tavasz írta:
Te miért kéred minduntalan számon Gábrielt?
És te hol kezdted? Számít? Az a lényeg, hogy hol tartasz (nem csak te, bárki).
Akarod a másik ember haladását, fejlődését? Vagy csak azért vagy itt, hogy az ítélőbíró szerepét játszd?
Talán nem baj, hogy ide is teszem amit a megtérésnél leírtam:
Kedves GABRIEL777
köszönöm, hogy válaszoltál.
Az a halálközeli élmény nekem csak azt jelentette, hogy megtapasztaltam mindt materialista és evolúcióban hívő katolikus, hogy van túlvilág, de nem jutottam ezzel közel Istenhez.
Csak azt érzékeltem, hogy ott felettéb jó volt és itt felettébb rossz.
Aztán amikor a Lipótra jártam pszichotherepauta képzésre, ott találkoztam olyan parajelenségekkel amik az autista más csont és bőr gyermekeket gyógyítják és kihozzák ebből az állapotból.
Ezeket filmeken láttam.
Ekkor még mindég nem találkoztam Istennel, csak a (-) szellemvilág léte jelzett, de ekkor még ezt sem tudtam, mint ahogy azt sem, hogy a Teremtő, a Mindenható az Örökkévaló Istennel csak azon az úton lehet találkozni, amit Ő enged, az engedelmességnek és a hitnek ezen az útján. Ekkor még azt sem tudtam, hogy ez létezik ilyen út.
Gyermek koromban nagyon közel voltam Istenhez és ha valami problémám volt ott helyben letérdeltem és imádkoztam, de azt hogy mit imádkoztam azt nem tudom, és amikor bérmálkoztam akkor már csak a külsőségek érdekeltek.
A Rkat templomoknak a szellemisége mindég megfogott, de csak a benn tartózkodás alatt és az áldozás alatt, később is bejártam Máriához imádkozni, ezek az imák segítettek is, de Istenhez nem vittek közelebb.
Ezek többnyire kérések voltak, amik teljesültek.
Valamint volt egy belső intuiciónak nevezett élmény ami bizonyos helyzetek előre ismeretét ködösen jelezték, de nem jutottak a tudás szintjéig, csak utólag racionalizáltam.
Kérlek ha lehet írd meg a te utadat.
Ezt kiteszem nyilvánosba, mert mindenkit illet.
Persze csak amit én írtam neked.
Szeretettel:
Magda
