyülekezet, sőt látogatja egyik a másikat.” – mondta a római levél 1. részéhez fűzött magyarázatában.
Mindez abban a meggyőződésünkben is megerősít bennünket, hogy misszió és diakónia egymástól nem elválasztható fogalmak. Jézusnak nemcsak követői, hanem követei, küldöttei is vagyunk, életünk áldozatainak felajánlása mellett missziói parancsunk van a Róla szóló bizonyságtételre. Bizonyságtételre a hitünkről, mely nem vallási tételek igaznak tartása, hanem élet. Bizonyságtételre az élő hitről, a megélt evangéliumról, a személyesen megtapasztalt Jézus Krisztusról.
Pap Lászlóné lelkipásztor, Erzsike néni a következő szavakkal biztatott minket küldetésünkben: „Két dolog a legfontosabb ebben a szolgálatban. Egyfelől az, hogy az erre való szolgálatra is küldés kell. A hívő embert az Úr küldi! A diakónia olyan szolgálat, amelyben emberek vesznek részt, de nem az emberek azok, akik kijelölik ehhez a munkatársakat, hanem mindig az Úr. Ne az önmaga lelkesedése hajtsa csak a szolgálót, hanem a belülről való kényszerítés az Úrtól. A másik pedig az, hogy aki másokat megy látogatni, legyen mit vigyen! Jézus Krisztust vigye! Azt kell vinni, hogy én személy szerint mit tapasztaltam meg, mit jelent az életemben az, hogy Jézus Krisztus az én Uram! Bizonyságtételre van szükség arról, amiben biztos vagyok, amiben hiszek, és olykor megadatik még az is, hogy pár mondatnyi imádkozás is megszülessen. Mert ez a lényeg. Az a fontos, hogy az a légkör, amit viszek, krisztusi legyen. Lehajló, szeretetteljes, ahogy azt Jézus cselekedte."
Nagyon fontos az is, hogy a diakóniai szolgálat imádság tárgya legyen a gyülekezetben. Uram, adj munkásokat! Mert az aratnivaló sok, a munkás kevés. Ide is tökéletesen igaz. Mert vannak hitben kipróbált emberek, de kevesen vannak. Melléjük kellenek mások is, akik imádkozó háttérként is ott vannak, meg társként is. Ennek lehet bizonyos „kihordási ideje”, amíg megszületnek a szolgáló lelkek, munkatársak. Imádságban kell ezt hordozni, és akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten megadja majd, hogy szélesebb körű legyen a szolgálat.
Trausch Liza egyszer azt mondta: „a szíveteket adjátok előbb az Úrnak, és csak utána a kezeteket, a pénzeteket, és minden mást!” Ez kell, hogy irányadó legyen. Aki a szívét már az Úrnak adta, annak a szívében az Úr munkálkodik. És legyünk bölcsek! Akinek nincs bölcsessége, az pedig kérjen! Mert aki kér, az kap.”
Lelkipásztoraink lelki útravalói és egymás hite által megbátorodva készült diakóniai csoportunk a február 7-i, immár második összejövetelére. Megbeszélésünkön Nyilas Zoltán tiszteletes úrtól tájékoztatást kaptunk a gyülekezet rendelkezésére álló különböző nyilvántartásokról, melyekből azok az adatok nyerhetők, melyek a látogatások kiindulópontjaiként szolgálhatnak. Meghatároztuk a szolgálatunknak azokat a főbb területeit (szándékoltan felvállalva különböző missziós célokat is), amelyeket már az induláskor végezni szeretnénk, természetesen elsősorban a meglévő szolgálatokra építve, felállítottuk az ehhez szükséges munkacsoportokat, melyeknek élére koordinátorokat választottunk, akik összehangolják a tevékenységeket, és ellátják az egyeztetések nehéz és felelősségteljes feladatait. A következő munkacsoportok kerültek kialakításra:
- gyülekezeten belüli idősgondozás, beteglátogatás (koordinátor: Suhajda Józsefné, Tel.: +36-20-534-1184)
- gépkocsi-szolgálat (koordinátor: Óváryné Herpai Dóra, Tel.: +36-30-2488-170)
- kismamák, szülők körüli szolgálat (koordinátorok: Czákné Varga Ildikó, Tel.: +36-30-463-0863)
- imaszolgálat (koordinátor: Szabó Ferencné Varga Márta, Tel.: +36-20-494-5786), imalánc (koordinátor: Suhajda Józsefné, Tel.: +36-20-534-1184)
- reformátusok látogatása, kapcsolattartás (koordinátor: Dr. Puskás Attila, Tel.: +36-20-9355-362)
Csobánkán a szolgálatok koordinátora: Kerekes Balázs, Tel.: +36-30-242-6580)
Egyéb feladatok felelősei:
- adatbázis (Hay Brigitta, Tel.: +36-30-9542-168)
- diakóniai faliújság (Osváthné Laár Katalin, Tel.: +36-20-258-9164)
- születésnapi köszöntések, levelezések (Hauber Alajosné Szölgyén Piroska, Tel.: 06-26-325-578)
A gyermekek, ifjúságiak körüli szolgálatokat az eddigi formában végzik testvéreink továbbra is.
Amennyiben a gyülekezetből bárkinek véleménye, kérése, ötlete volna a diakóniai szolgálattal kapcsolatban, kérjük, hogy keresse meg az adott terület koordinátorát.
Alapfeladatként határoztuk meg imaszolgálatunk megszervezését a jelenleg is működő imalánc fenntartása mellett, mert hiszünk abban, hogy ez az első lépés gyülekezetünk lelki és számbeli növekedéséhez, megerősödéséhez. Az istentiszteleteken a padokra kihelyezett imakérő lapokon bárki – bárki számára – kérheti, hogy imádságban hordozzuk valamely ügyében, gondjában-bajában, örömében, vigyük Isten elé a szívéből fakadó dicséretet, magasztalást, hálaadást vagy bűnvallást.
Az idősgondozás területén célunk, hogy javítsunk a hozzánk forduló, segítségre szoruló, idős, beteg emberek életminőségén, hogy visszaszorítsuk és legyőzzük az idősek nehézségeit, lelki támaszt nyújtsunk Isten Igéje által. Gépkocsi-szolgálatunk megszervezésével lehetővé kívánjuk tenni, hogy időseink eljuthassanak az istentiszteletekre, bibliaórákra, egyéb alkalmainkra, vagy orvoshoz, kórházba. Segítséget szeretnénk részükre nyújtani kisebb ház körüli munkák elvégzésével, bevásárlással, gyógyszerkiváltással, ügyintézéssel. Azok az idős testvéreink, akik igénybe szeretnék venni a szolgálatot, kérjük, keressék Óváryné Herpai Dóra koordinátort.
A baba-mama kör és a REFIGYU (Református Fiatalok a Gyülekezetért) tagjai elsősorban a kismamák és a szülők körében végzik majd szolgálatukat. Az eddig is végzett feladatokon kívül célul tűzték ki, hogy olyan hívő asszonytestvéreket hívnak meg alkalmaikra, akik már akkor is Istennel jártak, amikor kisgyermekeket neveltek. Általában is szeretnék megteremteni a különböző generációk találkozásának a lehetőségét (idősek bevonása a baba-mama körbe, pótnagyi-szolgálat).
A REFIGYU levelezőlistája továbbá alapja és kerete lehet a diakóniai szolgálat információs hálójának. Közös feladatként állítottuk ugyanis magunk elé az információáramlás elősegítése érdekében egy diakóniai információs háló (szeretetháló) kialakítását (kapcsolattartás, kérések, felajánlások közvetítése, nyomonkövetés, élethelyzet változás észlelése, figyelése stb.). A szeretetháló egyben szeretetkapocsként is működne, amely a diakóniai csoporton keresztül anonim módon összekapcsolhatná a szükséget szenvedő embereket a felajánlásokat tevő gyülekezeti tagokkal. Ugyanezt a célt szolgálja majd a diakóniai faliújság is, melyre bárki kiírhatja, ha van diakóniai, segélyező célra térítésmentesen felajánlott használati tárgya, vagy éppen neki vagy ismerősének szüksége lenne valamilyen segítségre.
Szükségesnek tartunk egy diakóniai térkép elkészítését is (helyzetfelmérés, környezetfigyelés, információgyűjtés arról, kin, mikor, mivel kell segíteni), valamint céljaink között szerepel egy „szeretetbank” (szívességcsere, önkéntes szolgáltatások cseréje) létrehozása is. Ennek keretében gyülekezeti tagok részére a diakóniai szolgálaton keresztül tanácsadás (például kertészeti, jogi tanácsadás) történne, illetve alkalomszerűen kisebb szerelési munkák elvégzését lehetne kérni a gyülekezetben szolgáló megbízható mesteremberektől (szaknévsor), és a „banki” szolgáltatások köre sok minden mással is bővíthető lenne.
Szeretetszolgálatunkat szeretnénk majd kibővíteni a gyülekezetünk környezetében kifejtett szolgálatokkal is, figyelemmel Jézus szavaira, amikor az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: „Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) Fontosnak tartjuk tehát a környezetünkben élő, hitben nem járók missziós irányultságú diakóniai gondozását, segítését, támogatását, valamint a településeinken működő idősotthonok, fogyatékos otthonok, szenvedélybetegek gondozását ellátó intézmények látogatását, patronálását.
Működésünk során meg kívánjuk teremteni a diakóniai csoport közösségi alkalmait is, melyeken a konkrét teendők, feladatok elvégzésével kapcsolatos megbeszéléssel összekapcsolva egy-egy szolgálati lehetőség igei megvilágítása is helyet kap, illetve felkészítő előadásokat hallgatunk meg, újabb közösségi teret nyitva a gyülekezeten belüli csoportok között. Megbeszéléseinket minden második héten, pénteken 19 órakor tartjuk a gyülekezeti ház emeleti helyiségében. Aki csatlakozni szeretne a diakóniai csoport szolgálatához, kérjük, keresse meg Suhajda Józsefné Erzsikét, és jelezze felé szándékát.
Kérjük kedves Testvéreinket, hogy támogassák és hordozzák imádságukban diakóniai csoportunk szolgálatát.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2Kor 1,4)

Puskás Attila