VaD írta:
Nézzük most néhány kijelentésedet - és az én aggályaimat - egyenként:
OK, nézzük!
Idézet:
Az igehirdetés hallására megtérnek emberek - milyen igehirdetés? Biztos, hogy ez evangéliumi alapokon áll?
Ez már annak az embernek a kérdése, aki különbnek, tisztánlátóbbnak gondolja magát, a másikat pedig képtelennek arra, hogy a dolgokat komolyan megvizsgálja. (Nehogy megsértődj, nem személyedről van szó, hanem, ez egy visszatérő lekezelő hozzáállás a tradicionális egyházak felől. Lehet, hogy észre sem vetted.) Visszakérdezek. Mivel tudod bizonyítani, hogy a reformástus igehirdetés esetleg evangéliumibb alapokon állna?
Az én válaszom pedig igen, határozottan evangéliumi alapokon áll, sőt, de itt nem folytatom, mert pár nagyon kemény kritikát kellene mondanom a ref. egyhézra, de most nem az a téma. Én mind a két helyet ismerem és kezemben a mérőzsinór, amivel meg tudom mérni.
Idézet:
megfordítják életük addigi szekérrúdját - ez sok irányba történhet!
Igen de itt konkrétan a bűnöktől való elfordulás és Isten felé fordulásról van szó, konkrétan a megtérésről. Milyen alapon kérdőjelezed meg ennek a helyességét? Az ilyen gyülekezetekhez mindig felnőttkori megtéréssel lehet csatlakozni. Miért a gyanakvás erre, szemben azokkal a felekezetekkel, ahol beleszületnek az emberek a tagságba és nyilvánvalóan soha nem tértek meg komolyan csak kedves népszokásként járnak templomba, ha járnak. Értsd, konkrét tapasztalatom, hogy előbbi típusú gyülekezetekben lényegesen komolyabban veszik hitéletüket az emberek, mint utóbbiakban. Nem kicsit, nagyon (hogy klasszikusokat is idézzek:-)).
Idézet:
elhatározzák, hogy eztán Isten útján akarnak járni, el akarják hagyni bűneiket - az ember elhatározása kevés! Ráadásul sok függ attól, hogy egy ember, s egy közösség számára mi minősül bűnnek és mi nem.
Ez megint teljesen alaptalannak tűnik. A karizmatikus, vagy evangéliumi gyülekezetekben is az alap a Biblia. Nem hiszem el, hogy most tudnál mondani, valami olyan bűnt, amit ti igen, ők/mi pedig nem tartunk bűnnek.
Persze, hogy kevés az ember elhatározása, de isten pont erre vár, hogy újjászülhesse a szellemünket és cselekedhessen és kegyelmet adhasson nekünk.
Idézet:
Ennek megfelelően az ige szerint követik a dolgokat - hát igen, az ennek megfelelően értelmezett ige szerint.
Nos igen, az ige értelmezésben nagy különbségek vannak úgy általában a keresztény világban. Kérdés mint fenn: Milyen objektív dolgot tudsz felmutatni, ami a református értelmezést előbbre valóvá teszi mint mondjuk, pünkösdi, evangéliumi, baptista, karizmatikust?
Idézet:
kérik, várják a megígért Szent Szellemet. - amely ezek után nyilván a gyülekezet által imádott szellem lesz.
Jézust imádjuk. Nincs titokzatos más szellem. Nincs közbeiktatott Mária, vagy egyéb szentek, vagy kegytárgyak, vagy ereklyék stb.
Idézet:
Az pedig, hogy neked ezzel kapcsolatban nincs és soha nem is volt semmiféle aggályod, tehát gyanútlanul belesétáltál valamibe, amit nem vizsgáltál meg kritikusan (tudod: 1Thessz 5,21), hát az számomra nem öröm, és nem is nyugtat meg.
Felsőbbrendű feltételezés. Te átlátsz a szitán, míg van egy csomó buta ember, akit megvezetnek és csapdába csaltak. A valóság az, hogy ezek az emberek felnőttként gondolkodtak el életükön és keresték az Istent, tehát sokkal alaposabban átgondolták hitüket életüket stb, mint azok a tömegek, akik beleszülettek egy trad egyházba és ezt soha nem tették meg. Értük indokoltabb aggódni, úgy gondolom.
Rövid válasz: nem gyanútlanul, nem meggondolatlanul, alaposan átgondolva döntöttem. Aki meggondolatlanul, vagy pillanatnyi lelkesedésből tesz ilyet, az pillanatok alatt le is mozsolódik. A tagság olyanokból áll fel akik ezt komolyan tették.
Idézet:
Leginkább az elgondolkodtatás szándékával írtam le ezeket. Úgy értem, te nagyra értékelted nálam, hogy én nem vetem el a tőlem idegen véleményeket, hanem megfontolom őket. Ugyanezt kérem most én is tőled.
Nos én ezt kérésed nélkül is sokszor megtettem és megteszem. Az Isten felé való nyitottság és bizalom egyik kulcsa, ha képes vagy Isten elé letenni meggyőződéseidet, (kedvebc)világnézeteidet. Én ezt többször is megtettem már, úgy, hogy valóban nem ragaszkodok egy teológiai elképzeléshez sem (az alpokat nem ide értve, de azokon úgy sem vitakozunk). Ezek engem nem érdekelnek csak annyira amennyire harmóniában vannak az Istennel.
Én nem ragaszkodom görcsösen egyetlen gyülekezeti tanításhoz sem, nem kezelem dogmaként, de magához a gyülekezethez sem ragaszkodom feltétlen, mert az is csak annyiban érdekes, amennyiben ott van az Úr. Ha az Úr valamiért máshová megy, akkor én oda követem. Az ugyanis sokkal jobb, mint bármi más.

üdv
ex