tavasz írta:
figyelő írta:
Csak az a baj kedves Tavasz, hogy nem egészen különül el a fogalmi "szótárunkban" a fanatikus, elvakult a "radikálistól".
Utóbbi nélkül nics élő, valós istenkapcsolat, Krisztus-követés. A fogalomkeveredés is jó eszköze a Sátánnak, hogy megelégítetté tegye a legtöbb vallásost a langyossággal.
Nem értek egyet.
A kereszténység nem a radikalitásról szól.
Jakab levele (pl.) számomra nem erről szól, meg Pál levelei sem.
Radikális az, aki érvényesíteni akarja a (saját) igazát, ráerőltetni a másikra. A keresztény embernek viszont nem ez a feladata.
Jézus nem volt radikális. Legalábbis a te fogalomhasználatod szerint nem.
Jézus nem erőltetni akarta a hitet, hanem megértetni.
Olvass figyelmesen és értelmezz igei módon, logikusan!
Azt írtam:
csak radikális módon lehet Krisztust követni
Szó nincs itt evangélizálásról, bármilyen térítésről vagy bárminek a ráeröltetéséről.
Ha nem vagyok radikális, akkor megalkuvó (próbálok lenni), kevesebbel kyívánom beérni, mint a
teljes szívből, minden erőből, egész elméből parancs betöltése.
Jézus nem volt radikális? Hol, miben alkudott meg bármiben is az eredetileg hírdetettől? Legyen az a farizeusok, a gazdag ifjú, vagy az elszéledő tanítványok. (
"Ti is el akartok menni? - kérdezte, de nem azért, hogy igenlés esetén lejjebb tegye a "lécet").
Mi az, ha nem radikalitás, amikor meghírdeti:
"Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak! Vagy;
"Aki nem veszi fel naponta a keresztjét, nem méltó hozzám!"
Mennyit idézzek még?
Az új tipusú, karizmatikus jellegű gyülekezetek egyik nagy veszélye a könnyedségre való hajlam, a lezserség, a világgal való barátkozás (=ellenségeskedés Istennel, mondja az a Jakab, aki szerinted nem radikális), amikor az Isten Országa határait önhatalmúlag próbálják "odébb tenni", még ezt-azt "bevállalni", ami még - szerintük - belefér a keresztyénségbe. Mihelyt ez a gondolat megfogalmazódik, máris hátat fordítanak az Úrnak..
