Ám legyen, kedves FM!
Kedves Magda, s akit még netán érdekel!
Átrágtam magam Watchman Nee Isten munkája című könyvecskéjén.
5o oldal mindössze, de - mint általában Nee - nem egyszerű. Talán még az újjászületettek is érezhetik itt-ott, hogy ez kínaiul van. Pedig a szerző - bár kínai volt - jól tudott angolul.
Nézzük azokat a részeket, melyek így vagy úgy "belém-akadtak":
Idézet:
..sem az ember munkájának, sem gondolatainak, sem módszereinek, sem búzgóságának, sem komoly erőfeszítésének, sem fáradhatatlan aktivitásának nincs semmi helye abban, amit Isten végez. Ma sem lehet nagyobb része az embernek Isten munkájában, mint lehetett volna hajdan, a teremtéskor.
Első nekifutásra kissé erősnek, túlzásnak, az ember igyekezetét semmibe vevőnek tűnő mondatok. De én jól értem s egyetértek vele.
Idézet:
Pál kijelenti: "Igyekszem, hogy el is érjem, mert meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." Nem kell kritizálnunk másokat, sem azon töprengenünk, hogy a többiek tévednek, mert csak mi látjuk helyesen a dolgokat. Ez értéktelen és sértő magatartás. Sose törődj a többiekkel. Csak mi legyünk biztosak abban, hogy "célegyenest futunk, hogy elnyerjük az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet Isten ígért nekünk a Krisztus Jézusban."
Itt viszont - úgy érzem - valami nagy tévedés van. Pál apostol mivégre írja Timótheusnak: "Ints, búzdíts, feddj.." és mi a helyzet az őrállói feladattal; az Ez 3,17kk versekkel?
A figyelmeztetés (tévhitre, bűnökre) nyilván nem a versengésből, a magam különbnek gondolásából kell, hogy forrásozzon, hanem a sgítő szeretet késztetéséből.
Idézet:
Ha elkezdünk keresni a Földön valamit - egy gyülekezetet, bizonyságtételt, mozgalmat, elméletet, látható és érzékelhető dolgot - akkor csak az ún. "technikai keresztyénséghez" jutunk, csupán földi dologhoz, amely halott és haszontalan. A Krisztus Teste azonban élő és szellemi valóság.
Egyetértek.
Idézet:
Isten örökkévaló szándékát soha nem lehet ésszel megérteni. Ennek kijelentés útján kell történnie. Minden Istennek való munka odaszenteléssel kezdődik, vagy önátadáson alapul. De az ilyen odaszentelés vagy önátadás csak kijelentés útján történik.
No itt kínai. Olyan ez, mintha a vitapartnernek azt mondanám: Azért nincs igazad, mert nincs igazad! (De szóljon, aki érti!)
Idézet:
De az a kijelentés, amelyet József, Mózes és mások nyertek egyéni volt. Ma nem így van. Ma már a kijelentés a gyülekezethez szól. Nincs külön kijelentés minden egyén számára, hanem ugyanaz a kijelentés adatik az egész Gyülekezetnek.
Ilyen részek olvastán bizonytalanodom el a magam újjászületése felől, mert elég érthetetlennek, akadémikusnak tűnik. Amit én érzékelek belőle, az ellenkezik bensőmmel. Az természetes, hogy kinek.kinek személyre szóló elhívása fel nem cserélhető másikéval. De fenti, istenszolgálatra indulásnál előfeltételként hozza a kijelentést, itt meg azt állítja, hogy csak a Gyülekezet kap olyat. S azt vajon kik, hányan, mikor, egyszerre?
Ezen túlmenően Isten szuverenitását érzem lehatárolni, amikor azt állítja Nee, hogy manapság már nem lehetnek népekre, gyülekezetre szóló kijelentések..
Idézet:
Lehetséges Isten ügyéért végzett különféle alkalmi szolgálat, amit Isten megáld, de ezt nem lehet igazán szellemi munkának vagy Vele való együttmunkálkodásnak nevezni, hacsak nem Isten örökkévaló céljának kijelentéséből származik.
Mintha ellentmondás feszülne a két megfogalmazásban..
Idézet:
Ismerünk embereket, akik húségesen felhasználják a Szellem ajándékait: a gyógyításét, a gonosz szellemek kiűzését, stb. És arra gondolunk, milyen gazdagok ezek, milyen áldott az életük és milyen nagyszerűen felhasználja Isten őket. De valóban így van ez? Ezek mind a gyermekkor ajándékai. Csak a csecsemőkorra szólnak, ebben a korban hasznosak és szükségesek: nekünk azonban fel kell nőnünk.
Egyetértek.
Idézet:
..mindnki, aki ajándékokban bízik, ostoba, mert ezek ezek az ajándékok nem változtatják meg a belső embert. Az a helyi gyülekezet, amely a szellemi ajándékok alapján igyekszik felépülni, mindig testies gyülekezet marad, mert Isten nem ezen a módon akarja felépíteni az Ő Gyülekezetét.
Egyetértek.
Idézet:
Aki visszaretten a kereszttől, aki megpróbálja elkerülni a kálváriát, aki elhárítja magától a kín és a szenvedés ösvényét, aki nem hajlandó megfizetni az árat és szenvedni és kárt vallani, az szegény halott és sekélyes marad, aki semmivel sem tud szolgálni Isten népének. "
Kemény szavak. Nem kéne újragondolnunk a keresztyénség, az istennektetszés, a szolgálat mibenlétét..??
Idézet:
Száraz, halott vesszőként kell heverned az Úr előtt egy éjszakán át (Utalás Áron vesszejére, akinek egyedüli papi mivoltát igazolta Isten az egy éjszaka alatti virágzás-terméshozás csodájával. - figyelő megj.) egy egész éjszakán át, és nem csupán 1o percig. Sokan közülünk túl hamar felekelnek a halálból. Isten lefektet bennünket, és csak reggel jöhetünk elő. Mindenki át kell, hogy menjen ezen a halálkorszakon. tarthat ez hónapokon át, vagy tovább is; nincs szolgálatunk szellemi gazdagságunk elvétetett, minden megszűnik, amink volt, amiben örvendztünk, amit ismertünk és amit átéltünk, nincs imaéletünk sem, bizonyságot tenni sem tudunk. Úgy látszik ,hogy minden sötétség és halál; mégis Isten kezében vagyunk, előtte fekszünk a szentélyben. Arra sem vagyunk képesek, hogy magunkba tekintsünk, hogy lássuk, hol vagyunk, mi az ami bennünk az én és mi az, mai Istenből való, mi az ami lélek és mi az, ami szellem. Mindaz, ami bennünk van és valaha is lesz, sötétség. Ezért egész egyszerűen csak az Úrra tekintünk. Tudjuk, hogy jön a feltámadás reggele, de levesszük a kezünket önmagunkról, és engedjük hogy az Úr elvégezze rajtunk tökéletes művét, míg tart a sötétség éjszakája.
Istent kell szolgálnia minden munkának. Ha Istent szolgáljuk, ha az Úrnak szolgálunk, akkor valóban papok vagyunk.
Kicsit elvont, kínai, de Ámen és ámen.
_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,16)
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|