A történelem során számtalan esetben és formában bizonyosodott be, hogy a kereszténység, némi fáziskéséssel, de minden korban alkalmazkodott környezetéhez.

Kényszerűségből éppúgy, mint jól felfogott hatalmi, vagyoni érdekei miatt.
Az elmúlt fél évszázad keresztény tapasztalatait átélve egy jelentős, és sok tekintetben figyelmeztető tényre kell felhívnom a figyelmet:

Amilyen a kor, annak változásai, társadalmi megnyilvánulásai, hamarosan olyan
változásokat élnek meg egyaránt a keresztény egyházak és gyülekezetek.

Nem volt ez másképpen hazánkban sem, sőt e törvényszerűség folyamatosan működik.


A feudalista társadalmi rend éppúgy fellelhető volt az egyházakban, mint később a kapitalista társadalom minden jellemzője, sőt a kommunizmus, vagy éppen a szocializmus építése közepette a gyülekezet élete és rendje hasonult a
társadalmi és politikai, uralkodó rendhez.
Olyannyira, hogy sok esetben nemcsak hasonlatosság volt fellelhető, hanem szoros
együttműködés is természetes volt a világi és egyházi szervezetek között.

Írásomnak nem célja, - a világhoz hasonlóan-, a múlt szereplőit minősíteni, megnevezni, avagy leleplezve vádolni bárkit és bármivel.
A törvényszerűségek megtapasztalt ismeretében azonban kötelességem, és valamennyiünk kötelessége felkészülnünk, szólnunk és tennünk is, még inkább felkészíteni a ma emberét, és leginkább a mai hívőket, az előttünk álló, várható
változásokra.
Mert a vallásos, lelki és nem szellemi, és a többséget alkotó kereszténység hamarosan újabb példákat vesz át a világtól.

A szentet, a krisztusit egyre nagyobb mértékben szorítja ki a profán, vagyis a kereszténység gyülekezetei egyre többen és egyre jobban elvilágiasodnak.

Jelen korunk a rohamos változások miatt egyre inkább egy világjelenség globális működésének, és irányának jeleit mutatja. Hiszen az információ robbanásszerű
forradalma elősegítette azt, hogy a Föld népessége igen kevés időeltolódással egységesen haladjon, majd egyként haladjon,..-valami felé-...



Ma a kérdés csak az, hogy merre? Hogyan tovább?

Napjainkban a szülők, és nagyszülők tábora némi mosollyal tekint a próbálkozásokra.
Divatok sokasága, a régi időkhöz való visszatérés utánzással, és valamiféle általános megújulás vágya és keresése...
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor az emberiség rádöbbent saját tehetetlenségére, csődjére, miközben vágyik a változásra.

Azonban e vágy Isten nélkül még súlyosabb helyzetbe hozza az emberiséget.

Krisztus Teste pedig felelős nemcsak önmagáért, hanem másokért is.

Úgy gondolom, hogy amikor hazánkban és térségünkben rendszerek, hatalmi struktúrák jöttek-mentek, nem vettük komolyan a tényeket:
Ami érkezik, felülre kerekedik, az a szellemiség a gyülekezetekben is láthatóvá válik.

A politikai, társadalmi jelenségek láttán lett volna lehetőségünk az ajtón kívül marasztalni a nemkívánatos szellemiségeket.
A rendszer váltása- változása felszínre hozott kalandorokat, szélhámosokat, jóvátételt kiáltó, és bosszút lihegő embereket. Haszonlesőket, sértetteket, hatalomra törőket...
A politikai események színpadán szerepeltek, majd leszerepeltek, vagy ellenfelüket két vállra fektetők, vagy időlegesen legyőzők és legyőzöttek
majdhogynem gladiátori játékát figyelhettük és tapasztalhattuk meg.
Némi időeltolódással ugyanilyen "pásztorok-, gyülekezetvezetők, "egyházi emberek-tűntek fel.., vagy el....

Kiégett, program nélküli politikusok, élettelen és élettelenül prédikáló pásztorok...

A társadalom, a kereszténység világszerte ugyanezt tapasztalhatja meg.

A világ pedig elindult!
A kereszténység pedig a világot beengedve, tőle el nem szakadva azonos úton követi hamarosan...

Krisztus Testének pedig fel kell készülnie.
Önmaga védelmében, mások megmentésben feladata és kötelessége van.
Ezt pedig csak akkor tudja betölteni, ha a világot, a világ jelenlegi urát és szellemiségét ismeri, miközben szinte a szeme előtt, és a ma emberének életében lesz valóság a próféciák beteljesedése.

Merre halad a világ?

Az új, a megoldás keresésében jelenleg három jelentős irány van, melyet sokmillió ember követ és gyakorol tevőlegesen.

A "trendi-, a "retró- és a "reneszánsz- igen veszélyes útjára merészkedett el a jövő nemzedéke.

Az idősödő generációk pedig mintegy nosztalgiázva, vagy toleránsan, elnéző mosollyal, velük haladnak.



A " RETRÓ-....

Az emberiség rádöbbent arra, hogy nem tud immáron radikálisan újat mutatni, felmutatni...

Az előrehaladás útja bezárult, ezért nem maradt más lehetősége:

Vissza-visszafelé...

A retró szó magyar jelentésében hordozza ezt a kifejezést, mely manapság világszerte életforma..
A klasszikus utat, "klasszicizmust- elveti, és visszatér a még ismert, vagy elődei által megismert, néhány évtizedes múlthoz.
Visszatér divatjában, és minden tárgyával jelzi az 1950-60-70-es évek korát.
Utánzás külsőségben, és vágy az ismeretlen múltra, hiszen azt nem ismerve azzal azonosulni, ahhoz visszatérni nem tud se gondolkodásában, se szellemiségében...
Véleményem szerint a retró szellemiségében haladó ember elveszíti minden helyét az időben és a történelemben, miáltal abban így nem élheti meg önmagát sem.
A talajtalan emberiség így kiesik az időből is..:

Aki hamis múltban él, és a mában nincs része, annak a jövő : reménytelenség....


Hamis álomvilágba menekült korunk embere, és a jövő ember így még céltalanabb, egyéniségét vesztetté válik.



A TRENDI ....

A múltba menekülő út ellentéte a trendi út..
Jelentése szerint:...divatos...
Eredete a trend szóból származik: irányzat, irányzatnak megfelelő...


Minden kornak meg volt a jellemző, jellegzetes, sokakat vonzó, vagy éppen sokakra erőltetett elvárt irányzata: divatja.
Korunkban, ebben is változás történt!
Amit régen sznobizmusnak neveztünk, ma általánossá vált:
Mindenki arra törekedik, hogy megalkossa saját stílusát.
Mindenki különb, "más- akar lenni, mint embertársa.
A különbözőséget kihangsúlyozva divat ma valamiféle elit-listán szerepelni.
A többség mindezt azzal mutatja ki, hogy kihívóan, mások előtt szerepelve költekezésekbe, felesleges vásárlásokba kezd...
Magamutogatás és a látható, - autó, kutya, ékszer és sok felesleges, de drága tárgy stb.,-javakkal való tüntető kérkedés..., mindennapos, és nyilvánosságot
kereső ...

Valójában nyílt és látható következménye a New Age-es kornak, ahol mindenki "király-, és mindenki önálló, saját stílust képvisel..
A trendi az, ami önmagunk és önmagunk által képviselt, birtokolt.
Nem trendi mindaz, amit nem szeretünk....
E szemlélettel lényegében nemcsak a másság istenítése működik, hanem minden ember egyre inkább elszakad, eltávolodik embertársától.

Előzőekben egy csordaszellemet láthattunk a retró mozgalmánál.
Ez esetben viszont az egyének önistenítésével az emberek elmagányosodása működik.

Mindezek ismeretében tehát nem csoda, hogy fellép egy harmadik megoldási lehetőség vágya és megjelenése, mely szintén az elmagányosodott, reménytelen ember jellemzője lett:

Megújulásra van szükség...



RENESZÁNSZ

Mivel olyan korban élünk, amikor az emberiség ismét eljutott annak felismeréséig, hogy a kialakult helyzeten, és reménytelenségen csak az visz tovább, ha világunkat eléri
Megújulás, újjászületés.
Fel kell fedezni, tehát az újat, a régi tiszteletben hagyásával.
A reneszánsz nem más, mint a jövő újjászületése......állítják a ma problémáira megoldást keresők.

A reneszánsz ókori jelentése: újjászületés.

Célja és feladata lényegében egy volt:
Alapjában véve lázadás a társadalmi, jogi formák ellen.
Ma sincs ez másképpen, sőt ma lényegesebben erősebb e lázadás, amimkor a törvényeket megszüntették, megmásították, vagy a szabadságot hirdetve a szabadosságot tették követendő útnak.
A XIII. szd-ban a többlettermelés eredményeképpen új hatalmi réteg fejlődött ki.
Ezzel új rend, új egyéniség, mely az anyagi- erkölcsi érdekeit érvényesítette és védte.
A régi, keresztény hatalmi, uralmi jog helyett, megújuló pogány világkép lett alappá.
Így a szellemi, filozófia és kulturális szinten is új, lázadó, a régi rendet és jogot újra cserélő forradalom győzedelmeskedett...
Az elnyomó, kizsákmányoló egyházi hatalom lerázása, és helyette pogány értékrend újra életbe léptetése még távolabb vitte az akkori embereket a kereszténység zsidó gyökereitől, vagy az őskereszténység állapotától.

A XIII. századbeli reneszánsz kialakulása, működése a mai kornak példaértékű.
Akkor kialakult jellemzők:
-kozmológius filozófia
-humanizmus
-a reneszánsz mozgalommá válása
-a kultúra elpogányosodása..
..és sok más jellemző akár ma is működésbe léphet.

Ma is feltűnik a teológusok és egyházak soraiban a platonizmus, újplatonizmus, epikureus és sok más "új tudomány- szellemisége.

A reneszánsz története, tulajdonságai, sajátosságai és több évszázados működése, következményei valamennyiünk előtt ismertek, megismerhetőek.
Könyvtárnyi irodalma és emlékei a közeljövőben újra a kutatók kezébe kerülnek.
Azokéba, akik a jövő megoldásának, megváltozásának, felvirágzásának receptjét keresik, kutatják, majd a ma emberének követendő módszerként akár kötelezővé is
teszik.

Lehetséges, hogy e három szellemiség által vezetett és félrevezetett ( mely valójában egy..) embereket ma megmosolyogjuk.
Tömeges mozgásukat toleráns könnyelműségünkkel hóbortos, veszélytelen, egyszer elmúló mozgalmaknak tekintjük.

Ne tegyük!
Amikor generációk nőnek fel, és lesznek ezek rabjai, ők lesznek, akik ezt meghonosítják a keresztény gyülekezetekben!
Ők lesznek, akik nemcsak világiassá teszik a kereszténységet, hanem általuk a New Age és mögötte az irányító antikrisztusi erők szabadon sétálnak be közénk.


Mi tehát e teendőnk?

Elsősorban szükséges mindhárom jelenséget megismerni kívülről.
Semmiképpen nem nekimenni, ostorozni, hiszen a változás, változtatás szándéka alapjában véve lehet jó szándék is!



Trendi...

Ma sok esetben Isten "divat-, a kereszt viselése, maga Jézus egy szubkulturális divat része lett...egyfajta trendi életérzést hordoznak.
Vagy trendi, "divat- ma karizmatikusnak lenni, gyülekezetbe járni és tartozni?
A keresztény "másság- vajon nem ismert, és sokszor bántó, másokat megalázó gőgös kevélység?...
Sokszor hallhatjuk..,- én ...ista, vagy ...es vagyok...-
Talán máris, vagy éppen régóta keresztény trendi részesei, vagy tanúi vagyunk?
Elkülönülő, elérhetetlen, kapcsolatteremtésre alkalmatlan keresztények, akiknek Krisztus Testében egységben, egyenlőségben és közösségben kellene élni...
Kis és nagy gyülekezetek hívők nélkül, divat-hívők gyülekezetei?..
Egyedül a tömegben, királyként ország és hatalom nélkül?


Retro...

Visszatérés..
De hova?
Vajon hol vannak azok, akik átélték a ma utánzott gyülekezetek, magának a kereszténység, a hívők 40-50-60 évvel ezelőtti bajait, ballépéseit, nehézségeit..?
Miért van, hogy, ez az utánzás mindenütt folyhat?
A magyarázat egyszerű:
A mai szülők, nagyszülők korosztálya nagy mulasztást tett akkor, amikor nem tanította gyermekeit, nem adta át tapasztalatait a következő generációknak.
Más esetben nem merték vállalni a múlttal való szembesülést. Pedig a múlt rendezése lett volna jó és követendő bizonyság gyermekeik számára. Így viszont a bűnös hallgatás, kettősség elválasztotta a generációkat.
A retro fiatalok a keresztény gyülekezetekben is nem az elődök követői, hanem egy önámító példát bálványozók.



Reneszánsz...

Miképpen egykor a világegyház vált nem kívánatossá, aképpen a mai kereszténység is elvesztette hitelét. Ma is ugyanaz az ok: a hatalom és a pénz.
Az elődök nagyban elősegítették, hogy utódaik nem kívánnak nyomdokaikban járni, sőt, az uralkodás, a kifosztás, vagyis a hamis keresztény rend és jog ellen léptek fel, megtagadván azt, önmaguk érdekeiért szállnak síkra.
Ezzel egyidőben úgy, mint a XIII. században hasonló társadalmi változások következtek be. A jóléti társadalom létrejöttének eredménye, hogy mindenki a saját hasznát keresve, saját rendet és törvényt alkot és érvényesít. Mint annak idején, ezt elősegíti az új tudományok, filozófiák létrejötte, és használata.
A régi és a mai reneszánsz között szellemiségét tekintve szinte semmi különbség nincs.
Eszközei és módszerei ugyanazok, melyeket a kor igényei és elvárásai szerint kínál és használ.


Most, amikor mindhárom irányvonal egyre inkább látható a kereszténységben, eljött az az idő, amikor a mai középkorú, idősödő és idős korosztálynak Krisztus Testében e folyamatokat meg kell, hogy állítsa.
A retro időt rabló és a jövőt gyilkoló szellemisége helyett az idősebb korosztálynak a ma, céltalan tömegeket meg kell ismertetni Isten időtervével, miképpen számukra Isten ígéreteit és a próféciákat a bizonyságok mellett egyre hangsúlyosabban kell tanítani.
A trendi szellemiség New Age-es szellemiségében szenvedőket újra el kell vezetni a család, a gyülekezet és valamennyi közösség igényéhez, hiszen ezek az emberek valamennyien árvák.
A reneszánsz új rendet és új kezdetet remélő híveinek Isten rendjét kell újra tanítani, az újjászületésről beszélni, miközben az új hellenizmus meggyökerezését Isten Igéjével, a zsidó gyökerek, a beoltatás által meg kell állítani.
Ez természetesen magával vonja azt is, hogy az immár évezredek óta jelen levő görög-római-hellén gyökerektől és annak áramától meg kell szabadulni.


E sorok három veszélyes tendenciát nevesítettek meg. Ezek külön-külön az élet minden területére kiterjedően működnek, ezért ezeket és természetüket teljeséggel bemutatni képtelenség. Azonban igyekeznünk kell arra, hogy valamennyien felismerhessük ezeknek a megjelenését a kereszténységben.

Írásom kezdetén tényként említettem meg, hogy minden kor kereszténysége kevés idő után az adott korhoz, annak társadalmi állapotához hasonlít. Ezért e törvényszerűség ismeretében határozottan kijelenthetjük, hogy közvetlen
környezetünkben e három szellemiség láthatóvá lesz. A felismerések, az ajtók őrzése csak időleges és rész védelmet adhatnak. Egyetlen és teljes védelmet csak
az adhat, ha a kereszténység önmaga krisztusivá válik. Teljes védelmet csak az adhat, ha önmagunk élete, családunk és valamennyi közösségünk egyetlen Ura és egyetlen Királya Jézus Krisztus. Mindaddig, amíg a farizeus hamisságok által
közösségeinket emberek uralják, hamarosan e közösségek elerőtlenednek, majd ezt követően a kiüresedett vagy éppen kripta hideg gyülekezetekben elindul a vágy a
változásra. Amennyiben a szellemi helyett lelki az irányítás korunk e három támadó szellemisége bármikor kész betörni.

A felsorolt jelenségek, és szellemi áramlatok megállítására elsőként a ma idősebb generációnak kell szorítóba lépnie. Nekik van jó és rossz tapasztalatuk a múltról, nekik van több bizonyságuk a jövő ígéreteiről, és ezt a ma emberének haladéktalanul kötelesek vagyunk elmondani.

A mi helyreállásunk Krisztusban a legnagyobb fegyver a Sátán munkája ellen, mely céltalanná, jövőtlenné és az antikrisztusi erők uralma alá akarja vinni a ma élő embereket.

Amikor e fura retro-trendi jelenségekkel találkozunk, ne a kívül álló mosolyával tekintsünk az emberekre, hanem fedezzük fel bennük a félrevezetett, megrabolt
embereket. Egyedül Krisztusban kaphatják ők is vissza önmagukat, és életük célját, értelmét. E szolgálatot tegyük mindaddig, amíg lehetséges, hiszen a Sátán is az új korszak, az új idő tervén dolgozik.

 

Orbán Béla