Csak azért teszem ide, mert ha máshol van akkor nehéz kérdést feltenni a beírónak annélkül, hogy ne tennénk nagy kanyarokat.
Itt pedig meg van ennek a lehetősége. (gondolom, aztán kiderül, hogy helyesen gondoltam e)

Ezek akár gyöngyök is lehetnének, de azt kérlek ne nagyon írjátok meg, pont a kérdezgetés lehetősége miatt.

Az ige ami erre indított:

Jel 3,19 A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Azt mondom megtértem, én azt gondolom, hogy ezzel már elintéződött Istennel a kapcsolatom.
Aztán egyszer azt látom, hogy mégsem, és akkor kapok figyelmeztetést, hogy ez egy folyamat, folyamatos visszatérés, tehát megtérés.
Akkor amikor eldöntöm, hogy az Úrral járok, akkor Ő terelget.
Itt teremnek a gyöngyök.(megint csak én gondolom)

Van azonban egy olyan állapot, amikor még nem Ő van az első helyen, sőt a másodikon sem.
Ennek ellenére az ember érzi, visszatekintve pedig egyértelmű, hogy az a

fenyítés pont azt szolgálta, hogy keressem Istennel a személyes kapcsolatot.

Ezt szeretném, ha megosztanátok velünk, hogy épüljön belőle minden olvasó.

Bár biztos szét cincálnak de.
Írok én is megtérésem után mi történt?
Nagyon sok kérdésem volt, de tudtam hogy már emberek vezetésében nem fogok tudni bízni és gyors válaszokat kaptam Istentől kérdéseimre.
A legfontosabb válasz: (Vannak e ilyen emberek? ) gyorsan jött Ó utcába kerültem bár még hírből sem halottam róla előtte.

Megtérésem után még a keresztet sem tudtam volna látni egy gyülekezeti teremben, de az Úr Jézust nagyon kerestem.
Ahogy bementem meglepődtem semmi csupasz falak, és egy emelvény amin Jézus Krisztus felirat állt.
Nagy megkönnyebbülés volt míg el nem kezdődőt az igehirdetés bizony jött az ige.

Jel 3,20 Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

A kérdésem a szívemben az volt tényleg ez a helye. Meg lett a válsz olyan erővel hogy bőgtem mint egy albán szamár. (azt hitem mindenki engem figyel de nem tudtam abban hagyni)

Nagyon sok könyvet olvastam és nézetem meg csakugyan úgy van e ahogy írói írták.


Egyben elkezdtem nagy hűségesen tenni Istenért, szeretem volna akaratát cselekedni és ez ment már volt egy kis csoport a munkahelyen akiket most már az Úr felé kezdtem fordítani, és bizony olyan is volt hogy padsorokat töltöttem meg ifisekkel hogy hallják az Igét.

Buzgólkodtam és szinte lebegtem mert minden segítséget meg is kaptam cselekvéséhez.


És eljött a megtöretésem munkahelytől, gyülekezettől elszakadva, magamra maradtam 200 km Pesttől szüleim házánál.
Kaptam egy Igét útravalónak amit igazán nem értetem sőt még sértőnek is éreztem
Hát ennél jobb Igét nem is tudtak adni.

Jer sir.
24. Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
--

Továbbra is voltak kérdéseim de válaszok el maradtak csend volt.
Keserű csend. Kétségbe eseten vergődtem: most mi lesz mit tegyek?
Minden próbálkozásom szerte foszlót, - gondoltam na itt a vége minden erőm hitem elfogyott-
Gyakorlatilag már élni sem volt kedvem ha az Úr nincs akár meg is halhattam volna.
Igazi segítséget már sehonnan nem vártam (szüleim bizony még átalakuláson mentek át)
Magamra maradtam.
A hala bizony nyereség lett volna számomra.
Így valami hasonlót mondtam: Uram Jézusom látod bármibe kezdek mindet elrontok képtelen vagyok életem vezetni, semmi értelme hogy éljek, én ezt nem tudom csinálni vége.
Én addig nem eszem míg választ nem adsz, itt az életem a tiéd azt csinálsz vele amit akarsz.
Én befejeztem nem irányítom tovább.
Minek hiszen úgy is ez lesz, látód milyen ostoba vagyok.
Ebből az életből köszönöm nem kérek, te döntesz.
Ha nem vezetsz hát akkor idáig tartót. (igazából nem tudtam mi lesz és gyakorlatilag kész voltam nincs tovább)
--

Három nap múlva, sok minden történ velem egyebek közt hogy betöltőt szeretetével.
Megértetem hogy gyakorlatilag Ő pont ezt akarja, vezetni akar és pont én akadályoztam benne hogy vezessen.
Nagy örömmel végre át engedhetem a vezetést neki.
És tudtam hogy minden rendben van végre megnyugodhatok kezében van életem és vezetni fog mindörökre.

Nagyon gyorsan ki is vitt onnan és vissza vitt Pestre szokatlan és teljesen más feladatokkal.

Most Ugyan ezt élem családostul, mert volt egy Ige amit nem értetem.

1Kor 7,33 A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.

Ez utat nyitott vezetésében és saját kezembe tette a döntést, természetesen tévedtem.
Egyben más területeken is elkezdet vissza szivárogni a saját kívánságok, elképzelések, megvalósítása.
Közben a karizmatikus gazdagság= hit, és a gyümölcsök utáni kiemelkedő vágyak.
Bizony nem illetek hitembe.
Mármint hogy mindet kezéből kapjak.
Észre sem vettem és Uram ígéretéhez híven kivette kezemből az irányítást.
Dicsőségnek érte.
Azóta bizonyítja hogy feleslegesen aggódtam és tévedésben voltam hogy rajta kívül bármi másra is szükségem lenne.

Családommal az Úr Jézus kezébe vagyunk és hála neki érte.

Az én életemben így hatott a fenyítés.

Kedves Magda!

Én racionális ember vagyok, és szeretem lefordítani a magam nyelvére azokat a dolgokat, amelyek nem tisztán érthetők. Részemről amikor ezt az általad idézett igét hallom, akkor az „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” szólás jut eszembe, és valószínűleg ezt más nem nagyon érti. Pedig hát számomra egy az egyben annak a lefordítása, amit az általad idézett ige mond.

A saját ismereteim szerint ugyanis hozzátartozik a megtéréshez, hitre jutáshoz az ember megpróbáltatása. Ugyanakkor a hitre jutás hozzájárul a világunk elviseléséhez. Ez a dudás hasonlat tapasztalatom szerint sok más általam is ismert hívőre is vonatkozik. Sokan, akik szinte már nem látnak kiutat az életükben, egyszer csak erőre kapnak, amikor hitre jutnak. Vagy rájönnek, hogy valaki van e mögött az erőre jutás mögött, rádöbbennek, hogy ki is az, és úgy jutnak hitre. Majd a hitre jutott, megpróbált ember sokkal könnyebben veszi a nehézség akadályait. Ezt állítólag a tudomány is alátámasztja, miszerint a vallásos, hitre jutott emberek hosszabb ideig élnek, jobb az életminőségük, jobban birkóznak meg az élet problémáival.

Vannak emberek, akik nem kerülnek efféle megpróbáltatások elé, és mégis hitre jutnak. És élből jól oldják meg a problémákat, élből jól, Jézus szerint viselkednek, élnek. Ez egy nagy adomány számukra, szinte irigylem őket, hogy ilyen természetességgel sorolódnak be a hívők körébe.

Közülünk sokan nem ezzel a magától adódó természetességgel lesznek hívők. Sokan megküzdenek a bizonytalansággal, a hitetlenséggel, és nagy csalódásokkal, fájdalmakkal, küzdelmekkel a hátuk mögött válnak igazán hívőkké. Talán éppen emiatt hangsúlyozzák itt sokan az újjászületés fontosságát, és az általad idézett igét. (a sokan azt jelenti, hogy 20-25 ember közül jó néhányan) Emiatt a megélt küzdéssel a hátuk mögött sokszor jól rálátnak a hozzájuk hasonlók életére, gondolkodására, ugyanakkor sokszor előfordul, a tapasztalatból jövő analógia alapján, a negatív előítéletesség mások iránt, akik mintha a szélesebb úton közelednének Isten felé, jutnának hitre. Ilyenkor sokszor hiányzik a minimális tolerancia ezek irányában.

Számomra nagyon tanulságos, és szemléletes volt a találkozón Anti példája, miszerint az újjászületés nem pont a mondat végén, hanem egy kettős pont. Amint azt te is írod.

A hitre jutás az egy dolog. Utána jön az igazi aprómunka, hogy az ember gyereke jó értelemben, valóban napi aprópénzre váltsa az ő nagy ajándékát, a hitet, és azt képes legyen a maga módján Krisztus példázatainak, parancsolatainak nyomán osztogatni a rászorulóknak. Akiknek a tömege egyre csak nő.

Mondjuk erről is jókat lehet beszélni, hogy képes-e az ember valamiféle technikát elsajátítani erre, vagy mint te is mondod ki kell üresítenie magát, és mintegy átadva a döntéseket egy rejtélyes misztikus erőnek, magának Jézusnak, tenni a dolgunkat. De ezzel már egy új téma nyilna meg.

Sokat mond el.

Sajnos itt megrekedt a gondolatsor, mert nekem nem mondja el, hogy Tivnek mit mondott el.

Azért jó lenne folytatni, főleg aki tudja mi az a keskeny út.
Esetleg keresi, esetleg már járt rajta, esetleg most épp rajta van.

Jó mondás amit Rosta írt, és tényleg sok embertől hallottam már ezt a mondást.
Különféle helyzetekben.

Ha még is visszajönnél legalább olvasod köszönöm.
Most kellett elolvasnom őjra