Szia rosta!
Köszönöm válaszodat. Sajnálom és némileg hiányolom azonban, hogy még csak kísérletet sem tettél arra, hogy érdemben reagálj az általam felvetettekre, s megpróbálj egy olyan református gyülekezetet keresni, amely a - saját! - hitvallásainak megfelelő gyakorlatot folytat, vagy hogy esetleg megkérdőjelezd meglátásaimat s érveimet.
rosta írta:
nemigazán vitatkoznék (...) azon sem, ahogy te megítéled az egyházamat, a Magyarországi Református Egyházat.
És miért nem?
A probléma éppen abban van, hogy a MRE - meglátásom szerint - mai állapotában reformálhatatlan, s én ezt nem utolsó sorban annak az egyháztagok részéről észlelhető beletörődő és passzív, mi több, nemtörődöm magatartásnak a számlájára írom, amely nem is vár többet az egyháztól, mint
- jobb esetben egy órai vasárnapi lélekmasszázst (ha az időjárás kedvező!), leginkább annak kifejtésével, hogy a világ milyen rossz, de ti már jobbak vagytok;
- rosszabb esetben egy keresztelést, egy esketést, valamint egy temetést egy életben.
Ha ez így szerinted rendben van, hát viseljétek el egymást "szeretetben". Kötelességem azonban felhívni figyelmedet arra, hogy ez a "szeretet", amely egy ilyen gyülekezetet betölt (mondjuk
filia), semmiképpen nem azonos azzal a szeretettel, amelyről Pál apostol által a Szentlélek beszél (
agapé).
Ráadásul persze, hogy az a dolgunk, hogy elviseljük egymást szeretetben, ez azonban az apostol szerint sem gátolhat meg minket abban, hogy a helytelen gyülekezeti gyakorlatra rámutassunk, sőt! Itt akár kiemelhetném az általad idézett Ef 4,29-et, abból is azt a részt, hogy:
csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Szerintem itt pont ilyen dologról van szó. De idézhetnék még - akár Pál apostoltól is - számos igeszakaszt, hiszen Pál - ahogy maga Jézus Krisztus is! - igen megértő volt az evangelizációban a hitetlen bűnösökkel szemben, viszont igen szigorú a hívők körében észlelt téves tanítások és gyakorlat esetében.
rosta írta:
nemigazán vitatkoznék (...) azon sem, ahogy te megítéled az egyházamat, a Magyarországi Református Egyházat. Mindenkinek szíve joga, hogy kritizáljon más felekezeteket, közösségeket, szektákat egyebeket.
Merthát mit is tehet egy más felekezethez tartozó keresztyén, aki fel van vértezve egyfajta isteni, nagy tudással és kritizálni óhajtja a másik felekezetet, jelen esetben a reformátusokat?! Elmondja, hogy szerinte milyen szörnyű egyház a református egyház számos hibája miatt, és így imádkozik Istenhez: köszönöm Uram, hogy mi egyházunk nem nem olyan, mint a reformátusoké!
Nos, ha már eddig eljutottunk, pár dolgot elárulok magamról: én magam is református vagyok. Tősgyökeres református családból is származom, felmenőim között kántortanító és lelkész is akadt. Lelki atyám egy református lelkész volt, ő egyengette az utamat és segített hitre jutásomban, s így aztán úgyszólván természetes volt, hogy ezt követően rögvest a MRE-hez csatlakoztam. Az igaz, hogy az utóbbi években - pontosan a fentebb részletezett teológiai-hitéleti megfontolások miatt - eltávolodtam ettől a felekezettől, de még mindig el-eljárok istentiszteletre református templomba és tartom a kapcsolatot ottani barátaimmal, nem utolsó sorban lelkészekkel.
Én tehát nem az oldalvonalról kiabálok be a MRE életébe, nem pusztán kívülről kritizálok, hanem ezeket a gondolataimat ott is kifejtettem, bár nem találtak sok megértésre.
Annak oka pedig, hogy még mindig eljárok református istentiszteletre, bár az ott folyó gyakorlattal nem értek egyet, elsősorban az az oka, hogy feleségem még mindig oda tartozik (lelkileg is, úgy értem), s mindketten nagyra értékeljük, ha együtt megyünk templomba (ő is eljár máshová, ahová meg én szeretném). A család lelki egységét mindketten igen nagyra tartjuk, s gyermekeinket (kettő van) is úgy igyekszünk nevelni, hogy lássanak meg sok mindent, legalábbis ami alapvető szinten elfogadható, s majd döntsenek saját eszük és szívük szerint.
Semmiképpen sem gondolom azonban, hogy csakis egyfajta hitélet és gondolkodásmód vezethet az üdvösséghez. Én ugyan jelenleg egy evangéliumi kálvinista gyülekezethez tartozónak vallom magamat, de számomra bármely evangéliumi keresztyén gyülekezet elfogadható, s úrvacsorai közösséget is tudok vállalni velük. A lényeg (természetesen a keresztyénen belül) az evangéliumin van, ezen pedig én Isten Igéjének feltétel nélküli elfogadását és az ennek megfelelő gyakorlatot értem. Ezen feltétellel lehet éntőlem baptista, lutheránus, vagy más keresztyén gyülekezet, egy talajon állunk, tehát szót értünk egymással, sőt, jókat tudunk adott esetben vitatkozni is.
Remélem azonban, hogy ez veled is menni fog.
Üdvözlettel: VaD