Szerintem nagyon sokan vagyunk, akik nem azzal a problémával küzdünk, hogy most csináltassunk-e pírszinget, ha a pírszinges szubkultúrába megyünk evangélizálni.
Viszont az emberi értékméréssel kapcsolatos problémák általánosak, és ezért érdemes róluk beszélni (a régi fórumban még olyan topik is volt, hogy 'számít-e az iskolai végzettség?'). Elméletben mindenki tudja, hogy persze, egyformán értékesek vagyunk, (meg a többi szentszöveges rész, amit most nem idéznék), és mégis egy csomó ember szenved ezzel, vagy úgy, hogy kesereg rajta, hogy nincs meg valamije, amitől olyan értékes lehetne, mint a többiek, vagy úgy, hogy bizonygatja, hogy megvan az a valamije, amitől épp olyan értékes....
Valami nem stimmel ezzel, de nem tudom én se, hogy merre van a kifele mert benne vagyok én is nyakig.

(ja, és tudom: hude hijányoztam, dejó, hogy megint írok)

Kedves Kamilla

Én ,személyszerint örülök,hogy vissza tértél a fórumba,de a fenti soraidból bevallom egy kukkot sem értek

Ha írnál egy konkrét példát,hogy mi is a gond,amiről beszélni kellene,akkor
talán én is megérteném,és talán érdemben is hozzá tudnék szólni.

Szeretettel Gabriel

Jajj. Más se érti?
Ismeritek a wimexes mesét? Úgy kezdődik, hogy ilyen kis pinokkiók rohangálnak egy faluban, és azzal szórakoznak, hogy matricákat ragasztgatnak egymásra, és minél több matricája van valakinek, annál értékesebb...

Rémlik, hogy ezt már hallottam de elfelejtettem a poént.
Úgyhogy nem úsztad meg mesemondást.
üdv
ex

Nem mesélem el, mert én sem emlékszem pontosan. Csak azért hoztam elő, mert Gabriel mondta, hogy nem érti, mi is az a probléma, amiről szerintem érdemes beszélni.

a régi (és megdöglött) vinyómon megvolt, FOLTMANÓK címmel :S

majd megpróbálom előszedni

Most sem értem,hogy miröl is akarsz beszélni,a társadalom általi elvárásról ,és annak hatásairól az emberekre .
vagy az emberek önmagukkal szemben
támasztott elvárásairól.

A példádhoz annyit tennék hozzá,hogy az emberek nem másokra szeretik ezeket a
matricákat ragasztgatni,hanem inkább saját magukra.

EHHEZ mindenki nagyon ért itt a fórumon...

egy MEG SE ISMERT történet tanulságát minősíteni... csak gratulálni tudok...

Szia Kamilla,

legalább arról mondj valamit, h. miben vagy nyakig-lehet, h. mi is benne vagyunk-,s aztán megpróbálhatunk kozosen kievickélni.

Én is erre szerettem volna választ kapni ,
erre jöttek a manók

Akkor talán kezet is foghatnál magaddal ,mint
a minősítés nagy mesterével

Gabriel, most megtanulhatjuk: türelem....választ teremt

Kedves Kamilla!
Megtaláltam a történetet, fel is tettem a mit olvastam topicba.
Nagyon jó kis történet!!!
Most már értelek.
Ölellek szeretettel cilla


Igen, ebben tényleg, benne vagyunk nyakig.

Na igen ,az internetes komunikáció
kicsit olyan mint a teleregény a filmekben,
azt már ma megtudjuk,hogy Péter megkérte
Julcsi kezét,de az csak 3 hónap múlval derül ki,hogy Julcsi igent mondott e

Ezért nem nézek teleregényt sem,ahhoz sincs
elég türelmem