igen, annó én is olvastam, megerősíthetem: jó könyv

kellene amúgy egy MIT NEM OLVASTAM topic is

http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtopic.php?p=14444#14444

Csak az a kérdésem,h. ennek a Mit nem olvastam topicnak az alcíme:amit nem is fogok...vagy : de szeretném

Isobel Kuhn Akik engem keresnek


Előszó

Mi vonzott engem Miller Isobelhez? Természetes kedvessége vagy ír humora? Ragyogó főiskolai képzettsége vagy szikrázó temperamentuma? Mindezek és még valami. Vonzott, mert korán megtanulta a szenvedések vállalását. „A szögek helyei" — ezt választotta a Moody Bibliaiskolában búcsúszolgálata témájának, és ez nem volt véletlen. Ebben rejlett életének titka. Korán elhatározta, hogy készségesen követi az Urat, aki „megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet."
Életében mindig újabb alkalmak szövődtek, melyek kitartásra és állhatatosságra késztették. Minden alkalom egy-egy új lépést jelentett a szenvedéshez vezető úton. Elhívás a nagy feladatra — fáradságot jelentett. Előkészítés az ismeretlen területekre — kitartást követelt. És amikor Kínába, az ország belsejébe készült, ez magányosságot jelentett. S végül egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Isobel szembenézett a követelményekkel, mivel a kereszt útján indult el.
Egész élete a másokért való szolgálatból állt. Legnagyobb boldogsága volt, ha odaadhatta magát az elesettekért, a tudatlanokért és a szegényekért, amilyenek a Lizu-törzsbeliek voltak, akik között éveken át munkálkodott Délnyugat-Kínában. Készségesen megfizette az árat, hogy Urának a harcvonalban szolgáljon; sohasem tartotta méltóságán alulinak, hogy a legalsó társadalmi osztályok tagjai közt munkálkodjon. Akkor volt a legboldogabb, amikor átélhette Pál apostol szavait: „Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tiben-netek" (2. Kor. 4,12), vagy láthatta a zsoltáríró szavainak beteljesülését: „Aki felemeli az alacsonyt a porból és a szűkölködőt kivonssza a sárból, hogy odaültesse a főemberek közé" (Zsolt. 113, 7—8).
Amikor egyszer szolgálatunkról beszélgettünk és azt kérdeztem, vajon mindig a szegények és tudatlanok között kell annak történnie, nyugodt határozottsággal — melyben egy kis dorgálás is volt — válaszolta: „Igen drágám, miért ne?" Ez volt az ő tulajdonképpeni élete. Megtanulta a szenvedés művészetét és ez maradt egész életében bizonyságtételének tartalma. E könyv olvasói megismerhetik, hogyan alapozódott meg egy ilyen élet.
John B. Kuhn

Sokszor és sokféleképpen ...


Mikor ér véget a keresés? Részben véget ér, amikor a Jézus Krisztus nevében Isten felé kinyújtott kezünk megérzi, hogy ő fogja kezünket s így bizonyosságot nyerünk jelenlétéről. Másrészt a keresésnek soha sincs vége, mert miután egyszer megtaláltuk Istent, egymásután jönnek az újabb felfedezések. S ez így megy mindig tovább. Most amikor írok, új nap hajnala hasad. A távoli látóhatáron felemelkedik a kelő nap fénykorongja, de hamarosan sűrű felhők takarják el. A nap azonban már megvilágította a felhőket és rózsaszínű meg aranyos sugarak törnek át a vékony felhőtakaró egyes részein. Egyik gyönyörűséget a másik után fedezi fel szemem, míg buzgón kutatja az eget. így van ez Istennel is. Az a felfedezés, hogy ő létezik, csak keresésünk kiindulópontja és arra sürget, kutassuk ki, hogy ki és mi ő; ez a keresés nem ér véget soha s annál érdekfeszítőbb élménnyé válik, minél tovább keressük.
Eddig már felfedeztem, hogy van Isten és hogy Jézus közbenjárására ő az én Istenem. Felfedeztem, hogy ő vezethet engem az ő útjain és meg akarja mutatni terveit az életemben. Rájöttem, hogy le tudja győzni az akadályokat és nekünk nem kell mindent megmozgatni azért, hogy rábírjuk arra, mutassa meg nekünk az utat. Igaza volt Hudson Taylornak, amikor azt mondta: „Tanuld meg az embereket Isten által, egyedül imádság által megindítani." Keresés közben megismertem az ő különös módjait, melyeken kijelenti magát nekünk. „Isten sok rendben és sokféleképpen szólott" (Zsidók 1, 1).

Kedves Magda, s akit még netán érdekel!

Átrágtam magam Watchman Nee Isten munkája című könyvecskéjén.
5o oldal mindössze, de - mint általában Nee - nem egyszerű. Talán még az újjászületettek is érezhetik itt-ott, hogy ez kínaiul van. Pedig a szerző - bár kínai volt - jól tudott angolul.

Nézzük azokat a részeket, melyek így vagy úgy "belém-akadtak":

Idézet:
..sem az ember munkájának, sem gondolatainak, sem módszereinek, sem búzgóságának, sem komoly erőfeszítésének, sem fáradhatatlan aktivitásának nincs semmi helye abban, amit Isten végez. Ma sem lehet nagyobb része az embernek Isten munkájában, mint lehetett volna hajdan, a teremtéskor.

Első nekifutásra kissé erősnek, túlzásnak, az ember igyekezetét semmibe vevőnek tűnő mondatok. De én jól értem s egyetértek vele.

Idézet:
Pál kijelenti: "Igyekszem, hogy el is érjem, mert meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." Nem kell kritizálnunk másokat, sem azon töprengenünk, hogy a többiek tévednek, mert csak mi látjuk helyesen a dolgokat. Ez értéktelen és sértő magatartás. Sose törődj a többiekkel. Csak mi legyünk biztosak abban, hogy "célegyenest futunk, hogy elnyerjük az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet Isten ígért nekünk a Krisztus Jézusban."

Itt viszont - úgy érzem - valami nagy tévedés van. Pál apostol mivégre írja Timótheusnak: "Ints, búzdíts, feddj.." és mi a helyzet az őrállói feladattal; az Ez 3,17kk versekkel?
A figyelmeztetés (tévhitre, bűnökre) nyilván nem a versengésből, a magam különbnek gondolásából kell, hogy forrásozzon, hanem a sgítő szeretet késztetéséből.

Idézet:
Ha elkezdünk keresni a Földön valamit - egy gyülekezetet, bizonyságtételt, mozgalmat, elméletet, látható és érzékelhető dolgot - akkor csak az ún. "technikai keresztyénséghez" jutunk, csupán földi dologhoz, amely halott és haszontalan. A Krisztus Teste azonban élő és szellemi valóság.

Egyetértek.

Idézet:
Isten örökkévaló szándékát soha nem lehet ésszel megérteni. Ennek kijelentés útján kell történnie. Minden Istennek való munka odaszenteléssel kezdődik, vagy önátadáson alapul. De az ilyen odaszentelés vagy önátadás csak kijelentés útján történik.

No itt kínai. Olyan ez, mintha a vitapartnernek azt mondanám: Azért nincs igazad, mert nincs igazad! (De szóljon, aki érti!)

Idézet:
De az a kijelentés, amelyet József, Mózes és mások nyertek egyéni volt. Ma nem így van. Ma már a kijelentés a gyülekezethez szól. Nincs külön kijelentés minden egyén számára, hanem ugyanaz a kijelentés adatik az egész Gyülekezetnek.

Ilyen részek olvastán bizonytalanodom el a magam újjászületése felől, mert elég érthetetlennek, akadémikusnak tűnik. Amit én érzékelek belőle, az ellenkezik bensőmmel. Az természetes, hogy kinek.kinek személyre szóló elhívása fel nem cserélhető másikéval. De fenti, istenszolgálatra indulásnál előfeltételként hozza a kijelentést, itt meg azt állítja, hogy csak a Gyülekezet kap olyat. S azt vajon kik, hányan, mikor, egyszerre?
Ezen túlmenően Isten szuverenitását érzem lehatárolni, amikor azt állítja Nee, hogy manapság már nem lehetnek népekre, gyülekezetre szóló kijelentések..

Idézet:
Lehetséges Isten ügyéért végzett különféle alkalmi szolgálat, amit Isten megáld, de ezt nem lehet igazán szellemi munkának vagy Vele való együttmunkálkodásnak nevezni, hacsak nem Isten örökkévaló céljának kijelentéséből származik.

Mintha ellentmondás feszülne a két megfogalmazásban..

Idézet:
Ismerünk embereket, akik húségesen felhasználják a Szellem ajándékait: a gyógyításét, a gonosz szellemek kiűzését, stb. És arra gondolunk, milyen gazdagok ezek, milyen áldott az életük és milyen nagyszerűen felhasználja Isten őket. De valóban így van ez? Ezek mind a gyermekkor ajándékai. Csak a csecsemőkorra szólnak, ebben a korban hasznosak és szükségesek: nekünk azonban fel kell nőnünk.

Egyetértek.

Idézet:
..mindnki, aki ajándékokban bízik, ostoba, mert ezek ezek az ajándékok nem változtatják meg a belső embert. Az a helyi gyülekezet, amely a szellemi ajándékok alapján igyekszik felépülni, mindig testies gyülekezet marad, mert Isten nem ezen a módon akarja felépíteni az Ő Gyülekezetét.

Egyetértek.

Idézet:
Aki visszaretten a kereszttől, aki megpróbálja elkerülni a kálváriát, aki elhárítja magától a kín és a szenvedés ösvényét, aki nem hajlandó megfizetni az árat és szenvedni és kárt vallani, az szegény halott és sekélyes marad, aki semmivel sem tud szolgálni Isten népének. "

Kemény szavak. Nem kéne újragondolnunk a keresztyénség, az istennektetszés, a szolgálat mibenlétét..??

Idézet:
Száraz, halott vesszőként kell heverned az Úr előtt egy éjszakán át (Utalás Áron vesszejére, akinek egyedüli papi mivoltát igazolta Isten az egy éjszaka alatti virágzás-terméshozás csodájával. - figyelő megj.) egy egész éjszakán át, és nem csupán 1o percig. Sokan közülünk túl hamar felekelnek a halálból. Isten lefektet bennünket, és csak reggel jöhetünk elő. Mindenki át kell, hogy menjen ezen a halálkorszakon. tarthat ez hónapokon át, vagy tovább is; nincs szolgálatunk szellemi gazdagságunk elvétetett, minden megszűnik, amink volt, amiben örvendztünk, amit ismertünk és amit átéltünk, nincs imaéletünk sem, bizonyságot tenni sem tudunk. Úgy látszik ,hogy minden sötétség és halál; mégis Isten kezében vagyunk, előtte fekszünk a szentélyben. Arra sem vagyunk képesek, hogy magunkba tekintsünk, hogy lássuk, hol vagyunk, mi az ami bennünk az én és mi az, mai Istenből való, mi az ami lélek és mi az, ami szellem. Mindaz, ami bennünk van és valaha is lesz, sötétség. Ezért egész egyszerűen csak az Úrra tekintünk. Tudjuk, hogy jön a feltámadás reggele, de levesszük a kezünket önmagunkról, és engedjük hogy az Úr elvégezze rajtunk tökéletes művét, míg tart a sötétség éjszakája.
Istent kell szolgálnia minden munkának. Ha Istent szolgáljuk, ha az Úrnak szolgálunk, akkor valóban papok vagyunk.

Kicsit elvont, kínai, de Ámen és ámen.

Értem "ezért sem várom el senkítől,hogy átaddja magát imában Istennek,hisz ha nem kapott erre a lelkében kijelentést akkor nem lessz képes teljessen átadni magát Istennek imában."

Ez a különbség a hívő és a vallásos ember között,a vallásos ember amit az eszével megért a Bibliából az alapján cselekszik.

a hívő ember ezzel ellentétben az alapján cselekszik,hogy mire kap elhívást Istentől,
Isten kijelentí számára ,hogy mit kell tennie,és ezután már teljes szivvel tuddja azt megtenni.

Ezért helytelen megitélni a keresztényi cselekedeteket,mert kivül álló nem tudhattja,hogy ki mire kapott elhívást Istentől.

Ez az az információ ami abszolut egyedi,ezért a Bibliából megismerhetetlen.

Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély
csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat,
amelyek külüönböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig
kérdezgette édesanyját: "Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?".
Éppen imádság következett, mire az asszony meghajtotta a fejét, de a
kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: "Anyukám,
nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az ablaküvegre.
Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden kielégíteni
kiváncsiságát. "Azok ott kisfiam a keresztyének".

Az iskolában másnap hittanóra volt. Ahol a keresztyénségről
beszélgettek. Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztyén.
A válasz így hangzott: "A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt
a napfény!!!

Wesley J. Duewe Imáddal érintsd meg a világot!


Az egyetérteni ige megfelelője a sünphoneo, amiből a szimfónia szó származik.Ez azt jelenti: harmóniában együtt hangzó, és elsősorban hangszerekre vonatkozik.
Mikor két hívő összhangban van egy témát illetően a Lélek egységében, a vágy egységében és az ima egységében, akkor ez csodálatos szimfónia Isten fülének.Az Atya Isten biztosan jóváhagyja és megválaszolja az ilyen kérést. Miért? Mert ahol ketten vagy hárman együtt imádkoznak Jézus nevében, Jézus maga ott fog imádkozni velük egyetértésben, áment mondva imájukra.

Karácsonyi kaktusz

Talán nyolcéves gyermek lehettem, amikor a történet elkezdődött.
Édesapámékkal nagy házban éltem, ők az emeleten laktak, de nekem már kisgyermekként is jutott egy saját földszinti szoba a nagymamámé mellett. Ablaka a belső udvarra nyílott, ahol egy fenyőfa állt. Amikor elérkezett a karácsony, az ablakom előtt álló fát is feldíszítették szaloncukorral, angyalhajjal, sőt, édesapámék még színes lámpákat is aggattak rá, hogy teljes legyen a szépsége.
Az én szobámban ezért nem volt karácsonyfa, én a belső udvaron levőben gyönyörködhettem az ablakomon kipillantva.
Az emeleti ebédlőnkben szintén fel lett díszítve egy fenyő, de az nem volt élő, így január közepére mindig a szemétben végezte addigra lehullajtott leveleivel együtt. Az ablakomnál lévő fácska viszont évről évre nagyobb és szebb lett.Sajnos a kényszerű családi döntés után mégis kivágták a szerencsétlent. Ugyanis édesapám autójának kellett a hely, mert az utcán az egyik éjjel feltörték és kipakolták. A belső udvarunk ablakom előtti részén pedig egy autónak úgy volt hely, ha a fenyőt eltüntették középről.
Amikor közeledett a karácsony és kinéztem az ablakomon, mindig szomorú lettem. Hiányzott a gyönyörű fenyő. Sokszor mondogattam panaszkodva nagymamámnak, hogy ezen túl nem lesz saját udvari fám, nem lesz karácsonykor dísze az ablakom előtti résznek. A nagyi vígasztalt, miközben rendre bejárt hozzám a leckét ellenőrizni, elvinni a mosnivalót, meg rámszólni, ha nem volt megelégedve a renddel a szobámban. Ötödikes lehettem már az általános iskolában, amikor újra téli szünet lett. Közeledett a karácsony!

Az egyik nap megdöbbenve vettem észre, hogy az ablakom alatt rengeteg apró virág nyílik, éppen december közepén!
A fehértől a rózsaszínig volt vagy féltucatnyi apró bokros, furcsa levélkéjű virágocska egymás mellett azon az apró részen, ahol még meghagyták a földet az ereszcsatorna levezetése miatt. A kazánház szellőzője odavezette a meleget, néha víz is szivárgott a növényekhez, és az időjárástól védett belső udvar ennyi életlehetőséget adott ezeknek az apró csodáknak.
Átszaladtam nagymamám szobájába elújságolni a csodát. Ő mosolyogva felelte, hogy ez biztos, csak karácsonyi kaktusz lehet. Én akkor jöttem rá, hogy ő titokban ültethette, és mivel amíg nem hozta meg a csodálatos virágait, észre sem vettem, hogy mik azok a furcsa levelű zöldes bokrocskák az ablaknál, hisz elég kicsik voltak.
Állítólag egy sor tőzeget rakott le a nagyi, és erre a tőzegre telepítette a kaktuszokat. A meleg levegő kiáramlása és a védett hely miatt pedig megmaradtak. Sőt, időről időre december vége felé virágozni kezdtek. Csodálatos pompába öltözött az ablak, és a kivágott fenyő hiánya elviselhetőbb lett általuk. Egy idő után karácsony felé mindig kíváncsian lestem, mikor virágzik az a sok szép kaktusz.
A nagymamám szeretete jutott róluk akkor is az eszembe, amikor ő már nem élt, és közeledett a karácsony.
Lassan, talán egy évtized alatt a karácsonyi kaktuszok eltűntek, elpusztultak. A tőzegágyuk iszaposodhatott el, vagy esetleg más hiba lehetett velük: nem tudom.
Tizennyolc éves koromra már nem nyílt több virág, erre biztosan emlékszem. Viszont akkorra már nem is tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy milyen lesz a karácsony, lesz-e szép fa vagy sok ajándék.
Volt elég zsebpénzem, és már feketén üzletelgettem. Orgazdasággal és hasonlókkal foglalkoztam. Ami kellett, mindig megszereztem, így nem lett értéke az ajándékozásnak sem. Azaz, a bűn még a karácsony örömét is elvette, hiszen hitetlenül a legfőbb Örömöm az ajándékozás volt.
A bűn és a bűnözés mindent felborít, ami szép és emberi, Isten közelébe pedig lehetetlen eljutni.
Itt a börtönben kellett rádöbbennem, hogy mennyire más egy igazi karácsony az Úr Jézus Krisztussal! Mennyire más az igazság és a kegyelem ebben a földi értelemben, és mennyire mások Isten útjai, mint a mieink! Földi értelemben az már igazság, ha egy volt bűnelkövetőt sikeresen a törvény elé állítanak, és az megkapja érte a kiszabott büntetését.
Ritkán van azonban úgy, hogy minden egyes bűnöst egyenlőképpen ítélnek meg, hiszen itt is vannak, akik megússzák, és vannak, akikre ráhúzzák a vizes lepedőt. Ez a világ minden részén így van, egyes országokban lágyabban, másokban keményebben. Tökéletesen nem lehet egy helyen sem megtalálni az igazságot.
Karácsonykor az ünnep legfőbb üzenete a szeretet. A szeretet mellett azonban a hívő lélek képes észrevenni Istennek az igazságát is. Isten igazsága pedig maga a kegyelem! Jézus Krisztus születésével megjelent az, Aki kegyelemmel teljes!
A világban ellentétes oldalon áll az igazság és a kegyelem a bűn megítélésében. Ha nincsen bűn, akkor lehetnek egy oldalon. Ha viszont van, akkor ritka kivétel az a földi életünkben, hogy az igazság ismeri a kegyelem fogalmát. Ez a karácsonyi üzenete az Istennek rögtön a szeretet után áll.
Isten kegyelmét az Ő nevéért, szövetségéért, ígéreteiért és hűségéért gyakorolja az emberiséggel. Vagyis az Úr országában a kegyelem és az igazság egy oldalon állnak, egyenlőségjelet lehet közéjük tenni. A bűnös embernek a bűnbánatra jutásával ez az isteni kegyelem valósággá válik. A börtönben lévő elítéltek is képesek lesznek arra, hogy belekapaszkodjanak. Élet lesz belőle számukra!
így születik meg mindenkinek (személyesen) az Úr Jézus Krisztus!
Boldog, aki ennek az új természetnek a részese lesz, és karácsonykor is megéli, hogy Isten igazsága naponkénti valóság, sőt, az őszinte bűnbánattal naponkénti kegyelem lehet. Karácsony üzenete ezért több mint az ajándékozás.
A karácsonyi kaktusz történetéből még annyit, hogy tizennyolc éves korom után nem láttam virágokat az ablakom alatt. Aztán lassan elfelejtettem ezt a gyerekkori szép emléket. Nem is vártam már annyira a karácsonyokat sem. Elmúlt a gyerekkorom.
Teltek az évek, és már húsz éves is elmúltam, amikor a letartóztatásom előtt néhány hónappal az utolsó szabad karácsonyomat otthon töltöttem már a feleségem társaságában.
Bent a szobámban az ablakom elé tettem egy másfél méter körüli kis fenyőt, és azt díszítettem fel. Közben a feleségemnek elmondtam, hogy volt régen az udvaron is egy fenyőfa, de kivágták szegényt, hogy az autók beállhassanak. Beszéltem drága jó nagymamámról is, aki utána olyan kaktuszokat ültetett az ablakom alá, amik karácsonykor mindig gyönyörű virágokat hoztak. Azért tette, hogy a kivágott fenyő miatt ne legyek annyira szomorú. A feleségem ekkor azt mondta, milyen jó lenne biztosan tudni azt, hogy van-e Isten?
Létezik mennyország is? Létezik ott a nagyi? Vajon figyel-e a mama most?
Az asszonykám akkor azt mondta, hogy amíg élünk, ezt sohasem tudhatjuk meg.
Este mi is megajándékoztuk egymást, aztán ágyba bújtunk, még a tévét is onnan néztük. Ágit viszont zavarta, hogy a karácsonyfa nagyobb kinyúló ágaiból belóg a tévé előtti térbe egy darab. Arra kért, hogy reggel tegyem máshová a fát, mert zavarja a tv-képet. így én rögtön felkelve átraktam az ablaktól a szekrény melletti sarokba. Karácsony reggelén aztán felkeltünk, zuhanyoztunk és ettünk, majd megbeszéltük a napi teendőket.
Aztán a nejem a szoba ablak előtti részén elkezdte összeszedegetni azt a néhány tűlevelet, amit a rövid ideig ott lévő fácska elhullajtott. Egyszer csak meglepett sikolyt hallottam tőle, aztán gyorsan odahívott az ablakhoz. Mivel a karácsonyfa belülről már nem takart, teljesen kiláttunk a függöny mögül az udvarra. Közvetlen az ablak alatt egyetlen, de gyönyörűséges díszbe öltözött karácsonyi kaktusz pompázott.
Előző nap nem láttuk még, hiszen az én autóm állt azon a helyen, édesapám nekem adta azt a helyet az udvaron. Pedig biztosan ott lehettek egy kis bokorban azok a furcsa levélkék, de azért nem vettük észre, mert nem hozták meg virágaikat.
Előző nap, karácsony szentestéjén pontosan a karácsonyi kaktuszról és nagymamám szeretetéről beszéltem a feleségemnek. Ő azt firtatta, hogyan is kaphatna bizonyságot arról, hogy Isten létezik?
Másnap reggelre aztán ott volt az ablak alatt tele virágokkal az a gyönyörű növény, ami már legalább öt éve nem létezett. Amit jó tizenöt évvel azelőtt egy szerető nagymama ültetett az unokája örömére.
Amikor ez eszembejut, tudom, hogy Isten igazsága valóság, és bánom azt, hogy egykor a bűn világát választottam az igazi és kincseket érő helyett.

KINEK A "LEVELE" VAGY?

"A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember: Akik felol nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élo Isten Lelkével írva; nem kotáblákra, hanem a szívnek hústábláira." 2Kor 3, 2-3

Az elso két szó: "A mi levelünk", így lehetne mondani: levél az asztalon. Nem tudom voltatok-e már úgy, hogy hazamentetek és ott volt egy levél az asztalon. Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet abban. Mennyi nehéz és mennyi jó. Mennyi minden, ami felborítja az egész életünket. Az elso kérdés, hogy az enyém? Mindig megnézzük, hogy kié. Az Ige azt mondja, hogy: "a mi levelünk". Tehát a tied is. Öröm az, hogy enyém is ez a levél.

Isten az embert nevezi levélnek. Az elso amit megnézünk a levélnél, a boríték. Mi csak a borítékot látjuk. Lehet hogy gyűrött, lehet, hogy rongyos. Isten nemcsak a borítékot látja. Mi ebben a pillanatban ahogy nézzük egymást, csak ezt látjuk. Rajta írás. Ki a feladó? Rögtön megfordítom a levelet: ki a feladó?

Itt a Biblia azt mondja, hogy Krisztus levele vagytok. Ti vagytok. Te. A test a külső, de ezen a testünkön átragyog a tartalom. A levélen nem ragyog át, hogy mi van benne, de a testünkön keresztül látni lehet, hogy mi van benne, egy picit átragyog.

Örömmel mondom el, a megtérésem ott kezdődött, hogy láttam egy "levelet". Csak a külsejét láttam, de a szemen keresztül valami tisztaság, az arcon keresztül valami kimondhatatlan boldogság ragyogott és az egész lényből sugárzott valami. Fiatal lány volt az illető, én is az voltam akkor és ez volt bennem: nem szép, nem okos, nem művelt, nem jól öltözött - boldog. Akkor fogalmazódott meg bennem: csak ilyen lehetnék valaha! Nem tudom láttál-e már életedben egy igazi levelet, amin átragyogott a tartalom. Csak úgy ránézésre már. Ilyenkor mindig eszembe jut, az osztályomban még sok gyerek nem ismerte Jézust és ahogy ültek a padban, szemre meg tudtam volna mondani, melyik az Úré és melyik nem. Látszott rajta. Ha igazi tartalom van abban a levélben, az átsugárzik, átragyog.

Milyen jó, nem is kell kérdezni, ki a feladó. A Krisztus levele, ahogy a Biblia mondja. "Szolgálatunk által szerzett levele a Krisztusnak." Nagyon szeretném megkérdezni, vajon az életedből mi látszik? Mi az, ami átsugárzik, mert a tartalom egy kicsit mindig átragyog.

Kinek a levele vagy? Mindenki levél, csak az a kérdés, hogy kinek a levele, ki írt bele? Leveledbe, életedbe ki írt ? Szíved hústáblájára ki írt? Veszélyes dolog, hogy nagyon sok mindenkit engedünk beleírni. Biztos kaptatok már közös levelet. Sokszor szoktunk írni olyanoknak, akik nincsenek itt, mindenki aláírja, ír bele egy pár mondatot, közös levél.

Lehet hogy életed is ilyen közös levél. Sok mindenki írt bele. Talán elsők a szüleid, akik írtak bele. Ki tudja, mit írtak, nem biztos, hogy csupa jót. Kinek a levele vagy? Mennyi barát írt a szívedbe? Milyen veszélyes dolog nyitva tartani a szívemet, hogy bárki beleírhat. Egy barát ki tudja miket ír? Emlékszem gyerekkoromban nagyon tönkretettek a barátnőim. Mert szerettem őket és engedtem, hogy bármit írjanak. Sok mindenre megtanítottak. Emlékszem az első tisztátalan, parázna dolgokat a barátnőim mondták. Nagyon okos képet vágtam, nem akartam, hogy olyan butának lássanak, hogy ezt az egészet nem értem. De irtózatos dolgokat írtak a levelembe. Kicsit most gondolkozzatok, kinek a levele vagyok? Ki írhatott eddig bele?

Aztán a szerelem is ír bele. Talán beleszeretek valakibe, aztán az zavartalanul írhatott. Ott teljesen nyitva van a szív, mondhat amit akar és egyszerűen engedem írni. Hány embernek itt megy tönkre az élete. Aztán talán lett egy házasság és akkor már késő volt ráébredni, nem kellett volna engedni. Rettenetes dolog, amikor későn jön rá az ember és már ír a másik, már sok mindent bele írt. Közös levél. Ki írt eddig a szíved hústáblájára? Rengeteg keserű mondat van, csalódások, fájdalom, szenvedés. Most jó volna egy kicsit olvasni saját szíved levelét, azt a hústáblát, hogy mi is van arra írva?

Ma Jeremiás könyve jutott eszembe, egy mondatot szeretnék belőle elolvasni. Azt mondja Jeremiás 17,1 verse: "A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva; fel van vésve szívök hústáblájára." Vas tollal és gyémánt heggyel, kitörülhetetlenül a bűneim. Olyan megdöbbentő, mikor Jézus arról beszél: Nem az fertőzteti meg az embert, ami bemegy a szájon. Elmondja, mi az, ami megfertőzteti az embert. Márk evangéliuma 7. részében lehet olvasni, teljesen világosan leírja: "Monda tovább Jézus: Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert, mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság. (Mk 7,20-22).

Mi minden lehet írva egy ember szívének a hústáblájára? Aki olvas, olvassa azt a levelet, aki vagy. Miket olvas? Jó volna most csendesen figyelni, hogy bennem miket olvas? Azt mondja az egyik vers, hogy paráznaság, gonosz szem. Nemrég beszéltem egy fiatalemberrel, aki ezen kínlódott, hogy a szemem. A szemem gonosz szem, tisztátalan parázna szem, amelyik úgy néz és azt nézi, amit nem kellene.

Valaki azt mondta nekem: jó, dehát a Bibliát is emberek írták. Igen, a levelet is toll írta, csak az a kérdés, kinek a kezében volt a toll. Persze hogy emberek írták. Persze hogy emberek írtak a szívedbe, csak kinek a kezében volt a toll? Az a barátnő, az a barát, az a szerelmes, akivel együtt jártam, kinek a kezében volt a toll? Vigyázz, egy fekete kéz állandóan ír. A Sátán keze! Hihetetlen dolgokat ír. Emlékszem egyszer megdöbbentem azon, Istenem ez a gyulölet bennem nem volt. Hogy került belém? Nem volt úgy, hogy elcsodálkoztál, hogy került ez a mondat a levelembe? Valaki beleírta.

Így mondja az Ige, ahogy olvastuk itt sorban: paráznaságok, gyilkosságok, gyulölet. Egyszer szembenéztem saját szívemmel, hogy gyulölet van benne. Valakit nem szerettem. Hogy került ez a szívembe? És a tiedbe? Engesztelhetetlenség, nem fogok neki megbocsátani, - nem! Az igazam, a jogaim, hihetetlen keménnyé tudnak tenni. Mit írt bele az ördög a szívedbe? Nagyon kérlek, vigyázz! Mert így írja az Ige: ismeri és olvassa minden ember. Ne hidd, hogy nem olvassák. A szemedből látszik a benned levő indulat. Ismer és olvas minden ember, az is akivel együtt mégy a villamoson, együtt vagy a munkahelyeden. Testvér, tudnak olvasni! Azt mondja ezzel kapcsolatban még, gyilkosságok, káromlás. Észrevettétek már, ha mérges vagy, lehet hogy egy olyan mondat jön ki, egy olyan gondolat, talán nem mondod ki, de emlékszem, mikor gondoltam valami ilyet, hogy a csuda egye meg. Éreztem, hogy káromlás. Hogy került belém? Harag, méreg, indulat, gyilkosság a leveledbe gyémánt tollal beleírva? Kitörölhetetlenül beleírva?

Megfigyeltem, ha engedek írni, mindig mélyebbre vési belém. Nemcsak egyre haragszom most már, hanem másokra is. Így mondja az Ige: a gonosz szem, a kritikus pillantás, mert arra, akire haragszol nem tudsz szeretettel nézni, ott mindig látod a hibát. Miért így mondta, miért ezt? Hogy néz ki már megint? Kritika kritikára. Kemény gondolatok, gonosz szem.

Azt mondja tovább az Ige, hogy lopások, telhetetlenségek. Az előbb mondtuk már, Isten a kívánságot már lopásnak látja. Milyen rettenetes, mikor állandóan kellene valami. Tele vagyok kívánsággal, pontosan ilyen kellene nekem. Édesanyámnak mondtam egyszer, a kívánság lopás, - de nem akarom tőle elvenni azt a szép függönyt, csak pont ilyet szeretnék. Nemcsak az van a Bibliában, hogy "Ne lopj!", hanem az is, hogy "Ne kívánd!" Ott van a szívedben a telhetetlenség, mindig más, mindig új. Milyen hihetetlenül mélyen bennünk van a kevélység. Vajon mit olvas és mit ismer minden ember a leveledbol, ha gyémánt tollal, vas tollal, kitörölhetetlenül van beleírva?

Olyan örömmel néztem ma szembe vele, Isten levele az egyetlen igazi levél. Isten levele Jézus. Akkor levelezik az ember, mikor messzire kerül valaki. Amikor Isten már nem szólhatott az embernek, mert messze került Tole, - akkor küldeni kellett a mennyei levelet. Jézus Krisztus Isten levele! A borítékon át meg át árad az Isten szeretete. Hogy mentek Hozzá a tömegek, nem lehetett visszatartani az emberek áradatát, mert kiáradt belőle az Isten tisztasága, szentsége, szeretete. Jézusnak csak meg kellett valahol jelenni és abban a pillanatban mindenki tudott mindent. Neki nem kellett beszélni, az egész lénye Isten szeretetét, tisztaságát sugározta ezen a földön, mint Isten levele.

Levelezik Isten! A bűneset messzire vitte el az embert, halló távolságon kívül. Akik messzire vannak tőled azokat nem tudod elérni szóval, csak levéllel. Jött a mennyei levél! Ismerte és olvasta minden ember. Vagy visszautasították és nem kellett, vagy vonzódtak és mentek. Vajon láttad-e valaha igazán Istennek ezt a mennyei levelét? A levél akkor igazán olvasható, ha feltépik a borítékot. Nem tudom a tiedet tépték-e már amikor olvasni akarták? Tökéletesen mindegy, durván tépik-e fel, vagy pedig szépen. Asztalomon van egy levélvágó kés, de amikor sietek, az ujjammal bontom és a boríték szerteszét szakad. Talán úgy vagy, ha durván bánnak velem, akkor tőlem ne várjanak jót.

Évekkel ezelőtt egy falusi emberrel beszélgettem, aki azt mondta: könnyű maguknak városon, de belőlünk az állat kihozza a mérget. Azt feleltem: Anti bácsi, csak azt hozza ki, ami belül van. Semmi mást nem hoz ki. Maguknál egy nagyon jó kút van, de ha bort szeretne belőle kihúzni, lehetne-e? Csak azt lehet kihúzni belőled, akármilyen durván bánnak veled, ami benned van. Ami bele van írva a szíved hústáblájára. Szeretnélek kérni, ha legközelebb megsértenek, ha durván bánnak veled, gondolj arra, ami kijön, az van benned. Azok a csúnya szavak és kemény gondolatok. Isten engedi, hogy feltépjék így, hogy ne finoman nyúljanak hozzád, hogy kiderüljön, mi van a szívedben. A Biblia így írja ezt: Azért vezettelek ezen az úton, - Mózesnek mondja az Úr, - hogy kiderüljön mi van a szívedben. Mindig kiderül, amikor durván tépnek.

Szeretném, ha látnád azt az igazi egyetlen levelet, hogyan tépték. Ha látnád a Gecsemánétól a Golgotáig. A kereszten egy ronggyá tépett ember függ. És mi jött ki ebből a levélből? "Atyám bocsáss meg nekik." Hallod? Szeretett, akárhogyan is tépték. Vajon láttad-e Őt valaha így, a ronggyá tépett testet és a belőle egyre jobban kiáradó világosságot. Még az a vak százados is meglátta. "Bizony Isten Fia volt ez!" Még az a gonoszságtól elsötétült lator is látta és kérte: "Uram, emlékezzél meg rólam!"

Ha sosem remegett még szíved a kereszt láttán, - akkor nem láttad. Aki látta arcra borul, az nem tud ugyanaz maradni. Láttad-é? Tudom, hogy rengeteget hallottál róla. Nincs itt köztünk senki, aki ne hallott volna a keresztről prédikációt. De vajon igazán láttad? Fedetlen arccal láttad? Jób könyve így mondja: "Akit magam látok meg magamnak." (Jób 19,27) Senki nem láthatja meg helyettem.

Láttad-e az Isten levelét, Jézus Krisztust? Így szeretném mondani: ez a levél szerelmes levél. "Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta." Az Isten szerelme szorongat, - mondja Pál apostol. Ez a levél az ember felé Isten vallomása.

Nagyon régen olvastam azt a kis történetet, amikor egy leány Amerikába ment el és elzüllött. Egyetlen lánya volt az anyjának, aki sokat imádkozott érte. Sok könny, sok térdelés. Egyszer meghallotta, hogy New-Yorkban él, lebujokban züllik és férfiakkal él együtt. Akkor az a gondolata támadt, hogy egy életnagyságúnál nagyobb fényképet csináltatott magáról és aláírta: Marim, még mindig szeretlek téged! Gyere haza! Eladta kis házát, lefizette az összes bár és lebuj tulajdonost, hogy tegyék ki a képet. Éjfélkor hirtelen sötétség lett, aztán kigyúltak a reflektorok és egy öreg, meggyötört arcot láthattak és alatta a mondat: Marim, még mindig szeretlek! A lány egy lebujban táncolt, hirtelen fölnézett, abban a pillanatban földhöz csapta a poharat, ami a kezében volt és kirohant. A következo vonattal ment haza.

Azt üzeni ez a szerelmes levél: gyermekem! még mindig szeretlek! Nagyon messzire szakadtál, de még mindig szeretlek. Mégy-e haza? Vonz-e Istennek ez a Golgotán függő, széttépett, meggyalázott szerelmes levele? Szeretnélek kérni, ahányszor csak keresztet látsz, akár templom tetején, akár útszélen, mindig jusson eszedbe: Isten odatetette a megszakadt Atyai szívének képét mindenüvé, hogy minden messzire szakadt gyermek láthassa: még mindig szeretlek.

Ha egyszer igazán láttad, akkor eltörli a gyémánt tollal és vas tollal beleírt bűnöket. A vér töröl, semmi más! Egyszer, ha majd ez a boríték szétszakad, ott fogsz állni Isten színe elott minden bunöddel gyerekkorodtól kezdve, akkor olvassa és látja minden ember. Magad is! Lehet a többiek már látják, magad nem. Sokszor mondják, öngyilkosok az utolsó pillanatban semmi mást nem látnak, csak a bűneiket. Miután megmentették, mind elmondja, hogy egy pillanat alatt gyerekkoromtól fogva mindent láttam.

Ott az örökkévalóság küszöbén saját leveled is olvashatod. Vas tollal, gyémánt heggyel belevésve, kitörölhetetlenül. De ma hallgathatsz a hívó szóra. Ma hozzád érhet az Isten szerelme és indulhatsz haza. A vér töröl! A kereszten kihullott drága vér mindent eltöröl. Nagyon sok emberrel végig éltem, mikor hazament, ránézett a család, - hát veled mi történt?! Mitől ragyog az arcod?

Akarsz-e hazamenni, mint Krisztus levele? Akit otthon is ismer és olvas minden ember. Isten ezért hozott ide. Semmi más célja nem volt, minthogy tudassa veled: még mindig szeretlek, még mindig várlak, még mindig jöhetsz!

Erika és Boglárka, történetei, mindkettő, megindító, szívet nyitogató.
Engem, ez az egyszerű kis írás is, megfogott.

AZ INDIÁNFŐNÖK
Szerző: Ch. E. Cowman

Egy misszionárius mondta el a következő esetet, amely egy istentisztelet alkalmával történt:

Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indiánfőnök, előrement, és tomahawkját (csatabárdját) a misszionárius lába elé tette:
- Indiánfőnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak - mondta, és ismét leült.
A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetéről a Jézus Krisztusban, Fia odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra, és aki most szent igényt támaszt az életünkre. Ismét fölkelt az öreg főnök és előrement. Levette a takarót a válláról és a következő szavakkal tette le az igehirdető lábához:
- Indiánfőnök adni takaróját Jézus Krisztusnak.
Megint visszament a helyére.
A prédikátor tovább beszélt Isten Jézusban kinyilatkoztatott szeretetéről: hogyan fosztotta meg Isten az eget legdrágább ajándékától és hogyan küldte Jézust a világba, hogy minket, elveszett embereket megváltson és hogy magát odaadja miértünk. Ekkor az öreg főnök elhagyta a gyülekezeti helyiséget. Hamarosan visszatért a lovával, amelyet előzőleg a gyülekezeti sátor előtt megkötött. Ismét előrement a sátorban. Rátekintett a misszionáriusra és azt mondta:
- Indiánfőnök adni a lovát Jézus Krisztusnak.
Most már mindenét odaadta, amije csak volt.

Amikor most az igehirdető arról az Istenről beszélt, aki nem kímélte saját Fiát, hanem odaadta Őt mindnyájunkért, sürgetőleg hallgatói szeme elé állította, hogy Jézus egész életünket magának akarja. Ez az üzenet mélyen behatolt az indiánok szívébe. Végül az öreg utoljára emelkedett föl. Reszkető térdekkel és bizonytalan lépésekkel ment előre. Félő tisztelettel térdelt le a misszionárius előtt, miközben könnye végigfolyt bronzszínű arcán. Remegő ajakkal szólt:
- Indiánfőnök adni magát Jézus Krisztusnak...


(Vetés és Aratás c. folyóiratból)

Szia Cilla!

Sápadtarcú köszöni a történetet.

Szia Erika!
Uff

MEGÉRTETTEM A PRÉDIKÁCIÓT
Szerző: Ismeretlen szerző

Egy gyülekezeti vezető fölkeresett valakit, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el.
A férfi szótlanul fogadta látogatóját, majd csöndben ültek mindketten a kandalló előtt. A kandallóban fahasábok lobogtak.
Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni.
A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett.
A házigazda hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott vendégének, és így szólt:
- Megértettem a prédikációt... Legközelebb köztetek leszek!

(Vetés és Aratás c. folyóiratból)
Én is megértettem a prédikációt.

Ez csúcs ez az indiános sztori! Nagyon tetszik!
Köszi, hogy postáztad.