Szia exrefis!

Csak azért írok, mert "bólogatófej" és "hüvelykujjfel" emotikon nincs. A többi stimmel.

VaD

A gyülekezetet esetleg ott lehet hagyni, hiszen, ha költözik az ember, akkor is otthagyja, de az egyházat otthagyni az súlyos dolog! Kizártnak tartom, hogy a református gyülekezetek között ne lett volna olyan közösség exrefis számára, amelyről még Pál is dícsérőleg nyilatkozna. Ahová, hittel teli református közösségbe járhatott volna. Szóval én nem lájkolom a dolgot!

Szerintem, hogy exrefis helyesen tette-e, hogy otthagyta az MRE-at, erről sokaknak sok féle véleménye lehet. Igazából az Ő lelkiismeretére tartozik a döntés oka és jogossága.
Azért azt megjegyezném, hogy az MRE nem egyenlő az Egyház fogalmával. Exrefis egy felekezetet hagyott el, nem az Egyházat.

Lehet, hogy még nem ismered Rostát, de nála nem így működik a világ.

Senki sem állította, hogy a Magyarországi református egyház lenne maga az láthatatlan Anyaszentegyház. Amiképpen azt sem állíthatja senki, hogy bármely más látható földi egyház ezt magáról elmondhatná. Aki valami ilyesmi hiszemben hagyja ott az egyházát, annak számtalan gyülekezetét, az téved, nem az Anyaszentegyházba kerül. Csak egy szokványos, látható, földi egyházba, annak ilyen-olyan gyülekezetébe.

Különben a református gyülekezetek közül sokan, számos helyen kiváló hitéletet élnek, így aki a szolgálatot keresi, bőven találhatna munkát. Igazi, istennek tetsző közösségeket találhat, ahol szolgálhat, nem kell kimenni a református egyházból.

Különben az exrefisről lerí, hogy érzi, van valami vaj a füle mögött. Nem véletlenül írsogál a református fórumra már ősidők óta. És így van ez jól. A lelkiismeret furdalás, az komoly dolog.

Szia rosta!


"Gyülekezet" és "egyház" címszavak alatt egészen eddig a mai fogalmaink szerinti FELEKEZETET értettük. A különböző szóhasználat a különböző korokból (2000 évvel, ill. 500 évvel ezelőttről) származó szövegekből adódott elsősorban. Túl bonyolult lett volna mindig kiigazítani. Ez szerintem - és remélem! - mindenki számára világos és érthető volt.

A következőket tekintve viszont egészen eddig gondolkoztam, hogy hogyan is írjam, hogy ki is fejezze, amit akarok, s ne is legyen túl elefántporcelános - végül is ez itt egy református fórum. Aztán mostanra rájöttem, hogy ez a kettő együtt sehogy sem megy, úgyhogy megpróbálom olyan finoman, ahogy csak tudom, de mégiscsak egyenesen, szóval:


Te el tudod képzelni, hogy a Magyar Református Egyház (MRE) bármely gyülekezete függetleníteni tudja magát attól a gyakorlattól, amely az egész felekezetet meghatározza? S amely - helytelen - gyakorlat a püspöki rendszer jelenlegi működésétől kezdve (amely a presbiteriánus elvekkel hmm, hogy is mondjam, nem teljesen egyezik), a női lelkészségen és az egyházfegyelem negligálásán keresztül a sákramentumok kiszolgáltatásának jelenlegi gyakorlásáig terjed? S amely gyakorlat már csak azért is helytelen kell legyen, mert a MRE saját elfogadott hitvallásaival megy homlokegyenest szembe?

Hát csak egyetlen egy ilyen gyülekezetet mutass nekem!

De hiszen ez nem is lehetséges, hiszen a református egyház (na jó, felekezet) még elméletben sem independens elvek szerint épül fel (bár szerintem ez akkor sem lenne lehetséges, de ez most mindegy), hanem presbiteriánus, zsinati elvek szerint, ahol a felsőbb gyűlés, pl. a zsinat döntése kötelező az egyes gyülekezetekre nézve.

Hát erről van szó.

Mindazonáltal van megoldás, de erről majd később. Most az eddigiekről várom válaszodat, véleményedet, hozzászólásodat.

Üdvözlettel: VaD

Véleményem szerint, Pál apostol nem csak az MRE működésén rökönyödne meg!
Lássuk be, a mai felekezetek egyházmodellje, működése, hitgyakorlata és ezzel együtt az egyházfegyelem olyan messze áll a biblikus mintától, mint Makó Jeruzsálemtől!
Gyanítom, hogy Pál nem csak attól dobna hátast, hogy egy nő áll a szószéken, hanem attól is, hogy a testvérek interneten hallgatják az igehírdetést...
Mindkettő igeellenes, csak az egyik verziót a testvérek elfogadták szűkséges rossznak, a másikat meg nem.
Nem kívánom védeni az MRE-at, mert félresíklottnak találom az egész rendszerét, de mielőtt szeparációt kezdenénk el kiáltozni, vegyük már észre, hogy a saját házunk táján kellene először rendet rakni...

Az internetes igehallgatáson nem hiszem, hogy megrökönyödne.
Ő is írt távolból a gyülekezeteknek, amit aztán ott felolvastak a közösség előtt. Ez olyasmi mint az internet, csak lassabb a letöltés.

Nem megy ez neked Rosta!
Ha a lelkiismeret furdalna, nem megtehetném, hogy visszamegyek? De nem megyek, mert egyrészt nem követtem el bűnt azzal, másrészt, amiért eljöttem, az egy tapodtat nem változott.
Amikor elkezdtem Istent keresni, akkor megtehette volna, hogy oda vezet vissza, de egy jobb helyre vezetett.

Kedves exrefis!
Alapvetően az a probléma, hogy két különböző történetről beszélünk, de VAD valószínűleg vágja, hogy mit akartam mondani.
A gyülekezet alapító missziós munka nem arról szólt Pál idejében, hogy felszólította az efézusi pogányokat, hogy "Váljatok ki egy hamis imádatból, s gyertek pl. Jeruzsálembe igét hallgatni, havonta lemegyek egyszer Úrvacsorát osztani, de mivel Korinthus közelebb van, ti addig oda tartóztok, míg gyülekezetté nem lesztek, ja az igehírdetéseket meg majd lekűldöm postagalambbal hetente, a Tizedet pedig szíveskedjetek Jeruzsálembe postázni..."
Gyanítom kedves exrefis, hogy nem sok rálátásod van arra, hogy milyen "kiparancsolgatásos" missziós munka folyik ma az MRE-felé.

Igazad van, erről fogalmam sincs, de arról van, azt biztosan tudom, hogy kiparancsolgatással, egyáltalán parancsolgatással nem lehet missziózni.
A megtérés, mióta kitalálta Isten, önkéntes dolog. Minden egyéb, valami egészen másról szól.

Szia VaD!

Ami a gyülekezet jelentését illeti, a lelkészeink igen gyakran használják ezt a kifejezést az adott, összegyűlt kis közösségre, egyházközségre is, nincs ezzel semmi baj. Az egyház, meg egyértelmű, a keresztyén vallásban használatos és a felekezet kifejezéssel analóg. A hinduknál, más vallásoknál nincs egyház azt hiszem, ez a kifejezés csak a keresztyénekre jellemző. De ezen a terminológia dolgon nemigazán vitatkoznék, meg azon sem, ahogy te megítéled az egyházamat, a Magyarországi Református Egyházat. Mindenkinek szíve joga, hogy kritizáljon más felekezeteket, közösségeket, szektákat egyebeket.

Merthát mit is tehet egy más felekezethez tartozó keresztyén, aki fel van vértezve egyfajta isteni, nagy tudással és kritizálni óhajtja a másik felekezetet, jelen esetben a reformátusokat?! Elmondja, hogy szerinte milyen szörnyű egyház a református egyház számos hibája miatt, és így imádkozik Istenhez: köszönöm Uram, hogy mi egyházunk nem nem olyan, mint a reformátusoké!

Mit tudok én ehhez hozzá tenni. Csak annyit, amit a Pál is mondott, "viseljétek el egymást szeretetben!"

Mostanában az efezusiakhoz írt levelet többször is igeként olvasták fel az istentiszteleteken, miséken. Így teszek én is, ezt a levelet idézem:

"4,29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
4,30 És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.
4,31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
4,32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban."

Szerintem azért az nem bomlasztás, hogy ha valamiről elmondjuk:"Testvérek, ez így nem kerek, vessétek össze az igével!" Ha nem értik meg, hát van ilyen. Ha megértik és kiígazitják az áldott, ha megértik, s nem tesznek ellene semmit az átok, ami rajtuk fog csattani...

Ezt kinek írtad Csaba?

Szia rosta!

Köszönöm válaszodat. Sajnálom és némileg hiányolom azonban, hogy még csak kísérletet sem tettél arra, hogy érdemben reagálj az általam felvetettekre, s megpróbálj egy olyan református gyülekezetet keresni, amely a - saját! - hitvallásainak megfelelő gyakorlatot folytat, vagy hogy esetleg megkérdőjelezd meglátásaimat s érveimet.


És miért nem?

A probléma éppen abban van, hogy a MRE - meglátásom szerint - mai állapotában reformálhatatlan, s én ezt nem utolsó sorban annak az egyháztagok részéről észlelhető beletörődő és passzív, mi több, nemtörődöm magatartásnak a számlájára írom, amely nem is vár többet az egyháztól, mint
- jobb esetben egy órai vasárnapi lélekmasszázst (ha az időjárás kedvező!), leginkább annak kifejtésével, hogy a világ milyen rossz, de ti már jobbak vagytok;
- rosszabb esetben egy keresztelést, egy esketést, valamint egy temetést egy életben.

Ha ez így szerinted rendben van, hát viseljétek el egymást "szeretetben". Kötelességem azonban felhívni figyelmedet arra, hogy ez a "szeretet", amely egy ilyen gyülekezetet betölt (mondjuk filia), semmiképpen nem azonos azzal a szeretettel, amelyről Pál apostol által a Szentlélek beszél (agapé).

Ráadásul persze, hogy az a dolgunk, hogy elviseljük egymást szeretetben, ez azonban az apostol szerint sem gátolhat meg minket abban, hogy a helytelen gyülekezeti gyakorlatra rámutassunk, sőt! Itt akár kiemelhetném az általad idézett Ef 4,29-et, abból is azt a részt, hogy: csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Szerintem itt pont ilyen dologról van szó. De idézhetnék még - akár Pál apostoltól is - számos igeszakaszt, hiszen Pál - ahogy maga Jézus Krisztus is! - igen megértő volt az evangelizációban a hitetlen bűnösökkel szemben, viszont igen szigorú a hívők körében észlelt téves tanítások és gyakorlat esetében.




Nos, ha már eddig eljutottunk, pár dolgot elárulok magamról: én magam is református vagyok. Tősgyökeres református családból is származom, felmenőim között kántortanító és lelkész is akadt. Lelki atyám egy református lelkész volt, ő egyengette az utamat és segített hitre jutásomban, s így aztán úgyszólván természetes volt, hogy ezt követően rögvest a MRE-hez csatlakoztam. Az igaz, hogy az utóbbi években - pontosan a fentebb részletezett teológiai-hitéleti megfontolások miatt - eltávolodtam ettől a felekezettől, de még mindig el-eljárok istentiszteletre református templomba és tartom a kapcsolatot ottani barátaimmal, nem utolsó sorban lelkészekkel.

Én tehát nem az oldalvonalról kiabálok be a MRE életébe, nem pusztán kívülről kritizálok, hanem ezeket a gondolataimat ott is kifejtettem, bár nem találtak sok megértésre.

Annak oka pedig, hogy még mindig eljárok református istentiszteletre, bár az ott folyó gyakorlattal nem értek egyet, elsősorban az az oka, hogy feleségem még mindig oda tartozik (lelkileg is, úgy értem), s mindketten nagyra értékeljük, ha együtt megyünk templomba (ő is eljár máshová, ahová meg én szeretném). A család lelki egységét mindketten igen nagyra tartjuk, s gyermekeinket (kettő van) is úgy igyekszünk nevelni, hogy lássanak meg sok mindent, legalábbis ami alapvető szinten elfogadható, s majd döntsenek saját eszük és szívük szerint.

Semmiképpen sem gondolom azonban, hogy csakis egyfajta hitélet és gondolkodásmód vezethet az üdvösséghez. Én ugyan jelenleg egy evangéliumi kálvinista gyülekezethez tartozónak vallom magamat, de számomra bármely evangéliumi keresztyén gyülekezet elfogadható, s úrvacsorai közösséget is tudok vállalni velük. A lényeg (természetesen a keresztyénen belül) az evangéliumin van, ezen pedig én Isten Igéjének feltétel nélküli elfogadását és az ennek megfelelő gyakorlatot értem. Ezen feltétellel lehet éntőlem baptista, lutheránus, vagy más keresztyén gyülekezet, egy talajon állunk, tehát szót értünk egymással, sőt, jókat tudunk adott esetben vitatkozni is.

Remélem azonban, hogy ez veled is menni fog.

Üdvözlettel: VaD