A délelőtti órákban a metró állomáson a megszokott tömeg és forgatag. A szerelvényre várakozók közt állva magam is nézem a kivetített videó reklámot. Az egyiken két hat év körüli gyermek beszélget. Az egyik kislány megkérdezi: "Ti szoktatok ebéd előtt imádkozni?- A másik kislány így felel: "Nem, mert anyukám egész jól tud főzni.-

A nagy áruházlánc reklámját nézve magam is először elmosolyodom. Aztán ez a mosoly ráfagy az arcomra.

2008, Budapest.

Néhány metrómegállóval odébb még vannak, akik elmondják azt az imát, mely étkezés után elhangzik:
"Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki jóságában szívesen, szeretettel, és irgalommal táplálja az egész világot! Ő ad kenyeret minden élőlénynek, mert örök a szeretete. Nagy jóságában sohasem szűkölködtünk, továbbra se szűkölködjünk eledelben nagy Neve kedvéért, mert Ő az Isten, aki mindenkit táplál, és ellát, aki mindenkivel jót tesz, gondoskodik táplálékról minden lénynek, amelyet teremtett! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki mindenkit táplál!-

Amíg a szerelvény érkezik magam is egy képzeletbeli utazást teszek. Visszafelé csak néhány megállót kell tenni, néhány évet, vagy évtizedet kell visszautazni, és az emlékképek jönnek elő. Családi asztalok, ahol az apa megtörte a kenyeret és hálát adott. Családi vacsorák, ahol a család közösen hálát adott Istennek az eledelért, sőt, az eledelt elkészítő kezeket a gyerekek és olykor a férjek megcsókolták. A mai ember pedig ettől az állomásoktól egyre távolodik. Elfelejtette megköszönni Istennek mindazt, amit Tőle kapott, az eledelt, a családot, az anyát és a feleséget.

E reklámban korunk betegsége is benne van. Imádkozni kell, hogy egy anya tudjon főzni és legyen családi asztal. Másik betegség is kitűnik: az Istentől oly távol került ember, aki még az eledelt is a saját teremtményének véli.
Merre megyünk tovább?...Előre e modern úton, és egyszer rádöbbenünk, hogy Isten nélkül még eledelünk se lesz. Az ima és a hálaadás nélkül egyszer elfogy a megteremtett eledel.

E reklám után rádöbbentem, hogy magam sem imádkozom eleget. Mert ezért a városért, ezért a népért imádkozni kell. Pontosabban könyörögni, hogy mielőtt elérné istentelenségének és hálátlanságának következményei, még időben fogadja el Istent, térjen vissza Hozzá. Imádkozni kell, hogy újra legyenek családok, a nők legyenek anyák, a férjek család papjaként újra hálát tudjanak adni Istennek mindazért, vagyis mindenért, amit Tőle kaptunk.

E rövid idő alatt elért a figyelmeztetés. Szükséges, és többet kell imádkozni. Mert a mai ember metrója nagy sebességgel rohan egyre messzebb és távolabb Istentől.

Erre gondolva a szerelvény érkezésekor akaratlanul is eszembe jutott az úti imádság. Az az imádság, amit a zsidó ember mintegy 2000 éve imádkozik. Teszi, mert ősei, amikor a Római Birodalom idejében éltek, nagy veszélynek voltak kitéve. A bűnözés és az utakon rá leselkedő vadállatok, rablók halálos veszedelemként akár végleg is megakadályozták, hogy célba érjenek.
Ma együtt haladni a kor modern emberével veszélyes vállalkozás. Ma is elhatalmasodott a bűn, és sok a veszély. Ezért mindenért hálát adva minden utunk előtt nem szükségtelen elmondani az úti imádságot:
"Legyen az az akaratod, örök Istenünk, őseink Istene, hogy békében indulhassunk útra, békességben vezérelj bennünket, mutass nekünk utat, támogass békességgel, és engedd, hogy békében, életben és örömben érjünk célhoz! Ments meg minket ellenségtől, úton álló rablóktól, vadállatoktól és minden más szerencsétlenségtől, amelyek világunkat veszélyeztetik! Add áldásodat összes teendőinkre, fogadj minket szívesen és jó lélekkel Te és akivel találkozunk, hogy csupa jóban legyen részünk! Hallgasd meg imánkat, hiszen Te vagy, aki meghallgatja az imákat! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki meghallgatja az imádságot!-

Ma délben különösen nagy hálaadással ültem az asztalhoz...

Ez a kis epizód emlékeztetett arra, hogy milyen jó az én Istenem. Gondoskodó, ajándékozó és áldó Isten. Gondolataimba mégis előbukkant annak a gyermeknek az arca, mely szintén apró társát kérdezte. Vajon fog-e imádkozni valamikor? Vajon fogja-e áldani Istent? Vagy éppen ő lesz az egyik, aki megtapasztalja, hogy Isten türelme véges?
Vajon ki állítja meg azt a képzeletbeli sebesen rohanó metrószerelvényt, mely az embereket egyre távolabb viszi Istentől?...E távolság pedig egyre közelebb hozza az embereket a katasztrófáig, akár az éhezésig is.

Metró Budapesten. Sületlen reklám, mégis komoly.
Hívő Budapesten. Miért nem imádkozol?

Mert ha imádkozol, talán lesz, aki nem száll föl és megáll Isten előtt még idejében megköszönni, hálát adni mindenért Istennek. Ez a te imád áldást hozó áldás lehet.

Orbán Béla