„Rengeteg különböző ember, akiket mégis összeköt valami, talán a hit, meg Isten" - mesél benyomásairól egy elsőtáborozó lány - „mintha egy nagy család lennénk." Február első hétvégéjén Egerben jártunk, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) szokásos téli táborában. A keresztyén ifjúsági konferencia témája idén „a görög meló" volt.
Tíz perce vártam már a peronon, mire begördült az Egerbe tartó gyors a füzesabonyi állomásra. Fázósan-morcosan szálltam fel a vonatra, de szinte azonnal átragadt rám a kocsiban uralkodó vidám hangulat. Egyetemisták közé kerültem, akik láthatóan nagyon szerették egymást. Ők voltak az első fecskék, akik megérkeztek a tábor helyszínére, hogy segítsenek a szervezőknek az előkészületekben.
A kéttucat keresztyén diákot négyszáz társuk követte, a vacsoránál már nagy sor kígyózott. Utána állva énekeltünk az Úristennek, így kezdődött a hivatalos program.
Az igemagyarázatok és egyéni csendességek mellett a kiscsoportos beszélgetések alkották a konferencia törzsét. Csoporttársaim az ország különböző szegleteiből érkeztek: Csabi Jászberényből, Barbi Debrecenből, Évi Pécsről, többen Budapestről. Az utolsó napon egyikük megköszönte, hogy megnyíltunk egymásnak, valaki más pedig azért volt hálás, hogy történeteinkkel példát mutattunk és erőt adtunk neki a Krisztusban megélt élethez.
Mint csillagok a világban
„Egyensúlyban kell lenni az életnek és a szavaknak" - mondta a keresztyének hitvallásáról a főelőadó. Aki már volt MEKDSZ-táborban, az tudja, hogy minden évben más-más vendég prédikál egy-egy bibliai könyv alapján. Idén Lindsey Brown fogadta el a szervezők meghívását, aki az Apostolok cselekedeteiről (ahogy a szervezők elnevezték, „a görög melóról") tanította hallgatóságát. A walesi teológus huszonnégy évig dolgozott a Nemzetközi Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (IFES) munkatársaként, szívügyének tekinti, hogy a világ minden egyetemén terjedjen az evangélium.
A tábor szervezői elárulták, Lindsey azért választotta ezt a könyvet, mert szerinte sok a hasonlóság az első gyülekezetek és a ma létező keresztyén közösségek között. Krisztus tanítása ma is szembe megy a társadalom elveivel, s az örömhírnek éppúgy terjednie kell a nem keresztyének, mint a névleges gyülekezeti tagok között - vélekedett a főelőadó az evangelizációról.
„Ahogy az első gyülekezeteket, úgy a maiakat is jellemezheti a Szentlélek kiáradása, a radikális életvitel, a nagy öröm Krisztusban és az, hogy Isten a gyengéket használja" - foglalta össze a teológus az első nap témáját, másnap pedig Pál evangelizációjának motivációjáról, módszeréről és üzenetéről beszélt az apostol athéni prédikációja (ApCsel 17,16-34) alapján. A vasárnapi istentiszteleten arról esett szó, hogy az Atya bűnöket elfedő kegyelme az, ami bizonyságtételre indította Pált. Ebből a kegyelemből az következik, hogy „a mai tanítványoknak, így a keresztyén egyetemistáknak is csillagokként kell ragyogniuk a világban, hirdetve Uruk feltámadását."
Krisztus egyetemes
Mindenki a színpadot leste, ahol az események zajlottak, az én figyelmemet mégis a technikus pult kötötte le. Mivel pont mögöttük ültem, jól láttam a srácokat. Ők azok, akik hangosítanak, kezelik a diavetítést, dolgoznak, míg a többiek Istenről tanulnak, szórakoznak, beszélgetnek.
„Az első táboromban, 2007-ben már leültettek a számítógép elé egy diákkörös társammal együtt, végig ketten kezeltük a projektorokat és a számítógépeket - mondja Morandini Kristóf, a technikus. Végzős az ELTE Természettudományi Karán, 2006 tavaszán jutott el az ottani diákkörbe, azóta minden táborban dolgozik.
„Sokszínű, Istent kereső és követő, szimpatikus közösség" - jellemzi a diákszövetséget az egyébként római katolikus vallású fiú. „Nagyon sokat adott a hitem tudatossá válásában először a diákköröm, majd a szélesebb MEKDSZ, például, hogy napi szinten is meg lehet élni a kapcsolatot Istennel. Mások felekezetéről is rengeteget tanultam itt, és azt, hogy lehet együtt dolgozni, mert ugyanaz a Megváltónk és közösek a céljaink. A diákszövetség eszköze az ökumenizmusnak, mert a különböző felekezetű fiatalok együttműködnek a misszióért, megismerik egymás felekezetét is."
„Fészbúkosoknak fészbúkossá"
Moldvai táncház, kalandos városnézés, Café el Mondo - csak néhány a tábor kísérőrendezvényei közül, no meg a reggeli imák, esti dicsőítések, éjszakába nyúló beszélgetések. A feladatokkal tarkított városnézés közben találkoztam egy elsős református lánnyal, akimár vezető a diákkörében. Miközben az Érsekkertben a termálfürdő állatszobrai után kutattunk, megkértem, hasonlítsa össze az ifijét az egyetemi közösségével. „A diákkörben sokkal többen vagyunk, és idősebbek, de mindkét helyen ugyanaz a cél: közelebb kerülni Istenhez" - véli a pázmányos Babett. „A »forgatókönyv« is hasonló: ima, bibliaolvasás, dicséret, meg persze jókedv, szeretet, barátság." Márciusban Egykérdés néven szervez a MEKDSZ evangelizációt, annak webes kampányáról (www.egykerdes.hu) így vélekedik: „Ha Pálék megragadtak minden eszközt, most nekünk is ezt kell tennünk, így az internetet is használjuk, hogy elérjük társainkat."
FEKE GYÖRGY
Megjelent a Reformátusok Lapja 2011. február 20-i számában.
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 11148
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57875793
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.