Falakat bontó reformátusság
- Fejezetek a Talipont missziói gyülekezet életéből

Józsefváros, vasárnap, 16:50. 
Omladékos épület, játszótér, farakások. Benyitok. 
A terem közepén eperfa töri át a mennyezetet. 
Székek sorakoznak az emelvény felé. 
Még egy perc és kezdődik a Talipont Református Gyülekezet istentisztelete a Grundon.

Régi üzenet új köntösben
Letelepedek a fa mellé. Néhányan még a hangosítást szerelik. Az utolsó percben beszállingózók helyet keresnek maguknak. A legtöbben húsz-harmincéves fiatalok. Míg tartanak az utolsó simítások, az előttünk lévő vásznon filmidézeteket olvasok arról, mit jelent úton lenni. Elgondolkozom, ízlelgetem a szavakat… 
A gyülekezet tapintatosan fordul azok felé, akik először vannak itt, és talán soha ezelőtt nem jártak istentiszteleten. Hamarosan kiáll elénk egy teljesen hétköznapinak tűnő fiatalember – palást nélkül. Kiss Sámson Endre lelkész köszönti a gyülekezetet, imádkozunk és énekelünk. Egy zongorista és egy énekesnő vezeti a dicsőítést. Hagyományos énekeskönyvi énekek mellett néhány éves, évtizedes dalokat is énekelünk, és adakozunk. Az egyik fiatal imádkozik: szavai egyszerűek, őszinték. Míg a lelkipásztor felolvassa az aznapi igeszakaszt, a vetítővásznon olvashatjuk a szöveget. A lelkész arról beszél, a különféle vallások megannyi utat kínálnak a boldoguláshoz, de egyedül Krisztus állítja azt magáról, hogy ő az egyetlen út az Atyához. Elmondja, a tanítványság célja nem a tökéletesedés – az következmény. A fiatal lelkész korszerű példákat hoz, és hétköznapi nyelven fogalmaz, amelyet bárki megért. Egyszerre tud szólni hívőkhöz és nem hívőkhöz. Miközben beszél, hallom, hogy a terem hátsó részén egy kisebb csoportnak tolmácsolják a szavait. Később tudom meg, hogy január óta egy misszionárius házaspár is jár a gyülekezetbe, akik magukkal hoztak néhány Magyarországon tanuló, külföldi diákot. A közös ima és a hirdetések után egy közismert, ír áldással zárja az istentiszteletet a lelkipásztor, majd beszélgetés, pogácsázás következik.

Manhattani tapasztalatok
A Talipont missziós gyülekezet több mint ötéves. Szabó István dunamelléki püspök javaslatára indította újra a Salétrom utcai anyagyülekezet – a korábban mostoha körülmények között működő – prédikálóállomását. 
A gyülekezetplántáló munka megalapozása azonban már korábban megindult a Józsefvárosban. 
A tengerentúli Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet anyagi és szakmai-tapasztalati támogatásával foghattak neki a szolgálatnak a magyar lelkészek. Az amerikaiak New York szekuláris, manhattani városrészében tettek szert missziói tapasztalataikra, amelyeket megosztottak a Salétrom utcai gyülekezet lelkészével. 
A Talipont mára már egy európai gyülekezetplántáló hálózat tagja, így több gyülekezettel támogatják egymás szolgálatát.
A Talipont több helyszínnel is kísérletezett, míg a tagok ősszel a Grund Hostel bárja mellett döntöttek. Szeretnék ugyanis könnyen elérni a nyolcadik kerületben élő, fiatal értelmiségieket. Míg a Salétrom utcai, hagyományos gyülekezetbe vidéki és határon túli reformátusok kapcsolódnak be, Budapest leginkább multikulturális kerületében külföldiek is eljárnak a Talipont istentiszteleteire. 

Nem kell többé bunker
– A lelkem mélyén nem tudok belenyugodni abba, hogy az egyház ennyire kívülálló a városban, ennyire hatástalan. 
Krisztus a legnagyobb úr, a legnagyobb hatalom, a legnagyobb befolyás a világon, és mi vagyunk az ő képviselői. 
Valamit nagyon rosszul csinálunk, ha ez nem jelenik meg az emberek életében – mondja Bacskai Bálint lelkész. 
– Amiben nagy hatással volt rám a Redeemer, hogy kezdtem más szemmel nézni Budapestet. Korábban úgy láttam a várost, hogy egy ellenséges területen egy bunkerben csücsülünk, és néha kilövünk jobbra-balra. Az ismerősöket pedig, akik errefelé menekülnek, gyorsan behívjuk, mielőtt találatot kapnak és elvéreznek a bunkeren kívül. Nem értékeltem, nem szerettem annyira a várost. Keresztyénként úgy éreztem, szörnyű helyen élek. Most sokkal inkább úgy érzem: Isten szereti a várost. Nem az a fontos, hogy mi mit akarunk itt, hanem hogy Isten szereti az embereket, és meg akarja változtatni a várost, jobb hellyé akarja tenni. Nem az amerikaiak akarják, nem én akarom, nem az egyház akarja, hanem Krisztus – fogalmaz a lelkipásztor. 
A missziós gyülekezetben olyanokat próbálnak megszólítani, akiknek semmilyen református háttere nincs. Ezek az emberek nem várják el a tradicionális gyülekezeti életet, mert azt sem tudják, mi az. A lelkész szerint emiatt nincs olyan, ami a városi kultúrából ne kerülhetne bele a prédikációkba, így tabuk sincsenek. A gyülekezet a misszió eszközeit is rugalmasan válogatja meg, időről időre kísérletezik. 

Meghitt közösségek
Csütörtök este van. Eltelt négy nap az istentisztelet óta. 
Ezúttal Laci és Szabina otthonában találkoznak a házi csoport tagjai. Házigazdáink hellyel és harapnivalóval kínálnak, majd megosztjuk egymással, kivel mi történt a héten. Mivel néhány héten keresztül bibliai imádságokat olvas a házi csoport, ezen az estén Jabéc imádságát elemezzük, majd együtt imádkozunk.
A gyülekezetben három házi csoport működik majdnem egy éve. Ezekre épül a gyülekezeti szolgálat. Egy-egy alkalommal általában 7-8 fiatal találkozik, házasok és egyetemisták külön-külön csoportban.

Szilvásiné Gerencsér Orsolya arról beszél, hogy évek óta először talált férjével együtt közösségre. Bár Orsi katolikusként csatlakozott a házi csoporthoz, már első alkalommal otthon érezte magát. – Az első alkalmat követően két-három napig öt centivel a föld fölött voltam – meséli örömmel.
Házigazdáink, Gere László és Kuti Szabina evangélikus–katolikus pár. Azt szeretik a legjobban a házi csoportban, hogy meghitt közösségben imádkozhatnak és tanulmányozhatnak Bibliát, a beszélgetések közben pedig új szempontokkal gazdagodhatnak.
Tóth Laura az interneten keresett gyülekezetet a lakásához közel. Ma már sokkal őszintébb az érdeklődése az igehirdetés és a Biblia iránt, mint évekkel ezelőtt, amikor még eljárt gyülekezetbe. – Élvezem, hogy rágcsálunk szavakat, amelyek természetesek voltak korábban, de magamtól nem gondolkoztam el mélyebben a jelentésükön. A házi csoportban lehetőség van arra, hogy olyan dolgokat megosszunk másokkal, amelyekre máshol nem igazán van fórum – számol be Laura.

Fejezetek a Talipont életéből 
A két lelkésszel a missziós gyülekezet életéről és terveiről beszélgetek. 

Amikor ősszel Alpha kurzust szerveztek a Taliponton, Kiss Sámson Endre szerint sokan előreléptek az Istennel való kapcsolatukban. Hárman ezután kapcsolódtak valamelyik házi csoporthoz, egyvalaki pedig megtért a kurzus alatt. 
– Emiatt újra és újra nekikezdenék – fogalmaz a lelkész. Arra, hogy a megtérő másik gyülekezetbe kapcsolódott be a kurzus után, a lelkipásztorok úgy reagáltak, ez számukra nem okoz gondot, hiszen Isten országát építik, nem elsősorban a Talipontot.
A Corvin–Szigony-projekt fejlesztései révén várhatóan hat-nyolc ezer új lakó költözik a gyülekezet környékére, köztük ezer külföldi. 

– A legkülönbözőbb helyzetekből szeretnénk ezeket az embereket megszólítani és elérhetővé lenni a számukra – számol be Bacskai Bálint. – A Grund sokszor megkéri a Talipontot, hogy csináljunk valami kreatív közösségi programot. Szeretnek, ismernek minket – meséli. Az anyagyülekezet lelkésze örül, hogy a Talipont úgy van jelen lelki közösségként a lakókörnyezetben, hogy sok nem egyházi ember is ismeri, és pozitívan vélekedik róla.
A gyülekezetben jelenleg is működik baba-mama kör, de hordozókendős klubbal és zenebölcsivel is részt akarnak venni az anyukák életében. Terveik között szerepel a gyermekszolgálat beindítása is az istentisztelet alatt.
Mindezzel együtt arra is odafigyelnek, hogy ne essenek át a ló túlsó oldalára, mert Kiss Sámson Endre szerint fontos, hogy a gyülekezeti tagoknak legyen ideje az életüket élni, és ne kelljen minden munkán kívüli időt a gyülekezetben tölteniük. – Inkább azt szeretnék segíteni a jövőben, hogy ki-ki meg tudja élni a hivatását Istennel a munkahelyén – árulja el a lelkész. Beszámol arról is, hogy szeretnék az azonos hivatású gyülekezeti tagok együttműködését is segíteni. Céljuk az, hogy a társadalom arra hasonlítson, amilyennek Isten szeretné látni. 
Bacskai Bálint arról beszél, hogy nem választják külön az egyházi világot a profán világtól. – Az egész teremtett világ Isten világa. Mindig abban mozgunk – vélekedik. Szerinte az is istentisztelet, ha egy szülő a szülői kötelességét ellátja, hiszen ebben ugyanúgy megélheti az evangéliumot.

Falakat bontó reformátusság
A gyülekezet lelkészei szerint a kegyelemközpontúság és a tanítás hangsúlyossága teszi igazán reformátussá a Talipontot. Bár mai stílusban énekelnek, mégis szinte minden istentiszteleten felcsendül egy-két újra feldolgozott református ének. Bacskai Bálint hangsúlyozza, mindezzel nem pusztán értékeket, hanem Isten kijelentését akarják átadni az embereknek.
Az új gyülekezetben vannak elöljárók, akik részei a döntéshozatalnak. Ők még nem presbiterek, hanem munkatársak, akiket meghívnak az anyagyülekezet presbiteri gyűléseire. A Talipont a református egyházi felépítmény része a törvények betartásával és a költségvetési zárszámadással is. 
Rátkay János, az Alpha Alapítvány nemzeti koordinátora is tagja a gyülekezetnek. – A hagyományainkat és református hitünk alapjait nem akarjuk elhagyni. Ezekre az erős alapokra építünk – fogalmaz. – Ugyanakkor a formabontó megjelenés és helyszín segíthet abban, hogy a mai, posztmodern világban segítsünk a fiataloknak. Azok, akik még nem ismerik Krisztust, olyan légkörben hallhatnak róla, ami számukra nem nyomasztó, nem ijesztő. Talán így egy-két fallal kevesebbet kell átlépniük az embereknek.

Miután véget ér a beszélgetésünk, reménykedve lépkedek a napsütötte józsefvárosi utcákon. Szépség és mocsok, finom illatok és bűz keverednek mindenfelé. A nyomor és a pusztulás megannyi arca mellett az újjáépítés jelei láthatók. Rámosolygok azokra, akik fásult arccal közelednek felém. Azon gondolkodom, hogy nem is sejtik még, mi bontakozik számukra is egy hívő közösségben. Remélem, a Talipont kinövi velük egy napon a Grundot, mint a plafonon áttörő eperfa.

Jakus Ágnes


A Talipont Református Gyülekezet honlapja itt érhető el.