|
[Elhangzott egy csendeshéten.]
Imádság áldásért
________________________________________
"Felkelt pedig ő azon éjszaka és vette két feleségét, két szolgálóját, és tizenegy gyermekét, és általment a Jabbók révén. Vette hát azokat és átköltöztette a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije volt.
Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megillette csipőjének forgócsontját, és kiment helyéből Jákób csipőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő mondá: Jákób [jelentése: csaló]. Az pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg kérlek a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezte azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. És a nap felkél rajta, amint elment Péniel mellett, ő pedig sántít csípőjére." 1Móz 32,22-31
________________________________________
Imádkozzunk! Köszönjük, Uram, hogy ezen a héten meg akarsz bennünket tanítani imádkozni. Könyörülj rajtunk, mindent jobban tudunk, csak éppen imádkozni nem. Kérünk, oldd meg ezt a kérdést az életünkben. Hadd legyen sokkal győzelmesebb, erősebb, és áldottabb az életünk. Ámen.
Mai áhítatunk címe: Imádság áldásért. Van-e az életeden áldás? Ez az egyetlen fontos dolog egy hívő ember életében. Hiába tesz bármit, hiába erőlködik, hiába igyekszik, hiába akar, ha nincs áldás. Látjuk Jákóbot, akinek születésétől kezdve ez volt az egyetlen törekvése, és egyetlen vágya. Elmondja az Ige, hogy az elsőszülötté az áldás. Ezért mindenáron elsőszülötté akart lenni. Ezért fogódzott bele a testvére sarkába, mintha már ott akart volna előzni, hogy övé legyen az elsőszülöttségi áldás.
Ezért az áldásért Jákób mindent megtesz, amit egy ember megtehet. Fiatal korában megvette egy tál lencséért. Ézsaunak azt mondta: "Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet." (1Móz 25,31). És nem lett az övé az áldás. Megy tovább a Jákób története, és azután kicsalja az áldást az apjától. Ismerjük a történetet, amint az anya tanácsára minden csalást megtesz, amit egy ember tehet. Meg is kapja az áldást. De az nem volt áldás! Rettenetes, hogy megy tovább áldás nélkül. Hiába csinált mindent, - nem lett áldott emberré.
Jákób kétszer hét évig szolgált két feleségéért. Apósa mindig megváltoztatta a bérét. Jákób azt gondolta, talán a szerelemben, feleségben, talán a családban van az áldás. Még mindig nem volt meg az áldás. Egy ember, aki születésétől kezdve végig csak ezt kereste, és egyre messzebb kerül az áldástól. bűnt bűnre halmoz, amint próbálja megszerezni. Amikor a testvérétől ellopja az áldást, a testvére gyűlöletét szerzi meg magának. Ellopja Lábántól, mert azt hiszi, hogy az anyagiakban van az áldás. Aztán egyszer csak odaér arra a helyre, ahonnan sem előre, sem hátra nem tudott már menni. Előtte Ézsau, mögötte Lábán! Benne van a szorítóban, a csapdában, amit Isten készített számára.
Aztán elérkezett az emlékezetes éjszaka. Nem tudom, volt-e már az életedben ilyen helyzet, amikor nem volt kiút? Ez az ember, aki az áldást kereste, egyszer csak ott állt, hogy nincs kiút. Kikerülhetetlen elszámolás előtt áll. Most nem menekülhet Istentől. Attól menekült, Aki egyedül adhatja neki az áldást. A Jabbók révén átvisz mindent, feleségét, gyermekeit, állatait, vagyonát. Mindentől távolságot keres, hogy végre igazán egyedül lehessen.
Isten most megadta nektek a távolságot. Itt vagytok a Jabbók révén, a folyó túlsó oldalán van minden: feleség, család, vagyon, munkahely. Olyan érdekes, hogy nem kellett átvinni, Isten minket hozott át. Nem tudom, érezzük-e, most távolságunk van mindentől, ami otthon izgatott, kérdés, probléma volt. Most van az az idő, amikor Isten egyedül akar veled beszélni. Itt minden lehetőség megvan, hogy az Úrral egyedül és négyszemközt légy. Meg ne úszd valamiképpen újra. Nehogy sikerüljön valahogy kibújnod ebből az Istentől rendezett helyzetből.
Jákób egyedül maradt. Maradtál-e már ezen a héten egyedül? Gondolatban is, az otthonaiktól is, a szobatársaidtól is, és mindentől egyedül. "Jákób pedig egyedül maradt." Ekkor hangzik el az ő imádsága. Eddig mindent megtett az áldásért, csak nem imádkozott érte. Imádkoztál-e valaha áldásért? Lehet, hogy már sok mindent megcsináltál, sok élethelyzet volt, amikor azt gondoltad: ha ez megoldódik, áldás lesz az életemen.
Gondoljunk egy percig arra, mit jelent ez, hogy áldás? Annyit jelent, hogy kevés képességgel, erővel hatalmas dolgokat érünk el. Áldás az, amikor öt árpa kenyérrel ötezer ember elégedik meg, amikor egy prédikációra háromezer ember tér meg. Nincs arányban az, amit befektet egy ember ahhoz képest, amit kap. Az áldást kapni lehet. Nem lehet érte megszolgálni, megdolgozni, nem lehet megszerezni. Isten szabad joga, hogy mikor, hol, és hogyan ad áldást. De megvannak a feltételei! Jó volna úgy elmenni erről a hétről, hogy szembenéznél vele, hogy hiába erôlködöm, nincs áldás az életemen. Ha igazán Isten szolgája akarsz lenni, létkérdés, hogy legyen az életeden áldás. Jó volna azt is megnézni, hogy Péniel mit jelentett, és mi volt az előfeltétele annak, hogy ettől a naptól kezdve Jákób élete áldott élet volt. Újra és újra látjuk, és életén tapasztalhatjuk az áldást. Megkapta az áldást. Mi volt az áldás? Egy imádság! Mert látjátok, tusakodott. Tudod-e egyáltalán, mi ez, hogy tusakodik? A szót ismerjük, de lehet, hogy soha életünkben semmiért nem tusakodtunk.
Jákób itt van egyedül, mindene a folyó túlsó partján van, és itt van az éjszaka, "És tusakodik ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." Tusakodás közben dolgok történnek vele. Az első: "Mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megillette csipőjének forgócsontját." Lehet, hogy ez már megtörtént. Lehet, hogy hordozol egy olyan testi jelt magadban, ami annyit jelent, hogy harcolsz valahol az Úrral szemben. Lehet, hogy már van egy olyan betegséged, vagy olyan dolgok az életedben, ami megváltoztathatatlanul ott van, mint jel, és ez sem segített. Ettől sem lett áldás. Bár az Úr megmutathatná most az életedből, hogy hol érintett téged, és hogyan. Mi volt az a tragédia, az a nehézség, amit azért tett, hogy valami igazán történjen? Folyik tovább a tusakodás, és az imádság, az áldásért.
Aztán úgy néz ki, hogy vége lesz ennek a tusakodásnak: "Bocsáss el engem, mert feljött hajnal." Az a kérdésem, hogy feljött-e már az életedben a hajnal? Nem úgy vagy-e, hogy már ideje volna? Lassan elmúlik az élet, és nem tudjuk, melyikünknek mikor múlik el! El fogsz menni erről a földről áldás nélkül! "Bocsáss el engem, mert feljött hajnal." Akkor elhangzik ez a mondat, ami az egész résznek a döntő mondata, amit elmond Jákób, - meri elmondani az Istennek, - "Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz!" Jó volna, ha mindnyájan ezzel az indulattal lennénk most itt. Addig akarok imádkozni, addig szeretnék tusakodni, míg meg nem áldasz engem.
Meglátjuk az áldás feltételét. Ez a kérdés, hogy mi a neved? Azt hiszem, annyiszor megúsztuk már ezt. Mondtuk, soroltuk a bűneinket. Nem erről van szó. Mi a neved?! Lehet, most azt mondja valamelyikőtök: nem tudom. Jákób világosan tudta, hogy a neve: Csaló. Lehet, hogy van valaki közöttünk, akinek ezt kellene kimondania. Mindig sikerült valakit becsapnod, szebbnek, jobbnak, okosabbnak, műveltebbnek akartál látszani, mint amilyen voltál. Mindenki elhitte. Mindenkit be tudtál csapni, és meg tudtál csalni. Csak egyet nem! Lehet, hogy végig álarcba volt az életed. Megjátszottad a jó férjet, az önfeláldozó apát, az ügyes dolgozót, a jó szakembert. Nem tudom, hányféle álarcban jártál ebben a világban, és egyik sem voltál igazán. Nyílt csalás!
Jó volna megérteni, a legrettenetesebb csalás, hogy magunkat is megcsaljuk. Nem elég embereket csalni? Magadat is csalod? Olyan vagy-e, amilyennek gondolnak, olyan vagy-e, amilyennek magadat gondolod? Sokszor megjátsszuk azt, akik lenni szeretnénk. Az Ige azt mondja: Boldog az az ember, akiben öncsalás nincs. A Zsoltár 32,1 verse az eredetiben a csalárdságot öncsalásnak nevezi. Ez a legrettenetesebb csalás, hogy magadat is becsapod.
Jákóbnak ki kellett mondani a nevét, ami így hangzott: Csaló! Tudatosan, vagy ösztönösen csaló. Talán nem is kell gondolkozni azon, hogy mit mondjak, annyira tudod mondani. Annyira hozzászoktál már, hogy mit kell megjátszani. Kimondod-e a nevedet? Azt hiszem, ez mindnyájunknak a családi neve. Ki kellene mondani azt a nevedet is, ami nem minden bűnös embernek a közös neve. Ha nem tudod, ma állj az Úr elé, hogy megtudd. Lehet, hogy az a neved, hogy parázna, lehet, hogy hiú, dicsőségvágyó, önistenítő. Mi a neved? Én nem tudom kimondani, de az Úr kimondhatja. Az elmúlt hét egyik éjszakáján nekem is világosan kimondta, hogy mi a nevem. Megértettem, hogy önimádó. Aztán még élesebben mondta, hogy fölényes. Isten előtt ez a nevem. De azt is megmondta, mivé akar tenni, és az új nevemet is megmondta, hogy alázatossá akar tenni. Ebben a munkában állok, ezt formálja az Úr. Ő egészen újjá, és egészen mássá akar tenni. Olyanná, amilyen soha nem voltam. Jó elfogadni, és engedni. Minden együtt fog munkálkodni az életedben, hogy kiformálhassa benned azt, aki nem vagy. Vajon eljutsz-e a Jabbók révére ezen a héten, hogy kimondhasd őszintén Isten előtt, hogy mi a neved.
A válasz így szól: "Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek." Isten harcosa! Amint kimondod a nevedet, megtudod az új nevedet. Olyan sokszor kérdezték tőlem emberek, - mikor arról az Igéről volt szó: "...és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet" (Jel 2,17), - mondd meg nékem, mi az új nevem? Azt én nem tudom. Nem Jákóbnak kellett kitalálnia, hogy mi az új neve. Az Úr mondta meg neki. Te is kapsz egy fehér kövecskét, és rajta egy új nevet, amit Ő akar kiformálni az életedben.
Isten megkérdezi Jákóbot: Mi a te neved? "Az pedig monda: Ugyan miért kérdezed az én nevemet? És megáldá őt ott!" Amit nem tudott kiharcolni, kicsalni, megszerezni, amiért mindent megtett eddig és mégsem volt, egy pillanat alatt ott van rajta Isten áldása. Láthatod, hogy nem olcsó áldás. Jézus megfizette azt a kereszten! Csak ki kell jönnöd a búvóhelyedről, mert ott nincs áldás. Senki nem kényszerít ki téged, ha nem jössz önként. Lehet, hogy próbáltak már sarokba szorítani, de sosem mondtad ki a neved. Ha most kimondod, akkor nemcsak új nevet kapsz, hanem vele együtt áldást.
Aztán feljött a nap! Bár feljönne számodra ezen a héten a nap. Csak Péniel fölött, csak az új ember fölött jön fel a nap, és süt aztán teljes világossággal a hátralevő életeden keresztül. Ha továbbolvasod Jákób történetét, ámulva láthatod majd, hogy áldás, áldás, áldás. Visszamegy Béthelbe, oltárt épít, áldja az Urat, hálát ad Neki az útért, az életéért. Aztán megy tovább a sok nehézségen keresztül. Józsefben megkap mindent, amire a legnehezebb időkben szüksége van. Ezek között a körülmények között is megkapja azt a mérhetetlen örömöt, az Isten áldását. És tud áldani. Azt mondja az Ige, hogy ha igazán engedtek az Úrnak, áldást örököltök. Akit Ô megáld, az meg van áldva. Jákób, életének ebben a részében csak áld. Megáldja a Fáraót, ő, a kicsi ember, a hatalmas Fáraót. A Fáraó meghajlik előtte. Ebben az emberben a szent Isten van jelen. Megáldja a gyermekeit, és utána Istentől hívottan fölemeli a lábait az ágyra, és egy nyitott ajtón bemegy a mennybe. Az áldott odamegy az áldások Urához.
Mi az életed vége? Olyan rettenetes volna, ha hívő létedre azt kellene mondani, hogy nem volt ezen az életen áldás. Az a komoly kérdés most: kész vagy-e engedni Istennek, hogy megáldhasson, és hogy tovább vihesd az áldást. Most rajtad múlik. Pénielnél vagyunk, - hallgatsz-e az Ő szavára?!
Imádkozzunk! Uram, köszönjük, hogy elhoztál minket családból, munkahelyről, problémáink közül, szomorúságaink és gyötrődéseink közül, az egész áldatlan életünkből, - mert találkozni akarsz velünk. Kérünk, ne legyen senki, aki tovább bújik Előled. Ha megkérdezed majd a csendben: mi a neved, hadd tudjuk kimondani Előtted. Köszönöm, hogy új nevet, új életet, és új áldást készítettél számunkra. Ámen
|
