Olvastam
két, ún. zsebkönyvet az elmúlt tíz napban. Az elsőnek a szerzője Helmut Mehringer, címe „Az igazságot keresem”. 2008.-ban jelentette meg a Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány.
A másiknak nincs kiadója, mert csak kéziratos kivitelben létezik. Szergej Kurdakov írta 1972.-ben. Címe: Bocsáss meg Natasa. (Annyit érdemes megjegyezni azért, hogy 11. német kiadásban, 162 ezer példány látott napvilágot…)
Az első könyv egy katolikus ember belső vívódásáról szól, aki nem elégedett meg egyháza tanításával, és a Szentírás nyitott szívvel és értelemmel való tanulmányozása során sok-sok ellentétet fedezett fel Isten Igéje, valamint a katolikus egyház tantételei, ún. „szent-hagyománya” és liturgikus gyakorlata között. Becsületére legyen mondva, hogy nem a szokványos módon hallgattatta el nyugtalan lelkiismeretét, és rendelte alá kételyeit az „egyház tekintélyének”. Mert a hivatalos előírás (nem is csak tanács!) Vatikán részéről az ilyen irányú „rendeződés”, engedelmes „lelki-harakiri” az egyház tagjaitól. Pedig az egyház tekintélye (ha van ilyen fogalom), nem a hivataltól, a teológusok karától vagy a püspökök hadától van, hanem kizárólag a Főtől; Krisztustól. S Ő a Bibliában, mint írott Igében (mely maga Jézus) biztosabban jelen van, mint a mégoly elkötelezett intézményben is…
Sajnos a szerző sorait nem találtam kellően meggyőzőnek. Nem derült ki; szakított-e a katolikus egyházzal. Következtetései is jóval óvatosabbak, szűkszavúbbak, mint pl. Richard Bennetté (aki katolikus szerzetes papból vált protestánssá). De az Igefórum apológia topikjában is sokkal életszerűbb, radikálisabb állásfoglalások olvashatóak Isten Igéjének pártján.
És ami a legfurcsább, az a könyv befejezése. Kommentár nélkül ide másolom:
„S még egy befejező kívánság: Minden katolikus Olvasó, aki megváltást és örök életet talált Krisztusban, és talán felismerte a felsorolt ellentmondásokat a Szentírás és az egyházi tanítás között, gondolkozzék el komolyan a felelősségen, amelyben Isten előtt áll.”
A második könyv annál mélyebben érintett, megrázott. Az idősebb korosztály, aki a szocialista rendszerben élt gyerekként, felnőttként - jól ismeri a kommunizmus eszméjét, s annak gyakorlati megvalósulását, ami teve volt hazugsággal, terrorral, törvénytelenséggel a párthatalom részéről.
Szergej Kurdakov a saját életét adja közre, a Bocsáss meg Natasában. A rendszer „árvagyerekké” minősítette, elszakítva szüleitől. A kommunizmus vált hitévé. Gyalázatos gyermekotthoni évei ellenére jó tanuló, sportoló és komszomolista lett. Töretlenül ívelt felfelé pályája. Tengerésztiszti iskolába kerül, ahol pártmunkássá is megteszik. Itt talál rá a KGB.
Beszervezik, mert egy-egy akcióért annyi pénzt kap ő és társai, mint fél éves fizetése. Közvetlen utasítást kap a titkos rendőrség őrnagyától. És hogy mi az akció, és mi az elintézési mód?
A terjedőben lévő hívőket kell meglepni rajtaütésszerűen (ehhez a beépített kémek, „téglák” adják a pontos információt), mert ők a legnagyobb ellenségei (!?) a kommunista eszmének, a szovjet államnak. (Ugye ismerős::?) Az elintézési mód pedig a vezető letartóztatása, a hívők kíméletlen összeverése. Válogatás nélkül nőkre, idős emberekre. S ha valahányan belehalnak a gumibotos, vagy egyéb ütlegelésbe – „no problem”… S mindezeknek Szergej volt a vezetője, az akciócsoport létrehozója, „élharcosa”. Általában alkoholos befolyás alatt vitték végbe rémségeiket – bár az elvakult, szinte állatias eljárásaikhoz aligha szükségeltetett a vodka „gátlásoldó részesedése”.
Nem meglepő számomra, a kizárólag csupán a német kiadásban is tapasztalható, igen magas példányszám, mert a könyv sodró erejű, irodalmi igénnyel is bíró (szerzőtárs: Joe Bass) alkotás.
Anélkül, hogy az egész történetet elmondanám, annyit elárulhatok, hogy képet kaphatunk a kommunizmus képviselőinek embertelenségeiről, hazug, képmutató valóságáról, amiket maguk lepleznek le fényűző tivornyáik lerészegedett állapotában – amit pl. Szergej, mint a rendszernek szívbéli elkötelezettje döbbenettel és a titokba való illetéktelen beavatódás lehetséges következményeit latolgató nagy félelemmel vesz tudomásul.
Egyik újabb „kiszállás”, hívőket lerohanás kapcsán Isten félreérthetetlenül közbeavatkozik.
Innen, az elképzelhetetlen, pokoli mélységben szólítja meg őt az ÚR, s kap élete abszolúte új fordulatot.
A könyv vége „keresztyénien szép”, noha nem a megszokott értelemben mondható happy endnek..
2009. május. 07. Mihálovics Zoltán
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|