tulip írta:
Net2rist által slengesitett igerészből kiderülhetne, hogy zsidó szóba se állt samaritánussal, akkor hogyan is térítgette? S mire is? Arra az Istenre, amit már néhány oroszlán hatására amúgy is évszázadok óta tisztelt? Az meg, hogy Péter miként kapcsolta be az egyes csoportokat a Gyülekezetbe önmagáért beszél, nem igen kell tovább ragozni, hogy a samaritánusok a pogányok és a zsidók (beleértve a prozelitákat is, lásd pl az etiop kincstárnok esetét) között voltak.
Azért én ezzel a "szóba sem álltak vele, nemhogy térítgette volna" dologgal csínján bánnék. Nem a mai kor zsidóságáról van szó, mások voltak akkor a viszonyok. Például írásos nyoma van a zsidó térítésnek Galilea területén. Ez nem volt a zsidóság ellenére akkoriban. Galileában egy két nemzedékkel Jézus előtt bizonyítottan erőszakos zsidó térítés folyt. Tudjuk, hogy a területről a törzseket az asszírok ie. 800 körül deportálták, helyükre idegen népeket telepítettek. Ie. 120 táján már zsidó családok is éltek itt, akiket Simon zsidó vezér a háborúskodások elől vissza telepített Judeába. Az ie. 103-ik évi győzelem után Flavius által írásosan bizonyítottan kihirdették, aki maradni akar, annak zsidó hitre kell térni. Nyilván a Samáriai ellenségeskedésnek is akaratérvényesítés volt a lényege.
tulip írta:
Ám amikor visszatértek a fogságból ez igen csak megváltozott. Onnantól igen kínosan ügyeltek az Egy Isten hitre. Annyira, hogy még Jézust se fogadták el. A farizeus mozgalom tudtommal éppen ilyen céllal alapult, hogy többé ne forduljanak a környező népek bálványaihoz.
Ehhez képest írásos emlékek vannak arról, hogy az ie. 419-ben egy határerőd zsidó zsoldosainak könyvelése szerint a vallásos közösség vallási felajánlása Jahve kultuszára 246 siklus, Esem-Béthél Isten kultuszára 140 siklus, Anat istennő kultuszára 240 siklus. Ezek ősi kánaáni istenek voltak, ezek meggyökeresedet tiszteletét láthatjuk a fogságból való visszatérés után. Azt hiszem ezek után talán mégiscsak van valami abban a szinkretizmusban a zsidó vallásban, amiről beszéltem. Erre a szinkretizmusra bővebben is kitérhetünk az Ószövetség segítségével is, ha úgy gondolod.
A farizeusok által kínosan ügyelt egyistenhitről elmondható, hogy az Jézus idejében 24 zsidó szekta képében létezett Jeruzsálemben. A településeken pedig hódítottak a különféle misztérium vallások. És hát a prozelitizmus tipikus jellemzője a kornak. Mégegyszer mondom, hogy nagyon téves dolog úgy elképzelni azt a kort, mintha a ma élő zsidóság letisztult vallásosságát élték volna az akkori zsidók.
tulip írta:
nem mintha érteném, hogy szerinted mit is írtam át.
Idejössz azzal, hogy a zsidó vallás a legszilárdabb bástya volt a maga farizeus mozgalmával, talán még konzervatívabb, egységesebb, mint manapság. Legalább is én ezt vontam le a szavaidból. Ezzel szemben Jézus korában a fent leírtak alapján láthatóan a legszínesebb volt a zsidó vallás palettája.
A templom lerombolása utáni időszak következménye lett ez az egységes zsidó Tóra értelmezés, amit ma láthatunk. A templom lerombolása után szűnt meg a prozelitizmus, ezután zárkóztak be teljesen a zsidók az ő közösségeikbe. Én a fentiekre gondoltam, amikor arra utaltam, hogy át akarod írni a történelmet.
