Jézus haláláról kétezer év alatt sokat beszéltek már az egyházban. De a legtartalmasabb szavak is elkopnak, ha gyakran ütődnek a fülünkhöz.

De kétezer év alatt nagyot változott a világ. Akkor ritka volt egy ilyen haláleset. Ma, a televíziós híradók hozzászoktattak minket ahhoz, hogy tragédiák tucatjait lássuk egyetlen adásban, naponta.
A mai ember a nagypéntekről, a húsvétról sem tud már semmit. Legfeljebb a keresztyén ünnepre rakódott kicsit pogány, kicsit babonás sallangokról tud, mint pl.: piros tojás, locsolkodás.
Nagypéntek, Jézus kereszthalála Isten szeretetét mutatja az embervilág felé. Mi emberek is tudunk szeretni. Szülők áldozatot hoznak gyermekeik boldogulásáért, az édesanyák szeretetéről írók, költők szólnak. De Jézus önkéntes kereszthalála mutatja a legtisztább fénnyel, hogy az igazi szeretet önfeláldozó. Ezért Jézus golgotai keresztje a szeretet ábrája. Megrendülten betűzhetjük, leolvashatjuk róla, hogy milyen az igazi szeretet. Ha ebből a magasságból nézünk vissza, egyszerre észrevesszük, mennyire elmarad a mi szeretetünk a jézusi mércétől. Nagypéntek legyen tehát egyfajta bűnbánatunk azért, mert nem tudtunk eléggé szeretni.
Húsvét, Jézus feltámadása olyan alkalom, amikor a legtávolabbra látunk: egészen az örökkévalóságig! Igen, mert Jézus feltámadása harmadnapon arról beszél, hogy valóban van egy másik világ, Isten láthatatlan világa, ahová mi emberek is készülünk.
Jézus feltámadása csak preludium (előjáték); jel arról, hogy nekünk is, minden embernek lesz feltámadása. Ezért öröm a húsvét számunkra.
A régieknek volt egy mondása, latinul: sub specie aeternitatis. Azaz mindent, az örökkévalóság szemszögéből néztek. Ennek következtében földi életünkben megváltoznak az arányok. Ami eddig kicsi volt a szemünkben, az naggyá nő (eddig nem volt fontos a templom szent légköre, most fontos lesz), életünk terhei, melyek eddig hegyként nyomtak össze, húsvéti hittel szemlélve kicsik lesznek.
Mindkét ünnepet: nagypénteket és húsvétot is összefoglalhatjuk dióhéjban: Tudniillik a keresztyén ember Jézus életét nézve rájön arra, hogy legnagyobb jelentősége a szeretetnek van. Annak, amit másokért tehetünk. Így látjuk meg, hogy kinek van ránk szüksége. Jézus megváltó szeretete ajándékoz feltámadást és reménységet nekünk.
Ami egyedül időt álló: az a szeretet. Még a síron túl is megmarad.

Ezen gondolatok jegyében kívánunk áldott húsvéti ünnepeket újságunk minden kedves olvasójának!

Tóth Sándor és Tóthné Magyar Ágota
lelkipásztorok