Az ősatyák történetét figyelemmel kísérve Izsák életében megismerhettük azt az embert, aki akadályozva, támadva volt abban, hogy Isten elhívását betöltse. Megláthattuk, hogy az az ember, aki készül Isten akaratát betölteni, elindul elhívott útján, nem harcol, nem fél, melyet legjobban az bizonyít, hogy nem keveredik felesleges harcokba, hanem új kutakat ásva biztosan halad előre. E magabiztosság az ő bizonyságának jele, mely miatt Izsák csöndben volt. Nem vitatkozott, nem veszekedett, nem akarta jogait érvényesíteni, hanem előre haladt, mely által közelebb került ahhoz, hogy Isten tervében folyamatosan haladjon.

Elérkeztünk Jákob életének tanulmányozásához. Történetét áttekintve egy teljesen más viselkedést fedezhetünk fel.

"És monda nékik Jákob: honnan valók vagytok, atyámfiai?- (1Móz.29,4)

Látszólag egy egyszerű elbeszélést olvashatunk itt. Jákob eljut napkeletre és elérkezik egy kúthoz. Itt történik mégis egy olyan esemény, ami a mai keresztény embernek akár botrányos is lehet. Az ismeretlenből érkezik egy férfi, és a kút körül várakozóktól megkérdezi: kicsodák ők? Önmagában e viselkedést ma tolakodásnak, neveletlenségnek minősíthetnénk. Érkezik egy ember, nem kér engedélyt csatlakozni, nem rendeli alá magát az ott élő embereknek.
A történet további meglepő fordulatot vesz. Nem sokkal később Jákob már utasítja az ott lévő pásztorokat, hogy feladatukat hogy lássák el. Szinte parancsba adja, hogy itassák meg a juhokat és menjenek el, legeltessenek. Egy idegen ember teszi mindezt. Olyan ember, akit sosem láttak.

A ma emberének, sőt, a ma keresztényének szemében mindezek legalább megütközést keltenek. Pedig mindez az elküldött, szolgálatban levő ember sajátosságának kell lenni. Bizony e történetben nyomaiban sem olvasható a ma oly általános és a gyülekezetekben is kötelező alárendeltségi kapcsolat. Ezért számunkra igen sok tekintetben a testvéri kapcsolatok és a szolgálatok Isten szerinti rendjét ábrázolja ki.
A történet talán legmeglepőbb pozitív szava Jákobtól hangzik el:
"Honnan valók vagytok, atyámfiai?- (29,4)

E kérdés ad jogalapot arra, hogy Jákob az ott lévő pásztorokkal "Jákobként- beszéljen. Számunkra e mondat legyen tehát tanító tanulság. A szolgálatra elküldött ember bárhova is megy, legyen mindig biztos tudatában felhatalmazásának. Mégis amikor bárhova, bárkihez érkezik, mindenkiben a testvért lássa. Még akkor is, ha semmit nem is tudunk valakiről, akkor is az első kötelességünk jelezni felé, hogy testvér vagyok.
E szó mögött a béke és a szeretet lelhető fel. E szó mögött nem található hódítói, uralkodói szándék. E szó kinyithat a szívekben ajtókat, hogy szolgáljunk mások felé, méghozzá úgy, hogy nem is kell kérdeznünk, hogy miben segíthetünk, miben adhatunk tanácsot. Jákob a számára ismeretlen emberek felé jelezte, hogy velük egyenrangú és így jelzi felénk e történet, hogy akik felé szolgálunk, azokkal egy síkon legyünk.
De ebben a szóban benne van a megelőlegezett hit és bizalom, hogy lehetséges, amikor valakivel találkozunk, ő leendő testvérünk. Hiszen nem fegyverrel a kezükben jöttek vele szemben emberek, és ők is a kútnál voltak.
Sokszor nem vesszük figyelembe e fontos momentumot. Sok fajta kereszténnyel, sok fajta vallásossal, sokféle keresővel találkozunk. Vajon elhangzik a szánkból:
"honnan valók vagytok, atyámfiai?-

Valóban testvérünk-e az, aki vallásos és nem újjászületett, vagy vallásosként emberi uralom alatt él, esetleg Krisztust keresi a bálványimádók közt?
Úgy gondolom, ha bárkivel a kútnál találkozunk, mert itatni jött, mert szüksége van az éltető vízre: testvérünk ő, vagy leendő testvérünk. Testvérünk az, aki még meg nem született, de magzati állapotban van, testvérünk mindenki, aki az Igét és az Ige által az életet keresi.

Jákob és így mi is joggal tehette és tehetjük fel a kérdést:
És ilyen helyzetben nem kell a kérdésre várni, hanem azonnal elhangozhat szánkból:
"itt az ideje itatni-
Itt az ideje, hogy megismerd Isten Igéjét és vezetése által elindulhass. Nem uralkodás ez. Ez a szolgáló, elküldött ember feladata.

Sok esetben magát a zsidóságot tolakodónak, erőszakosnak minősítik. Hasonlóan sok szolgálót elutasítanak vagy félnek tőlük. Legyen tehát bizonyság e szó: testvérem.
Ha ez elhangzik, akkor nem globalizáló, nem gyarmatosító, erőszakosan misszionáló, Krisztus Teste helyett egyházat vagy gyülekezetet építő zsoldos katona érkezett.
E történet magyarázatot ad arra is, hogy a zsidó nép miért határozott, miért más, mint a többiek? Mert tudja feladatát, soha sem térítő szándékkal érkezik, van Elküldője, feladata, és mindenek felett előtte Isten halad.

Jákob magabiztossága erőszakosságnak, tolakodásnak tűnő viselkedése kívánatos minden újjászületett embernek. Mert Jákob nem önmagában bízott, nem saját tervét töltötte be, nem uralkodni érkezett-elküldött feladata volt.
E történet szép példája annak, amikor a küldött érkezik az elhívotthoz, mert mindig a küldött viszi az elhívás parancsát Istentől. Jákob biztos volt a dolgában. Azért volt biztos, mert Elküldőjétől ígérete is volt. Elindulása előtt ezt az ígéretet kapta:

"És íme én veled vagyok, hogy megőrízzelek téged, valahova menéndesz és visszahozzalak e földre, mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam- (28,15)

Ez az ígéret Jákobé, azonban Jákob ígéretei ma is érvényesek: utódaira.
Krisztus Testének Jeshua HaMassiah szintén ugyanezt az ígéretet adta: a velünk levő és maradó Szent Szellem ígéretét. Aki Isten akaratában Jeshua HaMassiah uralma alatt és a Szent Szellem vezetése által végzi szolgálatát, miért kellene félnie bármely embertársától?
Szabad-e útjában és feladatában bármely embernek alárendelnie magát?
Aki Krisztusban él, még idegen földön sem félhet, de az idegen földön, e világon, ha valakit az Ige mellett talál, abban testvérét kell, hogy lássa. És ha látja a kútnál várakozva testvérét, akkor szólnia kell:
"Itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!- (29,7)

Bár ennek a történetnek fontosabbnak látszó része Jákob és Ráchel találkozása, a kútnál való történet annak mégis szerves része. Jákob útjának minden története jelzi azt, hogy a mi utunk minden percének szolgálati feladata van. Mert Jákob elkövetett még egy olyan tettet, ami a mai bevett szokások szerint szintén botrányos. A messziről jött ember mások kútjáról, mások engedélye nélkül, mások helyett munkálkodva és nagy erőt kifejtve a kutat záró követ levette:

"Odalépett Jákob, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait- (29,10)

Nem lehet ez ma sem másképp. Félre kell tennünk minden megszokást, hierarchikus rendet, és elküldésünk határozottságával járhatjuk utunkat.
Amikor látunk szomjazókat a kútnál, szólítsuk meg őket, mint testvéreinket, látván szomjuhuságukat bátorítsuk őket arra, hogy nyissák meg az Igét. Ennek az idejét éppúgy, mint egy ébredés idejét is, maga Isten határozza meg: mikor mindenki a kútnál lesz. Ez üzenet ma is nekünk. Amikor valamennyi juh egyben lesz, és Isten Igéjét, -mely Isten Törvénye, bizonyságai, és a próféciák-, keresi és vágyódik utána, akkor Jákob megnyithatja a kút száját és minden juhnak lesz vize.

Ne felejtsük azonban el, hogy Jákob neve a Bibliában mindig Izraelt jelenti. Ezért, amikor a más nemzetbeliek teljes létszámban a kútnál várakoznak, akkor hamarosan megérkezik "Jákob-, a testvérek találkoznak.
Amiképpen e történetben is Jákob feladata volt szabaddá tenni a vizet, úgy ma is a választott nép elhívásának része és feladata újra láthatóvá tenni a Törvényeket, kötelessége önmagán hordozni Isten bizonyságait és a Messiás Testeként hirdetni a Messiás visszajövetelét.

A mai várakozó kereszténység jó helyen van, ha a kútnál várakozik. A mai zsidóság akkor tölti be feladatát, ha testvérként érkezik.
A várakozók pedig akkor jutnak újra élő vízhez, ha az érkezőkben szintén a testvért, a tapasztaltabb, idősebb testvért látják és fogadják el.

Végezetül és bátorításként. Ha Istentől való az elküldésed, szolgálatod, tégy félre minden elvárást, keresztény megszokást, légy bátor, hitben erős és csak Istenre nézve végezd feladatod. Te, aki most a kútnál várakozol, erősödj hitedben, hogy hamarosan újra megnyílik és élő vizet fog adni. Várakozásodban azonban az érkezőkben ne az ellenséget lássad, hanem jusson eszedbe, hogy Isten ígérete szerint vizünk sose fogy el, és egykor bőséges lesz.
Zsidóként pedig szintén légy biztos dolgodban, hogy amit Isten számunkra elrendelt, azt velünk véghez is viszi. Érezd át annak a felelősségét, hogy a kútnál a sok várakozó tőled várja amit Isten általunk küldeni fog. Ez pedig Isten Igéjének a működése és e találkozás a prófécia beteljesedése.

Lehet, hogy még a mi földi életünkben, de egykor biztosan. Ámen.

2007-11-16 Orbán Béla