Gerhard Kroll: Jézus nyomában - Az üldözött Jézus
Az evangélium nem beszél arról, hogy Jézus hogyan kerülte ki a letartóztatást. János csak röviden jegyzi meg: "a zsidók meg akarták ölni". De amikor Galileába megérkezett, megint éppen szombati napon gyógyít meg egy beteget. "Egy alkalommal ismét betért egy zsinagógába. Volt ott egy bénakezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ő felszólította a bénakezű embert: Állj ide középre! Aztán megkérdezte őket: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy veszni hagyni? Azok hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek és a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák Jézus vesztét." (Mk 3,1-6.)
De Jézus nem zavartatta magát: "Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és úgy kérlelte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette és ezt mondta: Akarom, tisztulj meg! Azonnal elhagyta a lepra." (Mt 8,2-3.)
A törvény előírása szerint, ahogyan ezt Mózes harmadik könyve részletesen tartalmazza (Lev 14,1-32), ha egy leprás meggyógyult, azt a papok egyikének hitelesítenie kellett. Ezért Jézus elküldi a meggyógyított embert Jeruzsálembe: "Menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul" (Mt 8,4).
A hatás nem maradt el. Egy farizeusokból és a főtanács hivatalnokaiból álló bizottság jött Galileába, hogy Jézus tetteit kinyomozzák. A jogi helyzet szerintük a következő volt: Jézus csodái, pl. a béna meggyógyítása, való tények, de törvényszegései is, mint a szombati kalásztépés, tények. Ez a Názáreti hamis próféta, mert lehetetlen, hogy Isten együttműködjék egy törvényszegővel, tehát csodatételei nem mások, mint az ördög szemfényvesztése. "A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: 'Beelzebul szállta meg' és: 'A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket"' (Mk 3,22).
Az ördögök fejedelmének a nevét különféle változatokban olvashatjuk, mert írásmódja vitatott.[185] A latin Vulgáta, nyilvánvalóan a 2Kir 1,22 sk-től függően "Beelzebub"-nak írja, ami annyit jelent: "a legyek ura". Ez a filiszteus Ekron városának a Baálja. Az Újszövetség görög szövegében a "Beelzebul" név áll, s úgy szerepel, mint az ördög tulajdonneve. A szó jelentését, mivel a korai zsidó irodalomban nem fordul elő, nehéz meghatározni. De ez nem is fontos, mert Jézus esetében a farizeusok megállapítása azt jelentette: szövetségben áll az ördöggel! Ezért "az írástudók és a farizeusok alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene" (Lk 11,54). János azt mondja a béna meggyógyításának elbeszélése végén: "A zsidók üldözték Jézust, mert szombaton gyógyított" (5,16). Ez az "üldözték" nem akármilyen ellenségeskedés, hanem bűnügyi nyomozás súlyával történt.
Az Ószövetségnek megvoltak a pontos büntetései a hamis próféták, a tévtanító prédikátorok és a törvényszegők ellen. Ahogyan a történelmi helyzet változott, ezek a büntetések is igazodtak a megváltozott körülményekhez, és a Misnában meg a Talmudban írásba foglalták azokat. Ha ennek a büntetőjogi háttérnek ismeretében látjuk a Jézus ellen folyó nyomozást, akkor az evangéliumban leírt ellentét még feszültebbnek látszik:
"Ha fellép körödben egy próféta... jelet vagy csodát mutat, és a jel vagy a csoda megtörténik... és azt mondja: Más isteneket kell követnünk..., ne hallgass ennek a prófétának a szavára. Neki viszont meg kell halnia!" (MTörv 13,1-6; vö. Sanh. 7, 7, 11; b. Sanh. 90a.)
"Aki megszegi a szombati törvényt, az a Törvényt veti meg" (Szám 15,30 sk.; vö. a Sabbat fejezettel). "Aki gúnyolódva beszél a Tóra ellen, azt ki kell irtani a nép közül" (SNm 15, 30 sk.).
"Ha valaki nyilvánosan kimondja Isten nevét, az káromkodik. Meg kell halnia!" (Sanh. 56a Bar.; vö. Lev 24,16).
"Ha azt hallod valamelyik városról, hogy semmirekellő emberek félrevezették a lakóit... keresd, nyomozd, kérdezz utána gondosan" (MTörv 13,13-15).
"Ha igaznak bizonyul, a város lakóit átokkal kell sújtanod" (MTörv 13,16; vö. Tos. Sanh. 11, 7).
"Minden zsidónak joga van rá és kötelessége, hogy a tévtanítót csellel tőrbe csalja, próbára tegye és leleplezze" (vö. Sanh. 6, 8; b Sanh. 43a).
"A hamis próféta fölött a Szinedriumnak kell ítélkeznie, és Jeruzsálemben kell kivégezni" (Tos. Sanh. 11, 7; vö. MTörv 17,13).
"Egy pillanatig se légy irgalommal iránta! ... Nem! Meg kell őt ölnöd"! (MTörv 13,9-10. vö. Sanh. 6, 8; b. Sanh. 43a Bar.)
"Ha valakire rábizonyították a káromkodást, azt meg kell kövezni. Miután megköveztétek, holttestét kössétek fel egy keresztalakú faágra" (Sanh. 6, 4; vö. MTörv 21,22).
"Éjszakára ne hagyjátok a holttestet a fán függeni" (MTörv 21,23. vö. Sanh. 6, 4).
S most lássuk az eseményeket sorjában e büntető törvények ismeretében. Jézus tisztában van helyzetének komolyságával, s a tanítványok is érzik a hátukban a nyomozó kémek gyilkos pillantásait. Vajon letartóztatják a Mestert? Vagy átokkal fogják sújtani Kafarnaumot, az egész várost? Jézus rokonsága kétségbeesett mentőakcióhoz folyamodik. Elkezdik azt híresztelni róla, hogy nem beszámítható. Márk szó szerint le is írja: "Azt mondták róla, hogy elvesztette az eszét" (Mk 3,21).
Hogy Jézus helyzete mennyire nehézzé vált, ezt a tanítványai körében megnyilvánuló elfordulás is mutatja: "Sok tanítványa visszahúzódott tőle, és már nem járt vele többé" (Jn 6,66). Jézus azonban nem ismer megalkuvást. "Így szólt a tizenkettőhöz: Csak nem akartok ti is elmenni? Simon Péter válaszolt neki: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje"! (Jn 6,67-69.) Ismét Péter az, aki a többiek nevében megszólal, és kimondja az ünnepélyes hitvallást Jézus messiási küldetése mellett. A cím, amivel megtiszteli Jézust, hogy "te vagy az Isten Szentje", nem a szokásos messiási cím, ezt eddig csak a gonosz lelkek mondták Jézusnak. Az a megszállott, akit a kafarnaumi zsinagógában szabadított meg Jézus, így kiáltott: "Hagyj minket! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy megsemmisíts minket. Tudom ki vagy: az Isten Szentje!" (Mk 1,24.)
A jajkiáltás, amit Jézus Kafarnaumra mond, azt engedi sejtenünk, hogy saját városa is elfordult tőle: "És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna a csodák, amelyek benned történtek, a mai napig állna. Ezért mondom nektek: Szodomának és Gomorrának könnyebb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked!" (Mt 11,23-24.)
Názáret, a szülővárosa is nyílt ellenállást tanúsít, pedig a fogadtatás barátságos volt. Jézus szokása szerint szombaton bement a zsinagógába az istentiszteletre. A zsinagóga elöljárója felkéri, hogy beszéljen a felolvasott prófétai szövegről. Lukács így beszéli el - de nagyon figyelnünk kell minden szóra! -: "A szolga átnyújtotta neki Izaiás próféta könyvét. Jézus szétbontotta a tekercset, és éppen azon a helyen akadt meg a szeme, ahol ez van írva: Az Úr Lelke rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak meg a látást; hogy felszabadítsam az elnyomottakat és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje..." (Lk 4,17-19). Majd így folytatja az evangélista: "Jézus összetekerte az írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött" (4,20).
Egész különleges ajándék számunkra, hogy éppen a mi napjainkban találtak meg egy ilyen tekercset Izaiás szövegével a Jézus előtti évszázadból. Ez a híres kumráni tekercs, a Holt-tenger melletti egyes számú barlangból. S nemcsak arra van módunk, hogy kritikailag vizsgálat alá vegyük a szöveget, amelyet Jézus maga is olvasott 2000 éve, hanem saját szemünkkel láthatjuk, hogy milyen volt az a tekercs, amit Jézus ott a názáreti zsinagógában a kezében tartott!!! Jó az ilyen tényeket emlékezetben tartani.
Jézus beszédének hatását Lukács így jellemzi: "Mind elámultak a fölséges szavakon, amelyek Jézus ajkáról fakadtak" (4,22). A rákövetkező megbeszélésen azonban hamarosan ellentétbe kerülnek Jézussal, mert a názáretiek megdöbbenve kérdezgették: "Hát nem az ács ez"?, ami azt jelenti: Hiszen semmivel sem tanult többet nálunk! A vita végét Lukács egy pillanatfelvétel drámaiságával mutatja be: "Felugrottak, kiűzték a városon kívülre. Fölvitték arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és elment" (4,29-30).
A zsinagógában jelenlévők felháborodtak azon, hogy Jézus az üdvösség hordozójaként mutatkozik be, amikor magára alkalmazza Izaiás szavait. Ez a hallgatók számára káromkodás volt, s a törvény szerint megkövezés járt érte. A Talmud leírása szerint az istenkáromlót 3-4 méteres magasságból hanyatt kellett letaszítani, mégpedig az első tanúnak.
"Ha mindjárt meghal, az első tanú megtette a kötelességét; ha nem halt meg, a második tanú fogjon egy követ, és dobja a bűnös szívére. Ha meghal, a második tanú megtette a kötelességét. Ha ekkor sem hal meg, akkor kövezze meg a bűnöst egész Izrael" (Sanh. 6, 4).
Hol lehetett a régi Názáretben ez a hegy, ahová felhurcolták Jézust? Az evangélista egy támpontot ad, amikor azt mondja, hogy annak a hegynek a peremére vitték, amelyen a városuk épült. Ez pedig nem lehet más, csak a mai Nebi Szain, amelynek magaslatai nyugatról, északról és keletről körülveszik azt a forrás körüli területet, amelyen a régi Názáret épült. S ha ezeken a helyeken nem is volt meredek szakadék, azért voltak olyan lejtők, amelyeken a törvény szerint végre lehetett hajtani a megkövezést. Ezeken a lejtőkön még ma is úgy ülnek ott a házak, mint a fecskefészkek.
Forrás: Pázmány Péter E-Könyvtár
http://www.felfedezesek.hu/index.php?lap=cikkek/to0024
Szeretettel Tamás