Boglárka írta:
Sziasztok!
Amennyiben radikalitáson az Istenhez, és az Igéjéhez való hűséget értjük, ezzel semmi bajom sincs.
A hűséghez az is hozzá tartozik, hogy amikor beszélgetünk valakivel, és nyilvánvaló, hogy tévtanokban hisz, elmondjuk neki a tiszta Igét! (ha 1x elmondtuk, akkor megtettük a kötelességünket, nem fontos, sőt káros lehet a további győzködés, ha a másik nem vevő rá), és nagyon fontos, hogy érezze a másik: nem ledorongolás a szándékunk.
Amikor ilyen témák szóba kerülnek, mindig eszembe jut, amikor én kerestem az Istent (ill. inkább Ő engem). Több ember beszélt nekem Istenről, én meghallgattam, de inkább csak udvariasságból…így kezdődött. Itt is gyakorlatilag embereket használt Isten a megkeresésemben. Aztán elindult bennem a vágyakozás Isten után, akkor már valóban Ő lett fontos számomra. Így kerültem egy felekezetközi bibliaórára, ahol – ez volt számomra a lényeg – lehetett beszélgetni Istenről. Ebben a kis közösségben a testvérek (baptisták, evangélikusok, reformátusok, katolikusok) nyitottan, szeretettel fogadtak, bár nem ismertek, és nyilvánvaló volt, hogy nem vagyok hívő.
Itt, ebben a közösségben hallottam először arról (bár hittanra jártam gy.korban), hogy az üdvözüléshez szükséges újjászületni! Ez volt az egyik újdonság a számomra, a másik pedig az, hogy létezik az ördög! Ez utóbbi hitüket eleinte – be kell valljam – kissé nevetségesnek tartottam, és meg is jegyeztem, hogy „…szerintem ez babonaság!” A testvér, akinek ezt mondtam, csodálkozott azon, hogy így látom, de nem kezdett el győzködni, hogy rosszul látom. És ezt jól tette, mert akkor csak az ellenkezést növelte volna bennem – így Isten győzött meg az ellenkezőjéről.
Az egészet csak azért meséltem el, mert fontosnak tartom leszögezni: ami kötelességük volt az Ige alapján, azt elmondták nekem, de nem ledorongolva és ha ellene mondtam annak, amit állítottak, nem kezdtek el győzködni – hanem hagyták, hogy a továbbiakban Isten beszéljen velem.
Így visszagondolva: hogy megmaradtam ebben a közösségben, és eljutottam a megtérésig (amiben rengeteget segítettek nekem) – abban nagy szerepe volt a testvéreken keresztül megnyilvánuló SZERETETNEK!
Ezért szerintem helyénvaló, hogy Erika emlegette a szelídséget és alázatot.
„Milyen a szelíd ember a Biblia tanítása szerint? Először is tapintatos. Azt látja meg, amit feltétlenül meg kell látnia, és időnként egyáltalán nem látja meg azt, amit meg nem kell észrevennie. Gyöngéd másokkal. Gyöngéd a feleségével nemcsak lelkileg, hanem testileg is. Gyöngéd a szavaiban, és gyöngéd a cselekedeteiben is. Gyöngéden és szeretettel, ha kell, tapintatosan megmondja az igazat is. De neki a másik boldogsága és előrejutása a legfontosabb, ha kell, akár súlyos árat is fizet ezért.
Azután áldozatkész, ad a másiknak az idejéből, szeretetéből, lelkéből, türelméből, irgalmából, és ha kell, a pénzéből is. Negyedszerre figyelmes. Nem azt figyeli, hogy hol döfhet hátulról a másikba, hanem azt figyeli, hogy hol segíthet a másiknak, és ha kell, a másikon. Hogy tudja a másik vétkét elfedni. Mi olyan sokszor felfedjük az ige ellenére a másik bűnét és vétkét.
Mert az Isten szerint szelíd emberben ott van az Isten szeretete, az agapé szeretet, amely sok vétket elfedez.
A szelíd ember türelmes. Ez nem azt jelenti, hogy fát vághatnak a hátán, s beletaposhatják a sárba. A hívő ember nem mások lábtörlője, de türelemmel meghallgatja, elhordozza és elfogadja időnként azt, hogy a másik másképpen gondolkodik, él, szeret, más gondolatai vannak, mint neki.
A hívő keresztyén tisztelheti igazán a másságot, amiről annyi blablát hallunk. Az igazán hívő keresztyén tudja türelemmel elhordozni a másikat, és szeretettel is. Szelíd türelemmel szereti a másikat.
Aztán a szelíd ember átlátszó életű. Egyszerűen azért ilyen, mert nincs mit takargatnia. Tiszta az erkölcse, tiszták a pénzügyei, tiszta a házassága, tiszta az adóbevallása. Tisztán bevallja az alkalmazottak bérét, kifizeti a járulékot. Tiszta a tekintete, mert Jézus megtisztította a szívét.
A szelíd ember megbocsátó, mert ő is bocsánatból él. Tudja, hogy minden bűnére Jézustól kap bocsánatot. Nem akar gyűlölni, ezért az ilyen ember nem érdekes sem a tévének, sem a bulvárlapoknak. Hát mi van abban érdekes, ha valaki nem hajlandó gyűlölni az ellenségét? Rendesen akar élni a feleségével. Szeretetben és irgalomban neveli a gyermekeit. Nem csal, nem lop, és nem akar hazudni sem. Semmi izgalmas nincs az életében.
A szelídség nem velünk született tulajdonság. Természet szerint nincs bennünk az Isten Lelkének szelídsége.
A Szentírás azt mondja, hogy öltsétek magatokra, mint Isten választottai, szentek és szeretettek a könyörületességet, a nyájasságot, a szelídséget, az alázatot. Öltsétek föl, vegyétek föl! Ez azt jelenti, hogy anélkül mezítelenek vagyunk, ha ez nincsen rajtunk. Ha ezt Isten mondja, akkor biztos, hogy igaza van.
Máshol azt mondja Jézus, hogy tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Nem csak föl kell ölteni, hanem meg kell, és meg is lehet tanulni. Vagyis tanulni kell, mert nem tudjuk. Mi önmagunktól nem tudunk szelídek lenni.
„Senkit ne szidalmazzatok” – mondja Titus. Ne torzsalkodjatok. Nyájasak legyetek mindenki iránt, szelídséget tanúsítva. Emberfelettien nehéz ez, nem? Tényleg olyan világban élünk, amikor ez egyre nehezebb lesz. De Istennel mégis csak lehetséges, hogy ezek megvalósuljanak Egyszerűen azért, mert a Galata 5:22-ben ott van a Lélek gyümölcse között a szelídség is.
Ha valakit taníthat Jézus, akkor a tanítás következményeként szelíd lesz, mert a szelídség Isten Lelkének gyümölcse.”
/Varga Róbert: Kik a boldogok? Bp. – Budapest-Pasaréti Református Egyházközség, 2005. (részlet)/
El lehetne fogadni amit írsz Boglárka
De te gyülekezetről írsz ahova jártál és a fő forrás tiszta maradt akkori tévelygéseidtől.
Ugyan akkor szó nélkül eltudott menni tőled és ő mag is épülhetett más testvérektől.
De ha te mondjuk rá akaszkodtál volna bár melyikre is és mindenben ellen álltál volna nem hinném hogy nem figyelmeztettek volna.
Hisze akadályozta volna növekedésében.
A test épülése nem egykét személy és ahhoz akkor még nem tartozhattál csak lehetőséged volt amivel éltél.
Ezért viszont te tettél elmentél gyülekezetben és megpróbáltad megérteni.
Az hogy a billentyűhöz leülünk nem ugyan az és tiszta forrás sincs amiből ihatna a megtérés előtt álló. Mert ami ha lenne is simán bekoszolhatják.
Ezt egy gyülekezetben nem tehetik.
Tehát van különbség.
A többi felsorolást meg akár ráolvasásnak is vehetik kérdés miért is?
Ha nem felel meg ennek akkor már nem testvér?
Vagy bárki megfelel ennek? (az Úr Jézuson kívül)
És mindez a fórumon cselekedet hiányába mit is ér?
Mármint hogy te szelíd vagy vagy alázatos.
Ha csaknem hogy elszenveded a téged bántókat.
Akkor pedig miért azon kérik számon akit bántanak mind ezeket.
Persze meglehet húzódni és jó pofizni és alázatosnak mutatkozni.
Vagy épp még beállni a sorba és azt ütni aki amúgy felvállalja az Urat.
Ez én inkább képmutatásnak nevezném.
Ha viszont az Úrért tesz valamit akármilyen is az eredmény vele együtt tette.
Ez a lényeg, hogy ezt ki hogy ítéli meg az meg saját baja.
Mindenki vizsgálja meg magát az Úrral és az Urrért teszi e amit tesz.
És ha így van akkor örüljön hogy vele teheti.
