(Vetés és Aratás 19/4)

EGY KÜLÖNLEGES ÉLET

Egy eldugott faluban született egyszerű kézműves házaspár gyermekeként, majd egy másik faluban növekedett és nevelkedett föl. Harminc éves koráig a helybeli ácsműhelyben dolgozott.
Három éven át mint vándorprédikátor járta az országot. A népszerűtlennek látszó ügyeket védelmezte. A szegények és az elesettek között keresett magának barátokat. Nem vetette meg a társadalomból kiközösítetteket és a törvény megszegőit. Könyvet nem írt, hivatalt nem vezetett. Családot nem alapított, vagyona nem volt.
Egyetemre nem járt, nem látogatott el híres világvárosokba. Mindig csak szűkebb hazájában prédikált...
Csak harminchárom éves volt, amikor a közvélemény végleg ellene fordult. Barátai magára hagyták, ő pedig ellenségei kezébe került, akik kigúnyolták és elítélték.
Keresztre feszítették két gonosztevővel együtt. Miközben haldoklott, sorsot vetettek köpenyére, az egyetlen vagyonára, amelyet ezen a földön birtokolt. Miután meghalt, testét egy kölcsönkért sírboltba helyezték.

Azóta kb. 2000 esztendő múlt el. Ma őt tartják az emberiség központi alakjának. A világ valamennyi hadserege, a múltban s jelenben; az összes flotta, amelynek hajói valaha is a tengert szelték; az országok kormányai, melyek valaha is összeültek; és a királyok sokasága, akik eddig uralkodtak - és mindezek együtt - nem hatottak olyan mértékben az emberiség életére, mint ez az egyetlen különleges élet...

internetről:
--------------------------------
Rakovits István: KERESZTÉNYEK

Sziszegve jött a megváltó halál
Numida harcosok ügyes nyilaiból
A vörösre hízott homok
Még utoljára szörcsögve jóllakott
Nem érdekelte hogy a vér vadállaté
Vagy emberé volt...
Kegyelem az Úrban, dicsőség néked Jézusom!

Magaslatán ült Néró.
Körülötte s lent alább a tömeg
Szeme előtt a csiszolt smaragd
Zölden csillogott - széttépett testek
Élet vagy halál - mind csak
Egy - egy homályos folt...
Kegyelem az Úrban, dicsőség néked Jézusom!

Egy intés - gyors rabszolgakezek
A keresztekre újabb testeket feszítenek
S már lángol az élő fáklya!
Füstölve világít - nedves volt a fa...
Ami az előbb még fénylő emberi élet volt
Az most égett csont
Csupa üszök,hamu és por.
Kegyelem az Úrban, dicsőség néked Jézusom!

CSODÁK (internetről, ismeretlen szerző)

Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyözödhessék a Mester hirének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte az egyik tanitványtól.
- Csoda többféle létezik. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesiti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesiti Isten akaratát.

Olvastam

két, ún. zsebkönyvet az elmúlt tíz napban. Az elsőnek a szerzője Helmut Mehringer, címe „Az igazságot keresem”. 2008.-ban jelentette meg a Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány.
A másiknak nincs kiadója, mert csak kéziratos kivitelben létezik. Szergej Kurdakov írta 1972.-ben. Címe: Bocsáss meg Natasa. (Annyit érdemes megjegyezni azért, hogy 11. német kiadásban, 162 ezer példány látott napvilágot…)

Az első könyv egy katolikus ember belső vívódásáról szól, aki nem elégedett meg egyháza tanításával, és a Szentírás nyitott szívvel és értelemmel való tanulmányozása során sok-sok ellentétet fedezett fel Isten Igéje, valamint a katolikus egyház tantételei, ún. „szent-hagyománya” és liturgikus gyakorlata között. Becsületére legyen mondva, hogy nem a szokványos módon hallgattatta el nyugtalan lelkiismeretét, és rendelte alá kételyeit az „egyház tekintélyének”. Mert a hivatalos előírás (nem is csak tanács!) Vatikán részéről az ilyen irányú „rendeződés”, engedelmes „lelki-harakiri” az egyház tagjaitól. Pedig az egyház tekintélye (ha van ilyen fogalom), nem a hivataltól, a teológusok karától vagy a püspökök hadától van, hanem kizárólag a Főtől; Krisztustól. S Ő a Bibliában, mint írott Igében (mely maga Jézus) biztosabban jelen van, mint a mégoly elkötelezett intézményben is…
Sajnos a szerző sorait nem találtam kellően meggyőzőnek. Nem derült ki; szakított-e a katolikus egyházzal. Következtetései is jóval óvatosabbak, szűkszavúbbak, mint pl. Richard Bennetté (aki katolikus szerzetes papból vált protestánssá). De az Igefórum apológia topikjában is sokkal életszerűbb, radikálisabb állásfoglalások olvashatóak Isten Igéjének pártján.
És ami a legfurcsább, az a könyv befejezése. Kommentár nélkül ide másolom:
„S még egy befejező kívánság: Minden katolikus Olvasó, aki megváltást és örök életet talált Krisztusban, és talán felismerte a felsorolt ellentmondásokat a Szentírás és az egyházi tanítás között, gondolkozzék el komolyan a felelősségen, amelyben Isten előtt áll.”

A második könyv annál mélyebben érintett, megrázott. Az idősebb korosztály, aki a szocialista rendszerben élt gyerekként, felnőttként - jól ismeri a kommunizmus eszméjét, s annak gyakorlati megvalósulását, ami teve volt hazugsággal, terrorral, törvénytelenséggel a párthatalom részéről.
Szergej Kurdakov a saját életét adja közre, a Bocsáss meg Natasában. A rendszer „árvagyerekké” minősítette, elszakítva szüleitől. A kommunizmus vált hitévé. Gyalázatos gyermekotthoni évei ellenére jó tanuló, sportoló és komszomolista lett. Töretlenül ívelt felfelé pályája. Tengerésztiszti iskolába kerül, ahol pártmunkássá is megteszik. Itt talál rá a KGB.
Beszervezik, mert egy-egy akcióért annyi pénzt kap ő és társai, mint fél éves fizetése. Közvetlen utasítást kap a titkos rendőrség őrnagyától. És hogy mi az akció, és mi az elintézési mód?
A terjedőben lévő hívőket kell meglepni rajtaütésszerűen (ehhez a beépített kémek, „téglák” adják a pontos információt), mert ők a legnagyobb ellenségei (!?) a kommunista eszmének, a szovjet államnak. (Ugye ismerős::?) Az elintézési mód pedig a vezető letartóztatása, a hívők kíméletlen összeverése. Válogatás nélkül nőkre, idős emberekre. S ha valahányan belehalnak a gumibotos, vagy egyéb ütlegelésbe – „no problem”… S mindezeknek Szergej volt a vezetője, az akciócsoport létrehozója, „élharcosa”. Általában alkoholos befolyás alatt vitték végbe rémségeiket – bár az elvakult, szinte állatias eljárásaikhoz aligha szükségeltetett a vodka „gátlásoldó részesedése”.
Nem meglepő számomra, a kizárólag csupán a német kiadásban is tapasztalható, igen magas példányszám, mert a könyv sodró erejű, irodalmi igénnyel is bíró (szerzőtárs: Joe Bass) alkotás.
Anélkül, hogy az egész történetet elmondanám, annyit elárulhatok, hogy képet kaphatunk a kommunizmus képviselőinek embertelenségeiről, hazug, képmutató valóságáról, amiket maguk lepleznek le fényűző tivornyáik lerészegedett állapotában – amit pl. Szergej, mint a rendszernek szívbéli elkötelezettje döbbenettel és a titokba való illetéktelen beavatódás lehetséges következményeit latolgató nagy félelemmel vesz tudomásul.
Egyik újabb „kiszállás”, hívőket lerohanás kapcsán Isten félreérthetetlenül közbeavatkozik.
Innen, az elképzelhetetlen, pokoli mélységben szólítja meg őt az ÚR, s kap élete abszolúte új fordulatot.
A könyv vége „keresztyénien szép”, noha nem a megszokott értelemben mondható happy endnek..

2009. május. 07. Mihálovics Zoltán

Pajor Tamás: Kapaszkodj meg

Nem vagyok felmentve tornából,
Nem vagyok teljesen korlátolt.
Tudom, hogy itt minden élesben megy,
De van valamim, ami kellhet neked.

Van egy új HITEM,
És van egy új HAZÁM.
Van egy új SZÍVEM,
És fűt, mint a KAZÁN

És lemegyek érted a Fekete Lyukba,
És megmondom neked a szemedbe újra!
Kapaszkodj Meg, Él az Úr!

Engem nem érdekel a száraz valóság,
Én ott kezdem el, ahol mások feladák.
A legnagyobb hőfokon akarok élni,
Soha nem akarok magamhoz térni.
Egy olyan erő húz engem,
Hogyha kell, félrelököm az úthengert.
És felhívom az elnököt váratlanul,
És megmondom neki szépen magyarul:
Kapaszkodj Meg, Él az Úr!

Megfogom a gitárt és felugrom a székből,
Féktelen öröm jön egész mélyről.
Szikráznak az atomok, a levegő remeg,
Elindul a lábam és elindul a zene.
Eleven szívem van, akár egy cowboy,
Megelőzöm korom, mint egy száguldó autó.

És lemegyek érted a Fekete Lyukba,
És megmondom neked a szemedbe újra!
Kapaszkodj Meg, Él az Úr!

-Gyertek ki a szélére!
-Nem mehetünk, félünk.
-Gyertek ki a szélére!
-Nem mehetünk, leesünk.
-Gyertek ki a szélére!
Kimentek. Ő pedig lelökte őket. És ők repültek.

(Pál Ferenc atya előadásából)
-----------------------------------------------------
Ézsaiás 40:31
"Akik az Úrban bíznak, ... szárnyra kelnek..."
-----------------------------------------------------

SZÉPSÉG
Carla Muir írásában olvasható a következő történet:

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében: "Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a következőképpen fejezte be levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
"Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre."

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.
-----------------------------------------
(E. Mittelstadt. Lydia 2009/1)

(törölve a link tartalmának változása miatt)

AGYAG AZ ALKOTÓ KEZÉBEN

"Óriási öröm volt számomra, amikor fölfedeztem, hogy a fazekasságban nincs selejt. Semmit sem kell kidobni. Szeretettel és szakértelemmel az utolsó kis agyagdarabkát is meg lehet menteni, újra lehet gyúrni és ismét meg lehet formálni. A másik nagy meglepetés az volt, amikor fölfedeztem, hogy az értéktelen sárból egy kevés idő ráfordításával, valamint hozzáértéssel, teljesen új anyag keletkezik. Megmarad az alap, de a kemence tüzéből kikerülő cserépnek már teljesen más a szerkezete, mint az agyagnak.
A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam.
Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek.
A mesterségemen keresztül nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút."

Gál Álmos keramikus (Jelige 2009/II)
-------------------------------------------------

Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.
Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá:
"Isten szeretet".

Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a naptól fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.

(Hastings: Isten napjai c. könyvből)

Valahol egy iskolában volt egy tanító, akit a gyermekek nem kedveltek. Azt hitték róla, hogy rideg és kemény természetű, s amikor csak tehették, igyekeztek bosszúságot szerezni neki. S ha egy gyerekcsapat erre törekszik, bizony sok keserűséget tud okozni. A mi tanítónknak is bőven volt része mindabban, ami jó tanító szívének fájhat.

Nos, egy napon az iskola játszóterén az egyik fiú súlyosan megsebesült. Néhányan futottak a tanítóért; ő minden dolgát félretéve sietett a sebesülthöz, s azonnal orvosért küldött. Aztán lehajolt a földön fekvő gyermekhez, majd gyöngéden fölvette karjába. Kedvesen, meleg hangon, szeretettel szólt hozzá, bátorítgatta, vigasztalta és vigyázva kötözgette sebét...
A fiúk szemébe könny szökött, amikor tanítójuknak ezt a megindító gyöngédségét látták, és suttogni kezdtek egymás között: "Nézd, hiszen szeret bennünket!"

Ettől az esettől kezdve megváltozott az iskola képe. A fiúk egészen másként néztek tanítójukra. Amennyire elhanyagolták dolgaikat korábban, annyira szorgalmasak lettek ezután; amennyire engedetlenek voltak azelőtt, annyira igyekeztek most már mindenben kedvébe járni tanítójuknak.
Mindezt a változást a szeretet csodálatos hatalma művelte.

(Hastings: Isten napjai c. könyvből)

/Efézus 3:14-19/

?
http://www.hanemlenne.hu
!

„Hogyan lehet bírni a szenvedő kicsik között? - kérdezik sokan, ha valahogyan szóba kerül, hogy gyermekek lelkigondozásával foglalkozom. Soha nem gondolkoztam ezen igazán, olyan természetes volt, hogy közöttük vagyok és nem zavar a "látvány". Túl azon, hogy mindig csodáltam a kicsiket, a következő kis történetben találtam meg a választ a sokszor feltett kérdésre: " Miután megszületett a kistestvér, a nagyobb kérte a szüleit, hadd maradjon vele egyedül. Bement a szobába, közel hajolt a kisöccse füléhez: Elmondanád nekem milyen az Isten, mert már kezdtem elfelejteni?"
(Kulcsár Zsuzsanna)

Kedves Eeyore, neked ajánlom elolvasásra ezt a könyvet. Az utolsó húsz oldalt már nem tudtam elolvasni, merthogy a lányomnak el kellett vinni, de ugyanazt a témát dolgozza fel, amiről te írtál valahol a politikában és láthatóan érdekel téged ez a téma. Több kötete is van, én is nekikezdek a másodiknak, ha még ott van a gyerekeknél.